Veszprémi Független Hirlap, 1882 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1882-09-30 / 39. szám

Veszprém, 1882. II. évfolyam. — 39-ik szám. Szombat, szeptember 30. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre ................................................6 frt — kr. Fé l évre................................................3 frt — kr. Negyedévre...........................................1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó-hivatalban. MEGJELEL MINDEN SZOMBATON. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-utcZa 105. szóm küldendők. Hird-etésels: a kiadó-hivatalban fogadtatnak el és jutányos árért közöltéinek. A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között. SZERKESZTŐS£G: Veszprém, hnrgos-utcza 105» sz., hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. Előfizetési felhivás a „Veszprémi Független Hírlap“ folyó évi októberi— deczemberi folyamára. Ismét egy negyed év áll lapunk megett, ismét egy küzdelmes negyedévvel lettünk gazdagabbak. Lapunk egy rövid negyed év múlva III-ik évfolyamába lép. Hogy mily küzdelmes volt a múlt, és mi hogy feleltünk meg hírlapírói hivatásunkuak, azt legjobban tudja olvasó közönségünk, ki működésünket figyelemmel kísérve, velünk együtt élte át múltúnk szenvedéseit és örömét. A múltra büszkén tekinthetünk, köte­lességünket híven, legjobb meggyőződésünk szerint teljesítettük, erről tanúskodik azon körülmény is, hogy lapunk nem csak a me­gyében foglal el magának nagyobb-nagyobb tért; hanem az eszmék, melyekért küzdünk, még a megyehatárain túl, a szomszédos me­gyékben, az ország távolabbi részében is visz- hangra lelnek és hódítanak. Amit adunk közönségünk elé az csak a tiszta, igen gyakran nagyon szomorú valóság. Elvünk eszmékért, elvekéit küzdeni, és ha e küzdelmünkben néha-néha akadályokra bukka­nunk az akadályt az útból elhárítva haladni tovább az igazság szent, de tövises utján. Súlyos a hírlapíró hivatása az igazságért küzdve, a bűnös lelküek, a fekete lelkiisme- retüek alattomos támadásai közt halad tövi­ses pályában és ha néha tisztátalan dolgok­hoz is kénytelen nyúlni, bizony annak oka csak az, hogy piszkos lelkű, nyomorult em­berek is foglalnak helyet és tért a társada­lomban. Mert nem az a hírlapíró, ki azért, hogy a keserű falathoz ne kelljen nyúlnia, vagy hogy egyes nagy államtolvajok talpait nyal­hassa, ezek bűneit elhallgatja és csak a csirkefogók vétkeiről referál, hanem igenis az, ki megvetve, minden kicsinyes mellék­érdeket szent kötelességének tartja büntetni a bűnt és jutalmazni az erényt. Szent meggyőződésünk sugalja, hogy mi ez utóbbiak közzé tartozunk, kezesség lehet erre múltúnk. Azért midőn ez uj évnegyed elején kö­zönségünkhöz fordulunk és pártolását kérjük, akkor hisszük azt, hogy valamint a múltban oly szép jelét adta ügyünk iránti szereteté- nek, a jövőben sem vonandja meg pártolá­sát tőlünk, mert csak válvetve érhetünk el ehhez a diadal kapuhoz, melynek jeligéje: Jogegyenlőség! Szabadság! Lapunk előfizetési ára október elejétől deczember végéig 1 frt 50 kr. A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztősége s kiadóhivatala. Hequiescat in pace! A veszprémi „megyei kör“ haldoklik. Most vonaglik az utolján. Egyik erkölcsi csa­pás a másik után csapott e boldogtalan te­remtésre, melyek súlya alatt összeroskadott, összetört testileg, lelkileg. A mikor ezelőtt két esztendővel meg­született s a megye-bizottságos nagyúri bábák örömujjongva mutaták föl, hogy