Független Budapest, 1938 (33. évfolyam, 1-49. szám)
1938-03-09 / 10. szám
HARMINCHARMADIK évfolyam 1938 március 9 O 10. szám Függőién Budapesi VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST/ V./ BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 1-199-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSÉG PARTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA Darányi csodája Darányi Kálmán miniszterelnök győri bejelentése, hogy a kormány egymilliárd pengőt mozgósít és visz a nemzeti gazdaság vérkeringésébe, olyan esemény, melynek jelentősége nem állhat meg a napi élet aktualitásainál. A magyarság háború utáni sorsának olyan új fejezetét jelenti az a nemzetmentő munka, melyet ez a beszéd indít el, hogy hatásait, konzekvenciáinak erejét nem is lehet felmérni. Ha annyian és oly kompromittáló módon nem él+ek volna vissza a »konstruktiv« jelzővel, úgy azt mondanánk, hogy a Darányi-kormánynak ez a nagy elhatározása, melyet nyomon követ a cselekvés, az egyetlen konstruktiv gesztus, melyet évtizedek óta látunk. De sokkal nagyobbnak, gazdagabbnak, sokkal termékenyebb kihatásúnak látj'uk mi ési velünk együtt az egész közvélemény a kormány építő terveit, semhogy azokat ezzel az elkoptatott jelzővel akarnék di- minuálni. Nem foglalkozunk a kormány tervezetének pénzügyi és egyéb gazdasági vonatkozásaival, éppoly kevéssé, mint politikai részével. Bennünket elsősorban a fővárosi vonatkozású részletek érdekelnek. Mert akár a falusi lakosság életéről van szó a győri beszédben, akár egyéb, a fővárostól látszólag távol- eső probléma megoldásáról, végeredményben minden egyes fillér, melyet elindít útjára a kormány, a biológia természeti törvényeinél fogva körforg’ásá- ban a főváros életmegnyilvánulásának válik részesévé: a törzs, a kezek, a lábak és egyéb testrészek nem tudják magukat elkülöníteni a fej és szív életétől. Ha javul a magyar falu élete, úgy azt a fő- város is megérzi, ha a tervezett friss vérátömlesztés új! erőre lendíti a vidék népének egészséges irányban való fejlődését, úgy annak hasznát látja Budapest is, még pedig nemcsak gazdasági, hanem kulturális és politikai értelemben is. Állandó hirdetői vagyunk annak, hogy nem lehet és nem szabad el- különÖziii a falut a várostól: ami jó Budapestnek, nem lehet rossz az ország mezőgazdasági népének sem, ami viszont üdve a falunak, nem lehet méreg és ártalom a fővárosnak. Az egymilliárd nagy részét Budapest bocsátja a j magyar termelés rendelkezésére. Bz természetes, j Hisz az ország gazdasági erőforrásai itt vannak Bu- \ dapesten, a kereskedelem és ipar fókuszában. És amiként ez természetes, éppoly magától értetődő az is, hogy idetér vissza legnagyobb része a szerte- áramló folyamak: olyan törvénye ez a gazdasági, de a biológiai életnek is, hogy nem lehet vele szembeszállni és vitatkozni. Az egymilliárd pengő legnagyobb része a honvédelem céljait szolgálja, tehát az ipar számára teremt rendkívüli új lehetőségeket: márpedig a magyar iparnak Budapest a középpontja, tehát a főváros számára hoz olyan friss megújhodást a kormány tervezete, hogy ezzel új fejezetet nyit Bu- ; dapesti gazdasági életének történetében. Az egész ország a kormány egymilliárdos pro- i gramjának bűvölete alatt áll. Olyan csoda ez az ezermillió, amelyre nem. számított, nem is számíthatott a magyar élet, holott oly egyszerű volt az, (így utólag) mint a Kolumbusz tojása. Elképzelni