Veszprémi Független Hirlap, 1881 (1. évfolyam, 1-14. szám)
1881-12-17 / 12. szám
Statáriumunk üg}Tében. Veszprém, 1881. decz. 16. A statárium szükséges volt. Sürgettük mi; sürgette a közvélemény s a megye. A minisztérium engedélyezte — kihirdették. Hamar lett foganatja. Alig hogy kihirdették: máris kétszer ült össze Veszprémben a rögtön- itélő bíróság két statáriális bűntett ügyében s mindkét esetben— szabadon kellett ereszteniastatáriálisgonosztevőket, mert ártatlanságuk kiderült. Egyik esetben egy utczaszemély vezette félre a törvényszéket, hogy tőle két suhancz elrabolt 5 forint 72 krt; másik esetben egy, a múlt héten jogérvényesen 1 '/2 évi börtönre elitéit rab vádaskodott, hogy tőle 3 (különben jómódú s feddhetlen előéletű ember) rabolt el 11 frtot. Csináltak mindkét esetből statáriális esetet s végre kiderült, hogy annak az utczaszemélynek s annak a leendő fegyencznek tulajdonkép pénze sem volt. így lesz a komolyból a nevetséges; úgy az elrettentő statáriumból — komikum! Mert ugyan mit gondol most a köznép, a hozzá nem értő laikus nép erről a dologról? Bizonyosan azt gondolja, hogy kicsinyes lumpolások a városkapitány, — de nem a statáriális bíróság elé valók — s miután ez úgy van, kell arra módnak lenni, hogy az egyik ügy ide, a másik ügy odatartozandónak nyilváuittassék. S mielőtt statárium elébe vitetnék egy ügy, az előbb lelkiismeretesen felülvizsgáltassék. Ezt mondja a laikus nép ma, és tökéletes igaza van. A helyi törvényszék s a királyi ügyészség hivatvák erre s hisszük, hogy ezután nem indulnak alantas hatóságok hübelé — „statárium“ — kiáltása után, hanem előbb ők is meg- mérlegelik az ügyet s ha mi kétség sem merü- lend föl annak való bűntett — volta iránt, csak azután ülnek össze — rögtönbiráskodásra. Mert ezt a legborzasztóbb törvénykezési aktust nem szabad ily esetekkel nevetségessé, illuzóriussá tenni s a polgárság sem köszöni meg, hahogy egyes tagjai egy-egy kicsinyes lumpolásért statárium elé kerülnek, hogy aztán még unokáiknak is szembe mondhassák — öreg apád is az akasztófa alatt állott: A törvény legyen törvény s szentségét sértjük, ha komolyságát nem tartjuk kellő tiszteletben. Ezt mondjuk mi — 8 azt hisszük, hogy ezzel a törvénytiszteletnek, és a megyei lakosság közmeggyődésének adunk hangot! Budapest, 1881. decz. 14. Veszprémmegye tehát megbecsülte magát! Volt áldozatkészsége, hogy egy nemzeti ügyet emeljen, midőn a Szent-István szoborra meglehetős összeget szavazott meg — s a hazai művészetet gyámolította azáltal, hogy a pápai színházra 1000 forintot adományozott. De azt már alig lehetett álmodni, hogy még a közös cs. kir. hadsereg ellen is fel merje emelni fejét s sának bosszú tűzhelyévé tűzte azt ki, a honnét annak szikrája elterjedt az egész franczia földre, sőt egész Európára magára is, úgy, hogy azt mindenfelé lángra gyújtotta, amelynek nem lett más vége, mint egy borzalmas óriási zűrzavar a polgári háború, nyaktiló és rémuralom, a melyet végre egy hatalmas katonai zsarnokság követett, a mely egész Európa függetlenségét veszélyeztette. A Palais Roal mellett van mindjárt a Sant-Ho- nore-utcza, a mely nemcsak a franczia regényekben hires, de arról is, hogy ott lakott a franczia forradalom egyik legnagyobb embere és mozgató ereje Robespierre Dupai asztalos házában, a mely ház még mai napon is látható, s itt tartották a Jakobinusok is éjjeli üléseiket s leghelyesebb forradalmi szónoklataikat azon templomnak boltivezete alatt, és ennek szószékében, mely még mai napon is fennáll egész gyászos emlékeivel. A Tuilleirák épülete mellett a Szajna partján áll Concordiai-tér, a melyhez a franczia forradalom drámájának legvéresebb jelenetei fűződnek, s ott e téren a hol most hatalmas szökőkutak lövelik vizsu- garaikat, a magasba, hogy a