Veszprémi Független Hirlap, 1881 (1. évfolyam, 1-14. szám)
1881-12-24 / 13. szám
Veszprém, 1881. I. évfolyam. — 13-ik szám. Szombat, decz. 24. % MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ-, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre................................................... G frt. — kr. Fél évre....................................................... 3 frt. — ki. Negyed évre............................................... 1 frt. 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr. s kaphatók a kiadóhivatalban. MEGJELEN MINDEN SZOMBATON. SZERKESZTŐSÉG: Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-utcza 105. szám küldendők. HIRDETÉSEK Veszprém, Gizella-tér, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. a kiadó-hivatalban fogadtatnak el és jutányos árért közöltéinek. Kéziratok vissza nem adatnak. A megváltás ünnepén. Veszprém, 1881. dec. 24. A keresztény világ ma üli legszebb, legszentebb ünnepét — a boldog karácsonyt. A föld minden részén, a világtengerek határain is túl, mindenütt, hova a Megváltó örökigaz igéinek visz- hangja, a szabadság s erkölcs vallása eljutott — ma ott hálaadó szívvel borulnak térdre a népek milliói s áhítattal lelkűkben emlékeznek meg az Istenember megváltó születéséről, — a melynek immár ezernyolczszáznyolczvankét éve. Nagy idő, hosszú idő! Az örökigazságok hirdetői bejárták a föld minden részét, s ha az apostoli ihletett szózat az áhitat szent tüzére gyujtá is az emberek keblét — hány vértanúhalálnak kelle esuie, mennyi üldöztetésnek volt még kitéve a megtért kereszténység, mig győzött az Igazság, az Istenfiának megváltást hirdető szózata?! Ma diadalmasan lobog a vérkeresztséges szent egyház lobogója s a vértanuság szent jelképe — a kereszt — az imádat dicsfényével övezve, vezérfényül ragyog a kereszténység milliói előtt. . . . Megváltatánk! A zsarnokság, a vakhit, a tévtanok hatalmas, büszke országai rombadőltek; a századok történelme kitörülte a bűnös századok érvényét a világegyetemből s az Istenember igéi uralgnak törvényben, erkölcsben az egész polgárosult emberiség fölött! Ah e napon, a megváltás szent ünnepén szálljon a mi lelkűnkbe is a halhatatlan, Örökigazság iránti szeretet szent tüze, s melengessük azon a múltak bűnei bánatát. . . . A boldog családi körben, az örömtől, boldogságtól piruló arczu gyermekeink körében, midőn édes visszaemlékezéssel eszünkbe jut az egykoron átélt boldog gyermekeden: midőn újra boldogok vagyunk e szent estén s a mások boldogságát is őszinte szívvel óhajtjuk, — oh tegyünk mi is szent fogadalmat, hogy a Megváltó hagyományát, az Igaz, a Jó iráuti szeretetünket megőrizzük s igaz hittel, igaz lélekkel az önzetlenség, a felebaráti szeretet ösvényére térünk, hol egykoron a töviskoszoruzott Istenember áldó szívvel járt. Ha így, — akkor földi bajainkat könnyebb szívvel viseljük el s örömeink, boldogságunk milliószorta nagyobb gyönyört ad, mint a rideg világ minden hiúsága. Ha szivünk nyugodt s lelkiismeretünk tiszta lesz; ha Igazért, Jóért eseng a lelkünk s csak ezért s ennek élünk: akkor érdemesek voltunk eleink vértanuságára s az Üdvezitő halálos megváltására. Ily szent fogadalommal lelkűnkben s tiszta vágygyal szivünkben üljük meg az örökszentséges ünnepet, — a boldog karácsonyt. Van-e statárium Veszprémme- gyében P Veszprém, decz. 23. A múlt hét a veszprémi kir. törvényszék fenyitő osztályánál az izgatottság hete volt. A rögtöuitélő bíróság rövid 10 nap alatt három statáriális esetben volt kénytelen megalakulni és határozni azt, hogy a fenforgó esetekben nincs statáriális eset. Az első kettő ámbár bizonyos tekintetekben az érdeket azoktól sem lehet megtagadni minden