Veszprémi Független Hirlap, 1882 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1882-11-11 / 45. szám

Veszprém, 1882.

II. évfolyam. — 45-ik szám.

Szombat, november 11.

MEGYEI- S HELYI ERDEKÜ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP.

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Egész évre.................................................6 frt — kr.

Fél évre

................................................3 frt — kr.

Ne

gyedévre............................................1 frt 50 kr.

Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó-hivatalban.

MEGJELEN MINDEN SZOMBATON.

Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-utcza 105. szám küldendők.

3HC i r d. e t é s e Is:

a kiadó-hivatalban fogadtatnak el és jutányos árért közöltéinek.

A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között.

SZERKESZTOSEG:

Veszprém, horgos-utcza 105. sz., hova a lap szellemi részéi illető közlemények küldendők.

ICéziratolc -vissza, nem a,d.atnalc.

A legújabb botrány.

Veszprém, nov. 10.

A múlt szerdai közgyűlés meggyőződ- tettetett mindenkit arról, hogy oly botrányos dolgok mint a milyenek itt vannak napirenden, csakis Veszprémben lehetségesek. Másutt, ha a városnak ezerei vesznek el, felelősségibe vonják a bűnös közegeket — itt még talán meg is dicsérik őket.

íme a legújabb botrány, a Tallián-kút ügye.

1876-ban a város 6000 frtnyi hagyatékot vett át boldogult Tallián-né végrendelete folytán, azon czélra, hogy e pénzen a nagy vásártéren egy kút ásattassék s fen- tartassék. A város közgyűlése beutalta a pénzt a városi pénztárba s megbízta a gazdasági bizottmányt a kutügyben eljárásra; jelentését elvárván. Ennek a bizottságnak Rosos István volt az elnöke s ez a bizottság a helyett, hogy csak valaha is egy szó- nyi jelentést tett volna a városnak, megásatta a kutat önhatalmilag, belevert kilencz- ezer forintot, tehát 3000 forinttal többet, mint a hagyaték volt, holott az 1879. aug. 16-án tartott közgyűlés jegyzőkönyvi határozata világosan jelzi, hogy a kutépités csak „a hagyaték erejéig“ eszközölhető.

A bizottság aztán nemcsak e pénzt verte el, de az adakozó közönséget s végül (óh mily brutális satyra!) még a saját elnökét Rosost is becsapta 1000 frt erejeig, ki mindig azt hitte, hogy ő vezeti ezt a bizottságot, mig végre kisült, hogy őt vezették orron.

A gazdasági bizottmány nosza hozatott Fehérvárról egy Berghoffer nevű kutásót, ez két év alátt 33 ölnyire furogatott a sziklatalajban s erre a munkára szépen elfogyott a hagyatéknak fele. Ez a lefurás mindössze pár hüvely kim átmérőjű volt s csupán a viz jelenlétének kipuhatolását czélozta. Ezután következett csak a tulajdonképeni kutásás. Felfogadtak egy Bujdosó nevű jembert, aki aztán bujdosta a kutat mintegy három évig, 16 ölnyi mélyre s erre aztán elfogyott a hagyaték egészen. Még elég sem volt.

E sorok írója ekkor hírlapi utón szellőztette a kutűgy szomorú pénzügyi állapotát s ennek eredménye az lön, hogy ns. Kopácsy József ur 100 irtot adományozott e czélra s a kút tovább ásatása végett a gyűjtés városszerte elrendeltetett.

Ebből a gyűjtésből befolyt ezer forintnál több s Benkő István, a gazdasági bizottmány egyik tagja, ki a gyűjtést rendezte is, elhitette a polgármesterrel, hogy a kút most már csak a vizemelő gépet igényli s a polgármester beleegyezett, hogy a város költségén Budapestre utazott Benkő s megrendelte a gépet, mely ismét közel másfél ezer forintba került.