forró nyár hevét elviselhetőbbé tegyék. — Ott volt felállítva a szabadság szobra és azon nyaktiló, mely annyi sok nagy és ártatlan ember életét metszette el, kiknek vére összekeveredett a királyi család vérével. — De itt kellett elhulni azoknak is mind, akik a forradalmat meg- alakiták és vezették, a Girondiak, a Jakobinusok, az orleansi herczeg és sok más nagy népvezérek mig végre maga Robespierre is itt adta ki végleheletét, a mely után fellélegzett az egész Franczia nemzet, hogy ismét újra éljen. Szilágyi Mihály. föl mer Írni a kormányhoz, miszerint a nemzete szipo- rai garázdaságainak a törvényhozás utján s felesked- tetésük által a magyar alkotmányra, valahára határt szabjon. Igazán, úgy amint az emher erről hirtelenében értesül: vagy azt hisszük; roszszul hallunk — vagy azt, íogy Veszprémmegye alaposan felfordult. Ilyen hangtól rég elszokott az egykor jóhirű Veszprémmegye, ilyen hang vagy idétlen, vagy korszakot alkot! Higyjük az utóbbit hazafias bizodalommal s becsüljük meg a kiserkedt szikrát, hogy tán még nemes ángot is gyújtson az igazliazafiság oltárán 1 De azért legyünk éberek s tegyük meg kötelességünket a megye iránt ezután még több lelkesedéssel mint eddig. A megye minden polgára jóakaratára, buzgalmára rászorul; érdekeit maga köteles emelni és ellenőrizni s ha hivatalnokainktól megköveteljük a lelkiismeretességet, a bizottsági tagok is szolgálják a közügyét — ha a kötelesség sorompóba hívja őket! Reméljük, hogy a megye tanácsterme közgyűlések idején ezután nem fog úgy kongani az ürességtől s a tettes bizottság is nem csupán éljenezni fog eljárni Veszprémbe. A minap megbecsülte magát a megye. Tegyünk róla, hogy meg is maradjon — ez a tisztessége 1 Színház. — Balogh Alajos vendégjátékai Veszprémben.— Veszprém, 1881. dec. 16. A múlt szombaton Baloghék egy kedves operettel lepték meg közönségünket és ez az „Üdvöske.“ A. Duru és H. Chivot szerzeménye, melyet Rákosi Jenő, fordított le magyarra. Zenéjét szerzé Edmond Acdrau. Az operette meséjét igen egysyerű cselekmény képezi: Rokko haszonbérlőt a sors kegyetlenül üldözi, elvesz a tehene, bepörlik, a szabó nemkésziti el a kabátját stb. Rokkó haszonbérlő elküldi ekkor I’ippó cselédjét bátyjához, hogy segélyjen rajta a bátyja segítségül elküldi hozzá pulyka-pásztorát a kedves Bettinot, ki már régtől fogva szereti Pippot, egy levél és egy kosár tojás kíséretében, a levélben meg volt magyarázva az, hogy az „Üdvöske“ olyan üdvősséges kis lányka, ki minden házhoz csak boldogságot hoz és ennek, mintegy igazolásául Bettino jelénlétében megkerül a tehén, megnye- retik a pör, megkészül a kabát. — Megtudja azonban Során fejedelem, (ki ekközben vadászaton van Rokkó bérlő laka körött) Bettino üdvősséges tujajdonságát, megtudja azonban azt is, hogy Üdvöske varázsereje csak addig tart, mig az ártatlanság myrtuszával ékeskedik. Bettinot magához veszi, grófnővé emeli; Pippót pedig minden áron eltávolítani igyekszik. A két szerelmesnek küzdelme és végrei egyesülése, a varázs megszűnte képezi a darab folytatólagos főeseményét. Vannak a darabban ezenkívül érdekes epizódok is. — Az est hősei Bodor Etel k. a. Kiss Sándor és Balogh Árpád voltak. Bodor Etel k. a. rövid idő alatt közönségünk kedvencze lön, mégis érdemli a tapsokat kedves megjelenése, ügyes játéka és csinos kis 'hangja. Kiss jól énekel és játszik. Balogh Árpádra elmondhatni hogy bevégzett színész, kinek játéka, maszkirozása kitűnő. Igen jól játszott Paksi is, ki igen ügyes komikusnak látszik. Tóth Anna újonnan szerződött tag ekkor mutatta be először jó hangját közönségünknek; játéka is maradhatós volt. Keménynek s a többi szereplőknek szerepe oly kevés volt, hogy nem is mutathatták be művészetüket. Közönség szép számmal. Vasárnap színre került: „A falu