Veszprémi Független Hirlap, 1882 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1882-07-08 / 27. szám
Veszprém, 1882. II. évfolyam. — 27-ik szám. Szombat, julius 8. MEGYEI- S HELYI ERDEKÜ, YEGYES TARTALMÚ HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre ................................................6 frt — kr. Fé l évre................................................3 frt — kr. Negyedévre...........................................1 frt 50 kr. Eg yes példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó-hivatalban. MEGJELEN MINDEN SZOMBATON. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-utcza 105. szám küldendők. ZEIird-etésels: a kiadó-hivatalban fogadtatnak el és jutányos árért közöltéinek. A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között. SZERKESZTŐSÉG: Veszprém, horgos-utcza 105. sz., hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. ICéziratols -vissza. n.em ad.atnals. Tisztelt olvasóinkhoz! A „Veszprémi Független Ilirlap6 eddigi pályafutásában is megmutatta már, hogy programmjához Ilii maradt, hogy kitűzött ezélja felé erős következetességgel halad. Az igazság szent elveit diadalra juttatni, a helyzetről a leg t ár gy i 1 ago sah b képet nyújtani, az ostorozni valót ostorozni, a bűnösök és orvtámadók arczárói a leplet lerántani, anélkül, hogy a nehéz munkában bárki és bármi által befolyásolva lennénk. Ha eddigi pályafutásunk a „Veszprémi Független Hírlap“ értékének megítélésére alapot nyújtott, ez ítéletre mi csak büszkék lehetünk; mert daczára az ellenünk intézett számos orvtámadásnak, hivatalos és nemhivatalos hajszának; mi bátran haladunk az igazság kavicsos utján, s nem törődünk ez útról letért tisztességtelen emberek, számításba nem jöhető lények tehetetlen erőlködéseivel. S most, midőn az uj félév elején az olvasóközönség támogatását kérjük, — az ígéret mellett, hogy a megkezdett irányt tántorithatlanul fogjuk követni, hogy lapunkban egy irodalmi színvonalon álló közlönyt nynjtandunk a jövőben is, — bizton számítunk közönségünk azon pártolására, melynek a közel múltban oly szép jelét adta. A lap előfizetési ára: félévre 3 frt. évnegyedre 1 frt 50 kr. — Vidéki olvasóinknak ajánljuk a postautalványok használatát. Veszprém, 18S2. julius hó. Tisztelettel a „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztősége és kiadó-hivatala. Veszprém, 1882. julius hó. Mikor a társadalom beteg. A legdivatosabb themák egyike: a cor- r u p t i o. Érzi s tudja jól azt a társadalom minden rétege, hogy fokról-fokra sülyedünk fel- tartózliatlanul, azért van annyi erkölcs-pre- dikátor a casinókban, s a korcsmában, s mert valljuk meg az igazat, édes kevesen tudnak határt vonni a társadalmi és politikai kérdések között, ha X. ur a társadalom kasztjai felett tör pálczát, Y. ur a másik percz- ben a politikai pártokat rostálja. Politika ez a mi elemünk — tudja ezt az egész conti- nens, hogy hazánkban teremnek a legnagyobb parlamenti szónokok, de azt is tudja, hogy társadalmunk rothadt, hogy mi magunk hóhérai leszünk, ha méginkább elharapózni engedjük társadalmi kinövéseinket. Legyünk először emberek. Fájdalom, bogy ellenségeinket kárörvendő kaczajra késztik épen azok, kiket emberekért neveltek: a mi féltudósaink azok az úgynevezett intelligensek. . . . Elrémit, hogy nálunk is fejétől büdösö- dik a hal. . . . Mert ha mágnásaink, nemeseink példáján indulva azok nemes tettén lelkesedni és emelkedni tudott hazánk népe annyira, hogy a világot csodálatra bírta, úgy süllyedését is csak a nemes elfajulása, elkoresodása szülte. TTgy bizony intelligens uraim! Szégyenünk a ti fejetekre száll, ti vagytok felelősök népünk legcsekélyebb hibájáért, avagy azt akarja renyheségtek, hogy