Veszprémi Független Hirlap, 1882 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1882-09-09 / 36. szám
] 1 ll i 1 ] ] < ^ ; 1 < i 1 i ii i (! fj rí j I I 1 i i Í l 1 Végre hallható lett a vonat dübörgésé, ekkor tűzoltó-zenekar és a dalárda rákezdé: „Hazádnak rendületlenül Légy hive oh magyar!“ A vonat a pálya-udvarra robogott, a zene-ének egyre szólt, József főherczeg és kísérete három m. kir. koupéban foglalt helyet. Midőn kilépett, a jelenlevő nép óriási éljenzésben adott kifejezést szive érzelmeinek. Azután Br. Fiath Ferenez főispán és Pribék püspök — urak üdvözölték ő fenségét, mire ő nyájasan, rövid szavakkal válaszolt. Erre ismét megszólalt a zene, a készen állott fogatokon helyet foglaltak és a Rákóczy-induló hangja mellett közeledtek a város felé. A város végén ismét nagyobb tömeg várta a szeretett főherczeget, kik hasonlókép éljenekkel üdvözölték őt. A lobogókkal feldíszített palotai-utczán, Gizella- és főtéren áthaladva a várba érkezett ő fensége, hol egyenesen a püspöki lakba szált. * sfc 5fc A rendező-bizottság tegnap este fáklyás-menetet rendezett a honvédség hadparancsnokának, a szeretett fői erczegnek tiszteletére. A város polgárai házaik ablakait világították ki, városunk fényárban úszott. A fáklyás-menet a polgári és honvédségi lövöldéből a tűzoltó-zenekar kísérete mellett indult el és ment folytonos éljenzések közt a várba. A zene szólt, az éljenzés folyton tartott, midőn a menet a püspök-ház előtt megállapodván Pongrácz Dániel üdvözlé a főherczeget. Ki ismételten megköszöné az iránta tanúsított szeretetet és ragaszkodást. * * * A város épületei közül igen sok nagyon díszesen fel volt diszitve. Ezek között volt a „Magyar király* vendéglő is, melynek homlokzatán egy igen csinos „transparent* volt, Dobocsányi Gyula a helyi színtársulat egyik tehetséges tagjának műve. E díszleten legfölül Magyarország czimere volt. Alább pedig a következő, színes betűkkel D. által irt vers volt olvasható: József főherczeghez! Nem vagy te vendég itt ó! ne hidd: Ház a jővél nagy nádorunk fia ! Mert téged látva újra él e hit: Hogy felvirul még egykor Hunnia! Veszprémmegye évnegyedes közgyűlése. — 1882. szeptember 4-én. — A múlt hétfőn és kedden megtartott megyei közgyűlés iránt oly lanyha volt az érdeklődés, hogy a megyei biz. tag urak közűi igen kevés jelent meg a vármegyeház nagytermében. Az idők jele ez. Nem törődünk a közügyekkel, mert igyekezzünk bár mi, akármilyen hasznos, czél- szerü eszmét megvalósítani, hajótörést szenved az a dicső Tisza-kormány vaskalaposságán. Mi is ma az a megyei önkormányzat, piktus maskulus, fából lévő vaskarika, a melynek tisztviselői is vannak azért, hogy szaporodjon a teher. A közigazgatási hatalom a kezükben van, de meddig lesz? Addig, mig az egész országban meg Debreczenben, két levéllel fölkeresett. . . s vigasztal. Azt Írja, hogy „hunczut ugyan a német, de azért lesz még jó világ is*. . . . Szegény kollega. Eszembe jutott Schiller: Das Gute räumt den Platz dem Bösen Und alle Laster walten frei . . . Asztalomon áll az egész világ. Díszes, fekete állványon forog egy jókora földgömb. Óraszámra el-elnézegetem ezt a glóbust. Ha végignéztem az egyik oldalon, egyet fordítok rajta s