Veszprémi Független Hirlap, 1881 (1. évfolyam, 1-14. szám)
1881-11-19 / 8. szám
Veszprém, 1881. I. évfolyam. — 8-ik szám. Szombat, nov. 19. VESZPRÉMI FÜGGETLEN HÍRLAP SMEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ-, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre.................................................. 6 frt- 'srFél évre...................................................... 3 frt. ki. Negyed évre ............................................. 1 frt- 50 kr. Eg yes példányok ára 15 kr. s kaphatók a kiadóhivatalban. MEG JELEN MINDEN SZOMBATON. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-utcza 105. szám küldendők. HIRDETÉSEK a kiadó-hivatalban fogadtatnak el és jutányos árért közöltetnek. SZERKESZTŐSÉG: Veszprém, Gizella-tér, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. A város büdösférgei. Veszprém, nov. 18. A város ügyei, érdekei egy idő óta czifra módon nyernek megoldást. Egy klikk uralja mo- noplopiumképen az egész város érdekösszegét s aztán trafikál vele, vagy dugáruképen ad ki rajta, a mint az önérdeke kívánja. A íülöncsipett urak most bizonyára megcsóválják hunczutságtól duzzadó fejüket s úgy vélik, hogy mégis csak hallatlan vakmerőség ö hatalmasságaikra igy ráolvasni bátorkodni. Igenis bátorkodunk s minden tisztelet nélkül 8zembemoudjuk nekik, hogy legutóbbi paklizásuk meghágja azt a mértéket, a melyet e város polgárságának türelme megbir. A klikk-urak tulajdonkép nem is figuráinak. Az érdekvásár alkalmával fognak egy bűnbakot, ki buta is, vakmerő is: ezt előtérbe tolják, hadd üsse, hadd köpje szembe a közvélemény — annak úgyis mindegy. Vagy összesúgnak a közgyűlések előtt, oda becsalnak, befonnak nehány becsületes, tisztes polgárt is s soron kívül hoznak dugva olyan határozatokat az ő tisztességes firmájuk alatt, a mely különben a közgyűlésen okvetlen megbuknék. Ezek után ismét láthatlanokká válnak s — csak a bűzük árulja el, hogy hol vannak a város büdösférgei; vagy ha űzőbe veszi őket a becsületes polgárság felszólaló lelkiismerete, strucz- madárként a homokba dugják tökfejeiket, mig lábaikkal port kaparnak a tisztesség szemébe. Vagy kérdjük, milyen eljárás volt az a tűzoltó-egylet elleni ?! Bántotta ez urak odvas lelkét, hogy ez általuk „baloldali“-egyletnek firmáit testület belügyeibe nem avatkozhatnak s gondolák, inkább veszszen — semhogy nélkülünk existálni merjeD. Tudták, hogy ha nyakára küldenek spicz- liskedni egy gyámbizottságot, akkor az egylet önérzetét támadják meg s a tisztikar le fogván köszönni, (a mint ezt f. hó 13-án testületileg tette is) — ez által az egylet felbomlására elhatározó csapást mérnek. Hát czeljukat érték ! Hanem csináltak ennél czifrább stiklit is. Valahogy szemetszurt egynehányuknak, hogy a rendőrbiztosság [(a városi nehány ügybuzgó s lelkiismeretes hivatalnokok egyike) terhűkre van: jó lesz elbocsátani a rendőrbiztost. Hát azt hogyan csinálják? Jól spekuláltak, hogy ha ez ügy most a közgyűlés elé kerül, hát egyhangúlag vagy óriási többséggel megbuktatják az erre való indítványt: cselhez folyamodtak tehát s inter nos, kéz alatt elértekezletezték a dolgot s iskiri vesd-el magad kiadták az utat a biztosnak. S tették ezt most, mikor csak pár nap előtt hirdettték ki a gonosztevők ellen a statáriumot s napról-napra fenyegetőbb lesz a személy- s vagyonbiztonság veszélyezettsége! És quo jure? Mi úgy tudjuk, hogy az állás rendszeresítésére a közgyűlés