Veszprémi Független Hirlap, 1881 (1. évfolyam, 1-14. szám)
1881-10-29 / 5. szám
Veszprém, 1881. I. évfolyam. — 5-ik szám. Szombat, okt. 29. • • VESZPRÉMI FÜGGETLEN HÍRLAP MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ-, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre ................................................. 6 ^rt- kr. Fé l évre...................................................... ^ ^r. Negyed érre............................................. 1 ^rt- ^r. Egyes példányok ára 15 kr. s kaphatók a kiadó- J hivatalban. MEGJELEN MINDEN SZOMBATON. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-utcza 105. szám küldendők. HIRDETÉSEK a kiadó-hivatalban fogadtatnak el és jutányos árért közöltetnek. SZERKESZTOSEG: Veszprém, Gizella-tér, hova a lap szellemi részét illet# közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. Statáriumot! Veszprém, okt. 28. Ilyen feliratú czikk foglaltatott október hó 1-én, lapunk l-ső számában s ma, midőn a szomszédunkban lefolyt kilenczszeres rablógyilkossági dráma szörnyű látománya még remegésben tartja szivünket, a borzalom adja kezünkbe a tollat, hogy azt újból leírjuk. A megyének közvéleménye, mely hangosan kérte, követelte a kormánytól veszélyeztetett közbiztonságunk érdekében a rögtönitéló-biróságot, a pusztában elhangzó szó volt. A megyei alispáu sürgősen fölirt a kormányhoz, midőn a csabrendeki gyilkosság után Zircz környékén s a Bakony egyéb vidéken utonállás utonállást követett, de a kormány egyszerűen ad acta tette az alispáni kérvényt. Hogy ez nem elég neki a statárium szükségessé- nek beigazolására. Hát most a várpalotai rémtett ártatlan vére kiált hozzá. Kilencz áldozatnak kelle esnie, hogy a megye panasza igazolva legyen — s most végre, hogy alispánunk személyesen is fölkereste tegnap a kormányt ez ügyben, talán, mire e sorok napvilágot látnak, a rögtönitélőbiróság engedélyeztetett is. Valóban ez eset megtaníthatja a kormányt végre arra, hogy hazánkban a személy- és vagyonbiztonság ma sokkal ingóbb alapon áll, mint a hires betyárvilág idejében s midőn egy-egy megye statáriumot kér, nem szabad többé halogatnia, tétováznia — hanem megtennie mindent, mi hatalmában is, kötelességében is áll. A megye, mely egyszer odakényszerült, hogy statáriumot kérjen, bízvást jobban ismeri közbiztonsága veszélyeztetett voltát s ha a kormány akkor paragraphusokkal igyekszik az ellenkezőt bebizonyítani, olyan könyelmüséget követ el, mely miben sem különbözik a bűntől, lelkiismeretlenségtől. A véres dráma lefolyt; a megölteket többé életre nem támasztja semmi; a panasz post festa lenne. Mi nem vádoljuk a kormányt. Hanem most elvárjuk tőle, tőle, hogy a rög- töuitélő-biróság kihirdettetésével sem elégedvén meg, támogassa megyei hatóságainkat külön is abban, bogy a személy- s vagyonbiztonságot mielőbb helyreállítsák. , Csak is akkor fog felizgult népünk a rémület béklyóitól megszabadulni s elmúlnak rólunk az aggalom kínos napjai . . . S a bűnkronika lapjai nem fognak megtelni újabb rémtettek véres bizottságaival. A zsidólieczcz Dunántúl. Veszprém, okt. 28. Istóczy óta hazánkban s különösen itt a Dunántúl a zsidók elleni hajsza mind nagyobb mérvet ölt s a szikra hováhamarább lángra lobban. A felvidéken nyíltan bántalmazzák itt-ott a zsidóságot, Pásztón már utczai insultusok fordulnak elő; Kaposvárott büntetlenül lehet zsidóellenes izgató nyomtatványokat terjeszteni s a hajsza- rendezők szabadon járnak. Hát milyen állapot ez?! Lehet-e, szabad-e ilyennek rendezett, alkotmányos államban történnie? Lehet-e, szabad-e, hogy egy vallási osztály, egy bitfelekezet, — bármily állítólagos nagy hibái