Veszprémi Független Hirlap, 1882 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1882-10-14 / 41. szám

Az uj szőlőbetegség. A „V. F. H.“ szerkesztőségéhez. Veszprém, oct. 13. i Becses lapja 40. számában egy czikk foglalta­tik, mely részint a phylloxera, részint a kedvezőtlen ! idő által a szőlő gazdák elkeserített kedélyét még 1 jobban lehangolta. Egy bizonyos Dr. Horváth Géza ur, a szőlő bajok egy uj nemét, valami penész-gomba alakjában vélte feltalálni. Ha ezen czikk egy laikus által ira tott volna — elhallgattam volna, mert sokszor a szaktudományokban nem jártas és a hiúságtól csik- 1 landozva alaptalan tudományát a nyilvánosság előtt szereti fityoktatni. De miután Dr. Horváth Géza : ur czikkjét olvastam, sietek azt valódi értékére le­szállítani és kérem e tárgyat megvilágító soraimnak becses lapjában tért nyitni, a tisztelt czikkiró ezek után vonja le magának az oroszlán részt kutatá sából. A szóban forgó penész-gomba müneve: „0 v i- dium Tuckery“ és ismeri azt még a legutolsó vinczellér gyermek is, látja azt sárgás-fehér lisztpor alakjában a szőlőlevélen és a fiatal gyümölcsön, ezen gomba, illetve penészfaj a szőlőmüvelők előtt, sajnos, ■f : eléggé ismeretes. Madeira, portugalliai szigetének, ) (mely kiválólag szőlőműveléssel foglalkozik) jövedelme i ,!• az ötvenes években nagyon kérdéses volt és szárn- I-I : tálán szőlő kiirtva és déli gyümölcsökkel beültetve )'' lett ezen penész betegség miatt. Már 1852-ben látott napvilágott Dr. Mohi ér­tekezése a lipcsei botan. szaklapban „Az Ovidium Tuckery és annak befolyása a szőlők elsatnyulására“ íi és a franczia Tulasne ki a csász> akad. által jutal- if , mázott pályamunkájában „Sur le champignon qui’cause |l la maladie de la vigne“ (1853. Paris) és épen ezen . ij* szőlőbetegség következtében írott munkája a Portu- i gal Ivav de Corvo (Lissabon. 1854.) Meg lett kisérve ezen baj ellen minden elkép­zelhető szer, mig Dr. Ferdinand Hochstädter tanár ezen penész-gomba ellen egy egyszerű és mégis biz- !Í 1 tos eredményű eljárást talált fel. Biztosabban hat t'i mint a földmivelési minisztériumnak a phylloxera irtásra eddig alkalmazni rendelt „szénkénege“, mely i: legfellebb a munkások szemeinek de magának a phy- loxerának nem árt. V í A szer egy egyszerű enyv-oldat, egy rész enyv ,! 16 rész vízre. A penész-gombától megtámadott szőlő­lével és tőke ezen oldattal befecskendeztetik, a nap ezen enyves vizet megszáritván a levegő azt a reá ragadt penész-gombával együtt elhordja. Ez tehát nem chemicai nehézkes, de pusztán mechanicai fer- , tőztelenités. Nem volt czélom Dr. Horváth Géza nymbusát kisebbiteni, csak ezen ténynyel egyik vagy másik .esetben szőlőgazdáinknak kívántam hasznára lenni. K. Fr. u 1 . í. :íuV ■ Ä VIDÉKRŐL. jYff 1 i\. I | l\ ifi 1 ír ki ! 1 i) • Ml & Zalaegerszeg, okt. 11. — A „V. F. Hírlap“ szerkesztőségéhez. — F. hó 6-án este Gyalokay József zalaegerszegi rézműves pisztolylyal szíven lőtte magát. — Mint hátrahagyott leveléből kitűnik — családi ügyek ve­zették e borzasztó tett elkövetésére. Vidékünkön a szüret f. hó 10-én általánosan megkezdődik. Kilátás jó borra egyátalán nincs, mint­hogy a szőlő még érettelenül elrothadt a hosszas eső­zés következtében. Számtalan gazdának még a múlt évi termése is meg van — s daczára a potom árnak, melyért árulják, daczára az előre látható kedvezőtlen eredménynek az uj bort illetőleg — még is kényte­lenek még továbbra is tartogatni, halott