Veszprémi Független Hirlap, 1882 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1882-08-05 / 31. szám

ára ?* Ezen kérdéses igazság ellen Grünfeld uram nagyon tiltakozik. Az a kérdés, lehetséges-e a tények ellen kifogást tenni, lehet-e eltagadni azt, a mi megtörtént ? Én úgy hiszem, nem! Biztos állításom tudata, az emberek iránt tanúsított meleg ragaszkodás és szeretet csak arra kényszerítenek, csak arra adnak erőt, hogy az igazságot mondjam ki! Nem kímélni egy embert, ha ezrek java kívánja: régi igazság.

Virilisnek szegénységet ró fel Grünfeld ur azért, hogy elég bátor kimondani azt, a mit lelkén érez, s a mit ezrek szivérzései hangoznak vissza. Yirilis nagyon jdl ismeri azt a „Taxa medicamentorumot*, nagyon jól tudja az ott megirtakat, s tudja azt is, hogy annak kötelező ereje van a gyógyszerész és házi gyógyszertárt j tartó orvosokra nézve. Vannak, de kell is lenni olya- | noknak, a kik azt megtartják, de lehetnek és vannak olyanok is, a kik nem tartják meg. Az uzsora ellen is van törvény, de azért a 25—200°/o igen gyakori s ezt úgy hiszem Grünfeld ur is gaznak tartja. Úgy van, , udy lehet a gyógyszerárak kiszolgáltatásánál is személy, , a ki a „Taxa medicamentorumot“ megtartja és az annak megfelelő perczentre dolgozik; de van, vagy lehet j olyan ember, a ki a „Taxa medicamentorumot“ a sarokba csapja s vesz olyan perczentet, a milyent akar. De én a magas perczentet — az uzsorát — csak lelketlen embereknél tudom hinni. Nem nevezem önt lelketlen embernek vagy uzsorásnak, távol legyen tőlem minden ilyen gondolat; azonban egy pár tényt bocsátunk a nyilvánosság elé és a nagy közönség Ítélje meg azt, hogy minő perczentekre dolgozik. A bányatelepen többen akadnának, kik bizonyítják azt, hogy tőlük az orvosság árának többszörösét vette. Egy devecseri asz- szonynak tizkrajczáros kenőcsöt, hatvan krajczárét számította. Sebész ur Virilis barátjának roppant keveset enged meg, miért ? Mert Virilis az igazságot feszegeti ! Az a Virilis mindenre készen van, adatai olyanok, ,t melyeket esküvel bizonyítani készek azok, kikkel az eset megtörtént.

I Szeretné Grünfeld ur neveiket tudni azoknak,

| kik magukat Viriliseknek írják ? Nincs abba semmi sa- í játságos, hogy nevemet álnévvel cserélem fel. Ne a névvel bíbelődjék, hanem a közleménynyel s legyen meggyőződve sebész ur, hogy Virilis igen hallgatott volna, ha a pohár csordultig meg nem telik; elhiheti azt, hogy Virilis előtt nem saját én-je, hanem több ezer ember jóléte, egészsége lebegett. Hogy Virilis öntöl orvosságot sohá nem vitt, biztosíthatom, de ha vitt volna s, azt mindig készpénzzel fizette. Ne kívánjon uram j formális bizonyítékokat arra, hogy vájjon drágábbért izettette-e valaha az orvosságot. Mit gondol ön, hogy mdná magát kimenteni azon vád alól, hogy nem adott gén sok embernek vényt ? Mit gondol, ha a dolog j .forcérozva“ lesz, mi fog történni a halimbai házeladás- )al ? Mit gondol, hová fogná juttatni önt az, ha meghalt gyógykezeltjei sírjukból feltámadnának és a tőr- fény előtt igazságot követelnének ? ? ? No de hagyjuk Izeket a sötét képeket, köszönje ön létkérdésének ed- íi ligi fentartását a magyar nép jószívűségének; tovább ]s vártunk volna, de a számolás napját ön igen sürgette. Benne vagyunk, most már hadd folyón.