nagyobb mozzanat nélkül folyt le és legfölebb azon indokolt felkiáltást provocálta „tauts de bruit pour une“ nem ugyan omelette, hanem ,,jugenstreich“? Annál érdekesebb volt azonban a harmadik eset, mely következményeiben is rendkívül fontos kérdéseket rejt és ad megoldásra az illetékes közegeknek. Folyó évi deczember „2-én éjjel a Pápateszér és tamási községek közti utón Szabó-Pesta Jáuost — az ő panasza szerint — megtámadták és tőle a pápai legközelebbi vásáron eladott ökreinek árát erővel elvették. Szabó-Pesta János gyanúja Vig István nevű veszprémi fuvarosára, továhbá Major István és Pintér János b -m -szent-lászlói lakosokra esett, mint kik egyedül látták volna midőn ő a pénzt az ökrök megvevőjé- től megkapta, sőt kikre ő midőn őt a kocsiról leragadták reá is ismert. A zirczi kir. jánásbiróság, hol Szabő-Pista János panaszát előterjesztette, — ez esetben rablás minősit- vényeit látván, a rögtönbiróság elé kisértette a vádlottakat, hova azok f. hó 16-án este beérkeztek. Súlyos volt a vád, mely a különben jómódú és kifogástalan előéletű vádlottak ellen támasztatott s erősek roltak a gyanuokok vádlottak terhére, sőt meglehetős számú tanuk is idéztettek be a rögtöuitélő bíróság által. Deczember 17-én alakult meg a rögtönitélő bíróság. Vlahovics Lázár hely. elnök ur elnöklete alatt, Dr. Hankóczy Sándor, Vargha Lajos, B e r- ky Károly, Sooslgnácz törvényszéki biró urak mint rendes és Simor János biró ur, mint póttagból A kir. ügyészséget Pong rá ez Ernő alügyész ur, a védelmet Dr. Ken esse y Pougrácz, Barcza Kálmán és Dr. Krate nics Vilmos ügyvéd1 urak képviselték. Az ülés megalakulása után a rögtönbirósági eljárási szabályok felolvastattak, Pápateszér és Tamási község kiállított bizonyítványa a statáriumnak nevezett községekbeni kihirdetéséről. Ezen pont ragadta meg kiválólag a védő ügyvéd urak figyelmét és ezen meggyőződésükben, hogy a legtöbb esetben becsületesen írni s olvasni, annál kevésbé a betű értelmét felfogni képes községi elöljáróság által kiállított bizonyítvány elégséges nem lévén a hirdetmény szabályosságának igazolására: olvastassák fel az illető járás szolgabirájának azon kimerítő jelentést is, melyet neki a statáriális eljárás 3-ik § értelmében a rögtönbiráskodás mikép teijesitett kihirdetéséről a helységek biráinak és jegyzőinek láttamozásával ellátott körlevél bemutatása mellett, az alispánnak tenni szoros kötelessége és mely jelentés a rögtönitélő bíróság elnökével és tagjaival is közlendő. A védelem részéről előterjesztett ezen kérelem a mily jelentéktelennek látszott első tekintetre, oly fontos volt következményeiben. A rögtönitélő biróság visszavonulván a kérelem fölötti határozat hozatal végett, ezen visszavonulása csak épen másfél napot vett igénybe, midőn 18-án este 6 órakor kihirdette határozatát, melyszerint a kérdéses jelentés a rögtönitélő bírósággal nem közöltetvén: statáriális eljárásnak helyét nem látja és a vádlottak a rendes eljárásra utasittatnak. Ezen mozzanatból azonban a következő érdekes kérdések merülnek fel. 1-ször. Helyén volt-e a jelen esetet megelőző két esetben is az incriminált — szerencsére, azonban valónak nem bizonyult — cselekmény érdemleges vizsgálata a rögtönitélő biráság részéről addig, mig — mint jelen esetben— az kétségtelenné nem tétetett; valljon az incriminált cselekményeik vidékein a rögtönbiráskodás szabályszerű kihirdetéséről magának a rögtönitélő biróság meggyőződést nem szerzett? 