a pap hagyja el a templomot, — hova ki sem követi — és menjen a korcsmába morált prédikálni ? Egy pár kidobott garassal megteremtitek a casinokat, egyleteket, de azzal nem törődik aztán senki, hogy azok légköre fer- telmessé ne váljon, hogy ne legyenek azok hamis játékosok tanyája és orgiák színhelye. A közügyekben egyéni érdekeitek vezérelnek, s csak addig véditek, míg azt vágyaitokkal összhangzásba hozni tudtátok............... Eg o sum primus . . . zug egyre a ferde koponyái »au. . . . A családi élet . . . oh azt hagyjuk, hisz az intelligensek családi életének cronic-scan- daleus-ét a polgár irtózattal olvassa el. Azután ilyen példák után indul a nép. Ha, a kit csodált megismeri csaló, hazug, tolvaj és embertelen piszkosságban, mégis felemelt fővel, mi lehet természetesebb következménye — követi. Így terjed a corruptio. Vajh menekülhetnénk, — hogy mentve legyen a haza! Az ajkai gyógyszertár ügy. Ajka, 1882. jnn. 27. II. Múlt közleményemnek utolsó kikezdésében hallgatást ígértem; azonban a körülmények, az okok, a helyzet és a jelenlegi házi gyógyszertártár tulajdonosa minden rendbeli protekcziót mozgásba hozza, hogy veszni indult gyógyszertárát megmenthesse, és tovább is zsarolhassa azt a szegény népet, kinél eddig csak hálátlanságra számíthat. — Fut, nyargal gyógyszertár tulajdonos uram Veszprémbe, s ott nyakra-főre síirög- forog a volt megyei főorvosnál, a kihez szintén leend ez ügyben néhány szavunk, már csak azért is, hogy megtudhassuk azt, vájjon a lepel minő titkot takar. — Azért tehát, mivel ilyen nagy készülődés van ez ügyben, mi is jónak tartjuk a dolgot — illetőleg ügyet — lassacskán tovább folytatni, s időnként egyet-egyet szólni, s utoljára egy nagy igazságot kimondani. Tudjuk mi a Veszprémbe való fntkosásnak históriáját, tudjuk azt is, ki az a személy ott, ki ez ügynek ott legnagyobb ellensége; kinek szavai uralják a helyzetet, ki el akarja ejtetni az ajkai gyógyszertár ügyét; ki a jelenlegi házi és kézi gyógyszertárt továbbra is a nép nyakán akarja hagyni. — Tudunk mi mindent! Ha nem volna azon erkölcsi garanczia kezeink között, hogy az .egészségügyi bizottságban“ vannak és akadnak nemes és emberszerető tagok, kik nem hagyják magukra octrojálni azt az alapnélküli, számításon alapuló érdek és lajszeretet által sngallt véleményt, azt a szellemi nagy absurdumot, hogy Ajkán egy gyógyszerész nem élhet meg, akkor kétségbeesve felkiáltanánk: az igazság, a jog, a méltányosság, az emberbaráti szeretet, a morál, a becsület, szóval minden nemes, minden szép és jó örökre veszve, elkárhoztatva volna. — Emeljük meg az igazság előtt kalapjainkat, s utáljuk mega nép jóllétére czélzó intézkedések és engedmények meg- gátlóit! A gyógyszertár, mely Ajkán jelenleg még fennáll, házi gyógyszertár néven volt a magas ministerium által engedélyezve, de tisztán a bányatelep számára. A bányai orvos volt a házi gyógyszertár tulajdonosa, ki tisztán és egyenesen a bányatelep kedvéért és számára nyeré a házi gyógyszertári engedélyt; azonban a panaszok ezrei, az hét ívre terjedő panasz jegyzőkönyv, az orvoshoz nem illő pöffeszkedni szerető modor, a bányatisztekkel való örökös ellenségeskedés, s a beteg munkások elhanyagolása s ezenkívül még számtalan egyéb ok arra kény szeritette a bányai tiszti kart és munkás személyzetet, hogy az orvos ellen vizsgálatot indítsanak, és a központi bányaigazgatóságot alázatos kérésükkel felkeressék, és a doktor urnák (sebész) el- bocsáttatását, a bányáról való eltávolítását kérjék. — A kérés meghallgattatott. A volt orvos megszűnt hányaorvos lenni; ennélfogva a bánya számára engedélyezett házi gyógyszertár engedélyei is — a bányai orvosság megszűntével megszűnt. — Tehát jun. hó 30-áig állott jogában a házi gyógyszertárt fenntartani. — A fentebbieknél fogva tehát figyelmeztetjük a tek. megyei hatóságot, különösen alispán és főorvos urakat, hogy az ajkai házi gyógyszertár betiltása mielőbb eszközöltessék, és a miniszteri engedély megszűntnek nyilvánit- tassék; nemkülönben a házi gyógyszertár tulajdonos utasittassék — mint körorvos, — hogy kézi gyógyszer- tára a m. k. belügyminisztériumnak 1880. évi 44. 