, 1 Az ajkai gyógyszertár eszméjének megtestesítése,

tétjogosultsága ellen senki — önön kívül — kifogást jiem tehet, de nem is tesz. Hogy Úrkút és Eöcs közelebb esnének akár Nagy-Vázsony, akár Devecserhez, fém vitatom. De feltétlenül igazat, bármennyire ismeri s az utak hosszúságát, nem adok. Ön szerint úgy, — :zerintem megfordítva áll. Halimba említve sem volt 1la6 közleményemben.

i A fogadásra illetőleg csak annyit jegyzek meg,

] Ogy lehet nyolczszáz forint évi forgalom mellett annyi sagyonra szert tenni, hogy most Virilist 1000 frt fo- adásra hívja ki ? Gondoljon csak vissza, minő vagyonnal jött ide és most mivel bir, s azután mondja ki azt, Togy Ajkán egy gyógyszerész nem élhet meg. De különben, ha akad a gyógyszerész urak között oly valaki, ki nyolczszáz forint évi forgalom mellett is hajlandó — tisztán azért, hogy embertársainak ezáltal több kényelmet, jobb orvosságot adhasson — nyilvános gyógyszer- tárt állítani; ha mondom, hajlandó valaki egy nagyobb tőkét bizonytalan alapra a gyógyszertárba befektetni; és ha csakugyan igaz az, hogy Grünfeld urnák gyógyszertára — melyhez a lakosok igen kevés bizalommal viseltettek — csak 800 forgalmat csinált: akkor ne törődjék ön azzal, hogy az uj gyógyszertár ne állíttathassák fel, akkor ne ingasson meg minden protekcziót arra nézve, hogy önnek házi gyógyszertára továbbra is fennmaradhasson. Ha Grünfeld urnák házi gyógyszer- tára 800 frtot hozott, akkor egy jól rendezett, nyilvános gyógyszertár, melynek hezelését egy szakképzett, becsületes diplomatikus gyógyszerész vállalja magára, ki az igazi becsületesség útjáról lelépni soha sem fog, ki a „Taxa medicamentorumot“ megtartja, ki csak a törvényes perczenttel dolgozik, ki tisztelni és becsülni fog mindenkit, akkor annak a gyógyszerésznek jövedelme, forgalma nem 800 forintot, hanem legalább is kétszer annyit fog hozni.

Uram ! Ön ellen roppant sok, nagy és alapos panaszok vannak; önnek tettei és eljárásai igen sok esetben fájdalmasak, önnel előbb-utóbb le kell számolnunk. Mi az igazság mellett vagyunk, mi helyünket megálljuk és küzdünk a végletekig, de meg akarjuk érni és mutatni azt, hogy a szentséges igazság a bűnön és bűnösön fényesen diadalmaskodjék! Virilis. —

______A VIDÉKRŐL._______

Ta

polcza és a zsidó-emanczipáczié.

Tapolczán és vidékén a következő meghívókat küldötték szét:

„Alólirottak azzal a hazafiui ragaszkodással fordulunk önhöz, melyet a magyar irányban mindig érezni szokott, valahányszor nemzeti közérdekeinknek megóvásáról volt szó. Mi a magyar fajra nézve nagy veszélyt látunk abban, hogy hazánkban a zsidók teljes jogú honpolgárokká tétettek, mielőtt a magyar nemzet kebelébe beolvadtak, mielőtt hazafiakká lettek volna. — Czélunk: kérni a magyar országgyűlést, hogy a zsidók feltétlen emanczipáczióját kimondó 1867. XVII. tcz.-et részben változtassa meg. Tisztelettel felhívjuk önt, hogy az ez iránybani teendőink módozatainak megbeszélése czéljából folyó évi julius 31-ik napján d. e. 10 órakor, Tapolczán, a nagy- vendéglő éttermében tartandó zártkörű magánértekezletre megjelenni szíveskedjék.

