Veszprémi Független Hirlap, 1882 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1882-08-26 / 34. szám
Veszprém, 1882. II. évfolyam. — 34-ik szám. Szombat, augusztus 26. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évve..............................................6 írt — kr. Fél évre..............................................3 írt — kr. Negyedévre .........................................1 frt 50 kr. Eg yes példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó-hivatalban. MEGJELEN MINDEN SZOMBATON. Előfizetési pénzeli a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-utcza 10b. szám küldendők. ZE3Iird.etésels: a kiadó-hivatalban fogadtatnak el és jutányos árért közöltéinek. A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között. SZERKESZTÖSEG: Veszprém, horgos-utcza 105. sz., hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. ICézircitolE -vissza, nem a.d.atma,ls. Belügyminiszteri rendelet a megyék költségvetése ügyében. A belügyminiszter egy rendeletet bocsátott ki a megyei költségvetések ügyében, melyet annál is érdekesebb végig olvasni, mert abból megtudhatja a jámbor adófizető polgár, hogy eddig a belügyminisztériumban alapos tudomásuk a megyék költségvetéséről nem volt; ergo talán még tudomásuk sem volt. Kitűnik ez az állítás ezen rendelet következő részéből: „Hogy a megyék jövő évi közigazgatási, árva- és gyámhatósági kiadásaira szükséges fedezet mennyiségéről tudomásom legyen.“ Nagyon szomorú vallomás ez, nagyon szomorú szegénységi bizonyítvány! Hát azért vannak csak azok a megyék, hogy alkalmas erőt adjanak az adóperseku- tornak működéséhez; azért vannak, hogy panaszkodjanak, jajgassanak, hogy ez is kellene, az is kellene, de hát nincs? daczára annak, hogy ilyen és olyan alapos fölterjesztést tettek a miniszterhez, ő magassága megtagadott mindent. Nem lehet csodálni, hisz bevallja a szegény, hogy nincs alapos tudomása a megyék költségvetéséről. A szegény megyék otthon azután keresik az okot, törik a fejüket, hogy mi is lehet annak az oka, hogy a jogos panaszukat még meg se hallgatják, nem hogy tennének róla. Nos most már meg van az ok. most már nem kell keresni. Van különben ebben a rendeletben sok okos dolog is, még azt is a törvényhatóság hazafiságára hízza, hogy a fát a hivatalban, a gyertyát, petróleumot hasoulókép ott, és ne otthon égessék el a tisztviselő urak. Hát bizon ez nagyon különös része annak a rendeletnek! Hanem hát azért tanulságot is lehet ebből vonni, megtanulhatják a megyék főkép, hogy a minisztérium sok évi működése után végre alapos tudomást akar szerezni a m. költségvetésről, meg azt, hogy ez még nem tény, hanem csak akarat. No tartsa meg az isten őket ebben a jó akaratukban. Csak arra kérjük a megyéket, hogy ezt a rendeletet jól szivükre vegyék és azután mikor újra el fog érkezni az az idő, midőn a kormány boldogító működését kell dicsérni, emlékezzenek meg erről is és sorolják a példák közé. A miniszteri rendelét a következő: A megyék 1888. évi közigazgatási, árva és gyámhatósági kiadásainak fedezésére nézve, törvényhozási intézkedés szükségeltetvén: az előző években is követett eljárás nyomán, a pénzügyminiszter úrral egyetértői eg az országgyűlés elé oly értelmű törvényjavaslatot szándékozom terjeszteni, melyszerint az ezen kiadásokra megkivántató fedezet 18S3. évre is, az eddigi gyakorlathez képest, az állampénztárból szolgáltassák ki. Ezen oknál fogva, valamint a végből, hogy a megyék jövő évi közigazgatási, árva- és gyámhatósági kiadásaira szükséges fedezet mennyiségéről alapos tudomásom legyen s hogy ennek alapján az e ezólra megkivántató hitelnek a jövő évi államköltségvetésbe való felvételét idejekorán eszközölhetvén, egyszersmind az általam helybenhagyott megyei költségvetés szabványai szerint leendő berendezése végett még e jövő év beállta előtt megküldhessem : felhívom a törvényhatóságot, hogy az 1870. XLII. tczikk 1-1. §-ában foglalt rendelkezéshez képest a megye 1883. évi költségvetését állapítsa meg s azt az eddigi módon két példányban kiállítva, legkésőbb f. é. október 15-ig hozzám terjeszsze fel. A megye jövő évi költségvetésének megállapításánál szem előtt tartandó irányelvre nézve