Veszprémi Független Hirlap, 1882 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1882-08-26 / 34. szám

Felhívás!

A veseprímjárási községi- és körjegyzőkhöz.

Tisztelt kartárs Urak! A magyarországi és köz- >i körjegyzők központi egylete mint tudjuk, szep- '|uber hó első felében fogja évi rendes közgyűlését “gtartani. A tárgyak, az ügyek és kérdések, melyek hn gyűlést megoldására várnak, oly rendkívüli ítosak, hogy bátran mondhatnánk, hogy azok a kartárs uraknak mintegy személyes érdekeikkel ónosak.

E közgyűlésen nekünk mint már ministeri meg- 1 isitéssel é9 ellátott alapszabálylyal biró veszprém- ‘rmegvei központi egyletnek, magunkat képviseltetek kell; e végett tisztelettel kérem a t. kartárs 1 lkat, hogy jövő hó elsején, vagyis szeptem- 1 r hó 1-én napján Veszprémben a korona 1 n d é g 1 ő b e d. e. 10 órakor, e tárgyban tarodé értekezletre kivétel nélkül megjelenni szives- ' (jenek.

f A központi egyletbe való belépésünk egyletünkbe s ezzel érdekűnknek csak előnyére válik, és a £stani úgyszólván legalkalmasabb időben ezt elmúlanunk megbocsáthatlan hiba voina. t A közönség és megyehatóság részére megje- Eszzük, hogy ilynemű mozgalmainkkal egyedül csak Jfoagyar közigazgatásnak teszünk jelentékeny szol- Óatot.

fi Ugyanezen időben reméljük, hogy egyletünknek rá szervezését is eszközölni fogjuk. r| T. kartárs urunk közül ki elmarad, csak azt síja bebizonyítani, hogy saját érdekéről a szó ne- tb értelmében fogalma nincs.

S( Végül szabadjon hinnem, hogy a hírlapban való tghivás az elmaradás ürügyéül nem fog használtatni, fcj Magán meghívónkban a kitett batáridőt mellőzni, lie határidőt megtartani kérjük, ti Nagy-Vázsony, 1882. augusztus 25. ti Mező Imre, idl. elnök.

fí

: S! ti

;i|

Irodalom.

Költemények.*)

Dereskeitől.

aj Veszprém, 1882.

ri Ma mngyarországon annyi volna az igaz költő, jány verseket ir: nálunk poetikusabb nemzetet az ^.sz világon nem lehetne találni. Valami sajátságos \ íyógyithatlan betegsége ez a gőz és a villanyosság j^ínak, a mely ellen hiába küzd a szigorú kritika s emeli fel szavát a józan értelmesség. A Kazin- ik és Kisfaludyak korában valódi örömmel üdvö- ék azokat, a kik az irodalomnak szentelték te- légüket. Oly kevés volt azoknak száma, hogy az or vezérszerepet vivő Kazinczy mindenkit hév -mkkal fogadott, a kiben a tehétség bármily kis ít látta felcsillámlani. S ime!. alig néhány évti- ' re egész serege támad a verselőknek, kik zsenge fozataikkal mind a hazát akarják megmenteni. — I ék, becsületes emberek, kik választott pályájuk ,(lett maradva, csupa tisztelettel találkoznának: ! '/,imi különös ambicziót helyeznek abba, hogy egy- £ rósz vers alatt láthassák neveiket. — És éppen 'EH, mert a mai kor versözönében igen kevés van,

I ubely a méltányolásra érdemes volna; azért bátoII nunk kell azokat, a kikben a tehetség kicsillámló 1 ível találkozunk.

■ *) A fentebbi czim alatt megjelent széptartalmu kötet

a i termék. Ifjú szerzője évek során működő tagja volt a 1 i „Pázmaneuin“ körnek. — Ajánljuk olvasóink figyelmébe f S z e r k.