ime megszületett a megye megváltója, kibe mind­nyájunk kedve kell, hogy teljék: a megye nem ismerte föl fiát e szörnyszülöttben, melynek csak a feje volt uritöknyi nagy, a többi teste vézna és száraz. Mi az első percztől kezdve sem jósoltunk TARCZA. Naplóm utolsó leveleiről. Olyan szép, csendes őszi este van. Sárguló akáczlevelek hullanak lábaim elé, illat- talan őszi szellő susog szomorú dalokat . . . És én nézem a sárguló falevél hullását, hall­gatom őszi zephir hús danáját. Olyan fájón esik az én lelkemnek nézni ezt az elmúlást, látni virág-hullást, virág hervadását... Az én hervadásom, az én jövőm képe ez! Az a kedves lugas boldog pásztorórák csendes helye, oly puszta, oly elhagyott lesz maholnap, apám sírjáról is elhordja a virágokat az őszi hervadás zord szele. És én elhagyom ezt a pusztuló helyeket, elha­gyom, hogy ne lássam soká — igen soká. Szivemben mondhatatlan fájdalom kél, szemem­ben könny rezeg: ah! úgy fáj nekem itt hagyni ezt a kedves helyeket, úgy zokog ez a lélek fájdalmá­ban, hogy azt kimondani nem lehet! Mi lesz itt, mire vissza térek ? Lelkem elé varázsolom a régen múltakat... Oly ifjú vagyok még, tán félig gyermek és annyit éltem, annyit szenvedtem... A szülői ház volt csak az én boldogságom Mekkája, hova el-el zarángokolt lelkem, hol elfelej- tém az élet fájdalmait, hol letörülték hulló könyeim, hol megsigatták forró homlokom ... És az én nyugtalan lelkem nem tudott meg­barátkozni ezzel a csendes boldogsággal, vágyódott küzdeni, ment ki a világ zajába, hogy tanuljon tűrni, szenvedni és imádkozni. . . És a kik arra voltak hivatva, hogy megmutas­sák nekem a tűrés, szenvedés útját, a kik az imád­ság szentséges igéire kellett, hogy megtanítsanak engem: azok a helyett, hogy szent hivatásuknak tettek volna eleget, kilöktek engem a tömeg közé, — azért, mert szegény voltam. És én a gyermek, kezembe vettem a vándor­botot és mentem, bogy ne láthassam soha a szülői házat, Thalia utolsó szolgája lettem és éltem boldo­gan, oly jól esett nekem akkor az a szárazkenyér ebéd, hiszen én kerestem. Ezt az én boldogságomat azután megzavarta egy halovány arc zu asszony, a kit midőn én meg­láttam, zokogva susogtam: O o „Anyám, én kedves jó anyám!“ Ez a halovány arczu asszony aztán nyakamba borult s reszketve, sírva válaszolt nekem: „Apád meghalt !* Akkor a tavaszi napsugár játszadozott a patak csillogó habjaival, akkor virágok nyíltak, akkor ki­kelet volt és akkor tettük sírba az én édes apámat Olyan szomorú nap volt az, olyan nagyon szo­morú ! Egy csomó apró árva, egy szegény özvegy asz- szony állt a koporsónál, és olyan görcsös, qjyan fájó volt az a zokogás, midőn hallattszott a szent j^e: „Requiem aeternam da ei domine!“ Később tudtam meg, hogy midőn az a szegény asszony kérdezte haldokló férjétől, hogy mit csinál kiesi árváival, az a megüvegesedett szemű jó ember azt susogsa utoljára: „Ne busulj én kodvesem, van neked egy jó fiad!“ Oh pedig milyen rósz is voltam én akkor! Es jöttek a küzdés, és jöttek a szenvedés napjai, járni kellett azon a kövicses utón, melyet életnek neveznek . . . Lábamat felhasitotta az ut röge, kezem meg- kérgesedett, szivem megfásult és mert midőn a sze­rencse életczélt, állást dobna elém, nem nyújthatom ki kezemet érte, menni kell, itt kell hagyni ezt a légkört, hogy vak eszköze legyek egy zsarnok ura­lomnak. És most midőn lelkem mélyét egy titkos érze­lem reszketteti meg, most midőn szeretni kezdem az embereket egy jó emberért, egy kedves