Független Budapest, 1938 (33. évfolyam, 1-49. szám)
1938-03-23 / 12. szám
HARMINCHARMADIK évfolyam 1938 március 23 12. szám VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI gS KÖZGAZDASÁGI LAP Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 1-199-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA Viharok után A külpolitika láza« fordulatai uralkodtak az elmúlt héten a magyar lelkeken, amelyek az óriási változás után természetszerűleg fordultak a kormány felé: mi lesz, mit jelent Magyarország számára az önnálló Ausztria megszűnése, mit jelent a külpolitikában és mit a belső politika területén? Olyan kérdések, melyek önmaguktól vetődtek fel, amelyekre különbözőképpen válaszolt mindenki önönmagának, aszerint, milyen politikai, vagy világnézetet vall magáénak. Az igazi, a nemzeti elhivatáshoz méltó feleletet azonban Darányi Kálmán miniszterelnök adta meg, amikor kijelentette: — A jelenlegi külpolitikai események kizárólag külpolitikai jelentőséggel bírnak reánk nézve és semmiféle befolyással nincsenek a magyar belpolitikára. Ez a magyar álláspont. Kövidebben, velősebben és határozottabban nem ! jelölhette volna meg a miniszterelnök, mi a magyar álláspont abban a pillanatnyi zűrzavarban, amely a nagy világpolitikai változás nyomán állott be. Valóban nem lehet más a magyar álláspont, mint amit a miniszterelnök mondott: a magyarság lelkét nem változtathatja meg semmiféle külső esemény. Ezeréves ez az álláspont, vagy legalábbis közel ezer- esztendős; a magyar állam európai függetlensége Szent István óta olyan dogma, melyet nem befolyásolhatnak körülöttünk végbemenő külső változások. A magyar lelkiség sok évszázados kifejlődése nem a véletlenek és múló szeszélyek alkotása, alkotmányos életünk nem a szelek és viharok játékszere. Tisztelettel vesszük tudomásul a nagy nemzetek és európai népek életében felmerülő átalakulásokat, amelyek éppúgy az ő belső ügyük, mint amennyire a mi belső ügyünk, miképpen élünk a magunk ezeréves hajlékának falai között. Horthy Miklós kormányzó szolnoki beszédében megjelölte a magyarság útját. Darányi' Kálmán miniszterelnök kijelentése tehát nem lehetett meglepetés. Mégis megnyugtató és jóleső, öntudatunkat megerősítő volt, hogy a váratlanul jött nagy változás után a magyar miniszterelnök újból leszögezte azt a magyar álláspontot, amely valóban a magyar nemzet álláspontja, az egész, osztatlan magyarságé. Mi éljük tovább a magunk történelme által nékiink rendelt életet, törvényhozásunk megkezdte annak a döntő fontosságú javaslatnak a tárgyalását, melynek sorsa több mint három évtized óta izgatja a közvéleményt. Azét a javaslatét, amelynek célja a magyar alkotmányosság kiépítése, a Parlamentär izmus örök időkre való megalapozása. És megkezdjük az egymilliárdos beruházási program kiépítését, ami a nemzet megerősítésének, a szociális államnak megvalósítását szolgálja, melyet Darányi Kálmán hirdetett és segít a megvalósulás útjára. Igen: mi továbbra is a magunk útját járjuk, nem haladunk idegen példák nyomán, bármi történjék is körülöttünk, mellettünk, etsi fractus illabatur orbis... ) Nem mintha hidegen hagyna bennünket szomszédaink élete. Hiszen egy baráti állam szűnt meg egyik napról a másikra, hogy beleolvadjon egy másik baráti állam életébe1, amellyel történelmi vándorútra során annyiszor találkozott a magyarság. A világháború és az azt követő esztelen béke köze- lébb hozott bennünket a nagy német néphez, amely hihetetlen