megcsudálom a másik oldalát. Hajdanában is úgy nézégettem a világot jobbról is, balról is — csakhogy az nem ment olyan könnyen s hamarosan. Annak a világlátásnak nem egy-két perez, de egész ifjúságom s léleknyugodalmam volt az ára. Ma már megnyugodott a lelkem. lm négy fal közé szorul az egész világom. A nagy világra való gondolat immár nem ébreszt föl vágyakat bennem. Eszembe jut boldog otthonom, mosolygó rózsa- arczu gyermekeim szerető hitvesem körében — — s oly vágytalanul nézem itt ezt a glóbust, mint valami puffadt hólyagot. Talán úgy sem egyél) a föld, mint a világmindenség egy csapadékos buboréka. Esteledik. Pontosan megjelennek erkélyem előtt rendes vendégeim, a ház galambcsaláda. Tizennégy fehér s tarkabóbitás galamb. Eleve már elkészitém uzsonnájukat. A reggeli s délutáni kávék süteményei morzsáit. Mily mohón esnek a jóizü zsákmányra s pár perez múlva vége. Immár kenyérmorzsákra szorulnak; azt hintek eléjük. Fanyaron csipkedik, nem igen van Ínyükre, de azért csak hozzálátnak. Tubi-tubi-tubi, erővel is, ha jól esik; biztatom őket. Egy lábatört szegény párjavesztett gerle oly szelíd, hogy hívásomra vállaimra száll. Szegényke, ki fogja gondodat viselni, ha én elmegyek? . . . nem honosittaik a cs. kir. csendőrség, a zsandár- világ. Ha ez meg lesz, akkor a közigazgatási hatóság kezében nem lesz többé tényleg hatalom. Akkor ez a hatóság csak arra való lesz, hogy alkotmányos szinü álarcza legyen az absolitismusnak. Ne csodáljuk tehát, ha a közgyűlések napján üres a vármegyeház nagyterme! A gyűlés lefolyásáról tudósítónk a következőkben értesít: Báró F i á t h Ferenez elnöklő főispán ö exciája d. e. 9 órakor üdvözölve a szép számmal megjelent megyei bizottsági tagokat, a közgyűlést megnyitottunk nyilvánítja. Alispán ur mély részvéttel jelenti nmélt. Szende Béla, honvédelmi miniszter halálát, ki honvédségünk ügyében örök érdemeket szerzett; — indítványozza, hogy a gyászoló családnak jegyzőkönyvi kivonatilag küldessék meg a megye részvétnyilatkozata, mely indítvány egyhangúlag elfogadtatik. Olvastatik a magy. kir. belügyminiszter több leirata, mint a megyei gyámpénztár pénzkészletét az adóhivatalban helyezheti el 5%-tóli kamatra, — özv. Kernya J.-né segélydijját a Marich-féle alapból 30 frtot helyben hagyja, — a Gecse községbeli árvatárnál hiányzó 192 frt 21 kr. a gyámpénztári alapból pótolható ott; — végül azonban a megyei árvaszéknél egy ideiglenes jegyző alkalmazhatását megtagadja, miután az árvaszéki teendők évről-évre gyarapodnak s igy azok elintézésére okvetlen több erő szükségeltetik; — határoztatik, hogy egy jegyző alkalmaztassák s e végett újból felirassék. — Olvastatik a közm. és közi. m. k. miniszter azon leirata, hogy az országos közmunka váltság megyénkben felemeltessék, miután ez megyénkben a szomszédéikéhez mérve aránylag csekély, de tekintetbe véve, hogy miden pár barom után 4 nap szolgáltatók le, — az utak kitűnő állapotban vannak s az eddig befizetett váltságból mintegy 30,000 frt tőke maradvány van: azon indítvány fogadtatik el, hogy csak maradjon meg az eddigi 1 frt közmunka váltság, de ha fel kell emelni, akkor a természetben leszolgálandó szállíttassák le 2 napra. Köröztetni határoztatott az Arad, Szabadka és N.