asszonyért, midón egy otthonom helyett kettő van, midőn két életet ennek a kis Antikrisztusnak. Világosan láttuk a paklizást, melylyel végre ez a „megyei kör“ megteremtetett s mert tudtuk, hogy ezt a paklit nem lesz képes elég suttyomban végrehajtani — hát létjoga sincs: meg kell buknia! A firma ugyanis az volt, hogy a „me­gyei érdeket fogja gyámok tani; a czél pedig az, hogy a kormánypárt rtálját fogja tolni e megyében a szokott sunyi-taktikával; csinál­nak kormánypárti restaurácziót, választanak kormánypárti követeket és osztogatnak zsíros konczokat talpnyalásos, alázatos kupczihé- reknek. Miután azonban tudtuk, hogy e megyé­ben az ellenzék hasonlíthat lanul erősebb a kormánypárti amúgy is aszkóros töredéknél, tudnunk kellett azt is, hogy a sunyiskodás e taktikája már nem viszi föl zöldágra ezt a pártot s annyival inkább nem, mert a „Veszprémi Független Hírlap“ is tudja a maga kötelességét, s minden legki­sebb alattomos paklit bajánál fogva von a nyilvánosság elé, s leszámol azzal rövid utón. így állván a megyei ellenzék a sunyiak „megyei kör“-ével szemben, pillanatig sem leheténk kétségben ez utóbbinak jövője iránt s megjósoltuk neki nagyon jó-előre a gyászos halált. Most aztán fölhangzott a — C i r c u m- de der unt. A boldogtalan szörnyszülött ra­vatalát körülállják a kifordított szemű és köpönyegü különféle bábák s balkezes szülők és ...........nem siránkoznak ugyan, sőt inkább eg ymásután szökdösnek el mellőle, hogy a vonagló szörny valahogy utánnuk ne kapjon s magával ne rántsa őket is az enyészet gödrébe. Vidéki rovatunkban s a napi hírekbe három rendbeli közleményünk szól arrc hogy a „megyei kör“ a bukás. szélén ál Aki e kürt a saját nagyhanguságának rzime táblájául összetákolta., az az ember a saját nag hangnságában megpukkadt, mint az üres h olyat Összesvindlérczett henczegő nagyzása üsszetorpni óriási férfiad ansága. gyára becstelensége előtt. S amint ebben a városban kitér im mindé tisztességes ember az ő utjából. mint a kivel h számolt az önérzetes társadalom: ép úgy én természetesen a megye mindéi/ férfi a- s kitér ntjt, ból egytől egyig mind. A „megyei kör“ védnöke Esz tér ház gróf lovagias önérzete fellázadt a nemtele gyávaság fölött, melyet a védnöksége alatl „megyei kör“ elnöke a saját becsület-ügyébe piaczra vitt s belátta, hogy ity erkölcsi nyo morékokkal szemben tisztes jellemű cinbe pillanatig sem lehet egy födél alatt - s elsi volt, ki kilépett a körből. Ót követte, min értesüléseink szólnak, pár nap alatt a megye intelligentia legnagyobb része, Nincs okunk fájlalni e halvaszületet „megyei kör“ bukását s igy csak üdvözölhet jük a pápai ifjú grófot azon az utón, melyrj ez erélyes tette által biztos lábbal lépett, melyen bizonyára nagyobb sikerrel védhet emelheti jó megyénk érdekeit, mint a sunyi ság tekervényes, alattomos utján, hová őt í sötétlelküek czégéres vitézei magukkal vonn akarák! A derék gróf lovagiassága megjelölte a. irányt, melyen önérzetes megyei félfiainknak ez, után haladniok kell s ez a lépésük kezességül nekünk arra, hogy leszámolván a körükben eddi’< nagyképüsködött becstelen henczegökkel., nyílt sisa kokkal, nyűt kebellel fogják folytatni velün]. családnak is tagja vagyok, akkor szólal meg a jeladó csengettyű. Isten veletek! Isten veled te kedves jó anya. Isten veletek kedves kis testvéreim! Isten veled kis Bobus barátom, ha majd a kis Szelima tündér nagy lesz, mond el neki azt a szép meséket, a miket csöndes esteken regéltem neked Sürü-sürü