Veszprémi Független Hirlap, 1881 (1. évfolyam, 1-14. szám)
1881-12-31 / 14. szám
Veszprém, 1881. I. évfolyam. 14-ik szám. Szombat, decz. 31. VESZPRÉMI FÜGGETLEN HÍRLAP MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ-, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. ELŐFIZETÉSI ARÍK: Egész évre.........................................V . 6 frt. — kr. Fél évre ..................................................... 3 frt. — ki. Ne gyed évre................................: . . 1 frt. 50 kr. Eg yes példányok ára 15 kr. s kaphatók a kiadóhivatalban. MEGJELEN MINDEN SZOMBATON. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-utoza 105. szám küldendők. HIRDETÉSEK a kiadó-hivatalban fogadtatnak el és jutányos árért közöltéinek. SZERKESZTŐSÉG: Veszprém, Gizella-tér, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. Az újév küszöbén. Veszprém, 1881. decz. 31. A magyar ember bizODy nem valami nehezen vesz búcsút az elmúlt évtől. Hála Istennek, hogy vége van! Hogy túlestünk minden nyavalyáján immár. Már a kezdete sem volt valami biztató. A tavalyi kis Jézus iDségbe, nyomorba találta a népet; vetőmagot osztogattak, ínséges kölcsönöket kértek a megyék; az uj esztendő meg azzal köszöntött be, hogy kipakkolt tarisznyájából egy csomó uj adót s most úgy búcsúzik Hezitáló dobpergés közt, hogy elviszi a uép bútorát, betevő falatját! Isten hírével! Hadd menjen! Talán jobbat "hoz az új! Taláu megsokalta már az ég a mi népünk bünhödését, melylyel rósz apái, lelkiismeretlen urai bűneiért vezekel, — talán jóra fordítja a nyomorúság lejtőjén romlásba hanyatló ország végzetét . . . s a jkétségbeesést fölváltja a jobb jövő reménye! A remény! A remény! Távol a múltban tán megpillanthatják még lelki szemeink azt a boldog kort, a mikor a magyar szabad, jólétben, élő boldog, büszke nemzet volt, a kit irigyelt a fél, — rettegett az egész világ .... s ma maga remeg nyomorult cserepár csőcseléknépségek előtt, kitéve, odadobva az egykor neki hódolt nemzetek szánalmának. . . . Ah ehhez a jelenhez férhet-e remény? Le- hetséges-e, hogy csoda történjék, — hogy a rósz szomszédja asztalának morzsáin élősködő béna, nyomorék ember szembeszálljon megrontóival, kiküzdendő az ő tőle elrabolt, ellopott igazi jussát, jogát?! Vajh’ fog-e olyan csoda történni még — csak ez lehet már a magyar ember reménye! Hogy higyjen a lehetetlenben s remélje a remél- hetetlent! . . . Boldog uj évet! Beh kevés embernek boldog az. Hiszen napról napra fogy azok száma, akik gond nélkül, keserűség nélkül ébrednek s mindtöbben vannak, a kik a napi küzdés és fáradás után éhen fekszenek álmatlan pihenőre. . . . Mert nem mindenki fér a protekezio húsos fazekához, — mert nem mindenki ehetik a cor- ruptio idegen táláról s nem mindenki váll be tá- nyérnyalónak ; . . csak azért van még becsületes ember is e hazában — csak azért van még tiszta lelkiismeret és nyugodtan dobogó szív! Csak tiszta Ielkiismerot mellett lehet az ember boldog. Vajh hány magyar embernek van ma boldog újéve?! . . . Ne vádoljunk senkit! Hiszen divatba hozták okos nagyúri embereink, hogy az ország uyomoruságát, a nép Ínségét rá kell fogni a balsorsra, a rósz végezetre. Hát altassák el lelkiisméretüket és legyenek boldogok azzal, hogy a maguk hazugságait elhiszik. Mi azonban a Gondviselést esdjük segélyül, hogy világosítsa fel elméjüket, vesse