-Szeben városok által alkotott és miniszt. jóváhagyott házaló-kereskedési szabályrendelet. Ugyanazon miniszt. intézvénye a Bakonyér kitisztítására vonatkozólag jelentetik, hogy a megye területén már foganatosíttatott. Mogyoródy Adolf és Krisztinkovich Ede engedélyeseknek a Győrtől Zirczig vezetendő helyi vasútvonal tárgyában beadott kérvénye még korainak találtatott, s az állandó bizottsághoz áttétetni határoztatott. A földmivel és-, ipar- és kereskedelmi miniszter a volt úrbéresek és zsellérek erdeinek fel nem oszt- hatása és közös kezelése — ugyszinte a közig, erdészeti bizottságok határozat képessége ügyében — tudomásul vétetnek. Tárgyaltatilc a phylloxera vészes ügye, midőn jelentetik, hogy a miniszter egy phylloxera-biztos fizetésére a megye által kérelmezett 500 frtnyi engedélyt leszállította 200 írtra. — Szót kér Horváth János s azt mondja, hogy a phylloxera nem oly veszélyes, mint gondolják, mert a mit a föld ád, azt el is veszi, úgy nem is kell az újabb költséget sza— Bácsi kérem, tessék lejönni, meséljen nékünk egyet! Hangzik alulról, s vidámcsevegő gyermeksereg int, kér, hívogat le az udvarra. A Fortuna felügyelőjének kis leányai. Lemegyek közéjük. Nyomba körülsereglenek amint a kis kerti padra ülök, s jobbról-balról perez alatt térdeimen ülnek. — Ugy-e mesél még édes bácsi ? — Hát miről kicsikéim ? — A piczi tündérekről, a Jóbról s Szelima- tündérről. S elmondom nekik kétszázadszor Jób s Szelima ttindérregéjét. amint azt otthon, boldog otthonomban láttam s itt annyiszor álmodom át, csendes holdas éjszakákon. Szürkül az ég, a nap utolsó sugarai lehunynak s az esti szellő hüs ajkkal érinti a visszaemlékezés melegétől izzó homlokom. A térdeimen ringó gyermekek szemei mind fátyolozottabbak lesznek s köz- beszólásuk, kedves kérdéseik a mese közben mind ritkábbakká lesznek . . . A kapualjban fegyverek csörrenése s az őrség nehéz lábdobogása hallik, — Jön az éji őrség, gyermekek! Irma, Riza, Giziké menjenek be jó mamához. Jó éjszakát. Jó éjt bácsi, nyugodalmas jó éjt! A szolga meggyujtotta a lámpát, s az éji szekrényre elkészité a lapokat. A Mátyás-templom ősi tornyában kilenczet ver az óra. E perezben az őrség főnöke lép szobámba. — Kilencz óra van, tekintetes úr. Nem parancsol valamit ? — Semmit. — Nyugodalmas, jó éjt! — Adja Isten! ................. Az égen kigyul az én csillagom, a re mény, a szeretet csillaga, az öröktüzü Venus... Hál’ Istennek! Este van megint, Mával is fogyott a földi kin. Kompolthy Tivadar. poritani. — Kenessey Mór az ilyen okoskodást vissza utasítja, hivatkozik a francziaországi állapotokra, ha ott nem voltak képesek a phylloxera terjedését megakadályozni, pedig ama nép műveltebb és vagyonosabb, mi se tüzzük ki azon czélt, hogy a philloxerát kiirtsuk, mert az már lehetetlen, de azt, hogy törekedjünk annak elterjedését szigorú óvintézkedések rögtöni foganatba vétele által lehetőleg lassítani, a vész már Vörös-Berényben van, igy latható már, mint lesz áldozata a Balaton mente rövid idő alatt e pusztulásnak. E végett egy phylloxera biztos fog kineveztetni, ki a felelősség terhe mellett fog őrködni, hogy az tovább ne hurczoltassék. Torontálmegye azon indítványa, hogy irassék fel az