Hazafiui tisztelettel maradunk: Aczél József gy.-keszii plébános, Cs. Kiss Dávid b.-udvarii ref. lelkész, Czuppon Elek b. végrehajtó, Fack Gedeon badacsonyi földbirtokos, Fleischmann Jenő aszófői plébános, Jakab Károly csicsói esperes-pléb., Márton László kővágó-eörsi plébán., Molnár János örvény esi körjegyző, Nagy Sándor b.-tomaji földbirtokos, Pe- largus János dörgicsei ev. lelkész, Sebestyén Gábor köveskállai reform, lelkész, Szentmihályi József mo- noszlói ref. lelkész, Turkovits József vászolyi plébán., Vadona János badaczonyi földbirtokos, Bakacs Imre

m.-apáti plébán., Csányi Ferencz keszii segédlelkész, Eöri Miklós gulácsi földbirtokos, Fatér Mihály sz.- békállai plébános, Hertelendy István gazdatiszt, Keöd József b.-füredi gőzhajó kapitány, Matkovich Gyula sz.-antalfai földbirtokos, Nagy Aladár tapolczai ügyvéd, Paulich János petendi plébános, Saary István diszeli földbirtokos, Somodi Zsigmond b.-füredi ügyvéd, Thury Károly zánkai ref. lelkész, Vadnay Andor zánkai földbirtokos, Vaszary István b.-tomaji pléb. U. i. Ezen meghívó az értekezletre belépti jegyül szolgáland.

E mozgalmat Vadnay Andor ur kezdeményezte ; az értekezletre zsidók is meghivattak, kik megígérték a megjelenést. Az alispán azonban, a mint az értekezlet összehívásáról értesült, oda utasitá a szolgabirót, hogy az értekezlet megtartását akadályozza meg. Ez nagy visszatetszést szült, sőt eshető- leg zavargásra is adhat alkalmat. Annyival is inkább mert a szolgabirónak nem áll elég erő rendelkezésére, hogy a . több mórtföldnyiről bejövő választókat, ha ezek felszólítása ellenére az értekezletet magtartani akarnák, abban megakadályozhassa.

Mint később értesülünk, az értékezelet mégis megtartatott. — A tanácskozásban számosán részt vettek s mindannyian a zidóságot okozták a vagyoni és erkölcsi állapotok hanyatlásáért. — Az uzsora és a korcsma által rontják meg, szerintök, a magyar népet s terjesztik az erkölcstelenséget. Végül abban állapodtak meg, hogy fölimak az országgyűléshez általában a mostani sajnos állapotok, amennyiben azok a nagy zsidó befolyás következményei, törvényhozási utón való megszüntetése, különösen pedig a zsidó emanczipáczióról szóló törvény eltörlése (!) iránt. Az értekezlet különben egész csendben folyt le. Előre látható volt, hogy az értekezlet a hivatalos körök eléggé kifejezett nem akarása daczára is meg fog tartatni, mert hisz magánértekezletet, akármit beszéljenek is meg ott, betiltani akarni, nemcsak törvénytelen, hanem nevetséges is, mert végre is nem lehet azt semmiképen megakadályozni a házi jog legdurvább megsértése nélkül.

Hoszter Flilöp utja.

A várpalotai kilenczszeres gyilkost a múlt szombaton, jul. 20-án délután 4 órakor titokban akarták Veszprémből elszállítani az illavai fegyházba, hogy ott rémitő bűnéért becsukódjanak mögötte a tömlöcz vasajtajai. De a lakosság megtudta az elszállítást, s nagy tömegekben hullámzott az utczán. A nyitott kocsiban ült Hoszter, a börtönmesterrel és két fegyőrrel.

Kísérete, látván a néptömeget, felhúzta a kocsi ernyőit, s gyors vágtatással robogtak a pályaudvar felé, mely szintén el volt lepve kiváncsiakkal.

Hoszter és három kísérője, kik mind szálas, izmos, erős emberek voltak, harmadosztályú kocsiban foglaltak helyet, s a vonat csakhamar elindult.

Hoszter nehéz vasba volt verve. Kezei és lábai egymáshoz voltak lánczolva, úgy, hogy kezeit nem emelhette derekánál feljebb.

*

Jó ideig haladt már a vonat. Egyszerre állomásra ébnek:

„Várpalota, két perez!“ kiáltott a konduktor. Hoszter összerezzent s arczát a kupé sarkába temette. Tán felelevenedtek szemei előtt a borzasztó éj véres jelenetei és saját rémtettei, melyekért most bűnhődni viszik ?

— No Hoszter, — szólt az egyik kisérő, — merre laknak Goldék ?