erdőről és szép király lányról . . . Az ezüstös hold reszkető sugára néz be abla­komon, az akáczlevelek még egyre hullanak, az est éjre váll s te is eszembe jutsz nekem halovány arcú édes angyalom ... Olyan rövid volt az a boldogság és már vége van ... De te nem hiszed, hogy ez a vég örökös és én sem hiszem, te hiszesz a jövőben és énis erre építem bizalmam erős várát s ábrándozom, ábrán­dozom . . . A zongora méla hangjai zavarják meg az éj csendes nyugalmát, egy kedvesen csengő hang, a te hangod olyan búsan, oly szomorúan dalol, és én hallgatom ezt a kedves dalt: Édes illat, fényes csillag Holdsugaras éjben ! Minden alszik csak a lelkem Álmadozik ébren ; Vadgalamb búg a berekben Valamelyik ágon, Hejk! be jó lesz ott pihenni, Ahova én vágyom ! Hull a levél, hull a csillag, Fáj a szivem tája, En istenem, én teremtőm Mért vagyok ily árva ? Mire ismét csillaghullás, Levélhullás támad, Nem fáj semmi, a halálba Ringat el a bánat! „Minek is van szív s a szívben szerelem ?“ *) Magyar Gyula. *) Minek is van a szív s a szívben szerelem ? Hát bízvást azért, hogy az ember azt többre becsülje az osztrák cserepár- csákónál, s ha jő dolga van — hát itthon maradjon. Erre per­sze nem gondolt a mi ábrándos lelkű munkatársunk, hanem azóta megtanítottuk reá. Nem is mén el a glanczos ármádiához s bár megirta azt az érzékeny stylusú tárczát — óva intünk mindenkit a komoly bucsuzástól. A szerkesztő. Okos állatokról. Sok ember azt hiszi, hogy az állatok csak arrí valók, hogy nekünk szolgálatunkra legyenek, nekünk hasznot hajtsanak. S miért hiszik ezt ? Mert azt gon- \ dolják, hogy az állatoknak se lelkűk, se eszük nin-| csen, tehát azt lehet velük csinálni, a mi nekünk tetszik. Még oly ostoba emberek is vannak, a kik aí állatot érzéketlennek tartják s úgy megkinozzák,; bogy az embernek a szive fájdul meg, ha azt a dur-. vaságot látja, a mit a szegény állaton elkövetnek. Pedig az az állat nem érzéketlen. A cserebo gár, a melyet a kegyetlen fiú a hegyes fácskára tűz csak úgy érzi a fájdalmat, mintha kínzóját karóba húznák. A kapura felszegeit denevér oly kínokat szenved, mint a melyet kínzói éreznének, ha őkel keresztre feszítenék. De az állatok nemcsak érezni, hanem gondol­kodni is tudnak, a miről a következő esetek ta­núskodnak. A forró égöv alatt — igy meséli egy állatbarát — nagyobb a hangyák száma, mint nálunk. E miatt az eledeleket, főleg a czukrot úgy őrizhetik meg tőlük, hogy a szekrényt, melyben ezeket tartják, viz- zel töltött tányérokba állítják. Egy utazó természet­búvár hasonlókép . cselekedett élelemtárával, mégis reggelre kelve nagy hangyatömeget látott duskál- kodni élelmiszerei közt, pedig minden tányér tele volt vízzel. Közelebbi vizsgálat irtán azonban észre vette, hogy egyik tányér vizén keresztül a tányér szélétől a szekrény lábáig egy szalmaszál van átfek­tetve, melyen, mint hídon egész kényelemmel közle­kednek. A rend tökéletes volt; a jövők a szalmaszál egyik szélét, a menők a másik felét foglalták el. Mig azonban ezen rendet megállapították, nagy za­varnak kellett uralkodni, mert több százra menő élettelen hulla úszott a vízben. A természettudós a szalmaszál végét egy hüvelyknyire eltolta a szekrény lábától s nézte, mi fog történni. A szekrényből le­jövő hangyák csakhamar mcgtorlódtak a szekrény lábán, mivel észrevévén a hid hiányát, a veszede­lemről bent foglalatoskodó társakat értesítették. A szekrénybe befelé törekvőkön is csakhamar észreve-

Next

/
Oldalképek
Tartalom