legyenek is — igy üldöztessék, ily nyíltan az izgalom esetleges áldozatának odadobassék?! Hiszen a gelsei és várpalotai zsidócsaládok- uak ily kannibalis módon való legyilkoltatása minden épeszű emberben egyaránt azt a gyanú- gondolatot kelti, nincs-e e vérengzést előidézett bosszú-gyűlöletben része az évek óta folyó zsidó - heczcznek, s minden irányban mesterségesen is támasztott gyűlöletnek ? . . . És a kormány engedi, hogy őt nyíltan, lapokban gyanúsítsák az üzelmek- s Istóczy titkos támogatásával, s megtűri saját párthive Istóczy részéről, hogy az az országgyűlés padjairól is fennen izgasson e bitfelekezet ellen! Hát ez rettentő arczulcsapása az alkotmányos életnek s vallási tolerantiának! Mi is tudjuk, hogy a zsidók némely tekintetben hibásak, hogy természetük nem bir simulni a magyar természethez s hogy kapzsiságuk itt is olyan, mint a világ bármely zsidónépénél — de azért polgárai ők e honnak s joggal várhatják a kormány védelmét. Vagy ebben is példára vár a kormány s mészárlásra, gyilkosságokra van szükség, s a zsidók általános kifosztogattatására, mig a kormány Istóczy s egyéb mákvirág-czinkosai izgató szájaira kosarat tesz ?! Úgy ne legyen, hogy a kormány későn belássa rettentő könnyelműsége bűnös voltát s újabb vér tapadjon lelkiismeretéhez! Amikor a panaszos közvélemény után ártatlanok vére is fogja vádolni Isten és világ előtt! A MEGYÉBŐL. A várpalotai rémtett. Veszprém, okt. 28. Lapunk szerkesztősége az „Egyetértés“ tudósítójaként szerepelvén e rettentő bűnügyben, e lap utján bizonyára teljes és tökéletes képet nyújthat a közönségnek arról. Vasárnap reggel érkezett Veszprémbe a borzasztó hir, hogy Palotán a Gold - családot megölték. Azonnal kocsira ültünk s kihajtattunk a rém- tett színhelyére. A ház előtt, mely a kórházutczában földszintes sarokházat képez, roppant néptömeg tolongott. Ott volt a város összes lakossága s mindenki ar- czán a rémület volt látható, A konyhába belépvén, ott Nemes Mari s Holonics Borbála fiatal két cseléd feküdt összekötözve, szétzúzott fejjel, vértócsában A jobbra- esö szobában, melyből az üzletbe mehetni, Gold Gáspár, neje, Julcsa 14 éves lánya és Ferencz IV« éves fia hullái feküdtek; előbbi három összekötözve. A palló, mintha aszfaltirozva lett volna, elvolt lepve aludt vértől, sőt a falak is véresek voltak. A hátsó szobában az ágyon a 86 éves Gold Mózes feküdt, mellette a 9 éves unoka Lipót, a sarokban Kájusz Marosa nevelt leány; mindannyi szétzúzott fejjel, élettelenül. Az üzletben a fiókok feltörve, a szobák teleszórva holmikkal — iszonyú látvány. Gold nején, a 9 éves unokán s a két cseléden még az élet némi nyomai észleltetvón, kórházba szállíttattak s itt Nemes Mari cseléd hű szemelyleirását adhatá a fögyilkosnak, hogy magas barna fiatal ember volt, szürke úri forma rokk- ban stb. A hir rémítő gyorsan szállt s már délután tudott róla Nagy Géza lepsényi jegyző, kinek egy gyanús fiatal ember feltűnt a lepsényi állomáson s sürgönyzött Siófokra, hogy fogják el. A siófoki Ditrichstein-fóle kávóházban mulatott ez alatt egy fiatal ember, ki feltünöleg költekezett. Kovács ottani segédjegyzönek ez később feltűnt s az ismeretlen szobáján kopogtatott több rendőrrel. Az idegen nem akart ajtót nyitni s Kovács ezt rátörette. Az idegen revolvert rántott de ez (valószínűleg zárva leven) nem sült el s az idegen különben is visszahökölvón Kovács revolverétől, Kovács torkon fogta s leteperte. Találtak nála véres ruhákat, 29 ezüst régi pénzt s 547 irtot. Kleczár Ferencz szolgabiró erről értesülvén, rögtön elküldó Balogh Dávid csendbiztost pandúrokkal s a gyilkost már kedden délben Várpalotára hozták. Kitűnt, hogy ez Hoszter Fülöp, mágocsi (Somogym.) 