2 szór. Azon kérdés, hogy Veszprémmé ye pápai kerületében, de iure van-e s tatárium? Mert alapos azon kételyünk, hogy miként a legutóbbi esetben Pápateszér és Tamási községet illetőleg nem volt a szolgabirói kimerítő jelentés producálható: az nem leend producálható az esetleg azon járáson felmerülhető más eseteknél sem, sőt nekünk úgy látszik, hogy az s em alaptalan kérdés valljon egyátalán az egész megyében van- e made iure statárium, midőn a statárium a megye egész területére engedélyeztetett és ennek hatályba lépte csak a szabályszerű kihirdetéstől számított 14 nap alatt veszi kezdetét. — ha a kihirdetés szabályossága ma már precarius értékű; hogy pedig az a kihirdetés kétszer is — egyszer szabálytalanul s másodszor szabályosan megtörténhessék, arra § a rögtönbirósági szabályokban nincs s igy szemben a legszorosabb magyarázatu szabályokkal a fenti kérdés méltán tétetik. Hogy a hiba hol keresendő, egyelőre nem kutatjuk. Elvárjuk azonban mindenesetre hogy a vagyonbiztonságában számtalan esetek által már insultált közvélemény azon kérdésre hogy hát de iure, van-e statárium ezen megyében és annak minden vidékein? illetékes helyről megny ugtattassék ! Senki többet?... Harmadszor! Meg kell adni, hogy a mi áldott megyénk pompás karácsonyra készül. A kivel csak szót vált az ember, az mind csak a kérlelhetlen adóvégrehajtásról panaszkodik. Most Pápáról, most Zircz- ről, most Várpalotáról, most a megye más részéből jönnek halomszámra a panaszok, — imhol Veszprémben bent pedig ugyancsak ilyen az állapot, hogy a fogadott fogdmegek házról-házra járnak a rozoga szekerekkel, a min elvigyék a szegény adóhátralékos nép utolsó vaczakját, ringyét- rongyát. A városi és községházak, mintha mind tand- leros zsidóboltokká változtak volna! Telvék bútorral, képekkel, ágybelivel, tollas párnákkal, székekkel, kászlikkal, — mintha bizony szegény Magyarország eladó lány volna s most stafirozná ki magát a mennyegzőre. . . . No hiszen szomorú lakzit, szomorú karácsonyt fog megérni! Tegyen róla a pénzügyminiszter lelkiismeretlen népe! TÁRCZA. Karácsony est, Karácsonyfát kórülállják Mosolygó kis angyalok. „Itt az este, gyuts világot! De már megint ki kopog?“ „Angyalposta, messze útról, De sok minden jót hozok! Nélkülünk tán nőm volnának Az emberek boldogok!“ „Itt a játék, mennyi minden, Szinte hajladoz az ág. Mi tesszük ily nagy ünneppé A karácsony alkonyát. Ártatlan szív, boldog gyermek. Most mulasd ki jól magad, Megbecsüljed, megőrizzed Ártatlan játékidat; Mert lehet, e boldog estét Többé meg nem érheted: Fölviszünk kis angyaltársnak ! S ott játszani nem lehet.“ Mm ém Szomorú lesz az, nagyon szomorú. . . . Pedig egykor régen voltam én is boldog ezen a szent estén; jobban dobogott akkor még az én szivem, aztán meg örülni, szeretni is tudtam akkor. . . . Már ilyeu az ón életem. Boldog voltam mikor még gondolkodni nem tudtam; boldogtalan lettem, mikor örülni tudtam volna az élet boldogságának. . . . Olyan az életem, mint a száradó ágé, melynek van ugyan levele, de a levél színe hasonló az én arczom színéhez, halovány sárga, ... a halál színe.. .. Egyszer elszárad az az ág egészen, . . . lehull a sárga levél, .. . megszűnik egykor majd szeretni, dobogni ez a fájó szív is, . . . lehullok én is hervadt falevélként. . . . ... És lesznek ismét boldog karácsonyaim !... * Haza megyek majd csendes kis szobámba, azután gondolkodom arról az időről, mikor én még olyan boldog voltam. . . . Gondolkodom majd s eljön hozzám a visszaemlékezés szomorú tündére, főiszaggatom a fájó sebeket, azután régi boldogság édes balzsamával enyhítem azt a szent fájdalmat. . . . Voltam én is egykor boldog, csakhogy az régen volt, a boldogság elmúlt, ür maradt szivemben, melyet csordultig töltött a fájdalom. . , . Ott laktam künn a pusztán, a vén Bakony alatt, ott hallottam a fülemülét tavaszsza), — a zenért nyáron zengeni szerelemről, boldogságról;... ott láttam