Az előttünk fekvő verskötet szerzője az utóbbiak közül való. — A füzetben két évi költői munkásság eredménye, mintegy 50 költemény van egybegyűjtve, egytől-egyig figyelemreméltó tehetség munkája. — Részünkről azt nagyon ajánló körülménynek tartottuk. hogy szerző két év alatt csak ötven költeményt irt. Látszik, hogy azokat nem derüre-borura gyártja, hanem meggondolva, akkor teszi papírra, mikor a belső érzés, az ihlet percze, kényszeritik az Írásra. Első költeményben, melyben az egész kötetnek mintegy programmját nyújtja, nagyon szépen fejti ki magát:

..Csillagok vagytok ti! szelíd méla fénynyel Ragyogtok kedélyem ködös homályában, Megjelentek néha holdvilágos éjjel Halvány vonásokkal foszlányos ruhában.

Nem tárjátok fel a mindenség világit,

Sugaratok csupán csak nekem világit.“

(Dalaim).

s később is, egy hasonlóképpen nagyon sikerült költeményében, e szép sorokkal találkozunk:

„A sajgó szívből nem lehet kivetni Ha benne lángra gyűl az érzelem;

A csalogány nem oka énekének,

Nem a kagyló, mely gyöngyöket terem.*

(Visszhang).

s bár „a költők sorsa többnyire nyomorúság, éhen- halás* (7. 1.) azért mégis dalol, mert ez neki az egyetlen gyönyörűség.

Ha a nyolezvanhét lapra terjedő kötetet végigolvassuk, az egész egy szép reményekre jogosító tehetség hatását teszi ránk. Érezni tud költőileg. — A A költemények fő-motivuma a reménytelen szerelem. Ez lép elénk majd minden versből. — Ez a forrása annak a sok helyén előforduló pessimismusnak is, a melylyel szerző a világot nézi. Költeményeit pillanatnyi befolyás alatt Írja s ezért néhol az ellentmondások. A midőn első vallomása után kedvesének könyei alatt elrejtett kaczajt vesz észre, a különben is szenvedélyes hangú költeményben e mély érzésű szavakra fakad:

„E gunykaczaj csengjen füledbe Ha fájdalomnak terhe nyom,

Gyötrő átok gyanánt kísérjen Örökre földi utadon.

Soha szív érted ne dobogjon,

S te elolthatlan vágytól égj,

S e vágynak, — melyért megtagadnád Üdvödet — vértanúja légy.“

(Letiporva.)

Mig máshol igy sóhajt fel:

»Te sújtottál a nyomorral Te löktél oly nagyon mélyre És én mégis csak azt mondom Áldjon meg az Isten érte!“

Sokszor nagy szenvedései elől a sírba szeretne menekülni. A mikor a május szépségéről dalol: akkor is azt érzi, hogy a tavasz eltemeti; a halottól azt kérdezi; »Oh mikor is lehetünk mi, mint te olyan boldogok“ s mégis remél, egyre remél :

»Hisz nem vagyok elhagyva végkép Mivel szivem remélni tud,

S az ábrándoknak szép honába Előttem nyitva még az ut-“

Pedi szerelme reménytelen, s még a múltat is megakarja tagadni; de annak képei mégis visszajárnak hozzá titkos éjjeleken. Pedig az álomtól irtózik annyira, hogy ha a sírba is róla álmodnék: inkább itt akarna tengődni a nyomorban. A fájó költeményeket ugyan megszakítja egy, a »Vallomás* czimü mely valódi gyöngye a kötetnek, de alig egy hónappal ennek megírása után, a »Visszapillantás* czimtiben már ismét visszaesik előbbi hangulatába.

íme! vázolni akartak az olvasó előtt a költemények legnagyobb őszének tárgyát. — De nehogy kifeledjem azt a két szép darabját a kötetnek, a mely valósággal meghatott: az »Anyám sírjánál“ és az »Ilona húgomhoz* czimüeket, a melyek egy igazán nemesen érző lélek termékei.