Igen, de a pénzalap, meg az addigi gyűjtés sem volt elegendő s igy a polgár- mester Benkő unszolására Rosos Istvántól ki- pumpolt szerencsésen 1000 frtot, hogy a leendő gyűjtésből majd azt kifizeti. A pénzből aztán kifizették a gépgyárost teljesen; a gyűjtött pénz is elfogyott s most, hogy a kutban viz nincs, meg a gép is rósz, mert újból elromlott, meg a gyáros (ki lévén teljesen fizetve s garantiát szerződésileg ki sem kötöttek) felelősségre sem vonható, s nemcsak hogy se viz, se pénz, se gép nincs, de 1000 forint adósság van most a város nyakán: ott vagyunk, hogy a gazdasági bizottmányt sem

lehet e botrányos pénzkezelésért felelősségre vonni, mert hisz annak tagjai kijelentették nyíltan a közgyűlésen, hogy ők semmi pénzről nem tudtak soha, pictus maskulusok voltak, a kutat Benkő és a polgármester csinálták meg olyan gyönyörűen 9000 irtokon, amilyenben most kedvünk telhetik.

A szegény polgármester, ki mindig Benkő nótája szerint tánczolt ez ügyben, belebetegedett, mikor rájött, hogy a kollektapénz is elverődött s a Rosos-féle adósságból még semmi sincs törlesztve s mig ő betegen fekszik otthon, addig összegyűlnek a városatyák s megbízzák a tanácsot (!) ez ügy megvizsgálásával s a papíron még levő 200 frtnyi kol- lektapénzre támaszkodólag, egy szakértőnek Budapestről meghívásával, ki majdan ki- mondandja, lesz-e a Talliánkutban viz valaha vagy sem?

Nos, mi, mert tudjuk, hogy a tanács a bűnös közegeket nem fogja komoly kérdőre vonni — botrányosnak tartjuk az egész eljárást, mely ismét csak újabb sunyidolgokat fog takarni.

Másutt, ha ily dolgok előjönnek, a kezelő bizottmány elleu rögtön elrendelték volna a fegyelmi eljárást . . .' itt, mikor majd a kutat betemetik s 10,000 frt fölött elzenghetjük a circumdederum-ot, még jegyző- könyvi köszönetét is fognak tán szavazni a — s c h w i n d 1 e r e k n e k.

Ilyen dolgok, ekkora botrányok csak Veszprémben lehetségesek.

Hol minden Schwindler oly befolyásra jut, amekkora nagy a hunczutsága.

Erről a Talliánkut ügye mindenkit im meggyőződhetett!

Veszprém város utczái s terei.

Eveken át zeng a panasz városunkban a fölöt hogy városunk utczáinak s tereinek neveit senl még az illető utczabeli háztulajdonosok sem tudja s az idegen, a ki városunka jő, azt hiszi, hogy i rendes utczanevekről fogalommal sem bírunk, me az utczasarkokon sehol egy föliratot sem lát.

A városi irattár aktái közt keresgéltünk a un hét folyamán s több napi fáradásunkat siker kor názta. Fölfedeztük az utc?fák neveiről szóló hivatal kimutatást s közöljük kuriózumkép, hogy polg raink végre fogalmat nyerjenek szülővárosuk utcz s tereiről, melyek létezéséről eddig aligha bírtak cs sejtelemmel is.

íme Veszprém város látképe : t/ Széna-tér, Palotai ut, Szabadi utcza, ><József-té Vasár-tér, Posta-uteza,--Füredi tér, Lázár-utcza, Kó házi utcza, Kapitány-utcza, oBabolcsai tér, Korom utcza, ^Lovarda-tér, Vázsonyi ut, tKom akut-tér, Pü pöki major-ut, Csákvári-utcza, Pázmándi-utcza, Ki dár-utcza, Uri-utcza, Szegfü-uteza, Toborzó-utcz ' Bzent-Anna-tér, Virág-utcza, Horgos-utcza, v'Gizelli tér, Buhim-utcza, Árva-utcza, Galamb-utcza, Kerekei kút-utcza, Kereszt-utcza, Lakatos-utcza, Pacsirtí utcza, Kökép-utcza, Cserhát-utcza, Völgyi-kut-utczi Táborállási utcza, Köd-utcza, Malom-utcza, Csutorái utcza, Girisits-utcza, Jakab-utcza, Vágőhid-utcza, Lal tanya-utcza, Urkut-utcza, Tobak-utcza, Rozmaring utcza, Fő-utcza, Csillag-utcza, Major-utcza, Casiní utcza, Apácza-utcza, ‘-'Halpiacz, Vár-utcza, Toron] utcza, ‘■''Szt.-Háromság tere, c Benedek-tór, Káptalan utcza, Hosszu-utcza, Takarékpénztár-utcza, Rózsa-utcz Jeruzsálem-utcza, Festő-utcza, Fürdő-utcza, Szarva.1 utcza, Harmat-utcza, Templom-utcza, Iskola-utczi Kigyó-utcza, Kupa-utcza, Vámosi-utcza, Acs-utcz; Kert-utcza, Fejesvölgyi utcza, Szél-utcza, Kőbánya utcza, Kálistó-utcza. Pápai-ut, Huszár-utcza, Észtéi házy-utcza, Hold-utcza, Nap-utcza, Szt.-László-utczi Boru-utcza, Derü-utcza, Mátyás-utcza, Béla-utczi Magyar-uteza, Hajnal-utcza, Horgony-utcza, Remény utcza, Gelencsér-utcza, Temetőhegyi utcza, Csorda utcza, Csatári-utcza, Tizenhárom város-utcza, Miklós utcza, Csapó-utcza, Szerzetes-utcza, Miatyánk-utczi Czéhház-utcza, Szilvási-utcza, Aranyoskut-utcza, Cser