ki a roszt szivükből s oltson bele a hazaszeretet szent tüzéből ha csak annyi lángot is, a melynek fényénél meglássák e nép tengernyi nyomorát, a haza veszedelmét, . . . ijesztő romlását! A reménytelen uj év első napján ez a szent imánk, a nép siralmas könyörgése legyen az első érzelem, mely sziveinkből a magasok Istenéhez száll. . . . Csak az Őbenne való hitünk ne rendüljön meg soha! Mert ez a szent hit — örök reménynyel áld! Y eszprémváros 1881-ben. Letelt az év és illő visszapillantanunk, hogy a város szellemi- társadalmi élete milyen volt. Tanulságot j menthetünk a jövőre, ha lefolyt működésünket még- egyszer szeműgyre vesszük. Főbb mozzanatai ez évnek voltak: az alispán- választás, mely Vég hely Dezső egyhangúlag történt megválasztatását eredményezte; a városi tisztikar s képviselők megválasztása, mely a régi tisztviselőket meghagyta s a képviselők közzé több uj mamelukot csempészett, az érdemesb polgárok mellőzésével, továbbá az orsz. képviselőválasztás, mely a kormány embereűl Kiso vies József apátkanonok urat vitte többségre. Az év közepetáján a megye több nevezetes férfin hunyt el. így, hogy csak a legnagyobb vesztességeket jelezzük, a tudós Tarczytsa pótolhatlan emberbarát, Molnár Aladárt sirathatjuk. A Csermák-emlék leleplezése is ez év történelme egyik fényes lapján marad fölirva, valamint eseményt képezett, a 4 év óta munkált Tallián-kút vizereinek fölfedezése. A megyei életre kétségkívül nagy hatást tett Eötvös Károlynálte a megyebizottságba lépése s már kezdenek is ellenébe egy mumust kitömni, valami halvaszületett kormánypárti „Megyei köri( cziméu. Városunk csinosodása a járdák javíttatása s több új épület emelése által a hosszú- s szaba- diutezákban lényegesen haladt s balatonparti Almádi-Fürdőnk a nyáronját való rendkívül látogatottsága által maradandó s méltó jövőt biztosított magának. Az évvégén ott több csitios nyaraló épült. Az öngyilkosságok statisztikája — hál’ Istennek — a múlt évihez arányos csökkenést mutat s az elemi csapások közül Kársonyos községünk elhamvadását sirathatjuk főkint. Járványos betegségek, ha jelentkeztek is szórványosan jelentékeny vészt nem hoztak. A büntettek, fájdalom! — szaporodtak ez évben s éppen megyénk az, mely a világ bünkrónikája egyik legborzasztóbb drámájának színhelye va várpalotai kilenczszeres rablóyyillcosság elkövet- tetése által. Ennek volt természetes kifolyása, hogy a megyére 6 havi rögtönitélőbiróság léptettetett életbe, mely — hinni akarjuk — üdvös hatással leend. Fgyleti életünket alábbiakban részletezzük: Az önk. tűzoltó-egylet. Ez évben alakult újból 3 évre. A leköszönt derék főparancsnok Megyessy József helyébe Mórocza Zsigmond választatott. Az egylet kebelében váltságot okozott egy városi képviselő azon indítványa, hogy a 4 fizetéses tűzoltót bocsássa el a város. Erre egy bizottság küldetett ki, megvizsgálandó, teljesiti-e, képes-e teljesíteni kötelességét a tüzoltóegylet? E megszégyenítő határozat folytáu az egész tisztikar leköszönt; de később ideiglen esen ismét átvette tisztét, mig a válság ügye s oka rendeztetik. Az egylet kitűnő szerekkel bir, s 161 tagot számlál. Nemzeti kaszinó. Ezen társaskör 1845-ik évben alakult. Tisztikara a következő: Elnök: Rutner Sándor, alelnök: Plosszer István, főjegyző: Koller Sándor, aljegyzők: Hencz Ödön és Györöcskey György, pénztárnok: Wurda Adolf, könyvtárnok: Sörös Zoltán, s. könyvtárnok: Meszes Polykarp, ügyvéd: Fodor Gyula, háznagy: Hets Farencz. A társaskör könyvtára mintegy 700 kötet műből állés a következő lapokat járatja: „Egyetértés“, „Pesti Napló“, „Ellenőr*, „Hon“, „Veszprém“, „PesterLloyd“, „Budapesti Közlöny“, „Pápai Lapok“, „Fővárosi Lapok“, „Vasárnapi Újság“, „Magyarország és a Nagy- világ“, „Über Land und Meer“, „Borsszem Jankó“, „Üstökös“, „Fügende Blätter.