703. szám alatti körrendeletének szigorú megtartásával ren- deztessék; továbbá az ugyanazon miniszteri körrendeletben előirt gyógyszereken kívül minden egyéb gyógyszer elkoboztassék. A nép bizalmatlansága nagy, melyen segíteni csak egy uj, nyilvános gyógyszeétár felállításával lehet. — Mi hisszük, hogy az uj gyógyszertár felállításának engedélyére nem sokáig kell várakoznunk. Virilis, A VIDÉKRŐL. Iskolai botrány. A tek. megyei tanfelügyelő, a nevelés és tanítás barátai figyelmébe. Ajka, 1882. julius S. A legszomorubb érzést kelti fel kehiünkben az oly dolog, mely a 19. század kulturális, viszonyai közt TÁRCZA. Visszajöttödre. X. Azt beszélik halovány vagy, Halovány lett piros orczád ; Lehullott az én csillagom, Pokollá vált a menyország. Azt is mondják hűtlen lettél, Áfást szeretsz már véges-régen, Es mondják, hogy nem az a nap Pagyog most már fönt az égen. Nem tudom, hogy mi az igaz, Szeretsz-e vagy elfeledtél ? Csak azt tudom, hogy imádlak Százszor jobban az istennél. XX. Oda kunt a lombok édes rejtekében. Zöld pázsitra liajtám le a fejemet, Néztem a magasban felhő szárnyalását. Néztem merre szállnak el a fellegek __ Ol y édes regéket susogtak z lombok, Szerelemről szólott minden kis virág; Eszembe jutottál, könny szökött szemembe: Akinek is gondolok midig én te rád ? Oda fönt az ágon fülemüle zengett, Panaszolta, hogy a boldogságnak rége! En meg mosolyogtam, az jutott eszembe: Te vagy az én lelkem édes üdvössége!! XXX. Oly sokat beszélnek össze-vissza rólad, Ha látnak a hosszú távoliét után; En sohasem szólok, ábrándozom rólad, Álmatlanul töltött csendes éjszakán. Mosolyognak rajtam oda fönt az égen, Azok a bohókás, apró csillagok; Azt hiszik bizonynyal, hogy valami tudós Bajusztalan német professzor vagyok. Az igaz tűnődőm, töröm egyre-másra ■—Minden siker nélkül — árva fejemet. Es nem jut eszembe, hogy ha majd meglátlak: Hogyan szólít salak én meg tégedet? Magyar Gyula. Látogatás egy sajtófogoly nejénél. „Szenvedés az élet, midőn örömeimre gondoltam, kicsurdultak — könnyeim.“ A nő élete csupa szenvedés. A boldog gyermekkor letűnése után jön az ábrándozás és az eszményiség kora, mely korban a nő szive dobogni kezd; mely korban a nő szive először lobban lángra, először érzi a szerelem hatását. Az első szerelem, az első csalódással és szenvedéssel egyidejű. — Ezen kortól kezdve a nő élete a szenvedéseknek örök lánczolata. — A bú, fájdalom, remény, reménytelenség, boldog és boldogtalanság, csiiggedés, ismét áj remény, törhetlen és megingatható hit ezentúl a női lelkeknek gyakori vendégei. Nincs perez, nincs óra, melyben a nőt akár a nyilvános életben, akár a család tűzhelyénél szenvedések ne fenyegetnék A leány férjhez megy; a családi élettel uj boldogság és uj szenvedések útjára lép. — A mely nő jól fel tudja fogni a családi életben elfoglalandó állását, a ki át tudja érezni nemes rendeltetését és hivatását, a ki tudja a czélt, melynek betöltésére teremtetett, a ki tud örülni e szónak: család, az boldog, de az, ki a családi életet tehernek szükséges rosznak, a boldogtalanság és szenvedések hazájának tartja, annak a nőnek élete kin és gyötrelem. Mindannyiszor fájó érzet hatja át szivemet, valahányszor nőt, — ki boldogitásra van hivatva — szenvedni látok ; valahányszor tapasztalnom