legszebb leánya“ Románcsik Mihály népszínműve. A darab meglehetős meséjét a népszínművekben százszor elmondott esemény képezi, azért fölöslegesnek is tartjuk azt bőven ismertetni. A darab sikeréért Tóth Anna k. a. énekei, Kiss jó hangja, Balogh Árpád, kitűnő játéka, Paksi jó komikuma és ügyes rögtönzései, Balogh Alajosné, Rehan Lina és Döményné jó játékai érdemelnek elismerést. Kemény is igen jó falusi gazda volt, Tóth Anna k. a. azonban egy kissé szelesen játszik, mit ha nem tesz, játéka hasonló lesz hangjához. Bodor Etel k. a. kicsinyke szerepében is tapsra, kihívásra kényszerité a közönséget. Jól játszottak, Rajzné, Baloghné, Döményné, Ötvös Laura, Monori, Kaposy és Jánosi. Közönség szép számmal. Kedden előadatott: „Fiam nagyon ostoba“ ez. kitűnő vígjáték, melyben ismét Bodor Etel k. a. Kiss, Sándor tüntették ki magukat, Balogh Árpád remekelt, úgy Paksi is. Kemény megállta helyét, csak hogy ő drámai színész ; de azért itt sincs rá panasz. A többi szereplők is jól játszottak. Közönség — sajnos — igen, de igen kevés. Szerdán ismét Az „Üdvöske“ került színre, melynek előadása, most még jobb volt, mint először: Bodor Etel k. a.-t a boldogító üdvöskét, sokszor megtapsolták és kihívták, úgy Balogh Árpádot, ki oly jól ért a maszkirozáshoz, és játékhoz, a jó énekű Kisst, Paksit szintén megtapsolták. Tóth Anna it dicséretet érdeme énekéért, de a „herczeg“ és „herczeg“ között különbség van. Közönség kevés. Csütörtökön a színház alig ötödében telt meg, pedig „D r. K1 a u s“ előadása e hét remekdarabja volt s Balogh, Kemény kitünően alakítottak. Ma este előadatik a „Bánk Bán,“ holnap vasárnap pedig Bérezik kitűnő népszínműve az „Igmándi kis pap“, melyekre előre felhívjuk közönségünk figyelmét. Baloghék társulata oly jeles tagokból áll és oly kiválasztott jó darabokat adnak elő folyton, hogy a részvétlevség irányukban bűn volna. Veszprémmegyei statárium. Veszprém, 1881. decz. 15. „Az első statáriális eset Veszprémben* czim alaP emlékeztünk meg múlt számunk ujdonsági rovatában egy esetről, melyre bizonyára visszaemlékeznek olvasóink. Ez ügyben a rögtönitélő bíróság Fábián János Dezső Lajos és Kapa József vádlottakat, mert az emli- lett pénzrablás ellenük beigazolható nem volt, felmentette, s szabadon bocsátotta. * A második statáriális esett a következő: Devecserben a „Kajla“ nevű korcsmában három fiatal ember mulatott: Szauer Herman 28 éves, tőkepénzes, — Pék Móricz 32 éves csizmadia, — Kozma Balázs 27 éves csizmadia-segéd, nemkülönben itt volt Katona Molnár Antal, — kit „Paszenának“ is neveznek, — 25 éves suhancz. Ezen korcsmából a „ Vellner“-féle kávéházba mentek, mind a négyen, hol Szauer fizetett még Molnár Antalnak is. A kávéházból hajnalfelé távoztak, útközben azonban Katona Molnár Antal megtámadta állítólag Szau- ert; mire Pék Móricz és Kozma Balás Szauernek segítségére menve, jól helyben hagyták Molnárt. Ezután hárman egy harmadik korcsmába mentek; ide ment utánnuk később Molnár is és azzal vádolta őket, hogy kabátja balfelöli zsebéből 11 frt 80 krt elraboltak, ezen vádját az ottani járásbíróságnál be is jelentette; minek folytán még akkor nap f. hó 9-én d. e. elfogattak nevezettek és előzetes kihallgatás után városunkba kísértettek. Itt a kir. törvényszék börtönébe elhelyezvén őket, a nyilvános tárgyalás 12-én megkezdődött. Szauer Hermán, Kozma Balás és Pék Móricz fe- nyitetlen előéletű vádlónak mindnyájan azt vallották, hogy ők ugyan megverték Katona Molnár Antalt, miután az őket előzetesen megtámadta, de pénzét einem vették, őt megnem károsították. Kihallgattatott vádló Katona (Paszena) Molnár Antal is, az az általános kérdések utolsó pontjára előadta, hogy írni olvasni nem tud, büntetve már többször volt, nevezetesen most is el van Ítélve másfél évi börtönre