— Nem tudom, nem is tudtam, sohse voltam ott, — felelt tompán, fel sem emelve fejét.

— Most már megmondhatod, úgyis vége mindennek, nincsen pardon.

*

A vonat tovább rohant. Egyszerre csak megszólal Hoszter, ki az ablakon kitekingetett.

— Ahon van Csór!

— No ugye hogy mégis ismerős vagy ezen a vidéken! Hát a csóri hidat tudod-e, ahol Schleich Engelbert holttestét megtalálták?

— Keresztül mentem a hídon, de Schleich En- gelbertet nem ismerem, sohse láttam.

És elkomorodott. Általában, mihelyt vértettét említették, vagy csak czéloztak is rá, mindjárt rósz kedve keletkezett. Különben arczán a legnagyobb fásultság, egykedvűség ült. Tudta már sorsát, s tudta

azt is, hogy azon már nem lehet változtatni.

*

Budapestre szombaton este 9 órakor értek, és ülve, Hosztert Budáról áthozták Pestre, a megyeház börtönébe. Hoszter leült az ágy szélére, s egész éjjel ebben a helyzetben maradt. Szemeit egy pillanatra se hunyta be. Mikor reggel beléptek hozzá, felált, nagyot ásított s igy szólt:

— A pestmegyei börtönök nagyon büdösek.

— Majd jószágunk lesznek az illavaiak! — felelte valaki a kihívó megjegyzésre.

Kisérés közben a megyeház udvarán lánczait verdesve kiáltozta: „M eglátják még, hogy ártatlanul szenvedek.“

*

Az osztrák államvasut pályaudvaráról vasárnap reggel 9 óra 20 perczkor indult a személyvonat, mely Hosztert vitte. A gazembernek jó kedve volt, s folyton dalolgatott, hol vígat, hol szomorút. Kosztpénzt — útközben — 40 krajezárt kapott egy napra, s ezen a börtönmester kenyeret és szalonnát vett neki. — Hoszter több Ízben bort és sört kórt, de ezt megtagadták tőle.

*

Pozsonyban rövid időre megállapodtak, és azután vasúton tovább utaztak Trencsén felé, hová hová julius 31-én délben érkeztek. A trencsé- niek már tudták érkezését, s nagy tömegben várták a pályaudvaron. Hoszter itt igen kihivólag viselte magát, s élezeket faragott a közönségre.

Bövid tartózkodás után hosszú szekéren tovább indultak Illává felé. — Hoszternek egyre rosszabb kedve lett. Három órai kocsizás után megérkeztek.

Hoszterről először is leszedték a lánczokat, és más ruhába bujtatták. — Amiket eddig viselt vissza hozattak Veszprémbe. Azután leültették egy székre, s dús haját tövig lenyirták, szakállát pedig leborotválták az utolsó szőrig.

Ezután bevitték az első emeleten levő egyik czellába; hossza két öl, szélessége egy öl. Ablaka egy van, egy kicsi, mely a folyosóra nyílik; bútorzata egy a földbe srófolt vaságy, lepebővel és pok- róczczal.

Hoszter sápadt lett, mint a halál, mikor a rideg czellába bevezették, melyet — mint hiszi — soha ez életben el nem hágy. Mint azonban értesülök, csak egy évig lesz egészen magányosan e czellában, akkor a többi rabok közé bocsátják, és valami munkára fogják. Ez egy év alatt a rendes rabkosztnak csak harmadát fogja kapni.

Mikor a kisérő börtönmester belépett, hogy Hosztertől elbúcsúzzék, ez a falnak támaszkodva maga elé meredt. Lánczok nem voltak s nem is lesznek rajta.

— Isten áldjon meg Hoszter! — szólt a börtönmester.

Hoszter némán biczczentett fejével. A börtönmester kilépett s a súlyos vasas ajtó csikorogva bezárult a gonosztevő mögött.

Balaton-Füred, 1882. jul. 31.

A Balatonfüredi szeretetház ez évi zárvizsgálatait a napokban tartották meg Jókai Mór elnöklete alatt. Jelen volt társelnök Écsy László fürdőigazgató, s számos a pedagógia terén működő férfi, valamint a fürdővendégek közül is sok érdeklődő.