TARCZA.

Hulló lombok.

i.

Te vagy az én drága kincsem Nyíló gyöngy virágom.

Te vagy nekem legkedvesebb Széles e világom.

Ha te volnál setét éjjel Csillag lennék nálad . .

Tiszta fényes szerelemmel Végig ragyognálak.

Ha te volnál kis bokornak Zöld hüs árnya lombja;

Szellő lennék — körülötted Szüntelen bolyongva . .

Ott suttognék szerelemről Minden este véled . .

Mig reszkető karjaimmal Által ölelnélek.

n.

Volnék csillag ott fenn az égen,

S te lenn a habzó tengerár: Lefutnék hozzád a magasból,

Hogy elmerüljek — kis leány. Volnék czédrus a büszke ormon, Futó villám — te fenn az égen: Elejbéd hajtnám koronámat,

Hogy lángodba hamvadjon, égjen!

HL

Azt álmodtam, virág voltál,

Én meg a kert kis lepéje:

S reá szálltam mézet szívni Bíbor ajakad szélére . . .

Mily édes volt! mily kábító Mint az istenek nektára . .

Mért is nem tartott örökké Ábrándozó lelkem álma ?!

IV.

Oh! mily rövid volt boldogságom. S mily hosszan tart e szenvedés. Egy rózsaág az élet, melyen Sok a tövis, virág kevés.

— S nyílik a rózsa — ha feléje Mosolygva jő a kikelet:

Szerelmem — szivem rózsa szála Ki nyílott, látva tégedet!

De — hogy kijátszva lön e dúlt szív Virágára jött hervadás;

S csak a tövis maradt szivemben Mely érted öl meg, — lányka, lásd !

V.

— Ha gondolod talán? ^

Mióta szived elhagyott,

Ajkam nem nyilott másra fel Csak átkozott, — csak átkozott:

— Ha gondolod talán ?

Mint te — én is, f e 1 e d t e 1 e k... Csalatkozol! most úgy imádlak Amint egykor szerettelek.

VI.

— Hullámzó tenger ez élet,

Hullám a csalódás rajta.

S ha egyszer a szerelemnek Zugó szele felkavarta:

Hullámokra hullám támad,

És a habok rémesen

így zokognak a viharban:

Nein lész boldog sohasem.

—- Éltem zajló oczeánja E viharnak lesz-e vége ?

Villám helyett — nyájas csillag Jön-e a beborult égre ?

Csillaga — a boldogságnak Ragyog-e ott fényesen! ?

— Oh! a habok mit zokognak : _

Soha többé — — sohasem!

S o ó s Lajos

Almádiban.

Az én kedvenczemről, Almádiról már rég nem hallottam semmit. A nyáron át, amikor különben fürdővendég és önkéntes orvhalász-számba ki-kiszok- tam rándulni oda; — ismer ott engem mindenki s én is valamennyit. Nem csak a fürdővendégeket értem pedig. A piros lábú hojsza, a csillogó uszonyu pontyok, márnák, a felső cis-re hangolt piczi bibicz s a vizi búvárok minden neme jó ismerősöm énnekem. Beülök valami ladikba, végig járok benne a parti sás mentén; valahol, a hová a sás betörtetni enged, bemegyek a nádasba s aztán szivarra gyújtva

órahosszant hallgatom a Balaton együtemű csobogását s a vizi szárnyasok százakkordos finom melódiáját, amilyen operette-dallamot még nem szerzett földi ember.