kell, hogy a nő boldog családi életét a társadalom, a rósz emberek megzavarják. A szegény nő a remény és csiiggedés között megnemesült hittel várja vissza az édes családi tűzhely melegéhez a kedves férjet, ki mint áldozat szenved az emberiség igazságának oltárán, ki azért, hogy a nép érdekeit fölülemelte egyesek nyomorult érdekein; börtönben ül, hol néma hallgatással mereng az igazság, a jog és szabadság eltipróinak agyat megrendítő tettein. — A férj sajtófogságban ül, a kedves nő uiegaranyozott türelemmel várja visszaérkezését. Nem régen látogatást tettem egy sajtéfogoly nejénél, mely látogatással részvétemet akartam kifejezni azon fájdalom felett, melyet a nőnek szenvednie kell, s osztozni akartam a keservekben, melyek a legkeményebb szivet is meghatják. Az öröm és vigasz, a meg- szentesült bánat és mély érzés, a szenvedés és remény érzete tükröződött vissza a nő halvány arczán. mely arczot a szem könnyűi oly sokszor megöntözte azóta, mióta a férj a sajtószabadság örök jeléül a szentséges igazságért: a börtön falai között ül. — Szent hit és nemes büszkeség ült az arczon, mert a nő arcza a hit szilárdságát, a büszkeség nemességét sokkal jobban képes visszatükrözni, mint a férfiúé. — Mikor kérdeztem a férj hollétét, azt a feleletet kaptam: „Fogságban van.“ — Rövid két szóból álló mondat az egész, mely hatás nélkül hangzott volna el, ha nem olyan érzéssel mondatott, mely érzés szent fájdalmat ébresztett lelkemben. — Az a női önérzetet tanúsító hang, az a szeplőtlen tiszta lelket feltételezni hagyó érzés, mellyel e mondatot kifejezte, csak hatványozó a sajtéfogoly neje iránti határtalan tiszteletemet. A férj az igazságért szenved, s ez a nőt büszkévé teszi; a férj küzdve küzd a jogért, a nő lelkesítő angyalként áll mellette és erőt ad a férjnek a kitartó munkához. — A nő ott van a férj oldala mellett s nagy tettekre készteti a magasra törő szellemet; a férj minden tehetségét összpontosítja annak tudatában, hogy az emberiségnek ezzel nagy szolgálatot tesz. A férj ott áll a bírák komoly tekintete előtt, kiknek kezében a törvényeket tartalmazó könyv van. Az ajkára vett igazság kimondásáérti a jutalmat, az Ítéletet várja, mely egy időre „élőhalottá“ teszi. — Az ítélet elhangzott, a birák törvényt szolgáltattak, a férjet sajtófogolylyá tették. — Miért'? Mert az igazságot kimondotta. Eljött az elvállás érája, a férj búcsút vesz neje és kedves gyermekétől, ki nem tudja, hogy az édes apa hová, merre megy. Az apa szivéből a fájdalom kitör, — nőt és gyermeket ölel. Kis fiához igy szól; „„Élőhalott atyád ártatlan árvája Es szeresd hazádat mindenek felette A hazaszeretet Isten leliellete Mélyén a kebelnek; A közjava legyen jelszavad mindenha, Emeljenek égig, vagy sújtsanak porba Érte az emberek.““ A fin nem értette az apának mind eme mondó szavait; a gyermek sirt a nő keservekbe tört ki; a férj megtörve a bánat súlyától, még egy tekintet, még egy ölelés — azután távozott. Búcsút vett családja-, barátai-, tisztelői- és ismerőseitől, s elment, hogy a törvényszabta büntetést a magyar sajtószabadság dicsőségére kitöltse. A nő visszamaradt gyermekével, békén viseli sorsát; nyugodtan várja férjének hazaérkezését. Nem fáj neki semmi, mert mi részvéttel viseltetünk iránta, mi szenvedései- és bánatinak osztályrészesei vagyunk, ás tudja a nő jól azt, hogy az igazság-, jog- és szabadságért mindenünket, életünk t feláldozni a legszentebb és legszebb kötelesség, s ez termi meg számunkra a di- csősség azon koszorúját, melyet az embriség istenit, az emberiség imád. Az igazság kimondói vívják ki maguknak a népek történetében a hallhatatlan nevet s az ily férfiaknak örök érdeme azután a népek szabadságának megteremése! X, K.