28 éves asztalos, s hogy már 6 évig fegyházban ült 10 betörésért. Tagadott mindent, de szembesittetvón Nemes Mari cseléddel s Goldnéval, azok azonnal ráismertek, hogy a gyilkosság napján Palotán látták. Időközben hir jött, hogy Palota és Fehérvár közt a csoóri bid alatt egy suhancz hullája találtatott, fején lösebbel Kleczár szolgabiró azonnal gyanitá, hogy ez a második bűntárs s a hulla Seydel fejérvári kapitány által lefényképeztetvén, a fényképről Goldné, Nemes Mari s az időközben szintén életre tért Holonics Borbála azonnal ráismertek, hogy ez volt a másik gyilkos „a ki vigyázott.“ A gyilkosság elkövetése után a gyi kos (vonattal már nem menekülhetvén) gyalogosan indult a bűntárssal (kit Schleich Engelbertnek hívnak s fegyverneki 18 éves asztaloslegóny) a csoóri utón Fejórvár felé. Útközben, hogy a rablott 600 frt. mind az övé legyen s az utolsó büntanu is elné- mittassék, Hoszter lelőtte s a hid alá dobta társát. Innen Fejérvárra ment, ruhát, csizmát, két jegygyűrűt vásárolt s Siófokra utazott; hol elfogták. Mikor Palotáról Veszprémbe vitték, a nép mindkét helyen agyon akarta ütni s Palotán Kleczár szolgabiró mondhatni testével védte meg a gazembert a széttópetóstöl. Tegnapelőtt szállították Várpalotáról vonaton a veszprémi m. börtönbe Hosztert. Az utón 3 pandúr kisérte s fedett kocsin vitték a városba. A gyilkost 5—6000 ember várta, s a városban oly nagy volt a tolongás, hogy rendőröknek kelle utat nyitni a kocsinak. Keglovick várnagy a földalatti kazamátabörtönök legalsóbbikai egyikébe zárta őt; a folyosón egy fegyveres őr jár-kél; a másik az illető czella előtt áll töltött fegyverrel. Hoszter az első éjt rémitö izgalomban töltő. Éjfél előtt e kiáltással riadt fel álmából: „N e b á n s t d még! Hajnalban ismét elszunnyadt, de akkor is felriadt nemsokára e kiáltással: „Jönnek“. Aztán nem birt többé elalaludni. A lapok tévesen ircák, hogy Hoszter már mindent bevallott s hogy egy 3-ik bűntársat is elfogtak. Hoszter nem vallott egy szót sem s harmadik bűntárs nem is volt. — Hoszterhez a börtönbe nem eresztenek be senkit, semmi szín alatt. Levertsége óráról-órára nö. Pápa, október 28. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) Tett Ígéretemet — nem fejezvén be az említettem régiségdarabok átvizsgálását — most sem válthatom be, azonban a mi halad, el nem marad. Eleve kijelentem, hogy valami tudományos otthonosságra való leírást nem hozhatok róluk, mert a tárgyak rendszeritése nem vág szakismeretembe, mégis a kik tájékozottak e téren, meg fogják érteni hézagos ismertetésemet is. Köztünk járt e héten Savanyu Józsi is a hírhedt rabló. Egy fiatal úri ember ugyanis, megirigyelvén a hires vitéz kalandor, dicsőséges tetteit a Mádai-féle kávéházban rendezett zene-estély folyama alatt Savanyú Jóskának publikálta magát. Éber rendőrségünk kapva-kapva a jó alkalmon személyazonossági adatait nem igen mérlegelve — kezdte capituláltni, melynek komoly szinézetü folyama alatt derült csak ki, hogy más beszélt belőle, nem a nyiltszivüség. Ez aztán keserű csalódás! A katonai szemle most vette kezdetét s lassú menetét okozza, hogy aunak fontos és jelentőségteljes czélját legtöbben nem ismerik, s csak huzva-halasztva határozza el magát kiki a megjelenésre. A napokban érkezett városunkba a helyben állomásozó két zászlóalj raktári állapotának, berendezésének megvizsgálására Medveczky Béla őrnagy, hadbiztos ur. Szigorú, beható szemlét tart; egy pár nap alatt azonban bevégzi működését. Van városunkban tudvalevőleg egy fedeztetési állomás is elhelyezve, nem mulaszthatom el, hogy ennek jelenlegi czélszerütlen