erőkifejtéssel rázta le magáról azokat a bilincseket, melyek bennünket tűrhetetlenül szorítanak ma is. Mi azonban kicsiny nemzet vagyunk, nékünk a magunk útján kell továbbra is haladnunk, a magunk eszközeivel kell küzdenünk a létért való nagy harcban az igazságért. Budapest élete néhány napra kizökkent nyugat- i mából. A miniszterelnök kijelentése hamarosan visszaadta a főváros dolgozó, mindennapi kenyeréért küzdő népének azt a biztonságot, amely nélkül nem lehet termelő miunkát folytatni. Szűnjék meg hát a kávéházi politizálás, térjen vissza a csendes hétköznapok békéje. Maradtunk, akik voltunk és maradunk továbbra is, mert a mi utunkat ezer év szenvedése, vérhulla- tása, rengeteg harca jé löl te ki. Erről az útról nem térhetünk le, mert ez halálunkat, nemzeti öntudatunk feladását jelentené. Mindezt egyetlen mondattal mondta el Darányi Kálmán: »A külpolitikai események semmiféle befolyással nincsenek a magyar belpolitikára.« Ez a mondat magyar mondat. Magyar mondat: immár j ezer esztendeje. | Zsitvay Tibor dr, a Nemzeti Egység Fővárosi Pártja elnökének. nagy nyilatkozata az időszerű s Budapest egész életét érintő kérdésekről Mintha valahol megtorpant volna az a nagy bizakodás, ami eddig Budapest életét hasonlóvá tette a fiatalember ujjongó és bizakodó életakarásához és minden akadályon átgázoló győzelmi mámorához. Egyszerre, miért miért nem, mintha valami változás történt volna, amit lehetetlen észre nem venni. Mintha valahogyan itt is fátyolozottabb volna az öröm s még a tavasz kacaja sem csengene úgy, mint máskor. Mintha valami vihar nyomná terhessé a levegőt s mintha egy borzalmas veszedelem lopakodna a tudatunkba: »háború. < Igazán ez volna? És lehetséges v-olna? Alig a begyógyuló sebek hegedűse és már újabb szörnyűségek jöhetnének? Ezzel a J nyugtalansággal a lelkűnkben kerestük fel a j Nemzeti Egység Fővárosi Pártjának elnökét, hogy 1 őt magát megkérdezzük, vájjon nem érez-e ő is va- \ lamit ebből a nagy nyomottságból s vájjon az ő hi- j zakodó derűlátása, nyugalma és erős hite meg I tudta-e őt óvni az utolsó napok általános járványától: az aggodalom levertségétől? Ne az erő érvényesüljön, hanem az igazság — Sokfelől hallottam — mondja Zsitvay Tibor — erről a nyugtalanságról beszélni, anélkül azonban, hogy a valódi indokát megérthetném. Hogy az egész földkerekségen mindenütt nagy az izgatottság a külpolitikai események miatt s hogy egyre szélesedik az a vonal, ami valójában a háborút jelenti — és itt nemcsak a spanyol eseményekre célzott, hanem a japán-kínai eseményekre is — ahol szintén emberi életek ezrei pusztulnak, ha mindjárt számunkra egy idegen világ emberei is, — de mégis csak emberek — ez mind sajnálatos és kétségtelenül elszomorító. Mint ahogyan szomorú maga az a tény is, hogy a világháború óta nem kevesebb, mint huszonhat háború puss- l tította a világ különböző részein az emberiséget. Általános emberi szempontból mindez bizony igen tragikus és leverő. Annál is inkább, mert hiszen azt hittük, hogy a világháború vérontása után legalább is nagy időre biztosítva lesz a béke és a nyugalom. Sajnos, ez ai reményünk nem vált valóra. Ellenkezőleg, mintha még csak kiszélesedett volna a háborús veszedelem zónája. Nem csoda, ha az elhibázott békekötések, a bosszúból vezetett igazságtalanságok mérgező anyaga ma is fertőzi az életet. Csak az utóbbi napokban, éppen az angol parlamentben hallhattunk néhány igazán férfias helytállást a hibák mielőbbi kiküszöbölése