megjegyzem, hogy miután a fenforgó pénzügyi viszonyok, úgy mint eddig, jelenleg is arra utalnak, hogy az állampénztár, illetőleg az adózó polgárok az elkerülhetlen szükség által nem indokolt kiadásokkal való megterheléstől megkiméltessenek, a megye jövő évi szükségleteinek megállapításánál a legszigorúbb takarékosság kell, hogy irányadóul szolgáljon. Ennélfogva úgy a tiszti segédkezelő és illetményeinek, valamint a dologi kiadásoknak megállapításánál a folyó évre helybenhagyott kültségvetés szabványai tekintetendők irányadókul; a megye jövő évi szükségletei tehát a folyó évi költségvetés keretét nemcsak nem haladhatják meg, hanem még azt is elvárom a törvényhatóság hazafiságától, hogy lelkiismeretes gondot forditand am miszerint ezen kereten belül is mindazoi kiadások, melyek az előző évek tapasztalata nyomán jövőre elkerülhetlenül szükségesnél nem mutatkoznak, a jövő évi költségvetésbei mellőztessenek. A dologi kiadásokat illetőleg különösei arra hívom fel a törvényhatóság figyelmét hogy az irodai, fűtési és világítási szükség letek megállapítása elkerülhetlen ténylege szükséglet szem előtt tartása mellett, a folyi évről megtakarítható készletek számbavétel lével eszközöltessék; önként értetvén, liog^ a fiitési- és világítási anyagok mennyiségénél kiszámításánál, csakis a hivatalos helyiségei a termeszetbeni lakásul szolgáló helyiségei kizárásával, vétethetnek alapul s hogy az id< vonatkozó költségvetési tételekhez a hivatalos helyiségek légköbtartalmát igazoló, a kir építészeti hivatal által kiállítandó kimutatás lesz csatolandó. A költségvetés fedezeti rovatának össze' állításánál pedig kiváló figyelem fordítandó arra, hogy ezen rovatba a megye tulajdonál képező épületek és egyéb ingatlanokért fizó-1 tett bérösszegek, .a tőkepénzeknek, illetőleg a külön rendeltetéssel nem bíró, megyei .alapoknak kamatjövedelmei, nemkülönben a ház pénztár künnlevő követelései után várhatói bevételek, s általán véve a megyének köz} igazgatási czélokra fordítható minden jőve-: delmei, lelkiismeretes pontossággal felvétes senek. TARCZA. Dalok. Hervadó faágon Sárguló levél, Sárguló levéllel JJtra kél a szél. Szegény kis virágok Egyre hullanak, Hulló levelek közt Csörg a kis patak. Patak partja mellett Csalogány dalol, S dala szól az élet Boldogságiról. Lelkemnek is voltak Egykor álmai, Mért hagyod ez álmot Sírba szállani ? Arczomon most ősznek Hervadása van, Mért is vagyok érted Oly boldogtalan ? II. Oly rég volt az, mikor láttam Piros hajnal hasadását.. Mikor lelkem sóhajtása, Te hozzád ment, te hozzád szállt. Ott laktatok a szomszédba, Kora reggel, csendes este, Ott voltál és ábrándoztál A virágos kicsi kertbe. Daloltál is néha-néha, Fn meg aztán csak hallgattam, Mennyi érzék, mennyiJbiibáj Volt abban a kedves dalban! Azt daloltad majdnem mindig : „Kis madárka zeng az ágon“, S én zokogva azt susogtam: „ Temetőbe, sírba vágyom /“ Magyar Gyula. A Kárpátok gyöngye. — Igaz történet. — A „ Veszprémi Független Hírlap“ számára, irta: lián fi János. E lapok 31. és 32. számában „Kirándulás Somlyóra“ czím alatt egy közlemény jelent meg, melyben egyebek között a Somlyéviclék „gyöngyé“- ről, „ragyogó csillagé“-ról tétetik említés, a mely — általam is ismert és nagyrabecsült gyöngynek — az említése bennem édes-bus reminiscentiákat ébresztett fel egy jobb, boldogabb, de már rég eltűnt múltra... Abban a korban voltam, a mikor közönségesen arra a tudatra szoktunk ébredni, hogy az emberi fajnak két neme van, mely két nem közül az egyiket szebbnek szoktuk mondani. De hisz tulajdonképen nem is magamról ^karok én itt szóllani. Egy kedves, jó barátomról szól itt a krónika, a ki akkoriban vagy 7—8 évvel lehetett idősebb én nálamnál, de a kivel mindazáltal csaknem úgy éltem, mint hajdanta Hilemon az ő Baucisával. így hát nem is volt semmi titok közöttünk. Igaz, hogy nekem még nem is voltak valami érdekes titkaim, mert — szó a mi szó — — Adonist egy cseppet sem hasonlítottam s hozzá még csak tejfölös szájú rhetorista voltam, kivel az emberi nem szebbik felének képviselői vajmi keveset törődtek. Sőt talán észre sem vettek, a mivel én viszont szintén egy cseppet sem törődtem. Minek folytán quittek voltunk. De nem úgy