az ősz szürke fellegeit, sárguló, hulló leveleit, ... ott láttam a telet is, ott volt az én boldog karácsonyom, azok közt az egyszerű emberek közt, a kik nekem legkedvesebbek a világon. . . . A boldogság, a szeretet lakott abban a kis hajlékban, édes volt ott a nyugalom, jóizü a kenyér; mert a munka és szorgalom fűszere édesité meg azt. . . . Az én boldog karácsony estéim! . . . Össze ült a kis család, azután az öreg néni elkezdett mesélni a kicsiny Jézuskáról, a ki a jó gyermekekről nem szokott megfeledkezni. Rajta c-üngve szemeinkkel, hallgattuk szavait, mikor ott küut az ablak alatt megzendüit az ének: „Csordapásztorok, midőn Betlehemben Csordát őriztek, éjjel a mezőben. Lapunk mai számához fél Isten angyali jövének közéjük, Nagy félelemmel teliék meg a szivök. Örömöt mond néktek, ne féljetek: Mert ma született a ti üdvösségtek. . . .“ Kifutottunk, a betlehemesek voltak ott, a falu pásztorai, azért jöttek, hogy boldogságot kívánjanak a szent napokra. . . . Megvendégelték őket fehér kalácscsal, piros borral, azután elmentek tovább, hogy boldogságot kívánjanak boldognak és boldogtalannak. . . . Mi pedig bementünk kis szobánkba, édes meglepetés várt ránk, a kis Jézuska ajándoka — a szép karácsonyfa — ott állt az asztalon, tele égő gyertyácskák- kal, mézes kalácscsal és ezernyi apró kedves holmival. Ügy tudtunk örülni azoknak a kis semmiségeknek, mígnem aztán elkezdtük mi is azt a szent éneket, énekeltünk, mig el nem jött az álom édes angyala, lefogta szempilláinkat, hogy álmodhassunk még nagyobb boldogságról. . . . Ilyen karácsonyom volt nekem abban a csendes, kicsiny hajlékban. Be rég’ is volt ez, . . . Istenem be régen! . . . Most abban a csendes kis hajlékban egy szegény özvegy asszony virraszt haldokló lánya fölött. . . . Az a szegény özvegy asszony az én anyám, . . . az a haldokló lányka az én testvérem ! . . . * Ott csüggött ajkamon, esküdte hogy szeret; akkor is karácsony este volt. . . . A függő lámpa bágyadt világa homályos fényt vetett reánk; ott ült mellettem, nem mondtam hogy szeretem, csak a szivem dobogta azt, nem mondtam, hogy imádom, csak a lelkem reszketett szent imát«... Ream hajtotta kedves kis fejét, lihegett a keble, szent tűz égett bóditó tekintetében, — susogta hogy szeret. ... ív melléklet van csatolva. Sirva fakadt, hullottak forró könnyei, oda vontam homlokát szivem fölé; s akkor elkaczagta magát, oda futott zongorájához s elkezdett játszani, s énekelt azon a reszkető, azon a kedves hangon: „Szeretlek én egyetlen egy virágom, Szeretlek, mint senkit e nagy világon, Szerelmam égő nap, melynek hevétől Felolvad a tél zord hava Kis violák tövéből.“ Ez is régen volt, ez is elmúlt, ez is boldogság volt, a melyet boldogtalanságnak kellett felváltani, az örök igazság rendje szerint . . . Fényre ború, — bo- iura fényi belenyugszom. . . . Ez a leány most másé, pedig nekem volt jogom hozzá, de nekem — meghalt. . . . . . . Ott csüggött ajkamon, esküdte hogy szeret; akkor is karácsony este volt .............. * Il yenek voltak egykor az én karácsonyaim. . . . Most visszagondolok rájuk, olyan édes fájdalom az nekem, amit nem adnék oda egy menyországért. . . . Egyebem nincs, csak fájdalmam, de ez enyém, ezt nem vehetik el tőlem az istenek sem, mert ez szentséges üdve e fájó léleknek. . . . Ha majd egykor eljön a feledés nemtője, meg kel! válni az édes múlttól, akkor én nem élek tovább. Ne csodálkozzatok akkor azon, ha a karácsony est jó kedvű embere, — milyen akkor én leszek — reggelre hideg lesz, halott lesz. Hisz nem lesz nekem akkor más bajom, csak a szivem szakad meg. . . . Örömtől-e vagy bánattól? . . . Talán ettől, talán attól!........... Ma gyar Gyula.