Összevonva a mondottakat: szerzőben derék tehetség van, a mely naponként fejlődik. — A versek alá irt dátumokból ezt minden olvasója könnyen átláthatja. Ha igy halad: számot fog tenni a hazai költészetben. Az oly darabok, mint a »Vallomás,* ,Nem az panaszkodhatik,“ »A szellemek,* »Az alkony,* a két fennebb emlitett költemény, „A legnagyobb talány,“ »A holló,“ »A mennyegzőre,“ „Visz- hang* már ma is kiállják a szigorúbb kritikát. — Ezért a költészet kedvelőinek bátran ajánlhatjuk zokat.

A mi a versek külső alakjait illeti: azok a kivánalmaknak teljesen megfelelnek.

Most pedig, hogy lapunk teréhez mért rövid ismertetésünket befejezzük, azt kívánjuk szerzőnek, hogy ne legyen igaz, a mit egyik költeményében állít:

»Fellobban egy csillagnak végsugára Végig szalad az égen és kivesz;

Egy néma köny szivárog szempillámra,

Öh! mert jövendő sorsom képe ez.“

hanem inkább fokozódó fényű, állandó csillag legyen, a melynek ragyogásában mindenki gyönyörködjék.

A nőemanczipatió és a család.

— A „V. F. H.“ szerkesztőségéhez.—

Veszprém, 1882. aug. 24.

Az egész emberiség, nemzetek, társulatok mint egyesek csak amaz egyetlen jelszó alatt küzdenek: előre!

Versenyre kélt minden s gőzerővel törekszik előre.

Korunk egyik kiváló vívmánya és maradandó eredménye a nőemanczipatió.

Mily különösen hangzik is az, hogy volt idő, midőn a régi görögök bölcsésze, Plato, azt a kérdést vetette fel; nem-e kell a nőket az oktalan állatokhoz sorolnunk ? vagy midőn Mohamed kétségbe vonta, vájjon a nők bírnak e lélekkel ? s hogy ő előttük mint az állatok előtt nem nyílik meg az örök élet. — De mai napon is azon miveletlen népeknél, hova még nem hatolt el a czivilizatió, nem azt kérdik: ki a nő, de mi a nő? rabszolga, ura szeszélyének, kénye-kedvének eszköze.

Azért irá a nagy férfi:*) »Ha ismerni akarjuk valamely nép társadalmi állását, nagyságát; nézzük csak azt: milyen állása van benne a nőnek!“

Szép és magasztos czél a mit a nőemanczipatió magának czélul kitűzött: feloldani mindazon kötelékeket, melyekbe a százados szokás és sokszor téves előítélet lebilincselte, kiviszi a szabadságot, hogy nyitva álljon a pálya, melyen a lángész érvényesíthesse tehetségeinek előnyeit, részt vehessen azon küzdelmekben,. melyeket emberiség törekvő része a tudatlanság, babona, elvadult, elfajzott szokások ellen folytat s hozzá járulhasson azon nagy szentély felemeléséhez, melyben majd az örök béke oltárán az áldozat tüze fog fellobogni.

Igaz, hogy a legnagyobb magyar azt irá: **) »A nők tudományban és művészetben soha sem vi*) Hugó Viktor.

**) Gr. Széchenyi István.

hetik a középszerűségen felül. Toll és kard a férfit illeti, úgy mint a nőt bölcső és háztartás. Ha bármelyik a másiknak dolgába elegyedik, meghamisítja a természetet!“

Melyik pályán léptek fel eddig nálunk a nők ? A kézi és gépies munkákon kívül a távirda, posta, a nevelés és tanítás terén jelentékeny állást foglaltak el; másutt máraz orvosi és jogi pályán is foglalkoznak.

Sokan, de igen sokan csóválták e miatt fejüket, Tamásként bizalmatlanul tekintettek az ily nőkre és ime a nehány évi tapasztalat arról győzte meg őket: »tisztelet a nőknek!“

Valóban zavarba hoz azon tapasztalat, de melyet olvastam is valahol: »a ki a nőket szidja — ostoba, a ki dicséri — naiv, a ki hallgat róluk, azt — együgyünek mondja a világi*

Nem tehetek róla, ha ez ítélet közül valamelyiket rám vonatkoztatják is, de azért kimondom nyíltan: a nőemanczipatió és a család két ellentétes fogalom, két kibékülhetlenül ellenséges állapot, melyet megoldhatni az életben békés utón vajmi ritkaság lehet.