“ A nemzeti kaszinó ez évben négy közgyűlést tartott, melyen a társaskört érdeklő ügyek tárgyaltattak A tagok száma: 105. Az iparosiljusági őnképző- és beteg- segélyző egylet. Ez egylet 1875-ben alakult; már alakulása évében megmutatta életrevalóságát; azóta folytonosan üdvös hatással van iparos ifjainkra. Az egylet tisztikara: Elnök: Krausz József, alelnök: Fáró Ede; titkár: Baumgarten Mór, jegyző: Hegedűs János, pénztárnok: Gróf esik Vilmos, ellenőr: Pekárdy Géza, háznagy: Orbán Sándor, könyvtárnok : Szauer Herman. Az egylet tőkéje, daczára a sok kiadásnak, mintegy 1000 frtot tesz ki jelenleg. Az egylet könyvtárában 250 kötetnyi mű van. A következő lapok járatnak : „Egyetértés“ Va TÁRCZA. Az év utolsó napján. — Reminiszczeutiák. — A homok lefolyt, — ütött az óra mert már vége van .... Egy év ismét egy év tűnt el a múltak caossába, amelynek nem volt öröme, amely búvirágokat nevelt neked szegény, szegény szivem .... Remélt az ifjú, úgy dobogott szive szép jö\őért, ragyogó napokért, azután eljött az éj, befödte őt sötét homályával, pokoli éjjelével. Úgy tele volt az az ifjú szív ábránddal, — csillogó reménynyel, úgy fájt neki a csalódás, mint senkinek a mindenségben, és mégis semmivé lettek reményei, ábrándjai. Oh te remény, oh te kifestett arczu kéjhölgy, — miért is hitegeted azt az ifjút; azért talán, hogy lehűtsed forró vérét, lázas szerelmét hideg földdel, nyirkos hanttal? Azért, azért!... * Nem szeretek többé senkit a világon . . . Igaz szerettem egykor én is, úgy dobogott ez a bohó szív, úgy emelkedett ez a lélek, a szépért, a jóért, a nemesért. . . Szerettem egykor, azt a barna lányt, azt a man- dola metszésű fekete szemeket, azt a piros ajkú kedves gyermeket némán, hallgatagon .. . Szerettem, őrült volt a szenvedély, amely lelkem égeté, kimondhatatlan a kin a mit e kebel, e szív kiállt. . . És mégis, és mégis az a lány nem lesz az enyém soha, — azt a holló fürtöt más simítja, azt a mandola szemet, azt a piros ajkat más csókolja egykor ... Hát legyen úgy szép nagysám, hiszen nekem egyébb érdemem nincs, mint az, hogy én még most is szeretlek tégedet. .. Hogy én imádom a te lelkedet. . . * Éq nem tudom mi az oka, hogy én olyan levert vagyok. Néha-néha megszáll a szomorúság és úgy fáj és úgy dobog zokog ez a szegéuy lélek, — oh hogy az kimondhatatlan 1 . . . De jó nekem a fájdalom, hisz fájdalom nélkül e szív meghalt volna tán .. . A fájdalom az én lelkem eleme: buja, bánata. Hisz megmondtam én azt nektek régen: Azon ne is bámulljatok, Hogy én olyan levert vagyok; Az égen is elborulnak Néha, néha a csillagok. Nincsen nékem semmi bajom, Csak a szivem fáj egy kicsit, Az sem soká, majd meggyógyul, Ha a hideg sirba teszik. Nem bántja az én lelkemet A világon semmi, semmi, Ti tudjátok, hogy milyen vig S bohó szoktam gyakran lenni. Vig egész a véghatárig ! A bolondját egyre járom, Mig nem aztán egy picziny köny Ott reszked a szempillámou. Azon