az én barátom! Csinos, csókolni való fiatal ember volt, kinek barna őzszemei sok kis leánynak zavarták meg az eszét.... aztán ő már hivatalt is viselt — városi vadász volt — a mi csak a mamák szemében is némi tekintélyt kölcsönözött. Azonban nem mondhatnám, hogy ő is bomlott volna a leányok után. Nem bizony. Az én Guszti barátom igen finnyás fiú volt . . . De végre mégis lépre került. Úgy járt, mint a halász, kiről a svéd költő azt a kedélyes versét irta, melyet lehetőleg hű fordításban ide igtatok: Halász a hálóban. Szép fenyes erdőben, friss csermely mentében Tavasz idején sok virág virul, — Sok virág virul. A csermely vizében, hajnal idejében Nap sugarával pisztráng játszadoz. Pisztrán játszadoz. A virágos réten, harmatos ösvényen Deli szép ifjú hálóval halad, -- Hálóval halad; Friss pisztrángot fogni, szép koszorút kötni Siet az ifjú a csermely felé, — A csermely felé. * Csermelynek partjában, malom oldalában Kerék komolyan és zúgva forog, — És zúgva forog. Malom ablakából, a kicsi szobából Ilallszott leánynak víg hajnaldala, — Víg hajnaldala. Leánynak dalától, epedő szavától Halászó ifjú elbájolva lön, — Elbájolva lön. Hálóját eldobja, virágit elszórja És siet a lánynak ablaka alá, — Ablakja alá. * Ámornak hálója az ifjút befonja, Hymen koszorúja fűzve is lett, — Fűzve is lett. * Szép erdőnek árnyán, friss csermelynek partján Nap sugarával gyermek játszadoz, — Gyermek játszadoz. Igen, az én barátom története sok tekintetben hasonlít e költeménybeli halászéhoz, csakhogy Hy- mennek nem jutott . . . De im, csak most veszem észre, hogy majdnem azt mondtam el már, a mi történetem végére való... Valahányszor időnk engedte, kettecskén kirándultunk a közel hegyek közé, a hol azután a gyönyörű völgy ölén csergedező patakban pisztrángokat horgásztunk s csevegtünk sok mindenről, a mi reményteljes és valóban vérmes reményekkel táplálkozó ifjak keblét dagasztja. Egy alkalommal történt — még jól emlékszem : n.-boldogasszony napján volt aug. 15-én — hogy a mint a viz tükrén úszó parafákat néztük s emellett akaratlanul is elméláztunk, olyas valamit is pillan-! tottunk meg abban a kristálytiszta tükörben, a m egy cseppet sem hasonlított pisztránghoz, mert bi; ez egy nőnek, egy leánynak a képe volt. És milyen leánynak! Egyszerre pillantottunk fel mind a ketten á patak túlsó partjára, a hol viztűkörbeli képünk ere detije haladt, s minket megpillantva, gyengén elpi rult. Én először tértem magamhoz, s jé napot köszöntem neki, mit szives, sőt majdnem nyájas hangon viszonozott. Ekkor Guszti barátom is magához tért s szin tón köszönt. Ez az egész jelenet persze csak néhány pillanatig tartott s a kedves látvány csakhamar eltűnt a gazcserjék mögött. A mig csak egy darabkát is láthattunk a fehér alakból, utánna néztünk, minek az lett az eredménye, hogy megtudtuk, miszerint a közel malomba tért be. Barátomnak elment a kedve a horgászástól, s mindég csak a malom felé tekiut- getett. — Tudod mit. — mondá egyszerre kipirult arcz- czal — mi is bemegyünk a malomba utánna. — Ugyan, ugyan hová gondolsz ? — felelém szemrehányó hangon. — micsoda ürügy alatt mehetnénk mi be oda, a hol még sohasem voltunk ? — Tejet kérünk, meg vajat, vagy a mi neked tetszik. •I Mit volt tennem, nekem bele kellett egyeznem j s nemsokára ott ültünk a malom egyik földszinti 1 hűs szobájában s maga házi kisasszony tette elébünk f az Ízletes uzsonnát. Estefelé elbúcsúztunk s csak ekkor tudtam meg, hogy barátomnak, ki ismerősebb volt a vidéken, már volt tudomása a fürdővölgyi molnár leányáról, a szép Gizelláról, ki az egész vidéken a „Kárpátok gyöngye“ neve alatt volt ismeretes, de csak ritkán volt látható. Guszti barátom tele beszélte fejemet a szép leány barna szemeivel, gömbölyű karjaival, piczi Iá- 1 baival s nem tudom még mivel, — ebből én azt következtettem, hogy szerelmes. És nem is csalódtam. Néhány hónap múlva levelet kaptam Pozsonyba, melyben Guszti arról értesített, hogy — boldog vőlegény, menyasszonya pedig nem más, mint a szép Gizella, a „Kárpátok gyöngye.“ — No ez ugyan gyorsan ment! — gondoltam magamban s szerencsét kivántam a boldog vőlegénynek, meghagyván neki, hogy a vőfelek közül vala hogyan ki ne felejtsen.