Szerintem ez az igazi fából csinált vaskarika.

És hányán vannak, a kik büszkék arra, hogy magukat szabadnak, emanczipáltnalc nevezik és tekintik ; nem törődve azzal, hogy ez által éppen legnagyobb varázshatalmukat: nőiességüket vetkőzik le.

Én a nő rendeltesését a család körében tudom betöltve képzelni.

A nő valódi tükre a ház, a család, abban láthatni meg a nő képét egész fenségében.

Az emanczipált nő elhomályosult tükör, mely minél inkább csiszolódik, annál kevésbé mutatja vissza a valódit. — Ez előtt nem is régen, mikor még a regényolvasás (ebből szokás mai nap modern műveltségre szert tenni) nem lett mániává, mikor még a rokka a legszükségesebb, a főzőkanál a leg- használtab házi eszköz volt, mikor még a nők köre, otthona, hivatása a család volt, addig ismeretlen volt az executio, árverés, csőd stb.

Nem csoda ha Lord Beakonsfild igy sóhajtott fel; ,mai nap főkép nőkről bátran mondhatni, hogy az egészség kivételes és természetellenes állapot,* — s másutt: »az emanczipált nő, midőn azt hiszi magáról : szabad, —• éppen akkor lett oly zsarnokok rabjává, melyektől megválni képtelen.“

Ha öregeink felsóhajtanak: nem úgy van most, mint volt régen, ne csodálkozzunk, ha ifjaink is félnek az emanczipált nőktől, mert tudják azt, legfeljebb modern házasságra léphetnek, s boldog állapotú családot soha nem alkothatnának.

JÁTFI B.

Újdonságok.

— Mindazon tisztelt vidéki előfizetőinket, kik még előfizetési összegeiket nem küldték be — kérjük előfizetésük szives megújítására — nehogy a szétküldésben akadályozva legyünk.

— KOSSUTH LAJOS nagy hazánkfiának nevenapján úgy az egyes vendéglőkben, pld. a »Magyar Király“ szállóban, „Eöt,- vös-kert“, — mint magán helyeken is megünnepelték. A derék polgári dalárda Langer karnagy vezetése mellett az „Eötvös“-kertben énekelte a legszebb dalokat. — Egyéb más helyeken is megemlékeztek a nagy számüzöttről, kívánva, hogy az isten tartsa őt még sokáig — sokáig!

f* Husvétra hazamentem s ekkor megtudtam Gusz- !l, hogy az esküvő pünkösd második napjára van íezve s egyszersmind megkaptam a vőféli diplo□1

1 n

13.

! Ámde ember tervez, isten végez.

! Még csak néhány hét választotta el a boldog ielmeseket attól a várva várt órától, melyben egy- inak örök hűséget voltak esküvendők. mikor a Itikai láthatáron vészes felhők tornyosultak fel s !zti barátomnak be kellett rukkolnia. A porosz “!6. junius 17-én izent háborút a mi királyunknak, í 3-án vivatott a szerencsétlen königgrätzi csata, !yben Guszti barátom fogságba esett, honnan az- ! a jul. 26-án kötött nikolsburgi békeszerződés (tán előbb ezredéhez, majd pedig — már ősz felé ( az idő — hazafelé iparkodott.

( Hogy doboghatott a szive szegénynek, mikor a fiony-nagyszombati lóvasut egyik kocsijában ülve, 'Óvárosához, a szeretett lányhoz, szive gyöngyéhez feledett, a kit váratlan érkezése által édesen meg rt lepni!

Szegény Guszti!

A mig te ott küzdöttél az ezer halállal fenye- i csatatéren s izenetet nem küldhettél, azalatt on sok minden megváltozott!

Anyja is úgy fogadta barátomat hogy: »Szegéy 1, szegény Guszti“, s örömkönnyei közé a bánat, íjnálat és részvét keserű könnyei vegyültek.