hát ne bámuljatok, Hogy én olyan levert vagyok, Én sem tudom, hogy mi fáj úgy: A miért az a köny ragyog! * Egy esztendő, egy hosszú esztendő műit el: ak- tor is boldogtalan voltam és most is az vagyok . . . Lehet, hogy kigur.yoltok könnyeimért, nem hiszitek, hogy a szív tengeréből halászott igaz gyöngyök azok . . . Pedig nekem igazságom volt akkor, az van most, mert meg vau a fájdalom, csak oka változott. .. Miért is vagy te oly ragyogó szép, te földön járó üdvösség? miért is van olyan bóditó tűz azokban a szemekben ? .. . Ha az a tűz egyszer kialszik! — De sokan is megsiratják azt, de én, — én nem zokogok érted . . . Mert átka volt e szívnek, az a hamis lélek 1 . . * Azért enged meg azt is, hogy e szakadó nan', utolsó lapjáról is ide Írjam a sorokat, engedd h 7 elbúcsúzzam tőled, hiszen ezt én megérdemletn- ^ nincs ember a világon, —ki úgy szeressen, ki Uo’v sirasson tégedet.. . • ’ meg Legyen ez hozzád búcsúszóm, hisz neko 1 fáj tán úgy a búcsú, mint az én szegény sokat^ ^ szivemnek ......... szenvi Me rt lásd: Szegény, talán a föld hátán a legszegényebb pária vagyok. Kihűlt a szivem, megkérgesült, nem fér a könyö- rület az én lelkem sötét éjszakájában. Volt apám, — meghalt, mert tönkre tették a világ emberei, van anyám, végóráit éli, ott íekszik a halottas ágyon, szeméből köny folyik, szive úgy dobog, ajka úgy susog, mintha azt mondaná: Fiam, én édes jő fiam 1 Van testvérem haldoklik szegény leány, hogy mi bántja nem tudom. Apám eltemették, anyám és testvérem halálos ágyát vetették meg a bolond világ, még bolondabb emberei. És mégis azt kívánják, hogy én szeressem az én felebarátaimat. Jól van én szeretlek benneteket: Adjon az isten olyan boldog újévet amilyen nekem van! * Azt akartam megírni, amit én ez évben átéltem. Elővettem naplómat, szakadó leveleiről olvastam egyzeteimet. Azt hittem jól cselekszem, ha arról a kihullt apókról leirom a föntebbi töredékeket. Nem tudom jól cselekedtem-e? De azt tudom, hogy igaz annak minden betűje, h°gy úgy van az megírva, amint megtörtént, hidd el azt nekem, te is ábráudos kedvesem. Hidd elén üdvösségem, én menyországom! Hisz többnyire rólad — és most neked irom ezeket......... Szerettem én is, vágyódott a lelkem Elérhetetlen álomkép után, Hiába intett és beszélt fejemnek Szivemszerette, lelkem jó anyám Ütött az óra, megrendült szivemben Picziny levélként minden ízület De most szivemnek édes üdvössége - Most már Isten veled, Isten veled ! ’ Nem csallak én meg téged szép led. Nem loptam én csókot tőled soha7nykátn> Nem kértelek: szeress! És nem ké Ne légy, ne légy hozzám oly mostoltRm 6n : Szerettem lelked, és te is az enyén ^ * Sajátom volt egészen a szived ■ ’ És mégis ábrándom, én menyorszá Most már Isten veled, Isten veled' c’001 : Eltűnt lelkemnek egykori zománc» Itt bent olyan sivár az a világ. Mint melynek átkos féreg bántja ügy pusztulok, mint e szegény yj^Ökét. Meg van számlálva már az óra • • Mig sajg szivem, mig fáj és mi’g él, De nem azért mondom neked én ..^eret; E szót: Isten veled, Isten veled! V'^vörn A költészet volt ifjú életemnek Öröme, buja s minden bánata; Eltört a lant,., kihűlt a szív,... , Összes reménye eltűnt, e]hala .. O1konin Csak szenvedés volt én reám . Most már szívem csak fáj, de ^ Azért leányka én szentsége ü<fv 111 szeret Most már Isten veled, Isten vei^ <>Tri> M. íl<l! Sy a r g