hatalmazta föl a tanácsot s igy ha valakik most szükségtelennek tartják vala az erre való kiadást: tetszett volna a tisztesség utján tanácsi véleményes előterjesztéssel a közgyűlés elé járulni nékik ! Hanem persze jól speculáltak, hogy post festa könnyebb lesz a vásár s a jövő közgyűlésen arról, mint szükségképen történt dologról beszélni: csak gyerekjáték lesz nékik. Értik a büdösférgek — mikor kell világosságra mászniok! Valóban undor fogja el a becsületes polgárt, mikor ezt a suttyomos alattomas hajszott látja létérdekei megölésére. S ahelyett, hegy tisztelettel viseltetnénk elei iránt, a megvetés szitkával kénytelen elfordulni tőlük! Hauern fogjon is rajtuk az isten áldása úgy — amiut ők a város javával, igazával pakliznak. Meddig még igy?! Meddig lesz még a városi érdek a Csáky szalmája, s meddig tűrjük abban a — városi büdösférgeket ?! Hogy csinálják hivatalosan az adóhátralékot ? Veszprém, 1881. nov. 18. A mi „megbagyatik“-embereink bu tasága- és semmirevalóságához már immáron any- nyira hozzászoktunk, hogy egy-egy okos lelkiismeretes dolgukat már el se igen hisszük nékik. Ha valaki valami hivatalnokot a háta mögött dicsér, a közönség kellő óvatossággal fogadja e reklámot s azt hiszi ez esetben: „k éz kezet mos." A meghagyatik-urak hétköznapi haszontalan- ságai fölött mi ép oly megszokott fatalismussal térünk napireudre, mint a filozófus férj a Sybilla- feleség házsártoskodása fölött, s nem is ilyen ap- rócseprő ügy késztet bennünket ezúttal, hogy drága nyomdafestékünket pirulástalan, léha ar- ezukba kenjük. Az eset a következő: Tudvalevő dolog, hogy az államadót a hó 15-ik napjáig bezárólag kell beszállítani az adó hivatalba. Ha valaki, vagy valamely község e napot elmulasztja s például 16-án reggel hozná be a pénzt, akkor már 3 havi (Írva is: három havi) késedelmi kamattal megrovottan fogadják el csak az összeget az adóhivatalban. Már most úgy áll a dolog ebben a nyomorúságos időben, hogy a község népétől csak nagy- neL zen hajtható be a százszoros raffineriával felcsavart adó s az elöljáróság rendszerint csak az utolsó nap, 15-ikén küldi be a pénzt az adóhivatalba. így történt e hó 15-én is, hogy Mező-Sz.- György községe beküldte érdemes pénztárosát háromezer forinttal Veszprémbe, hogy fizetné be azt az adóhivatalba. Emberünket az adóhivatalból azzal küldik ki a meghagyatik-urak délutáni 4 órakor, hogy várjon odakünn, előbb át kell venniök a postát. Emberünk kilódult az udvarra, az isten hidege majd megvette, mig ott várakozott esti 7 óráig. Akkor a türelme is kezdett fogyni s újra bement, figyelmeztetvén a meghagyatik-urakat, hogy ő kellő időben jővén, vegyék át tőle kellőképen a pénzt, különben holnap már kamattal róv- nák meg, s a pénz adóhátralék-számba jönne. Ismét a posta átvételével biztatták s kilódult újból az udvarra. Várt aztán még vagy esti * */2 9 óráig, de akkor már az éhség s a fagy erőt vett rajta, s elment a „Szarvas" ivójába. Ott a pénzt inge alá gyűrte s lefeküdt a padra — elaludt Mező-Szent-György községére igy rárovatik 3000 frt. adó után a késedelmi kamat, de hogyan lesz az behajtható? Hiszen a nép adóköuyveibe (miután az adót az elöljáróságnak idejében adták át) bizonyára a lefizetés napjául 13-ika, 14-ike szerepelhetek s igy ők kamatfizetésre nem lesznek kötelezhetők. Meg fogják tehát venni a kamatot a szegény pénztároson, ki ott didergett kellő időbeu az adóhivatal előtt 5 óra hosszat