az uj bor­nak meg alig képesek helyet adni. s D . ; I Ni 1 • párti engedelmességre, minden császári hivatal visz- szautasitására, a Kossuth bankók elfogadására, és a Magyarország közjövedelmeire kiállított császári utal­ványok el nem fogadására komolyan figyelmeztette a polgárokat. Végre azonban a császáriak kiszorították Dunántúlról. — Noszlopy ekkor a Kunságban vonta meg magát, s Szabó Péter álnév alatt Pethő Ambrus­nál rejtőzködött hosszab ideig. Még akkor sem ha­gyott fel azzal a tervével, hogy fellázítsa a nemzetet. Kecskemétre vette figyelmét, mert észrevette, hogy ott sok az elégedetlen elem. Kecskemétre ment tehát, s Gál Józsefhez szállt. Meszlenyiné, Kossuth sógornője megbízottjának adta ki magát. Kossuth neve alatt proklamácziókat bocsátott ki a néphez. A felhívások visszhangra ta­láltak. Kevés kivétellel minden alföldi városba vol­tak beavatottak, kiknek feladata volt a népet a ki­törendő felkelésre előkészíteni. A pesti császári törvényszék 1852 május 16-án 25 komprommitált egyént — köztük Noszlopy Gás­párt és Antalt, Pulszky Ferenczet, Teleky Sándor ezredest, Rónay Jáczintot s Szabó Imrét — Ítélte in contumatiam halálra. Noszlopy Gáspáf erre mintegy visszhangként a felkelést julius 6-ára tűzte ki. Ez azonban elmaradt, mert időközben Noszlopyt elfogták. — Noszlopynak azanban, miután arczát, hogy fel ne ismerjék, válasz­tóvízzel eléktelenitette; sikerült megszöknie. Kisza­badulása után 'rögtön megjelent Kecskeméten, hol Szalay Gergely honvédőrnagy elnöklete alatt való­ságos forradalmi klub alakult. Noszlopy Gáspár itt kifejtette vakmerő tevét. Hire járt ez időben, hogy a fiatal Ferencz József császár körutat tesz országban. Nekik tehát egy ez­redet kell szervezni, még pedig oly gyorsan, hogy mikor a császár Kecskeméten keresztül megy, akkorra minden rendben legyen. Noszlopy szükségesnek látta Egy nagyevő úri ember produkálta magát f. hó 5-én oly formán, hogy egy helybeli mészárszék­ben 3 írtba fogadott, miszerint nyomban a helyszínén 30 drb safaládi virslit megeszik. A kiváncsi tömeg csak úgy tódult a mészárszék elé, várva a dolog ki­menetelét, mely a uagyevő győzelmével végződött. Tisztelettel stb. Pirity G—r. Romáiul, okt. 8. A „Veszpr. Függ. Hiii.“ szerkesztőjéhez. Gyakori tüzesetek tartják rémülésbe Varsány község lakosait. Ugyanis múlt hó 17-én este l/s10 órakor tűz ütött ki, amikor is 6 lakház s több mel­léképület esett a lángok martalékául. Folyó hó 1-ére viradóra ls/4 órakor ismét a harangok kongása riasz­totta fel a még mindig izgatott kedélyű lakosokat, amikor ismét egy pajtát s egy szalmakazalt emésztett meg a bősz elem. A tűz oka ismeretlen. A lakosok rémülete leirhatlan. Fogadja a tek. szerkesztő ur, stb. Oroszlányi Károly. Pápa 1882. oct. 12. Mádai jó hirnévnek örvendő kávéházában folyó hó 5-én tánczestély tartatott. Az estély fényesen sikerül, ha egy kis epizód közbe nem jő. Ugyanis amint elkezdtek tánczolni, egy henczegő dandy, aki tolakodő természeténél fogva mindenhova odaszemte- lenkedik, úgy látszik megirigyelte a tánczosok jó kedvét, mert amint javába tánczoltak, oda súgott a czigányoknak, hogy kezdjenek más nótát. De ezt meghallotta nehány fiatal ember, s a mi piperkő- czünket nem a legmegtisztelőbb kifejezésekkel illették, sőt egyikük az ablakon ki akarta ugratni. De a rendőrség közbelépett s a dandy a zavarban elillan- tott. No majd rajtaveszt még ő is, a múltkor is egy paraszthajszái mentette, hogy a Beck-féle sörödébe jól el nem lazsmagolták, de akkor is hosszú lábainak köszönhette, hogy a megérdemlett ütlegektől meg­szabadult, azt a közmondást követvén: „Szégyen a futás, de hasznos.