országgyűlés képviselő házához a népoktatók a magyar nyelv tudásának törvényhozásilag kimondandó kötelezettsége, — közhelyeslésben részesült; — ugyszinte Szathmármegye felirata is, hogy állíttassák fel egy görög szertartásu katholikus magyar püspökség. A megye 1883. évi költségelőirányzata a miniszterhez felterjesztetni határoztatik, mely költség- vetésbe a főispáni laknál és a kaszárnya tetőzeténél szükséges javítások is belefoglaltatnak. A megye gyámpénztár 1881-ik évi számadása helyben hagyatik. A devecseri járásban 12 és egy újból építendő kőhidra vonatkozó árlejtés hirdettetik ki, mely szerint a legolcsóbb a hirdetett összeghez 25% többletet ajánl, elfogadtatik. A közalapítványi kir. ügyigazgatóságnak a dabrókai kőhidra vonatkozó fellebbezése elutasittatik, ugyszinte Vilonya község kavicstelepért 160 frt követelése is. Több község költségvetése jóváhagyatik. Pete József fokszabadi lakosnak és közgyámnak fizetés megállapítási kérvénye elutasittatik, úgy fokszabadi községnek a korcsmáltatási jog gyakorlására vonatkozó határozata is. Tiszti ügyésznek több véleménye helyben hagyatik. Várpalota községnek 6700 frt kölcsön felvételének engedélyezése 6200 írtig meg adatik. Fülöp József m. számvevő urnák az 1881. évi magánpénztárakról a felmentés megadatik s elismerés szavaztatik meg. Az Enying városi kórház alapszámadása bemu- tattatik, hogy az 1869-ben tőkésített 400 frt ma 1402 frt — tudomásul vétetik. Pápa r. t. város több beterjesztései ajánlólag felterjesztetni elfogadtatik. Néhány kevés érdekű tárgy lebonyolitása után a gyűlés kedden, e hó 5-kén délelőtt 10 órakor véget ért. Közgazdaság. — Heti jelentés a budapesti gabona dözsdéröl. Szeptember 8. Steiner József gabona- és bizományi üzlet tulajdonos jelentése. A közlekedési kala- mitások befolyása alatt árüzlet napról napra lanyhul, mert lehetetlen külföldre szállítási kötelezettséget elvállalni. Külföldi kereskedőnek Amerikában vásárlott gabonái már megérkeztek rendeltetési helyeikre, ellenben az itt kifizetett gabonák minden felelősség nélkül a tulajdonosok veszélyére még mindig a feladási pályaudvaron heverő árunak napról napra csökkennek, és az üzérkedés a bécsi magvásártól az árállások továbbá részét várja. Búza 30 krral csökkent. Mai árjegyzéseink: Tiszavidéki 79—83 ki. 9.70—10.50. Pestmegyei 78—82 ki. 9,20—10.20. Bánsági 77—82 ki. 9.10—10. Észak-magyar 78—81 ki. 8.80—9.82. Őszi határidőre 9.30. Tavaszi határidőre 9.47. Rozs csendes. Az augusztusi kötelezettségek teljesítése után lanyhult. Legfinomabb 7.40 közepes 7'20 silány 77. Árpa csendes, takarmányára 5.40—60, égetni való 7—7.50, sörfőzdéi 8—9.50. Zab finom szilárd 6.50—60, közepes és silány fajok elhanyagoltak 5.70—6.30-ig Őszre 6.14. Tavaszra 6.24. Tengeri 20 krral olcsóbb, oláhországi 8.50 bánsági 8.65. Ujbánsági tengeri Nov. Feb. Kikinda 4,85—90. Székesfehérvár 5.20. Nyitra és Esztergom 5.70. Kötések 1883. Marcz. Jun. 5.90. Bab fehér lapos. Vácz törpe Gyöngyös 12.75. Vácz 127/8. Repcze szilárdabb, bánsági 13.60. Káposzta 14.25-ig. Vadrepcze csendesb, Zomblyán 6.75. Arad 6.70. kelt. Sárgarepcze 12.25-ig kelt kivitelre. Lenmag 13.25. Repcze olaj belföldi fogyasztásra 36.50. Repczeolaj pogácsa téli hónapokra 