azért — mert a kedves „meghagyatik-urak" a posta átvétele közben nem értek rá 1 perez alatt 3000 forintról egy rövid reversalist kiállítani. így csinálják Tisza ur áldásos régiméje alatt hivatalosan az adóhátralékokat. Olyan eljárás ez — mely a hivatalos utón való rablástól miben sem különbözik. S a melyre illő kádenczia nem lenne más, mint egy — jókora magas akasztófa. A MEGYÉBŐL. Pápa, 1881. november 18. — A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez. — Pápán csend uralkodik, semmi föijegyzésre méltó mozgalom sincs készülőben, csak itt-ott hallható halk suttogás, többek között pedig fogadás is történik, hogy bizony a színház jövő hó 7-én nem lesz megnyitható. Majd elvállik, annyi azonban bizonyos, hogy vállvetett igyekezettel sürgeti a munka menetelét a bizottság, hogy csak beválthassa szavát. Ami iránt leginkább melegedtünk, s örömmel néztünk éléje a kitüntető szerencsének, abban bizony csalódtunk, mert Blaha Lujza asszony, nem jö le hozzánk. VeDdégszereplőink lesznek azért férfiak, hogy kik, nem merem őket megnevezni, a tény idejére mások lephetnek meg bennünket. TÁRCZA. Közéig a tél . . . Közéig a tél, múlik az ősz Elhullik a falevél, Hervadt virág, sárguló lomb Elmúlásról — szól, regél. Elmúlásról, nyugalomról, Súg a szellő szelíden. — Mig valahol elfáradva Elszenderül, elpihen Elmereng az én lelkem is, Nyugalommal álmodom; Sok szenvedés, csapás után Ehhez volna tán jogom, ügy szeretném már eldobni Ezt a rongyos életet, Ha szivembe nem von vésve A ti szelíd képetek. Édes álom száll szememre, Ott vagyok én közietek, Nem bánt senki, nem a világ, Nem a gonosz emberek. Együtt vagyon, kis családunk És mesét mond jó anyám Kicsiny öcsém úgy figyel rá És úgy vigyáz kis hugám! Elmesélnek, elregélnek Régi napok álmiról Mig nem a vén kakuk óra Nagy mogorván közbe szól. Akkor aztán elpihennek És álmodnak szépeket, Akkor aztán oly boldognak Hisznek, látnak engemet. Aludjatok, álmodjatok Édes legyen álmotok; Hiszem istent, hogy leszünk még Mi is egykor boldogok. Mert küzdők én, mig lelkem ép, Mig e szív meg nem szakad; I)e majd akkor én is nyugszom Valahol a föld alatt. Közéig a tél, múlik az ősz Elhullik a falevél, Hervadt virág, sárguló lomb Elnmlásról — szól, regél. Elmúlásról, nyugalomról, Súg a szellő szelíden. Mig valahol, elfáradva Elszenderül, elpihen.... MAGYAR GYULA. Én nem tudom hogy mi lakik az én lelkemben, nem tudom, mitől olyan forró az én vérem, miért olyan lázas a képzeletem, mért olyan gyorsan dobogó a szivem ? . .. Csak azt tudom, hogy emlékezetemben keserves évek ifjan átszenvedett kínok gyötörnek s nagyon fáj az a tudat, mért kelle nékem összebarangolnom a világot, futva és üldöztetve nyomorult emberektől s gyö- törtetve égő honvágytól ? Hiszen lehettem volna boldog én is! Hiszen megtudtam volna élni én is, valami irodai zugban otthon, — nem vágyódtam én aranyos paszománt után s gazdag sem kívántam lenni soha. ügy szeretném néha kikaczagni magamat, hogy olyan bohó tudtam lenni, én, ki az iskolák büszkesége, tanáraim öröme voltam — s mégis mindenhol kicsapattam magam a padok közül. Mikor az én iskola pajtásaim jobbra-balra szép csendesen meghúzták magukat valamely kisvárosi akadémiában, akkor az én lelkemben megmozdult valami és azt súgta: „Menj, fuss, kicsiny teneked ez a csendes szülői hajlék, tombold ki magad a világtenger vészei között. Járd be a világ minden részeit, szenvedj s azután jöjj haza meghalni.