súlyos testi sértés és erőszak miatt. A már említett vádat előadja, de azt sem maga, sem az általa hivatkozott tanukkal igazolni nem tudja, sőt az is kétséges, hogy volt e az illetőnek pénze. A tárgyalás négy napig folyó hó 15-ikeig tartott, amikor is kihirdetve lett az ítélet, a mely szerint a vádlottak ellen a statáriális eljárás beszüntettetik, s vádlottak szabadon bocsáttatnak. így fejeződtek be az ominosus ügyek, melyek sokakra kínos benyomást tettek, annál is inkább, mert az elkövetett tények nem bűnnek, hanem inkább csak is könynyelműségnek nevezhetők. A MEGYÉBŐL. Pápa, 1881. deczember 16. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) Az adóvégrehajtás átkozott hajszája tartja élelemben és rettegésben vái ősünk lakóit. Nincs irga- om, niDcs könyörület! Egy úri ember teljesiti a zaklatás lelketölő, jajveszéklést, rimákodást teremtő munkáját ; egy úriember, kinek elfoglalt állásánál, tiszti utasításainál fogva a városi végrehajtók működését kellene ellenőriznie, azokat sarkalni, s az eredményről referálni, a viszonyok igaz mérlegezését összeállítva a lizetésképesség határait illetékes helyre tudomásul juttatni — ezen kiküldött ur ezek ellenére túlbuzgóságában házról-házra egész megbotránkozásig teljesiti a végrehajtást. Igen óhajtandó volna, hogy a sok helyen fölzavart kedélyek megnyugtatására, s a méltáuytalan eljárás megítélése illetőleg elintézése végett a kir. adófelügyelő ur közénk jönne, meggyődést szerzendő. Színészeinkről sem szabad megteledkeznem. Húsz előadásra bérletet hirdettek s amint hírlik kedvező eredmény nyel. Városunk közönsége ugylátszik magas pártfogásában akarja részeltetni a nemzeti művelődés terjesztőit, mert az előadásokat szép számmal látogatja. A társulat pedig jól szervezett minőségénél fogva teljesen meg is érdemli a közönség részvétét. Van köztük sok jó benyomásu, reményekre jogosító, tehetséges tagja mindkét nemből. Ha majd jobban alkalmam leend — be fogom őket mutatni. A három statáriális vitéz, kik botrányos tettük által a veszprémi törvényszéknek lettek átadva, haza került. Ráijesztésnek megjárja, azonban e dicsőséges kalandorjelölteket a régi szolgabirói eljárás 25 re csattanó-durranó hajdunótával kellett volna megfélemlíteni. Marhavásárunk tegnap lett megtartva azonban oly kevés vevő mutatkozott, mint már régen nem. Kevés részvevő is volt, mert sokan a marhavész határkorlátozásának megszűnéséről nem lévén értesítve — a vásár megtartásáról sem birtak tudomással. Mai áruezikk-vásárunk is igen néptelen; hiába: „deficiente pecu-, deficit omne-nia.“ Régi pentameter, de igaz. A tegnap délelőtt folyamában Pápa-Kovácsiban tűz ütött ki egy pusztán, s egy takarmánypajta égett le. A továbbterjedésnek tűzoltóink gyors megjelenése gátat vetett. Radius. Vár-Palota, 1881. decz. 15. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) Sajnálatomra, elkeseredett érzelemmel kell meg- lezdenem tudósításom sorait. Kell, hogy felemlitsem az adó kíméletlen, kegyetlen hajszáját. Városunk egy kétszamaras kocsival hordatja a szegény nép holmiját, ágyneműt, bútort szóval mindent ami csak mozdiiható tárgy, értéket képviselő, egy központba — a város udvarára kerül — annyi évi keserves szerezmény potom áron veszendőbe megy. „Van most kormányemberünk, az adóbehajtás mértékletesebb teljesítését kieszközölni, „de sajnos“ nem tesz semmit.