A vizsgálat délután 3 órakor kezdődött Jókai Mór rövid beszédével, ki arra kérte a jelenvoltakat, legyenek elnézök, ha a gyermekek iskolai előhaladottsága esetleg kevésbé kielégítő, mit főleg annak tulajdonítsanak,hogy évközben a tanítók mindannyian változván, az újonnan érkezők még nem fejthettek ki egyelőre oly sikeres működést, minőt tőlük már a jövő évben méltán várni lehet.

Ezután az egyes osztályok részletes vizsgálatai következtek, az összes népiskolai tantárgyakból, melyeket ének rekesztett be.

A gyermekek szám szerint ötvenhármán, párosával kivonultak tágas udvarba, s torna mutatványokkal tüntették fel testi ügyességüket.

Ezzel a vizsgálat, mely a jelenlevőket ezúttal is meggyőzte a szeretetház hasznos voltáról, az igazgató- tanács megelégedésének nyflvániiása mellett véget ért.

*

A győri csónakázó egylet augusztus 20-ára tervezett vitorla-, evezési- és uszó-versenyét, a fővárosban ugyanakkor rendezett szeretetházi ünnepélyre való tekintettel, augusztus 22-re és 23-ra halasztotta el. A részletes programra igen érdekes versenyeket ir.

Kár, hogy az uszó-verseny pályáját jobbféle úszóra nézve túlságos rövidre szabták. Ily rövid pályán senki sem képes kellőleg kifejteni képességét a gyors úszásba.

Az is több pályázót vonzana a versenyhez, hanem csak az első, hanem a második s harmadik beérkezőnek is igértetnék versenydij és pedig esüst vagy bronzérem.

A versenyek első napjának estélyén igen érdekes jótékony czélu hangverseny lesz az uj gyógy teremben, melyet Ráth Zsigmond kir. táblai segédfogalmazó fog rendezni. A közreműködők a fővárosi előkelő szalonokban otthonos műkedvelők, művésznők s művészek közül kérettek fel, s igy a zene-estély előre is kiváló élvezetet igér.

A versenyek második napján, mintegy koronájául az ünnepélyességeknek, a győztesek és versenyzők tiszteletére fényes bált rendeznek, melynek rendezőiül a Balaton vidék: megyék és a főváros legnevesebb fiatalsága, mintegy harmincz-negyvenen fognak felkéretni a szeretetház igazgatósága által. A bál jövedelmét ugyanis a szeretetházra, a hangversenyét pedig fele részben a szeretetház elhunyt alapítójának, Molnár Aladárnak emlékszobra, fele részben pedig maga a szeretetház javára forditják.

Újdonságok.

— Mindazon tisztelt vidéki előfizetőinket, kik még előfizetési összegeiket nem küldték be — kérjük előfizetésük szives megújítására — nehogy a szétküldésben akadályozva legyünk.

— Kitüntetés, ő felsége a magyar király Bocsor István pápai református liczeum- beli jogtanárnák, a tanári pályán töltött félszázados működése közben tett sikeres és hasznos szolgálatai elismeréséül a királyi tanácsosi czimet díjmentesen adományozta. — Midőn ezen megérdemlett kitüntetés feletti őszinte örömünknek adnók kifejezést, egyszersmind kívánjuk, bogy a tan- ügynek régi bajnokát, a pápai tanári kar nesztorát az isten még sokáig éltesse, hogy minél több babért fűzhessen még nemes működései által homloka köré.

— „Falu Füreden“ czimü, a múlt számunkban, a füredi zsidó-hecczről közölt hírünkre vonatkozólag, — melyet a „Zalai Közlöny“ czimü laptársunktól vettünk át — azt az értesítést kaptuk lapunk egyik munkatársától, hogy a kérdéses hir nem való, mit szívesen konstatálunk.