“ És az én lázas képzeletemnek, olyan regényesnek tetszett az,hogy az ember szenvedés közt bejárja az egész világot, s mikor haza jön, kifejlett ifjú korában öreg.---------Hát aztán nem is kellett egyébb, hogy neki bolonduljak a széles nagy világnak,c sak — pénz. De volt elszántság, akarat, csak pénz nem! És akárhogy tanakodtam, még sem volt pénzem; Egy gyö- nyöiű szép este aztán pár forinttal a zsebemben felültem a nagyváradi indóháznál a gőzösre, fölmentem Budapestre, ott kéziratokkal rászedtem egy jámbor szerkesztőt, ez lesegitett Fiúméba — itt aztán következik egy évi szenvedés, azután két évi bolyongás az atlanti oczeánon, a közép-, fekete-, éjszaki- és a csendes tengereken, kin- és szenvedésteljes kalandozások Éjszak- s Délamerika belsejében, majd AngolországbaD, tudományos kutatások Afrika északi részeiben, hol majd nem éhen haltam s vademberek ettek volna meg; aztán ismét járni soká az ördögi hullámtánczot az oczeánon, bejárni a New-Fundland és Greanland jeges partvidékeit, élni olajon és csizmatalpon, fokabélen, — azután hazajönni.... és most itt vagyok 1 Nincs nekem pedig abból semmi hasznom, hogy bejártam a világot, hogy megtanultam egy csomó bik- fanyelvet, hogy három-négy világrésznek hasznos, szorgalmas, önzetlen polgára voltam; azt sem fizeti meg nekem senki senki, hogy ismerem a csillagokat, hogy a tenger fenekéről a fényes pénzt felhozom, hogy vívtam emberekkel kiknek neveit sem tudtam, de meg abból sem lehet jövedelmem soha, hogy minden nemzet tánczát eltudom járni. Hja! könnyű nekem, akinek a világ minden részein úgy kelle tánczolnom, ahogy íütyöltek ___ Mi ndezekből pedig semmi hasznom sincs, im a bizonyság, hogy önzetlen voltam mindig. Hanem az is igaz, hogy pénzem sem volt soha De hát tehetek-e én arról, hogy olyan bolond vagyok, hogy nem kívánok gazdag lenni soha? Ha énnekem meg van a mindennapi kenyerem, van délre egy darab főtt húsom s este egy pohár borom, akkor én tökéletesen nyugodt vagyok. Annyira higgadtak az én tapasztalataim az életet illetőleg, hogy a másnappal nem szoktam törődni. Csak az olyan ember legyen olyan megnyugodf, aki éhezni tud. Én tudok, És ha akarnám, mégsem gondolkoznám és cselekednem igy. De nekem nem szükséges a jövővel törődni mert csak addig van szándékom élni, mig dolgozni tudok, mig forró a vérem, mig a képzeletem lázas s mig gyorsan dobog a szivem .... Amikor az ember tehetetlen, amikor nincs hasznára az emberiségnek, amikor már minden élveD, örömön túl van s kiszenvedett minden kint, amivel bűneiért vezekel, mikor ingyen pusztítja a kenyeret, másoknak is, magának is terhére van — minek éljen még akkor is az ember? Én igy gondolkozom, s meg vagyok győződve róla hogy igazam van. Ép ezért kezdem a sort magamon, s becsülettel küzdők meg az élet terheivel addig, mig belátom, hogy fölösleges vagyok a földön — sem agyam, sem karom nem használ többé senkinek. * Szegény proletár újságíró vagyok most, aki mindenek bírája, s mindenek szolgája. Aki mindenki érdekét szivén viseli, s kit mindenki leszid. Akinek azon kell törekednie, hogy mások fehér kenyeret egyenek, maga meg feketét eszik, akinek minden jóért áldozni kell, s ki minden rosszért a bűnbak. A kinek forró a vére, és higgu’tak az élettapasztalatai, aki évire fiatal, de lelkében elaggott, az legyen újságíró. Öreg ember soha sem lehet újságírásra való ember. Az öreg iasssan gondolkozik, lelkesíteni nem tud,