“’ Gruber Károly vasúti pénztárnok f. hó 7-én esti 9 órakor hirtelen elhunyt. A boldogult egyike volt a legszorgalmasabb hivatalnokoknak. Öz­vegyet s 5. kiskorú gyermeket hagyott hátra. Béke hamvaira. A pápai ref. főiskola érdemdús tanára Bocsor István ur f. hó 10-én tartotta 50 éves tanári jubi­leumát. Ezt megelőzőleg f. hó 9-én a színházban díszelőadás volt, melyen az ünnepelt is megjelent Pap Gábor ref. superintendens kíséretében. Előada­tott: „Rákóczy induló“ Garai és Cseresnyés zene­kara által. „Üdvözlő hangok“ alkalmi költemény Pap Gábortól szavalta Mándoky Béla igazgató. A jelenlevő Bocsor Istvánt és Pap Gábort a közönség többször megéljenezte. Ezután következett a „Sziget­vári vértanuk“ 1-ső felvonása. Az előadás méltán megérdemelte azon osztatlan figyelmet és nagy számú közönséget, melyben részesült. A szerepfelosztás a lehető legjobb, s igy mindenki otthonias volt szerepé­ben. Beödy (Zrínyi Miklós) Beödyné (Anna) Folli- nusné (Mária) Dezséry (Csáky Bertalan) szerepüket kitünően oldták meg. A többi szereplők is megállták helyüket. Végül előadatott a „Robin orvos“ cziraü 1. felvonásos franczia vígjáték, melyben Mándoky (Gar­rick Dávid) élethűen és nagy gonddal játszá valóban nehéz szerepét. Laczkó Aranka (Mari) és Dezséry (Jakson) játéka kifogástalan volt. Előadás után meg­indult a fáklyás menet a ref. főiskola udvaráról, s a casinó elé érve Teuffel Mihály ügyvéd ur, az ünne­peiknek volt tanítványa, szép beszéddel üdvözölte az agg tanárt, melyre ő meghatva válaszolt. Válaszát a jelenlevők folyton éljenezték, melynek végeztével a a szabadcsapatot rögtön megalakítani. — Az volt a terve, hogy a mint a gyenge kísérettel utazó császár Félegyházát elhagyja, Kistelek előtt szabad csapatá­val megrohanja és elfogja. El volt határozva, hogy a kíséretet levágják, a császárt pedig mindaddig fogva tartják, mig bele nem egyezik az alkotmány visszaállításába. Követelni akarták a császártól a magyar katonaság hazabocsá­tását, s a várak átadását a nemzetőrségnek. — Az értekezlet kimondta, hogy mig a császár ezt alá nem írja, addig Kuthy Zsigmond köncsögi tanyáján marad a császár fogva. Ember és ló volt elég e páratlan vakmerő tervre. Fegyverrül is tudtak gondoskodni. De ekkor közbejött valami, egy kicsike akadály, mely „vélet­len“ gyanánt rontotta meg a terveket. Fölvetették a kérdést, úgy a mint vannak, vagy egyenruhában fogják el Ferencz Józefet ? Noszlopy azt akarta, hogy teljesen szereljék fel a szabad csapatot; és azzal indokolta, hogy ha a nép látja, hogy felszerelt egyenruhás sereg van, bátorsá­got nyer, s tömegesen csatlakozik a felkeléshez. A többség tehát elhatározta, hogy legyen egyen­ruha. Az egyenruhákra és felszerelvényekre Sz. K. czeglédi lelkész rögtön 4000 frtot adott. Júliusban már készen volt minden: és épen a midőn éjnek idején Köncsögre akárták szállítani a felszerelvényeket, akkor fogták el az összeesküvőket; — mert ekkorra már Kecskeméten boldog, boldog­talan tudta, hogy nagymennyiségű forradalmi ruhák készülnek. Hogy mit szenvedtek a foglyok, miként igye­keztek villamgépek segélyével Noszlopy és társaiból vallomásokat kicsikarni, arról az akasztófák és a sirhalmok elég világosan beszélnek. Hentaller Lajos. menet ismét megindult, s