“ Fájdalom elég, kimondanom, azért is mert szülővárosom, mily sanyarú helyzetben van városunk. A kilenczszeres rablógyilkosság óta még mit sem tett a hatóság a közönség érdekében, de még kevesebbet a megye. Egyetlen egy egyletnek köszönhetjük, (melynek még két éve csak a fennállása) hogy városunk fö-utezái estenkiot lámpások által meg vannak világítva. Megjegyzendő, hogy a lámpákat már a helybeli hatóság ezelőtt 2 éve hozatta, de elrejtve tartogatta egy pinezében, hol az idő óta egészen összetöredeztek és majdnem már használhatlanná váltak. Ez a derék feláldozó „egylet“ a helybeli „önkéntes tűzoltó-egylet,“ melynek élén, Púd Alajos főparancsnok és Steiner Ádám helybeli plébános főelnök szerepelnek. Dicséretre méltó ügybuzgalommal járulnak minden tekintetben a városi közérdek fejlesztéséhez. A hét folyamán a „tűzoltó-egyletének egy tagja meghalt, s neve Lovasy Ferenc7, igaz hogy beteges fiatal ember volt, de mégis önleláldozó és derék működő tagja volt az egyletnek. Bár szegénysorsu fiatal ember volt, a tűzoltó-egy let szép temetést rendezett. A temetésen több mint 50 tűzoltó tag volt jelen (természetesen en plain parade) Egy csinos koszorút tettek koporsójára, mely „Ö. T.“ betűkkel volt ellátva Szükségtelen, hogy városunk állapotáról többet Írjak, eleget Írtak erről a fővárosi lapok, de hát nincs foganatja. Fogadja tek. szerk. ur stb. r. I. Enying, decz. 15. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) Testvérgyilkosság hire tartja most izgatottságban vidékünket, mely a szomszédos Szilason történt. Tegnap kimentem oda s megtudtam a rémteit körülményeit: P a ez a y József és István testvérek deczember 5-én a korcsmában összeszólalkoztak s ezután haza mentek lakásukra, Paczay József (kovácsmester) édes anyjukat (zártáj tó mellett,) családi viszonyok, bajok miatt bántalmazni akarván, testvére István az üvegajtón keresztül, hogy annyját védelmezze, benyúlt az ajtót kinyitandó, de testvére, balkezét súlyosan ösz- szemetélte. Ekkor jobb kézzel akarta az ajtó kilincsét (zárját) belülről elfordítani, s ekkor a jobb kezét metélte össze testvére. Ekkor végerőfeszitéssel az ajtót belökte s midőn testvére reá akart rohanni, ő a sarokban talált vasvillát védelmiszerül használatra felkapván, testvére belerohant abba s halántékán megszuratván, meghalt. Paczay István a faluban mint józan és szorgalmas ember volt ismeretes s mint becsületes és szerény embert tisztelték. Testvére egészen ellentétes vérmérsékletű embernek ismerteték. A vasvillát védelmiszerűi j használta, mit igazol anyja bemondása. Az orvosi szak- | vélemény mellette szól szintén. Paczay István jelenleg az enyingi jbrság börtönében van fogva. Ma a kir. törvszkhez Veszprémbe kisértetik be. Melyek után tiszteletem nyilvánításával vagyok tek szerk urnák stb. B. A VIDÉKRŐL. Győr, 1881. decz. 15. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) Szépen nyilvánította részvétét a múlt héten Győr város közönsége, mikor Schmidt törvényszéki bírónak egyetlen fiát Schmidt István lll-ad éves joghallgatót kisérte az örök nyugalom helyére. Mindenkinek elszorult a szive, az alig 20 éves s oly szép reményekre jogosító iljunak sirbaszálltát látván, s nem tudtuk,a megtört édes atyát, ki egyetleu fiát-, a gyászoló tanári kart, mely kitűnő tanítványát-, vagy a koporsót fáklyákkal körülvevő joghallgatókat, kik kedves pályatársukat vesztették el benne-, sajnáljuk-ejobban ? Százakra menő né.ptőmeg kisérte a halottas kocsit a sirkeribe, hol végül Nagy József IV éves joghallgató mélyen átérzett beszédben mondott búcsút a felejthetlen pályatársnak. Társadalmi életünkre egy megérdemlet érzékeny csapás méretett. Beödy színigazgató ugyanis megsokal- ván a győri közönség közönyét a színház irányában, társulatának egy részével ezentúl hetenkint többször le fog menni Pápára, ott az újonnan megnyitott színházban előadásokat tat tandó. így tehát a győrieknek, kik ezen jeles szintársu'at működését kellőleg méltányolni nem akarták, megkellend ezentúl a színtársulat felével elégedni. A bekövetkező karácsonyi ünnepekre már nagyban folynak az előkészületek. Nemcsak a kirakatok teltek meg változatosnál-változatocabb csillogó „kará-