— Egy az ezer közül. A „Budapesti Hírlap“ írja a következőket; Nem rég olvastunk valamelyik vidéki lapban egy nagyszerű kitüntetést, mely szerint az illető lap kitűnő tehetségű szerkesztőjét a fővárosi „irók és művészek társasága“ tágjává választotta. A kik tudják, hogy e nagy kitüntetéshez két pengő leszurkolása elégséges, azok előtt nem kevéssé tetszhetik ez komikusnak. De nem kevésbé komikus az a kitüntetés is, melyet ugyanazon vidéki lapban olvasunk. Hangzik pedig következőleg: „Lapunk szerkesztőjét a Szt.-István napján tartandó országos népünnepélyt rendező „Fővárosi Szeretetház“ választmánya f. évi julius 3-án tartott választmányi ülésében az országos népünnepély rendező bizottsági tagjává egyhangúlag megválasztotta, s az értesítő irathoz mellékelve megküldötte neki azon jelvényt is, mely őt az országos népünnepélyen a rendező bizottsági tagok jogaival és előnyeivel ruházza fel.“ — Boldog gyermekkor! Eddig a „B. H.“, mi még csak azt jegyezzük meg, hogy a szóban forgó újság a nyomozó levelek helyi lajstroma a „Veszprém.“ — A boldog gyermek pedig: Lévay (Kozák) Imre ur!

— Piszka Magdolna (Lencsi) ismert tol vaj nő csak a napokban került ki a fehérvári ügyészség börtönéből, ellátogatott Várpalotára, honnan az általa elkövetett tolvaj- lás miatt toloncz utón ismét ide szállíttatott.

— A balatoil-füredi hajó-versenyre nagy előkészületek történnek és számos sport kedvelő fog ezen alkalommal B.-Füredre menni, hogy a versenyen jelen lehessen. A Somogy, Zala megyei verseny-bizottság több tagja, mint Szalay Imre képviselő Lelléről, Fackh Gedő Badacsonyból, Bogyay Máté ugyan Zalamegyéből a bogiári vitorlás hajón fognak Füredre menni 21-én több vidéki journalis- tával.

— Elveszett gyermek. Karl Benjamin csehbányái tanítónak 10 éves Teréz nevű leánya a múlt hó 27-én libákat őrzött a faluhoz közel fekvő erdőben. A szülők este hiába várták vissza gyermeküket, nem jött az meg és holléte azóta nem tudatik.

V

síindennapi nő, az ő szive, az ő szerelme, az ő jelleme l'z antik-világban szereplő és kimagasló nőre emlékezést és arra a dicső időre, a mikor még az ártatlanság írt karöltve a nőkkel.

}) A boldogság édes ölén, akkor, a midőn a szeretet coglárát koszorúba fonja össze az idő, midőn mindent Lltalált e szóban: család . . . tudjon emlékezni! „Som- 'Vóvidék“ gyöngyének“ hire és neve élni fog, mig lesz |.5Ív, mely szeretni tud: mig lesz szív, mely a boldogít igéét feldobog! k —

s; A hűs szobában vidám kedv mellett folyt az idő.

isztelendő atyám társaságában lenni élvezet. Kedélye- * m töltöttük el a délelőttet. Délutánra nagy személy j megérkezése volt jelentve, a minek mi nagyon örülniük. Igénytelen községünk Manó gróf elhalása óta Vsak ritkán látott nagy személyt, tehát váoyva-vágy- mk a magas vendéget mielőbb látni. Az óra délutánra J.^.rt, minden perczczel közelebb-közelebb értünk a ven- syég megérkezésének idejéhez. A kocsi berobogott, menjen dr. Nagy Lajos budapesti főjegyző érkezett meg a őiendegszerető házigazda kíséretében. Szép, csinos alak. gyulánk termete, kifejezésteljes és tüzes szemei, sza- ályos arcza és nagy tehetségei mutató homloka egész erőmmel tölté el keblemet. Én a természet remek pro- btuktumainak igen örülni tudok.

'il/ Szép test nagy tehetséggel a ritkaságok közé tar- ' j^izik. Ő nála öszpontosulva van minden, mely a tiszte- !ye,t és ragaszkodást ébreszti fel az emberben. Jó szív, sínes lélek, emberszerető és nyájas modor azon jel- szmző tulajdonságok, melyek emlékét örökre bevésik a Xe.ivbe. A pompás ebéd után, melyet szakavatott és ki- j'1 inö kezek készítettek, elhatároztatott a Somlyóra való jjurrándulás. Xz elhatározást rögtön a végrehajtás kö- n vitte.

__ (Vége következik.)

■