a ref. főiskola elé érve, a legnagyobb csendben szétoszolt. Másnap d. e. 10 órakor a ref. templomban, — mely zsúfolásig megtelt közönséggel — kezdődött az ünnepély. Kis Gábor ref. lelkész ur az ünnepélyt megnyitva, felkérte Pap Gábor urat, hogy egy őt tagból álló küldöttséget nevezzen ki, kik Bocsort az ünnepélyre meghívják. Pap Gábor a küldöttség tag­jaiul következőket nevezte ki: Szűcs Bertalan, Takács Ádám, Zarka Dénes, Lazányi Béla és Pereszlényi Jáuos urakat, kik Bocsort az ünnepélyre meghívták. Megérkeztükkor hosszan tartó éljenzéssel fogadta őket a közönség, ezután a főiskolai énekkar énekelt egy alkalmi költeményt. Ennek végeztével Pap Gábor üdvözölte gyönyörű, — majd egy óra hosszáig tartó — beszéddel a ünnepeltet, melyre ez meghatva vála­szolt. Ezután a ref. egyházkerület nevében Pereszlé­nyi János, a tanári kar nevében Yáli Ferencz, a város nevében Nagy Boldizsár stb. üdvözölték, melyre ő szintén válaszolt. Az ünnepély délután 1 óráig tartott. Délután két órakor kezdődött a „Griff“ ven­déglőben a diszebéd, melyen mintegy 180-an vettek részt. A felköszöntésekben itt sem volt hiány. A disz- ebéden ott láttuk: Dr. Laky Kristóf törvényszéki elnököt, Yéghelyi Dezső alispánt, Takáts Ádám árva­széki elnököt, Mikovinyi Ödön kir. járásbirót, Keresz- lényi János győri ref. lelkészt, Szávay Gyula a „Ga­rabonciás“ szerkesztőjét stb. stb. Esti 8. órakor kezdődött a „Griff“ nagytermében a tánczestély, mely világos viradtig tartott. A talp alá valót Garai és Cseresnyés zenekara húzta. A tánczestélyen váro­sunk intelligencziája, majd mind megjelent. Az estély tiszta jövedelme a „Bocsor-alapra* fordittatik. Pápai. Pápa, okt. 12. — A „V. F. H.“ szerkesztőségéhez. — Kegyeletes és fényes ünnepély színhelye volt Pápa városa f. hó 9. és 10-én. Bocsor István kir. tanácsos félszázados tanári működésének emlékéül jubileumot rendezett a ref. egyházkerület és az eze- rekre menő tanítványok akarata. Városunkba régen sereglett annyi lélek össze, mint e napokban, és plane, oly nemes érzettől eltelt jó kedvből! Mindenki látni, személyesen üdvözölni óhajtotta a jubilaeanst — a kin ugyan az évek hosszú sora testileg nyomot hagyott, azonban nem tudta megtörni a villogó észsugárt! F. hó 9-én vette kezdetét a tulajdonképi ün­nepély a Győrből átrándult Thaliapapok díszelőadá­sával — a színház a szó legszigorúbb értelmében vett „zsúfolásig* megtellett. Szinelőadás után impozáns fáklyásmenet lett rendezve, mely a kollégiumtól szabályos menetben indult a főtérre, az úri kasino helyisége elé, hol Teuffel Mihály tüzoltó-főparancsnok, ügyvéd, az ün­nepelt egykori szeretett tanítványa, tolmácsolta ékes szavakban, lelkesült hévvel a háladatos tanítványok érzelmeit. Teuffel Mihály ur ez alkalommal mindenkit meglepő szónoki tökélylyel, erőteljes pathossal emelte ki az ünnepelt jogi érdemeit, elveit, tudományos működését, hazaszeretetét, társadalmilag ügybuzgó és jótékony működését — szóval nem hosszúra szabott, de jól előadott és kidolgozott szónoklata a legjobb hatást keltette a nagyszámú közönség között, mely remek beszédét ki-kitörő „éljen“ kiáltásokkal több­ször megszakította. A kedvelt jubilaeanst pedig öröm­könnyekre fakasztotta a lángban úszó tömeg meg­pillantása, s azon örömrajongás, melyet kifejezni hallott. Örömtől elfojtott, elérzékenyült hangon vá­laszolt az őt tisztelőihez, mégis érthetően figyelmez­tetett mindenkit a „világos menet“-ről vett