6.75. Búza, repcze, árpa, vetésre, válogatott minőségben kapható nálam mérsékelt árban 10 kr. levélbélyeg beküldése mellett küldők mintát. Pénzelőleget 4 kamatra szolgálok ügyfeleimnek beraktározott árúkra, és állomásokon, hol pénzintézetek léteznek a feladási vevényekre is. Raktározási illeték havonkint métermázsánkint: magánraktárakban 1%—2 kr. közraktárakban 4% kr. Közraktári illeték átmeneti forgalomban kocsi- rakmány után: osztrák államvasut közraktáraiban 5.25. fővárosi közraktárakban 7.05. Folyó évi szept. 6. és 7. napjain a bécsi magvásáron leszek e címen: Bécs kronprincz-szálloda. Legközelebbi jelentésem megjelen szeptember hó 14-én. Ä VIDÉKRŐL. — Kodé 1882. aug. 20. — Alföldi legkedvesebb emlékeim egyike az ott tartatni szokott „Kerbeit“-et ott tartózkodásom alatt nem volt hely, nem volt falu, város vagy puszta, a hová meg nem jelentem volna .... a hová meg nem hívtak volna. A „Kerbeit* a németnek úgy, mint a szerbnek, rácznak vagy bolgárnak egyaránt nagy, nevezetes ünnepe .............Mulat akkor az egész fa lunak kicsinye és nagyja. Yan kedv, lelkesülés, evés, ivás, három napra szóló. Vannak „Kerbeit* megnyitók, bírák, zenész fogadók, vendég fogdozok, stb. Össze jönnek a hires „Kerbeit* helyekre mess/e vidékről a komák, rokonok, jóbarátok, atyafiak, ismerősök, bábsütők, bocskoros gyümölcsárulók, czigáuyok stb. Hivatalos voltam én is műiden faluba, s én mindenhová türelmesen elballagtam vagy elkocsi- káztam .... mert legtöbb alkalmam volt ily helyeken a népet szemlélnem; s itten tanulmányoznom a nép szokásait és viseletét. A szerb leányok csillogó tüzes fekete, vagy azúrkék szemeikkel nagy hatással voltak a még akkor fiatal lelkemre. Törtem is ám azt a szerb nyelvet keservesen .... de még is csak czélhoz juték .... megértették teljesen. Szép emlékek . . . boldog ifjúkori élmények, hová tüntetek el ? * Húsz év pergett le azóta az idő gyorsan futó kerekén. Húsz év pedig egy félemberöltő. Húsz év elmúlta után a honvágy visszavonzott édes otthonom ölébe. Visszatértem hazámba, ismerőseim, barátaim körébe, hogy életemnek hátra levő napjait itt töltsem le. Fehér hajfürteim figyelmessé tettek, hogy közéig a czél; közéig: a memento móri. Húsz év elmúlta után most vettem magamnak először időt arra, hogy búcsúra menjek. Ne értsen ám a szives olvasó félre, s ne valami szent bucsu- járást értsen ám az én búcsúm alatt .... s ne is valami kis- vagy öreg mária Czellt s gondoljon ám az én búcsúm helyéül. A Bakony erdőségnek nyugoti részén, egy szépen formált hegynyilás között; zöld erdőktől — koszorúként — körülvéve, egy vidáman szökdelő hegyi patakocska mellett; nem messzi a nyugoti vasúttól van egy igénytelen falucska, melynek lakosai magyarok, jó és becsületes emberek. Történeti múltja, fényes emlékei vannak a falucskának; a mely múltról, a mely emlékekről már a nagy apa is megszűnt kis unokáinak regélni. Van a falunak széles vidéken hire, neve, mert búcsúja a messze vidékről egybe- hivja a rokont, a jóbarátot és ismerőst. A falu ős-családjának unokái, sarjai megélnek, kiknél a vendég, az utas, az ismerős és ismeretlen, a vándor és hontalan egyaránt szives fogadtatásban részesül .... csak magyar legyen. Ezen család