érdekében s a Népszövetség újjászervezésére olymódon, hogy ne csak az erő érvényesülhessen, hanem végre az igazság is. Maga az az összetűzés — ami szerencsére békés megoldást nyert ai lengyel-litván békés megegyezésben — csak arra szolgál bizonyságul, hogy milyen sok a puskaporos hordó Európában s milyen sok helyről jöhet a kirobbantó veszedelem. Mindezt tudnunk kell, látnunk kell, hogy a magunk békéjét minél jobban véd- hessük és megbecsülhessük. — Maga Darányi Kálmán miniszterelnök nyugodt és bölcs szavait kell ezúttal idéznem, Zsitvay Túrnám it éppen tegnap mondott: a külpolitika az külpolitika, amit nem szabad összezavarni a belpolitikával. — S ha már itt vagyunk, akkor idézzük mindjárt azt a régi megállapítást is, hogy a legjobb külpolitika a jó belpolitika. És ennek kapcsán fel kell idéznem a győri nap emlékét, ami igazi nagy lelki eseményem és gazdagodásom s azt hiszem, nemcsak nekem, hanem velem együtt sok olyan magyar embernek is, akik erőt tudnak meríteni az olyan eseményekből, melyek a magyar'élet jelenjét teszik elviselhetőbbé és egyben a magyar jövendőt is szolgálják s amelyek azt igazolják, hogy nálunk minden szándék megvan a jó belpolitika biztosítására Budapest és a vidék munkájának nagy elismerése — De mielőtt még a győri bejelentés nemzetgazdasági jelentőségéről beszélnék, előbb meg kell emlékeznem egy idegen férfiúról, aki mint ismeretlen jött hozzánk évekkel ezelőtt s aki most mint nemzetünk egyik legjobb barátja s Budapest egyik leglelkesebb híve megy el tőlünk, mert megbízatását befejezte s pénzügyi ellenőrző munkájára nincsen többé szükség. Royal Tylerről, a genfi pénzügyi főmeg- bizottról van szó, akinek most jelent meg utolsó jelentése s egyben az az ismertetése is, melyben 1931-től, a gazdasági válság évétől mindmáig jelzi a gazdasági helyzet kialakulását s egyre biztatóbb erősödését. — Külön pontban említi Tyler ebben a jelentésében az 1937. évet, amikor a magyar külkereskedelem ívelésének legmagasabb pontját érte el s eddig soha nem remélt magasságot ért el. Ebben önmagától értetődötten benne van Budapest iparának az elismerése éppen úgy, mint ahogy az agrár vidék teljesítményének elismerése is. A két erő termelési eredőjekép- pen jelentkezik aztán az a helyzet, amikor Tyler az egész világ gazdaságilag érdekelt fér- fiainak tudomására adhatja, idebent és a külföldön egyképpen, hogy a magyar gazdasági élet annyira megizmosodott, hogy — ameny- nyiben pénzügyeinek vezetői — az eddig követett irányt el nem hagyják, a javulás csak fokozódni fog. Tessék most már ehhez a szakvéleményhez és megállapításhoz hozzávenni a győri programot s az öt évre elosztott beruházást, melyen keresztül kerek ezermillió pengőt szándékszik a kormány befektetni. Olyan nagyvonalú elgondolás ez, ami méltán késztette a külföldi sajtót is a legnagyobb elismerésre a Darányi' kormány alkotó politikájával és cselekvő szociális intézkedéseivel szemben— S mit vár kegyelmes uram ettől a beruházási programtól közvetlenül Budapest javára? — Erre megint csak azt mondhatom, amit maidig vallók és hirdetek — hangzik a válasz. Eszerint nincsen olyan gazdasági javulás, amely közvetve, vagy közvetlenül ne éreztetné hatását a fővárosra éppen úgy, mint a vidékre. Hiszen az érdekek kölcsönösek. A tőke erősebb vidék szívesebben jön fel Budapestre, hogy itt bevásároljon, mint a gazdaságilag legyengült falusi réteg, amelynek nincsen felvevő képessége. Ez olyan köztudomású igazság, ami nem