— Mi baja kedves anyámnak ? — kérdé bará- meglepetve, — hiszen látja, hogy hál’istennek

testtel tértem vissza s most már itthon maradok lemmi sem választ el édes anyámtól és — — —

— Szegény fiam! zokogá az anyóka, mikor ba- >m Gizella nevét akarta említeni.

— De hát az istenért, mi baja van édes anyám- , vagy mi bajom van nekem, hogy annyira saj— kérdé Guszti aggódó hangon, de még nem ve, hogy a legközelebbi pillanatban mily borzasztó

fog ő venni.

— Ne ijedj meg, — monda az anyóka szemei- a könnyeket törölve — és viseld férfihoz mél- 1 a csapást, melyet reád az isten mért . . . neked * nincsen jegyesed, Gizella meghalt.

Hogy barátommal mi történt e pillanatban, azt nem tudhattam, de nemsokára arról értesültem, hogy egy pesti tébolydába vitték.

Nem láttam többé. Két évvel később jelentést vettem szerencsétlen barátom kimultáról.

— És Gizella, a »Kárpátok gyöngye ?“ — kérdi a szives olvasó.

Barátom anyja igazat mondott, mikor hazatért fiát jegyese haláláról értesítette. Az 1866-ban dühöngött epemirigy őt is elragadta — a „Kárpátok gyöngyét.“

Virágos sirhalmára sokszor hullattam könnyeimet és imádkoztam — szerencsétlen barátom helyett, a ki már nem tudott imádkozni!

Búcsú Franzensbadtól.

André Gyulánéföl.

Nem hiába augusztus közepe felé jár az idő, de itt már vége részben az augusztusi szép napoknak. Még vannak, sőt érkeznek is előkelő vendégek is, igy mostanában csak Erzsébet főherczegnő (a spanyol királyné anyja) udvartartásával és a „Villa Imperial*-ban vett lakást és többen; de mégis már a közönség oszló, az eleganczia tűnő és a fényűzés hanyatló félben van; nagyobbrészt most már szerényebb jelenségek és takarékoskodóbb vendégek uralják a tért.

Ugyanezt olvastam Karlsbadról is. A már hetek óta tartó kedvezőtlen idő nagyon sokat ártott; egyre eső, hideg északi szelek és a hőmérő alig mutatott 8—10 fokot Reamour szerint. A fürdő szobákat sokan fütötték, magam is; láttam prémmel bélelt köpenyeket és az boldognak vallotta magát, kivel flanell pongyola, török schwal és puha, meleg pokróczok voltak, hogy szobájában nem kellett dideregnie. Mindenkinek, ki valaha ide készül, ajánlom: a mous- selin ruhától kezdve kabátjáig, az egész ruhatárát hozza magával. Az időjárás mindig, ritka kivételes nyarat kivéve, nagyon változó és azután itt épen nem kötik magukat a naptárhoz. Ha hűs van, puha nemez kalap, posztó kostume, meleg kabátka, őzbőr- keztyü járja júliusban is; — igen okosan és helyesen.

Ég ezekkel a hűs napokkal nagyon felkapták a fiatal hölgyek a „katona blouse*-t, egészen az a sötétkék posztó anyag és szabása, varrása, mind a gyalogság tisztjeinek a közönséges szolgálattevő zubbonya; csak hátul húzzák össze, elől pongyolán viselik. Most úgy látszik, a divat divatba hozta a katonákat; katona blouse, keztyű, gallér, kabátka, katonás bársony parolik, simán és arany, ezüst suj- tással, zsinórzások, mint az alankákon és huszárdol- mánykán, stb. járja. Igen csinos dolgok ezek mind, de sajnos, csakis fiatal és „sugár* csinos termetű hölgyeknek valók. Ilyen nyúlánk karcsú alakon aztán a katonás kabátka nagyon fesch, a zubbony pedig igen czélszerii reggeli és házi viseletnek bizonyulhatna ; meleg, kényelmes és nem kényes; áruk nem magas, itt 9 írtért adják; igaz, egyik mellzsebéből pedig okvetetlenül „tarka* zsebkendőnek kell kikaudikálnia, ez a chic.