megőrizte, ereklyeként — ősi kincsként — a magyar vendégszeretetett és barátságot. Jó és becsületes emberek a család tagjai mindegy szálig; kiknél 1849-ben békén megpihenhetett a magyar kormányzónak kebel barátja, a bihari hires főispán: Beöthy Ödön.Most is szépen, ^zámosan össze sereglettek, hogy a bucsunapján vidáman lehessenek. Nők és férfiak, takaros menyecskék és szép leányok nagy számmal voltak. Magam is be tértem egy szóra, eg}r pohár jó borra; s elmondottam a jövő esztendőre jő kívánságomat. Szívesen fogadtak. A vándort mindig szivesen fogadják. Kívül akartam állást és ülést foglalni, mert nekem nem volt ünneplő köntösöm, azonban egyszerre csak azt vettem észre, hogy ott benn vagyok én is. Be szeretem, (beh sokért nem adom) hogy betértem, sokért nem adván ezt a szerencsét, azt az érzést, melyet akkor éreztem: a mikor annyi szépséget, annyi viruló arezot, bimbót és rózsát oly szép koszorúban együtt láthattam. Vén ember létemre egészen elérzékenyültem attól a sok szép leánytól, attól a sok égőtűz szempártól. Szebb hölgy koszorút még soha életemben nem láttam. A nyugoti Bakony legszebb leányai (Hermin, Iza, Erzsi, Lenke, Juliska, Szidika stb, stb.); Somlyó vidék nehány szépsége (Irén, Etel stb.); Veszprém két kedves leánya (Árpádus és Honor); a Balatonmelléknck szinte egy szép leánya (Rózsa) tették azt a szép koszorút, melynek szemlélése alkalmával megfeledkeztem arról, hogy negyvenhárom éves vén ember vagyok. A legszebb koszorú, mely nőkből eddig alkotva lett, úgy gondolom messze távol állott ezen, a búcsú szépségeinek remek koszorujaitól. De térjünk át a a koszorú egyes rózsáira és virágaira, s nézzük van-e benne helyes harmónia. H. . . . nagysám-é az elsőség; szép rózsa ő, a legszebb, gyönyörű szempárokkal, kedves szép modorral; talán ő képezte a koszorú legszindusabb és legteljesebb rózsáját. Központ volt ő, ki körül öszpontosult a koszorú többi rózsája, E . . . . kisasszony viruló szépségével, mosolygó ajkával, tüzes szemeivel, megnyerő magatartásával csak díszesebbé tette a koszorút, melynek ő volt — valószínű — legdrágább bimbaja. L . . . . szende, szelíd kis leány, telve szív jósággal . . . állandó nemességgel; a szerény ibolyát képviselte a koszorúban. A legjobb nők egyike. A koszorú teljessé tétele főérdeme. I . . . . szép somlyóvidéki leány, holló fekete hajfürtökkel, halvány rózsapiros arczczal, melyen a szívfájdalmai oly szépen tükröződnek vissza. S . . . a bakonyi szép leányok egyik legszebbike .... mosolygó rózsa pirosajkakkal, sokat kifejező ideális szempárokkal . . . ; s hanem csalatkozom, igen élénk szellemmel és szivében a legnemesebb szerelemmel. E . . . a somlyóvidéki fiatal leány; értékes bimbó, gyönyörű szőke hajfürtökkel, kellemes, szelíd modorral s vidám kedélylyel. A legjobb tán- ezos leány. R . . . balatonparti leány . . . szellem- dus, társalgása megnyerő modora igen szép öszhangba olvad össze. A . . . . kedves modora, szépsége és kelleme bájolók. H . . . a koszorú széppé, teljessé csak ő általa lett. J . . . a kedélyes kicsiség, bimbó még; a koszorú elegántiáját, bájdusságát ő segítette a teljességhez. Sz . . . báj, kellem, jóság, szépség, stb. minden van a kis barnában, ki szintén a koszorú