hasonla­tával: a világosság és szabadság örökös tiszteletére és törekvésére! Másnap 10-én következett a valódi jubilaeum, a ref. templomban, délelőtt tiz órára egészen is megtellett a számos tisztelővel. Egy küldöttség meg­hívása folytán kevéssel 10 óra után jelent meg Bo­csor István kir. tanácsos, kit először is a főiskolai énekkar egy alkalmi hymnussal üdvözölt, utánna Pap Gábor ref. püspök mondott egy remek üdvözlő beszédet, mint egykori tanítványa. Az agg jubilaeans szellemi fönségében bámu­latra ragadott itt is mindenkit, midőn a különféle egyházi és világi hatóságok tisztelgéseire ex abrupto jellemzetes, mély értelmű választ adott. Délután 2 órára a „Griff“ fogadóban fényes ebéd tartatott, melyre a vendéglős számításán fölül, illetőleg a bejelentésnél többen is jelentkeztek. Estére kelve zártkörű tánczestély, mely szintén igen látogatott volt. A számos tisztelgők között lehetett látni az ünnepély ideje alatt, Kozma kir. főügyészt, Véghely Dezső megyénk alispánját, dr. Laky Kristóf cs. kir. kamarást, Néger apátplébánost stb., Takács Ádám árvaszéki elnököt és több egyházi és világi notabi- litást. Áz általánosan szeretett jubilaeans, a tudomá­nyos szakférfiú iránt nyilvánult örömünnepély ezzel épen nem ért véget, él az ő kedves alakja még, élni is fog számos, ma már nagynevű tanítványa szivében! Adjon Isten erőt, egészséget neki az emberi kor legvégső határáig. Egy rifflnirozott egyén is fordult meg a múlt héten városunkban, ki több iparosnál nagy összeget tevő alkukat kötött egy vidéki uraság számára, mely­nek czimén persze jó ellátásban részesítették ő ki- gyelmét. Csak akkor, midőn egy-két rövid időhöz kötött ígéretének beváltását várta egyik-másik iparos, s több efféle hőstetteinek hire hallatszott — jött Boda molnár ur arra a gondolatra, hogy nem-e a hírhedt Savanyú Józsi vezeti a jó munka után kapkodó iparosokat lépre. 0 tőrbe is akarta az atyafit ejteni — azonban illa berek — elpárolgott. És épen nem lehetetlen, hogy Savanyu volt a látogató. A honi ipar érdekében fölemlitésre méltónak találom Feiner I. pápai kőfaragó valóban remek ki­vitelű, Ízlésesen kiállított, csinos müvü siremlékkövét, melyet a bőnyi ref. egyház megrendelésére néhai Huszár Kálmán hamvai fölé készitett. A mü bármely fővárosi nagynevű raktár drága darabjaival verse­nyezhet. Tüzeset is fordult elő Nagy-Alasonyban a múlt hét folyamán, mely ezerekre menő károkat oko­zott — városunktól távol esvén a hely, segély nem mehetett. Egy megrovással kellene illetnem városunkat, azonban, talán a Bocsor-ünnepély rendezése körül fölmerült sokoldalú teendő menti egyházi és világi hatóságunkat, hogy október 6-ikán, a nemzet 13 vértanúja emlékéért semmiféle kegyeletes összejövetel nem volt.*) Ok elvérzettek a szent ügyért, a hála- datlan utódok pedig lassan-lassan még a történelem lapjairól is letörülik a martyrneveket. Oh nép! Radius. Pápa, 1882. október 13. — A „Veszpr. Függ. Hírlap“ tek. szerkesztőjéhez. — Az antiszemitizmus pápai követői, legkivált a verekedésről hires cseszkólegények alighanem egészen belebolondultak az ablakbeverés műveletébe, ameny- nyiben f. hó 8-án virradóra az izraelita kórház ab­lakait szemelték ki az antiszemitizmus áldozatául. Már pedig nem valami örvendetes társadalmi jelenség az, mely egy kórházra is kiterjeszti reakczionárius üzelmeit, mert a humanitás és felebaráti szeretet emelte gyógymenhely még a legelkeseredettebb ellen­ség előtt is tiszteletben tartatik. Noha az egész tá­madás csak néhány ablakbeverésre szorítkozik, mégis kell, hogy figyelmeztessem azokat az antiszemitizmus elveinek A. B. C.