Nagyon kedves és bájos mindig virággal ellátva lenni, minden finom nő virágkelő és itt pl. ez egy kis fényűzés is, lévén a legszebb nemes rózsák dbja 10 kr; egy-kettő, vagy egész csinos csokor a mell- zsebecskébe, a gomblyukakba, az övbe, gyakran a nyakkendőhez oldalt tűzve, a legegyszerűbb öltözéknek is elegáns színezetet ád, olyan üde és költői, de okvetetlenül élő virág legyen, a művirág épen nem chic.

Akinek „itt* elegáns, udvarias férje, „cousinja“, jegyese, fivére, (no ezek ritkán szoknak „udvariasak“ lenni) vagy „barátja“, esetleg „ismerőse* csak van, természetesen az látja el virággal; mondhatom, a legkedvesebb tolmácsa a folytonos figyelemnek.

A levegőben mindenféle apró adomák repülnek, csengő kaczagást csalva rózsás szácskákra, néha csak egy mondat, melynek pointje egyetlen szócskán fordul meg. Gyakran itt a pillanat teremti őket, de sokat az élczlapok, különösen a párisiak hoznak forgalomba. íme egy a tengeri fürdőből: személye egy dandy és egy elegáns hölgy. „Nem volna kedve kegyednek egy utazást tenni velem Párisba ? A nő: ! „De mit csináljak addig idegeimmel?“ „Az idegei- I vei ? Nos, azokat ezen időre a házi orvosa gondviselésére bízzuk.*

Egy másik. Két nő fürdő-öltözékben a tengerparton. ,Ah! javulás helyett mindennap jobban kínoznak az idegeim!“ panaszkodik az egyik. A másik czigarettája bodor füstjét eregetve: „De kedves ba- rátném, nekem úgy tetszik, mintha kegyed egy nagy hibát követett volna el, magával hozta a férjét!“ „Valóban, de hát legalább az unokafivéremet ne hagytam volna otthon!“

A harmadik: „Ah, orvos ur, ki nem állom tovább, — minden ellenem esküdött mióta férjem Karls- badban van. Z. ur Marienbadba készül; mondja csak, micsoda betegségemnek kell lenni, hogy Marienbadra legyen szükségem, hogy közelében lehessek a férjemnek ?“

Mindenütt a szegény asszonyokat viczczelik! Mennyivel jobb az erősebb nemhez tartozni!

Egy fürdői levelet olvastam Tronwille tengeri fürdőről, és egyet-mást olvasok belőle, azért, hogy kedves olvasónőim lássák, mennyire bírna a Balaton partvidéke egy tengeri fürdő kellékeivel, leszámítva, hogy a Balaton édes viz, de hullámzása is enyhe hőmérséke meg különösen alkalmassá tennék gyengébbek számára és valóban nem épen utolsó arroga- tuma volna a tengeri fürdőknek, ha az apróbb fürdőtelepek megmaradnak a fürdő-berendezésre nézve a primitív egyszerűségűkben és nem törekesznek Füred magaslatára emelkedni.

Uszoda és kabinok vannak a tengeri fürdőkben is, de azután a közönség kényelmére és rendelkezésére áll a szabad tenger, az egész part, kijelelve meddig biztos és ott szokás fürdeni, lábaik alatt a puha föveny, felettük a kék ég, férfiak, nők, gyermekek vegyest. A vétkezés és öltözködésre vannak apró kabinok és maguk mennek be a tengerbe, néha erős fürdő szolgák karjaikon viszik be oda, a hol mélyebb, vagy kis zárt kocsikat tolnak be a tengerbe és abból mindjárt a hullámokba ugrik. Fürdés után, a napon átmelegült köpeny és öltözőjében hordócska meleg viz várja, a lábakat a fövenytől megtisztítani. Ilyen frissen fürdés esik Almádiban, kitünően alkalmas volna Siófok, puha fővenytalajáért, Almádi köves és kissé vigyázni kell.

Csak piczi, zárt, léghuzamos, rideg-hideg ka-