Független Budapest, 1938 (33. évfolyam, 1-49. szám)
1938-01-12 / 2. szám
HARMINCHARMADIK évfolyam 1938 január 12 2. szám Függőim Buaapesl VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI ES KOZGAZDASAGI LAP Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 1-199-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSED PARTJA SZEKESFQVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA Ünnepi esztendő Üj esztendő kezdetén körül szoktunk tekinteni a főváros bázatájékán, bogy rövid pillantást vessünk arra, ami volt, ami van és ami — józan számítás szerint — lesz. A prognózis megállapítása itt nem oly hazárd, mint — mondjuk — meteorológiai téren is: a főváros életét annyira a gazdasági élet örök szabályai irányítják, hogy jövendőmondói ambíciók nélkül is jósolni lehet a főbb irányvonalakat illetőleg. Mi pedig még ezt sem akarjuk, csupán szemlét tartani a közeljövő feladatai és problémái körül, ami pemcsak jogunk, de, úgy érezzük, kötelességünk is. Az 1938. közönséges naptári esztendő Budapest“ nek nem lesz közönséges éve. Ünnepi esztendővé teszi, hogy a főváros óriási jelentőségű egyházi ünnepségek színhelye lesz. de az .eucharisztikus kongresszus és a . Szent István-ünnepeken túl is olyan események jelentkeznek Budapest életében, amelyek ennek az esztendőnek kivételes jelleget adnak. Az év legnagyobb és legtöbb gondot okozó — egyszersmind azonban legtöbb örömet és dicsőséget is jelentő — nagyszerű ünnepei a magyar főváros történetének új fejezetét jelentik: velük indul meg előreláthatólag az a folyamat, amely Budapestet végre arra a helyre emeli a népek nagy vándorútján, amelyet már régóta reklamálunk és amely megillet bennünket. Az idegenforgalom esztendeje lesz 1938. Ebben az esztendőben tesz érettségi vizsgát az idegenforgalomból Budapest és ha — mint ahogy meg vagyunk róla győződve — sikeresen á'Dijuk meg ezt a nem könnyű vizsgát, akkor felléphetünk abba a »felsőbb osztályba«, amelynek ajtaja eddig zárva volt előttünk. Üj horizontokat nyithat meg számunkra 1938, ha nem bukunk meg a rövidesen megkezdődő nagy vizsgán. Várospolitikai téren az új esztendő olyan feladat megoldását követeli mingyárt a legelején, amely elé máskor félelemmel néztünk volna, ezúttal azonban bizakodással, erejének teljes öntudatával tekint Budapest. A szanálás ezríttal nem ijesztő rémkép, nem veszedelem, hanem gyógyító műtét, amely senkire sem életveszélyes. Legkevésbé pedig az önkormányzatra nézve, amely az alkotmányos tényezőket teljes harmóniában igyekszik Budapest életét visszavezetni a maga rendes és egészséges útjára. Amit a főváros hosszú évek sora óta hiába követelt, az állammal való teljes elszámolás, most megtörténik és ha e perchén az* is a látszat, hogy ennek az elszámolásnak az eredménye nem az lesz, amit hittünk és reméltünk: mégis megtisztítja a légkört, megszünteti a bizalmatlanságot és abba a helyzetbe juttatja a fővárost, hogy nem lesznek előtte rejtélyes kérdőjelek, amelyek minden kalkulációját, egész gazdálkodási irányát befolyásolták, éppen azzal, hogy mint ismeretlen X-ek szerepeltek, valahányszor a főváros költségvetési egyensúlyáról volt szó. Szanálják a fővárost, anélkül, hogy le kellene mondani az alkotásokról, városépítő tervekről, anélkül, hogy erőszakot kellene elkövetni akár magunkon, akár másokon, akik véres tapasztállatok útján tanulták meg a múltban, mit jelent a »szanálás« szó. Az új év elején érkezik a hír, melyet más helyen közlünk, hogy a főváros adóbevételei emelkedtek. Ez az emelkedés nem állt meg, hanem egyenes vonalban folytatódik. A 'deficites költségvetéssel szemben örvendetes és megnyugtató ez az eredmény, amely nagyon sokat mond a főváros most kezdődő új esztendeje számára. A magyar közéletben az utóbbi időkben Kaszandrák egész légiója rémítgeti a kedélyeket: itt a felelet az ijesztgetéseikre. Az adóbevételek messze felülemelkednek az előirányzaton, fizetőképes lett a város polgársága, emelkednek az árak, (párhuzamosan az emelkedő fogyasztással), növekszik az üzemek bevétele: tünetek, amelyeket nem lehet letagadnia a legkegyetlenebb pesszimistának sem, s nem szabad észre nem véve elhaladnia mellettük a főváros krónikásának. A. kormány és az autonómia teljes összhangja adja meg azonban ennek az ünnepi esztendőnek igazi koloritját. Ez az összhang biztosítja a munka sikerét már előre is és nem hisszük, hogy túlzás lenne, amikor azt mondjuk, hogy az új év kezdetén ez a legszebb és legértékesebb ajándéka Budapestnek. Darányi Kálmán kormánya megtalálta az utat a városháza szívéhez és Budapest a maga egyenes útját a kormányéhoz: olyan auspicium ez az 1938-as esztendőnek, amely előre biztosítja, hogy a most kezdődő nagy munka eredményes és termékeny lesz. M Közmunkatanács áj feladatköréről, a megszervezett vidéki osztáíi s annak Pest környékére, valamint Budapestre gyakorolt hatásáról nyilatkozik a Független Budapest-nek BESSENYEI- ZÉNÓ a Közmunkatanács elnöke A főváros közönsége nem is szerzett tudomást arról az ünnepségről, amely a Közmunkatanács tagjainak igen szűk, — úgyszólván csak a belső emberekre terjedő — részvételével folyt le, hogy egy rövid pillanatba megállítsa a lüktető ütemű munkát s időt engedjen ahhoz, hogy a Tanács tagjai kezet fogjanak s egy baráti pohár mellől mondják ki a jelszót: »Tovább, csak tovább. Szünet és megállás nélkül.« Ezt a baráti koccintást úgy kell érteni, hogy magán az elnökön s a vezetőségen kívül ott volt minden munkás is, aki csak egy téglával is segített a székház felépítésén, amelynek pár nappal ezelőtt volt a »bokréta ünnepe.« Ez tehát egyben azt is jelenti, hogy e pillanatban a Közmunkatanács házigazdának számol, még pedig egy igen hatalmas palota révén, amely szerencsésen összeesik az új Madách sugárút megvalósításával is. Az arab felfogás szerint egy igazhívő sem halhat meg addig, míg legalább egy fát nem ültetett, ami majd jelezni hivatott, hogy nem élt hiába és • nem tűnt el az árnyékvilágból nyomtalanul. Nos, ez Bessenyey Zenóra vonatkoztatva máris paloták, uccák, városrészek, hidJak megépítésében jelentkezik, amit eléggé csodálatossá tesz az a körülmény, hogy szinte a legválságosabb gazdasági helyzetben old meg olyan feladatokat, amik szerencsésebb helyzetben is évtizedekig aludták az íx-óasztalok fiókjaiban a Csipke Eózsika szendergő álmát. Nem hiába mondotta Wälder Gyula műegyetemi tanár, a székház tervezője köszöntő üdvözlésében, hogy Bessenyey Zenó valósággal csodát tett, amikor az ő álmát a mai nehéz viszonyok között megvalósította. Nem ok nélkül mondotta Nagy István pallér sem pohárköszöntőjében, hogy »a munkásság hálás a Közmunkatanács elnökének és egész vezetőségének, hogy a székház megépítésénél csak úgy, mint a sugárút megvalósításánál, beérték az egyszerűbb formákkal is, csupán azért, hogy kenyeret adjanak sok-sok ezer családfenntartó munkásnak.« Mikor mindezt megismételjük Bessenyey Zenó előtt annak bizonyságául, hogy a titokban megtartott »házi ünnep« nem maradt, amint nem is maradhatott titok a Független Budapest előtt s így örömmel ragadja meg az alkalmat, hogy a székház bokréta ünnepéhez a maga szerkesztőségéből is oda- tüzzörn egy virágszálat az elnök asztalára, Bessenyey Zénó Bessenyey Zénó tiltakozva mondja: — Nem, nemcsak az én íróasztalomra- Hanem minden munkatársaméra is, aki a székház létrehozásában eng'em támogatott. Nem szabad elfelednünk, hogy ez az épület, ami néhány hónap múlva rendelkezésünkre áll, ami együttes alkotásunknak a megtestesülése. Ügy jött létre, hogy sem az államtól, sem a fővárostól nem kértünk hozzá semmi áldozatot, aminthogy a magunk akarása indította el az építkezést, azon módon a mi erőnkkel fejezzük is be a munkát. Nem volnék igazságos, ha ezt a sikert csupán a magam számára akarnám elkönyvelni. Mert az osztó igazság szerint meg kell osztanom ezt a sikert kitűnő munkatársaimmal, főkénit dr. Szaplonczay Ödön Öméltóságával, aki tudásával, értékes összeköttetésével, nagy-nagy ügyszeretetével a pénzügyi alapot megteremtette s így lehetővé válhatott, hogy a régi elavult patkányfészek helyén új, modern paloták emelkedhettek. A jól végzett és jól sikerült munka belső boldogsága ömlik -el az elnök arcán. S mikor feltesszük előtte a kérdést, hogy imik azok a. tervek, melyek most az új esztendőben a legjobban foglalkoztatják, elmosolyodik. És azt mondja: — Hogy hogyan szerezhetem meg a fedezetet a tervekhez. Mert a tervek, amíg nincs meg hozzájuk a kellő fedezet, nem tervek, hanem csak álmok. S ón reális ember vagyok s nem igen szeretek álmodozni. Hogy eddig.is eljutottunk, hogy ennyit is keresztül vihettünk és megvalósíthattunk, azt is csupán annak köszönthetjük, hogy reálisak tudtunk maradni. Mikor a Közmunkatanács élére kerültem, sok-sok tervet találtam készen. Hozzáfogtam -a számításhoz, hogy tisztába jöjjek, mihez van erőnk és mihez nincsen. A szép álmok nem vezettek félre. Azt gondoltam: inkább kevesebbet valósítsunk meg, mintsem, hogy várjuk az álmok beteljesüléséhez az anyagi lehetőséget és ne csináljunk semmit. E-z -a felfogásom helyesnek is bizonyult, mert így lehetővé vált olyan kérdések gyakorlati megvalósítása is, melyek évtizedekig tartoztak az álmok világába. — S hiszi kegyelmes uram, hogy az eddigi ütemet bírni fogja a Közmunkatanács az új. esztendőben is? — Erős a meggyőződésem, hogy igen. Ezekhez a pénzügyi lehetőség megteremtése a fő és első feladat. Ez iránti tárgyalások most vannak folyamatban. Mihelyt befejeződnek, azonnal beszélhetünk is róla. De addig? Minek? — Szóval itt igazán érvényesül, hogy a hallgatás arany, — jegyzem meg, hogy új témakört érintsek s a Közmunkatanács új osztálya iránt érdeklődjem, amely tudvalevőleg már a mull év júliusától dolgozik dr. Helle László főjegyző, helyettes polgármester vezetése alatt.