A nap tikkasztólag süt le a kék menyboltozatról s a szellő alig hogy meglibbentheti a sásról-sásra átlengő gyönge harasztot; a viz felszíne olykor felcsobban, valami szürke ezüstős kis csigér-hal hányt bukfenczet rajta, aztán megbújt ismét a nádas alján. Aztán az a milliónyi kék és lilaszárnyu apró parány- bogár, amely ott lebeg a viz színe fölött alig hallható zizegéssel — az mind jó barátom énnekem. Nem alkalmatlankodik egy sem körülem; nyilván vagy csöndes méla merengésemet, vagy szivarom füstjét tartják illő tiszteletben.

Boldog csendes nyári délutánok; beh sokszor voltatok eszemben — mikor a nyár folyamán ott ültem a Fortuna-épület kertjében, kezemben valami unott ánglius könyvvel, vagy valami még unottabb kormánypárti újsággal, amelyben annyi volt a nép- butitás és általános ostobaság, amennyi a nyomda- festék. De hát mikor az ember magyar királyi sajtófogoly, ráér egyéb ostobaságokra is s annál bízvást okosabb s hasznosabb foglalkozás lett volna az apró csigér-halak fogdosása is Almádiban.

Kipótolom a mulasztottakat őszszel, gondolám magamban — és meglátogattam az én szivem ked- venczét, Almádit.

A helybeli fiakkeres jó kedvvel szállított ki. Egy szivarszivásnyira ott voltam az én lombos-ligetes otthonomban, ahol ugyan most száraz a lomb és sárga a fü is — de ez nyilván csak attól az Istenveréstől van, hogy ép akkor folyt ott az — adó- szedés.

— Hol szedik itt az adót? Kiáltám méltó felháborodással, mikor az igazi Almádi első villájánál megálltak dühös Phaetonaink.

— Itt, kérem alássan, csak tessék bellebb kerülni ! Hangzott onnan felülről, olyan barátságos hangon, hogy szinte elfelejti az ember, miszerint ép az nap nyúztak le az ember bőréből száztizenhárom forint 69 krajczárárut a veszprémi adóhivatalban s szinte kedvet kap újra adót fizetni.

Bellebb kerültem.

Ott ült egy ménkü-hosszu asztalnál az Arán János balladájából vett „potrohos biró“ s Gvadányi peleskei verses krónikájából származót nótárius. Olyan buzgósággal szedék vala pedig a adót, hogy csurgott róluk az izzadság és az embe őszinte szive megesett rajtuk. Hát még akkor, miko az ember azt vette fontolóra, hogy még menny rengeteg bankó férne el azon a hosszú asztalon amely mögött ülének zord meghagyatik-physonomiá val. A jólelkü ember szive ezek láttára, hol a sze gény magyar államon, hol a szerencsétlen adózókon hol meg e két buzgó meghagyatik-uron esett meg

A történelmi hűség kedvéért légyen elmondva hogy a tekintetes biróság nyomba becsapta az adó' könyveket, elrakta a népizzadta 300 adóforintokat a nótárius ur meg zsebrevágva a szomorú hirü B tabellát, elém állt alkalmi kérdőjelképen.

— Csak ne tessék megijjedni, rebegém; azt i filloxérát jöttem látni, mely az én boldog pihenc helyemet itt fölzaklatta csendes nyugodalmából — azzal akarok leszámolni.

— A szomszédban rejlik az elégtétel; felel a nótárius ur, rámutatván a stentori biró urra, ki mellesleg mondva az adópréskulcsot akkorra mái fölcserélte egy — hébérrel.

— Te mondád! Feleié ez sokat jelentő csende; nyugalommal, a héber tartalmát öblös poharakba eregetvén.

Belecsudálkoztunk aztán azokba a poharakba j és nem láttuk; végre megittuk a mi benne volt s még csak nem is éreztük a fillokszérát.

Amely praktikus fillokszéravizsgálat még foly-J tatódván bölcs Krisztián titkos földalatti fillokszéra-1 telepein is, kiadatott nagyérdemű gyülekezésünk részéről ama históriai nevezetességre okvetlen vergődendő pátens, mely úgy hangzik, hogy: „Borban nincsen fillokszéra!“

Az én kedvenczem, boldog Almádi csak épül- szépül.

Nem árt annak sem adóprés, sem fillokszéra, sem Kissovics.