se tudtuk, hogy a magyar gazdaság ilyen bámulatos erőkifejtésre is képes lehet valamikor s ime, már itt is van-és nem is oly csoda, csak éppen rá kellett jönni, ki kellett találni. Szerencsénk, hogy a nemzet életét olyan nagy- j szerű államférfiak irányítják, mint Darányi Kálmán és társai. Az ő ezermilliójuk egyszeriben optimistává tette a csüggedőket, reménykedőkké a kételkedőket. Olyan ellenállhatatlanul átvarázsolta az országnak a bizonytalan jövő felé irányított szemléletét, hogy annak hatása alól nem vonhatja ki magát a legkonokabb szándékú pesszimista sem. A felszabadulás lelkes örömével, azzal a kitörő érzéssel fogadja Budapest a nagyszerű ötéves programot, hogy ezzel végétért az a feszültség, ameiy lidércnyomásként ült a főváros kereskedő és iparos lakosságának lelkén. A biztonság a. jobb, szebb jövő kapuit tárta szélesre Darányi Kálmán és kormánya Győrött és a főváros népe megbűvöl ten áll a ka pu küszöbén, hogy gyönyörködve szemlélje a nagyszerű perspektívát, amely most nyílt meg előtte. A távasz ragyogó hangulata, vidám szellője áramlik a felszabadult új horizontok felől: köszönet értő azoknak, akik a mai káoszban megmutatták az egyetlen reális utat, melyen el lehet, de cl is kell jutnunk vágyálmaink Mekkájába: a nagy, szabad Magyar- országba. ,, Bornemisza Géza miniszter : az általános gazdasági helyzetről, a kisiparosság sérelmeiről, a kontárkéráés orvoslásáról, a 44 órás munkahét bevezetéséről, a törvény kijátszóiról, az ellenőrzés megszervezéséről nyilatkozik a Független Budapest munkatársának Pársor obi rövidke hír számol be róla, hoigy a mérnöki kamara legutolsó választmányi ülésén hálásan emlékezett meg Bornemisza Gézia. miniszter tevékenységéből, melyet négyévi minisztersége alatt az ország gazdasági életének fejlesztése és megjavítása érdekében kifejtett. Enmeik az állás foglalásnak éppen az adja meg a jeViMi&siéigét, hogy szakemberek nyilatkoznak meg benne, olyan férfiak, akik megszokták, hogy minden emberi cselekvést a számok természetrajza szerint Ítéljenek meg s akik nem ismerik a siker más formáit, amit a számok vitathatatlan ereje Bornemisza Géza csak az olyat, támaszt alá. i I l Es itt a számok maguk is a miniszter mellett szólanak. Mégpedig olyan eredmények formájában, melyek szerénynek mutatnak minden bizakodást, de egyben lehetetlenné teszik a kételkedésj is, mintha az ország közgazdasági élete mégegyszer olyan megrázkódtatásnak lehetne kitéve, ami elsöpörhetné az oly nagy munkával és körültekintéssel kiépí.ett forgalmi hálózatunkat. A kormányzó szolnoki beszédének két mondatát kell idéznünk. Az együk szerint: élnünk kell azzal a szerencsés helyzettel, melyet számunkra a Duna jelent, még csonkasúgunkban is. A második mondat: — A magyar munkateljesítmény feljogosítja népünket arra, hogy a szűkös megélhetés gondjain túl most már igényelni merje munkájának valódi ellenértékét, mert az erkölcsi törvények szerint éppen úgy joga van kívánni a meggazdagodást, mint a fizikai teljesítmény becsületes értéklése szerint is. Erre a szolnoki kijelentésre a következőket mondja Bornemisza Géza miniszter: — Kormányzó urunk szolnoki beszéde valóba, n határjelző. Nem csak azért, mert itt mutatott rá ismételten arra a nagy lehetőségre, amit nekünk a szélesen hömpölygő Duna jelent, de most itt szinte új parancsképpen adta ki a jelszót népünknek a meggazdagodásra. Es ezzel új horizont nyílt a mi szegény népünk előtt, amelynek életéből oly fájdalmasan hiányzott eddig az »igény«. — Mert a szolnoki prófécia, igaz,olásául szolgál gazdasági életünk jelenlegi alakulása,, mind a belső, mind pedig a külső forgalom szempontjából. Hogy külkereskedelmünk a múlt évben lolyan eredményeket ér;t el, ami valóban rekordnak számít, az, szerintem, nem csak egy általános gazdasági javulásnak a, tünete, hanem egyben egy öntudatos és soha célt nem tévesztő munkálkodásnak az eredménye is. Annak a munkának, amely számolva a változott körülményekkel, nem tette ölbe a kezét, mikor a római szerződés elvette feje felől a közvetlen veszedelem D smokies-kardját, hanem a kedvező helyzetet kihasználva, igyekezett megállapodásával olyan ^ hálózatot kiépíteni, ami piacainak kiszélesítését, is jelentette is annak az elvnek is érvényt szerzett, hogy a Duna völgyének országai gazdaságilag egymásra vannak utalva. Így jutottunk szerződéses viszonyba. Csehszlovákiával, Jugoszláviával, Romániával, szóval: a szomszédokkal. S ezeken kívül Németországgal, Svájccal, Lengyelországgal és Francia- országgal is sikerült megállapodásokat létesítenünk « ezenkívül még sok más icrszággal is, ami szinte szünetnélküli, állandó munka eredménye. De az a fontos, hogy a munka eredménye megvan s a hatása örvendetesen jelentkezik is gazdasági életünk eredményeiben. M kisipar osság ügye A kisiparosok ügyére terelődik a, szó, ami szintén foglalkoztál ja most a minisztériumot, mégpedig annak a felterjesztésnek kapcsán, mc! lyet az Ipartestületek Országos Központja Nagy Antal elnök, felsőházi tag útján juttatott el a miniszterhez, amely tudvalevőleg hal pontban foglalja össze azokat a sérelmeket, melyek ma a legfájóbb sebei a kézműipar osságnak. Ezekre vonatkozólag mondja a miniszter: — Mindenki tudja, mennyire óhajtom a sé- I relmeket megismerni, s amennyiben azok orvosolhatók, a segítséget meg is adni. Az orvoslás soha nem szokott elmaradni, ha a kérelem indokolt. Ezúttal is áll az, amit mindig hirdetni szoktam, hogy fel kell tárni a bajokat, hogy a segítség módja, lehetővé váljék. Mert, bicgy a kormány minden tagjában él a vágy, hogy az egyes társadalmi rétegek között lévő súrlódási felületeket eltüntesse, vagy legalább is azt a lehető legkisebbre szorítsa, azt külön hangsúlyoznom seim kell, hiszen erre eléggé rávilágít szociálpolitikánk, amely olyan területekre is ki akarja .terjeszteni gondoskodását, ahova eddig soha nem jutott el. Itt két kérdés van, ami talán a legfájóbb: a kontárkérdés és az OTX-illeték kérdése. Ez az utóbbi nem az én hatáskörömhöz tartozik s így nem is foglalkozhatom vele. Hogy a kontár-kérdés égető és fájó kérdése a kisiparosságnak, azt bizonyítani sem kell, .hiszen olyan versenytársat jelent ez neki, akivel nem is tudhat megbirkózni, mert hiszen a kontár csak úgy, »illetékmentesen« dolgozik, mint a csempész s ez egymagában is olyan űrt támaszt a. két forrás között, amit a becsületes munka képtelen áthidalni. — Ehhez még a hatóság sóim elegendő védőeszköz, mert hiszen ha ez természetszerűleg meg is teszi a magáét, még mindig fennmarad az a sok lehetőség, ami a lelkiismeretlenségnek elég tág teret nyit, hogy a, maga számítását megtalálja s minden figyelő szemet kijátszva, biztosítani tudja a maga űzőiméinek sikerét. — Megmarad védelemnek a harmadik tényező: maga. a közönség. Szó sincs róla: oda kell törekednünk a társadalom megnövelésében,