-jét sem tudó műveletlen emberké­ket, miszerint a szenvedő emberiség menhelyót még a pogány sem bántalmazná, ha őt a könyörületesség ez intézményéről felvilágosítanák. Ha már fölvetettem a társadalmi kérdést, úgy azt sem hagyhatom kérdezetlenül, hogy vájjon mi oknál fogva nem talál visszhangra a névmagyarosí­tás német nevű polgártársainknál? Hiszen csak 50 kr. kell az egész névkereszteléshez és olyan szép magyar néven szólítják meg az embert, hogy szinte öröm hallani! A csekély költséggel járó, de nagy horderejű névmagyarosítás daczára is azt kell tapasz­talnunk, hogy száz meg száz német név között még alig alig akadt városunkban 3—4 magyarosítás. Szí­vesen elnézzük ezt a germán szeretetet az olyan embernél, a kinek nincsen 1 frt 50 krja születési bizonyítványra és 50 krja bélyegre, de a germán nevek vagyonos birtokosai már csakugyan nem jó hazafiak, ha a névkeresztelésre még 2 frtot sem mernek áldozni. Pedig igaz az, hogy a magyar csak akkor magyar, ha a neve is magyar. A pápai ifjúság is alakíthatna kebelében egy névmagyarositó egyletet, melynek törekvéseit csak siker koronázná. Ezúttal a természeti jelenségekről sem feledke­zem meg: nyakunkon az ősz egész homályában. Felhős az ég, hűvös a lég, jól esik a meleg ruha annak, a kinek van, a kinek pedig nincs, az dide­reghet, mint akár a lasponya. A bárányhimlö járvány is mutatkozik váro­sunkban, gyér fellépése azonban reményleni hagyja, hogy nemsokára teljesen meg fog szűnni. Adja Isten! Ezek után maradtam hazafias üdvözlettel, stb. H. I. Pápai tarkaságok. Pápa, okt, 13. No most az egyszer ugyancsak tarkaságokról kell beszélnem. Vagy nem tarkaság az kérem, mikor az embernek már 11 órakor aludni kell — hiva­talból. Valamelyik városi atya, aki még lapot is szokott olvasni, olvasta ezelőtt két héttel, hogy Pozsonyban kiütöttek az antisemita zavargások. E hir nagy szeget ütött rendőrség nem kicsi fejébe, rendőrkapitányunk (alias Il-ik Zsarnay) azt hitte, hogy a Bocsor-ünnepély előestéjén a fáklyászene után ismét kiütnek a zavargások. Mit csináljon ? majd a fejét ette meg annyira gondolkodott. A fák­lyás zenét betiltani nem lehet. Egyszerre örömtől sugárzó arczczal ugrik fel pamlagáról, megvan! Mi kiváncsiak voltunk, mit fedezhetett fel a dicső férfiú, hát kiadta, hogy „meghagyatik“ a kávésok és ven­déglősöknek, hogy üzletüket esti 11 órakor zárják be, továbbá „meghagyatik“ minden embernek, hogy esti 11 órakor haza takarodjék aludni. No a „meg­hagyatik“-ok már nemcsak Veszprémben, hanem ná­lunk is divatban vannak. Bizonyos, hogy a „Sunyi“ ujságpapirosnak „meghagyatik“-ja szállta meg kapi­tányunkat. Voltak nehány an, kik megtartották ezt a „leg­felsőbb“ parancsot, s 11 órakor lefeküdtek. Másnap azonban nem győztek panaszkodni, hogy milyen fül­sértő sípolás volt az éjjel, amitől, daczára a „meg­hagyatik“ -nak, a legjobb akaratból sem tudtak aludni. Persze, nem tudták elgondolni, ki volt az az infámis persona, ki „hivatalos“ alvásukat sípolásával hábor­gatni merész volt, csak akkor jöttek észre, mikor egy-egy negyedmestert a kóczmadzaggal nyakába *) Néger apát ur okt. 4-én úgy látszik ráér ünnepi csin- nadratta-zengedezésre, de okt. 6-án nem ér rá a hazafias ke­gyeletre. A szerkesztő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom