Független Budapest, 1938 (33. évfolyam, 1-49. szám)

1938-08-03 / 31-32. szám

Független Budapest Budapest, 1938 augusztus 3. fontos tanácskozásokon vitatta meg a Városok Nemzetközi szövetségének Állandó Elnöki Tanácsa az 1940. évi Budapesten megrendezendő világkongresszus vitaanyagát Harrer Ferenc dr. aielnök népviselte a magyar álláspontot a bukaresU értekezleten — Lukács Ödön ügyvezető aielnök javaslatai az ügyrendre vonat­kozólag - Döntés: az 1940. évi budapesti világkongresszus végleges határnapja 1940 június 23—30. lehetővé, hogy az elgondolás a maga igazi szándékai és céljai szerint lép at az eletbe. A jelen gyakorlati példára vonatkoztatva ez annyit jelent, hogy a családi bérrendszernél figyelemmel kellett lennünk arra a körül­ményre, hogy ne teremtsünk olyan helyzetet, amelyben a munkáltatónak érdekeve válik a kis családéi, esetleg a teljesen egyeccul aUo, családtalan munkásnak az alkalmazása, ért­hető és természetes, hogyha az uj rendszert eredményesen akarjuk a gyakorlati életbe át­ültetni, úgy, hogy többet ne ártson, mint amennyit használ, úgy kellett tennünk, aho­gyan valóban tenni is akartunk, hogy egy arra szolgáló bankon keresztül bo­nyolítjuk le a kérdést, anélkül, hogy ez a munkáltatónak a helyzetét megnehezítené. Többféle rendszert tanulmá­nyoztunk át. A belga, az olasz és a francia -példákat nagy figyelemmel tanulmányoztuk át, hogy a lehető legjobb megoldást .tudjuk választani. Azt hiszem, ezt sikerült is elér­nünk. Ehhez persze hozzáadjuk azokat a ta­pasztalatokat is, melyeket a rendszer beveze­tésénél a hazai vállalatoknál nyertünk, így ákarván elérni, hogy minél tökéletesebb, hibátlanabb legyen az újítás ;s hogy minél jobban szolgálja a kitűzött célt: a munkáscsaládok érdekét. M szabadidő intézménye — És a szabadidő intézménye mikor kerül a megvalósítás állapotába? — Ez is küszöbön van — hangzik a fele­let, hiszen azzal a kérdéssel is, mint minden más szociális újítással rlégóta foglalkozunk. De itt is hangsúlyoznom kell egy szempontot. Még pedig, hogy a »dopolaparo«-nak magyar átültetésében sem akarunk egyszerű másola­tot adni a magyar munkásságnak, hanem olyan intézményt (akarunk létesíteni, amely tisztára magyar talajból fakadt s ami telje­sen megfelel a magyar lelkiségnek, szokásnak és felfogásnak. Hogy ez a kérdés is napi­rendre került 's hogy azt is meg kell olda­nunk, az természetes. Hiszen csak akkor segí­tünk a munkásságon valóban, ha szabadidő­höz juttatván, arra is gombolunk, hogy ez a szabadidő valóban testi és lelki gyarapodását szolgálja, ne pedig az unalom által a romlá­sát tteigyie lehetővé. Erős a hitem, hogy a nagy nyári minisztertanácsra már ezzel is elkészü­lünk s le is tárgyalhatjuk mindazon többi szociális javaslattal együtt, amellyel méltóvá akarjuk tenni a Szent István évfordulót a nagy király emlékéhez. Elsősorban a fiatal­korúak és nők ipari alkalmaztatását rendez­zük s erre vonatkozó rendelet hamarosan meg is jelenik. — Az IPOK elnöksége külön díszalbumát azzal a szeretettel és bizakodással nyújtotta át kegyelmes uramnak, hogy mint az első munka­ügyi miniszter mindig azokon a nyomokon fog haladni, melyet mint úttörő miniszter elsőnek vágott magának és egyben az utódoknak is példát szolgáltatva, hogyan kell a magyar kis- és kézművesipar érdekeit szolgálni és megvédeni a gyáripar mohóságával szemben. Milyen mó­don akarja kegyelmes uram ezt a felfogását gyakorlatilag is érvényre juttatni1 — Hbgyairt Régi tervem és felfogásom gyakorlati megvalósításával. Még pedig azzal, hogy az ipartestületeket a gazdasági érdekek képviseletévé kell kifejleszteni, hogy ezek segítsék a kisiparosságot tevékenységük leg­nehezebb területein: a hitel, a nyersanyag beszerzés és az értékesítés terén. Ere kell tö­rekednünk s ezt kell elérnünk, ha ezek mind­járt csalk mieihézi, kitartó éls sok-sok akadályt jelentő munkát feltételeznek s egyáltalán nem oldhatik meg máról-holnapra. Zsirkay János. SCj|||ö IUlPOCjÍ építőmester Budapest, IX., Üllői út 69. Telefon: 130-007 Révész János mozaiklapok, kútgyür ük, betoncsövek, padió és faburkolatok Újpest, Ősz ucca 14. Telefon: 294-198 melczer károly! építőmester és vállalkozó Budapest, IX., Ferenc körút 14. — Telefon: 187-726 Építkezési vasanyagok vasgerendák, vasúti sínek, [U-vasak, beton - gömbvasak, kokszkosarak és szádialak Pich L. és Társánál, «**«1. Klein Henrih V., Fáik Miksa ucca 11. Telefon : 128-167 Azt mondják a kishitűek, hogy Budapest elvesz­tette azt a vonzó hatalmát, amelynek eredménye­képpen még csak tavaly is Kelet-Európa igazi for­rásává vált s olyan lázas forgalmi életet teremtett, amit a legpatinásabb forgalmi helyek is méltán és joggal megirigyelhettek tőle. A látszat azonban csal és ebben az esetben — szerencsére! — nagyon is csal. Nem a forgalmi kimutatások adatszámait idézzük Elvégre a számadatok inég nem fejzik ki egyma­gákban a valóságot. Emuk az igazolására csak há­rom tényre hivatkozunk: 1. Az Eucharisztikus Kongresszus óriási erkölcsi sikerére, amikor Párizs érseke, a nagytekintélyű Verdier bíboros jelenti ki, hogy a budapesti napok igazi feledhetetlen élménynek számítanak. 2. Budapest állandó központjává lett a, világ asszonyszövetségének, amit az éppen most Budapes­ten folyó kongresszus elnöksége olyan lelkesedéssel vett tudomásul, hogy egy gazdag svéd grófnő leg­újabb végrendeletében ösztöndíjat alapított magyar leányok neveltetésére a budapesti kongresszusi na­pok hatása alatt, aminek hallatára az egyik lelkes vezető Miss, Hooper May, a legnagyobb angol lap szerkesztője, meggyőződéssel jelenti ki: — Budapest lett a szövetségünk központja s a tervünk és célunk, hogy a szövetségbe egyesítsük az öt világrész minden fajú önálló asszonyát. Miközben a stockholmi gyűlés után Budapesten gyűlnek össze az önálló nők szövetségének vezetői, ez idő alatt nagy események játszódnak le egy má­sik szövetség Vigadó-utcai helyiségében, s ahol az örökké munkában lévő és fáradságot nem ismerő Lukács Ödön, a Magyar Városok Országos Szövetsé- j gének ügyvezető alelnöke áll ama nagyszerű munka < középpontjában, amely nem kevesebbet tűzött maga ’ elé, minthogy 1940-ben, a Budapesten megrendezendő vá­rosi világkongresszuson az egész művelt vi­lág város vezetőivel ismertesse meg a ma­gyar élet igazi mivoltát. Óriási feladat ez, amit alig lehetne vállalni és még inkább megoldani a Lukács Ödön ügyszeretete és akadályt nem ismerő fanatizmusa nélkül. Lukács Ödön ny. miniszteri osztályfőnök, a szö­vetség ügyvezető alelnöke a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának: — Az elnöki tanács vezetősége — mondja Lukács Ödön — mint azt a sajtóban már közreadtuk, még­is jelent Budapesten, hogy az előkészítő tanácsko­zást lefolytassa s aizt Bukarestben végleg letár­gyalja. Ezen a tanácskozáson megjelent Montagu Harris, a központi elnök s a három napi itt tartóz­kodást felhasználta, hogy Budapest életét lehetőség j szerint megismerje. Megjelent Vinek Emil, a sző- | vetségi vezértitkár, Wonters Leon, a Nemzetközi Szövetség igazgatója és felesége, Didishein René, a Központ titkára, az angol városi szövetséget az elnö­kön kívül Hill főtitkár, a holland városi szövetséget Rotterdami polgármestere, Fortuyn Drooglever és Arkena Fikolaus igazgató, a litván városszövet­séget: Merkys Anlahas, a németeket: Jeswich Kurt aielnök, Utó Kurt tartományi főnök és dr. Murhan Helmut képviselik. Végtelen sajnálom, hogy a tor­lódott mm ka, miatt a francia és az amerikai kikül­döttek ezútul nem szállónak ki Budapesten, Iianem egyenesen Bukarestbe utaztak aiz ottani előkészítő értekezletre A tárgy, amely foglalkoztatta a kikül­dötteket, szorosan összefügg az 1940-ben megrende- zendő világkongresszus anyagával és a kongresszus idejének és itt tartózkodásának meghatározásával, örömömre s'-olgál, hogy a vezetésig magáévá tette azt az állásponto­mat, bog; a kongresszus hét napjából az első kettőt szenteljük a felmerült városi kér­dések meg v i tatása nak, amelyek közli egyik az egészségüggyel, a másik pénzügyi kér lés volna, aminek a mai gazdasági helyzetben el iem vitathatólag nagy és fontos a . gyakorlati jeleitősége. s mivel a kongresszus