helyre való beosztása ellen szót ne emeljek. TÁRCZA. Barát ema&te» Magyar Gyula urnák ajánlva. I. Koronát is tettek a fejedre, Koronát is adtanak neked, Az igazat mondá meg beszéded, S a fejedre koronát tevének: Tövis koronától vérzik a fejed ! II. Mondd ki bátran, a mi ajkadon van, A hízelgő szót mindig kerüld, Mondd ki bátran, a mit szived érez, Bár szavadra szerencséd ledül. Látja Isten azt a fellegek közt, Hogy teneked vagyon igazad, Es ha majd az emberek gyűlölnek, 0 előtte kedves lesz szavad. SÁRFFY ELEK 1MW Mvatato» mmélf, (a várpalotai gyilkosság alkalmából.) A magyar „hivatalos“ embereknek megvan az a szerencsétlenségük, hogy a nép egyáltalán kevés bizalommal van irántuk. Ami valószínűleg onnan van, hogy a „meghagyatik-styluson“, meg a paragrafus-faragáson kívül rendszerint csak a zabhegyezéshez értenek. Öt perczig nem lehet az ember társaságban, hogy hivatalnokot ne hallanánk szidni s nem vehet kézbe az ember lapot, hogy „hivatalos baklövések“^ ne találna benne. Tisztelet a becsületes kivételeknek, de úgy van, hogy valamire való, kötelességtudó hivatalnok csakugyan kevés van ebben az áldott országban, hol a legtöbb „ur“ akkor lesz hivatalnokká, ha vagyonának már a nyakára hágott s az iparos ember akkor jő arra a gondolatra, hogy tulajdonképen hivatalnoknak született — mikor a mesterségéből már nem tud megélni. Ha ilyen „hivatalos ‘ urak kezébe került volna aztán valahogy' vóletlenségböl a Hoszter rablógyilkossági ügye — no az aztán „eljárt“ volna szépen. Talán a Hoszter is eljár vala véle. . . . Szerencsére nem így történt s ha a lapok a vizsgáló Kleczár Ferencz veszprémi járási szolgabiró páratlan ügyességét s példátlan ügybuzgalmát ez ügyben magasztalják, kötelességüket teljesitik. Bízvást nagy elmééiről tanúskodik az, hogy mikor a szolgabiró neszét veszi Hoszter siófoki el- fogatásának s .a csoóri hulla feltalálásának, arra a következésre jutott, miszerint itt szoros egybefüg- gés van: a két gyilkos csak Fejórvárvárra menekülhetett, útközben lelőtte társát s aztán Siófokra szökhetett. S amint gondolkozott, gyorsan határozott s bizonyára példátlanul álland az, hogy egy tízszeres gyilkos 3 nap alatt nemcsak elfogatik — de a bűn 25-nél több s napnál világosabb bűnjel s tanúság által be is igazoltatik. Nagyvázsonyi jegyző korában ami kedélyes szolgabiránk bizonyára nem gondolt arra, hogy valaha ily világhírű ügy vizsgálatában első helyen fog szerepelni s maradandó, — eléggé soha nem méltányolható érdemeket szerzend magának. Nem is ad semmit az üres, olcsó dicséretekre, s ha a nyakába akasztanak is most majd valami vaskos érdemkeresztet, neki, meg a siófoki sd jegyzőnek — hát ő bizony azért megmarad, a mi volt, a mi kedélyes, kötelességtudó derék jó emberünk, s nem támad benne vágy, a nagyobb urakhoz való fószkelödéshez. Anélkül is boldog ember ö s munkái végeztével, ha gyermeki, családja boldog körében megpihen, vagy barátságos nyári estéken kisétál virágai közzé, sóthparti gyönyörű pavillonos kertébe — hát nem cserélne Darius szerencséjével. Olyan ember, akinek a szerencséje önmaga ö, az ö jó szivével, becsületességével, munkabíró jó kedvével — annak nem kell érdemkereszt, gra- tuláczió, az boldog most, hogy a dolgát jól végezte. Adja ez ég, hogy fáradatteljes ügy buzgalmát azután is ily siker koronázza s ha majd csalogatják is szebb meg jobb hivatallal: gondoljon arra, hogy azt az őszinte, szívből elisrrierö baráti kört, melyet itt vesztene el, nem találná föl sehol, semmi körülmények közt többé. Szivünkből kívánjuk, hogy igy gondolkozzék s maradna meg itt minél továbbra — mindenki szeretetét. barátságát bíró, boldog embernek !