jó alkalmát fel óhajtanám arra is használni, bogy ai magyar urbániitást az itt időző idegenekkel is meg ismer lessük: úgy találnám jónak, ha a kong­resszus öt napja, a vidék megismertetésére fordít­Tárnok Rrpád Bélái közporti fűtés, vízvezetéki és egész-1 ségügy berendezési vállalkozón Győr, Dr. Vass *ózsef ucca 8. Telefon: 7-691 hatnánk. A Bukarestben lefolyt kongresszusi tár­gyaláson szövetségünket Harrer Ferenc képviselte azzal a sikerrel, amely az ő okfejtéseinek mindig a természetes velejárója. Csak egyben: az időpontban nem sikerült a magyar álláspontot sikerre vinni. Mi ugyanis — a helyi adottságok figyelembevételé­vel — június első1 felére szerettük volna a hétnapos tanácskozást kitűzni. De arra az érvre, hogy ez lehetetlenné tenné az amerikai delegátusok részvételét, el kellett államink ettől s elfo­gadnunk a június 23—30-ig terjedő időszakot. A résztvevő tagok által fizetendő hozzájárulásnak a megállapítását a bukaresti bizottság a Nemzet­közi Szövetség és a Magyar Városok Országos Szö­vetség vezetőségének tárgyalásaira utalta. — És ezzel — fejezte be az aielnök információ­ját — minden akadály elhárult a kongresszus meg­rendezése elől. Ránk, vezetőségre most már csak egy feladat hárul, még pedig az, hogy a kongresszus hét napjának olyan tartalmat biztosítsunk, ami feledhetetlenné és minden résztvevőre nyereségessé teszi a budapesti világkongresszust. Ezt mi vezetők, egyedül nem tudjuk biztosítani. De ha minden magyar kiveszi a munkából a maga részét és támogat bennünket a vállalt munkában: olyan eredményt érhetünk el, ami korszakos jelentőségűvé emelkedhet s amivel hazánknak teszünk megfizethetetlen szolgálatot, még pedig az egész művelt vi­lág előtt. — Olyan cél, ami minden munkát és minden anyagi áldozatot is megérdemel. (Zs. J.) Budapest, IV., Kígyó u. 4-6. Tel. 188-239 Kocsmárosok és kávésok a hártyaadó elten Meglellebeziék a főváros új vigalmiadó szabályrendeletéi A főváros új vigalmiadó-szabályrendeletével nincsenek megelégedve az érdekeltségek. Egymás­után adják be a fellebbezéseket a belügy- és a pénz­ügyminiszterhez. Az eddigi fellebbezők sorához most csatlakoztak a kocsmárosok is, akik a kártyaadó új rendszere ellen emelik fel tiltakozó szavukat. A főváros tudvalévőén kimondta, hogy általáno­san kötelezővé teszi a kártyaadó fizetését, még ak­kor is, ha a kávéházban vagy egyéb nyílt helyiség­ben kártyázó fél saját kártyájával játszik. Eddig ugyanis a kártyázok arra hivatkoztak, hogy saját kártyájukkal játszanak, már pedig vigalmiadót csak akkor kellett leérni, ha a kártyát a kávés, vagy a klub adta. A viták elkerülése végett akarja most ál­talánossá tenni a főváros a 20 filléres kártyavi- galmiadót, tekintet nélkül arra, kié a kártya. A kávésok is sérelmezik ezt a rendeletét. Attól tartanak, hogy ^megfogyatkozik 'vendégllétszámuk, ugyanúgy, mint a kocsmárosok, akik szintén azt ál­lítják fellebbezésükben, hogy a kártya vigalmin dó a kocsmák látogatóit is cl fogja riasztani. Hogy fel­lebbezésüknek" toagyoÖb nyamtékot adjanak,, arra hivatkoznak, hogy kártyázás közben sok bor fogy, az egyes játszmák rendszerint bornyereségért foly­nak. A kocsmárosok szerint évi (10 ezer hektoliter bor fogy Budapesten kártya ny ereségi alapon, melynek fogyasztási adója 570 ezer pengő. Ennek a summának tekintélyes része elesnék a kártyaadó bevezetésével, mert a 20 filléres vigalmiadó miatt kevesebben kártyáznának és így kevesebb bort fo­gyasztanának. Amit tehát a főváros a 20 filléres kártyaadón nyerni akar, annak többszörösét, veszí­tené cl a borfogyasztási adó elmaradásán. A főváros mindazonáltal reméli, hogy a kor­mány változatlanul hagyja jóvá a szabályrendeletet és sürgeti a jóváhagyás lekiildéséi. A rövidesen megkezdődő őszi idényben ugyanis már szeretnék az új vigalmiadótó teleket életbeléptetni. A színhá­zak, mozik, hangversenyek és egyéb szórakozóhe­lyek, melyekre nézve az új vig.alniindőszabályrende­let lényeges enyhítéseket tartalmaz, szintén sürgetik a belügyminiszteri jóváhagyást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom