Független Budapest, 1938 (33. évfolyam, 1-49. szám)
1938-02-09 / 6. szám
HARMINCHARMADIK évfolyam Oi L _1938 február 9 " i’ 1 ■ds is 6. szám Független Budapest VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz paviilonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGÉ GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 1-199-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSEG PARTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA 8B így is lehet — sőt így is kell A módosított költség-vetés elfogadása olyan külsőségek mielLeifct történt, hogy nem leket szó nélkül eMialaidinl mellettük. A polgármester előterjesztette a maga javaslatát, mire egymásután emelkedtek szólásra a pártok szónokai bejelentve, hogy elfogadják az előterjesztést. Ezzel be is fejeződött a vita, amely azáltal különbözött minden eddigitől, kogy — nem ■volt vita. Aki évek kosszá sora óta éli a fővárosi kommunális életét, aki ismerte a háború, előtti és a háború utáni törvénykatósági élet folyamatát, annak meglepetés az a sírna gördülékenység, mellyel a törvény- hatóság önkormányzati gépezete kalad néhány év óta a nmaga pályáján. Nincsenek nagy elvi karcok, késhegyig- menő küzdelmek, viharok és elkeseredett ellentétek pártok meg pártok között, eltűntek a politikai különbségek a közgyűlési teremből, megszűntek a világnézeti tusák: a városháza életéből úgyszólván teljesen kiveszett az, amit »nagypolitikának« szoktak nevezni. Ehelyett annál több a munka, az alkotás, a főváros érdekében folytatott nemes vetélkedés, amely egyesíti, egymáshoz közelebb kozza a pártokat és egyéneket. A multheti közgyűlés lefolyása tiszta képet tárt a szemlélő elé a várospolitika mai helyzetéről, megmutatta, milyennek kell lennie Budapest törvényhatósági életének, kogy a főváros elérkezzék arra a magaslatra, amelyen látni kívánja mindenki, aki szereti és féltő gonddal őrzi a n agyar fővárost. A költségvetésmóidösítási »vita« szónokai a legteljesebb megértéssel honorálták egymás felszólalásait. Nem akadt egyetlen cliszonáns hang, amely zavarta volna a szép harmóniát. Minden egyes felszólalás a leglojálisabb hangú volt, szinte vetélkedtek a pártok kijelölt szónokai abban, miképpen méltassák a túlsó oldalon ülő, világnézeti meg egyéb szempontokból tőlük távolálló felfogásúnk megnyilatkozásait. Az ilyen ülésről rég-ebben azt szokták mondani, hogy »unalmasak«. Ha nem voltak viharok, nem tomboltak a szenvedélyek, a felkorbácsolt indulatok hullámai nem tajtékzót* ak végig a közgyűlési üléstermen: unalmas volt a törvényhatósági élet. És csak akkor vált érdekessé, ha elszakadt a szenvedélyek gátja, elvesztette fékjét, felborítva minden rendet, a tanácskozás nyugalmát és lehetőségét. Hála Istennek, kezdjük megszokni ezeket az unalmas üléseket, melyekben nekünk is, Budapest egymillió polgárának is, nagyobb öröme telik, mint a legizgalmasabb vitákban, amikor az elnöklő főpolgármester cseugetyűje szünet nélkül, de hiába igyekezett helyreállítani a esendőt, a tanácskozás rendjét, a vita folytatásának lehetőségét. Mi — és velünk együtt a főváros egész dolgozó népe — úgy találjuk, hogy a multheti unalmas ülés sokkal érdekesebb, volt. mint a régi idők »szenzációs közgyűlései, amelyeken halálos gyűlölettel néztek farkasszemet- egymással a törvényhatósági bizottság pártjai. Mi azt a szép és nemes harmóniát, amely a multheti közgyűlés lefolyását oly fenköltté tette, sohase tudnánk megunni: őszintén kívánjuk, maradjon állandó, Budapest fejlődésének örömére. Az autonómia életének ez a végtelenül jóleső fordulata egybeesik azzal, hogy Zsitvay Tibor vette át a Nemzeti Egység fővárosi szervezetének vezetését. Az ő koncilliáns, megnyerő, igazi magyar úri egyénisége adja meg évek óta a főváros közéletének alaphangját, az ő nemes gondolkodása, parlamentáris vonalvezetése változtatta meg a törvényhatósági élet tenorját. Személyének a főváros fórumán való megjelenése eldöntötte, milyen legyen a közgyűlési terem, az önkormányzati élet tónusa. De hozzájárult ,a közgyűlési »szenzációs« ülések kimúlásához Szendy Károly polgármester és — árúi óta átvette a főpolgármesteri széket — Karafiáth Jenő főpolgármester is. Az a munkatempó, melyet ők diktáltak, az a szeretet a főváros ügyei iránt, amely minden egyes, legkisebb ténykedésüket is jellemzi, ellenállhatatlanul legyűr minden személyi vagy pártérdeket. A főváros törvényhatósági bizottságának magas szellemi nívója mellett nem is volt nehéz feladat Zsitvay Tibornak, Szendy polgármesternek és Karafiáth főpolgármesternek: az önkormányzat képviselete átvette az ő hangjukat, gondolkodásukat, lelkes szeretetüket a főváros ügyei iránt: ez hozta létre azt az »unalmas« harmóniát, amely Budapest életét most új virágzás útjára vitte. BESSENYEY ZÉNÓ a Közmunkatanács elnöke nyilatkozik a Független Budapestének a most életbelépő városrendezési törvény jelentőségéről — Miért nem akarta a Közmunkatanács, hogy hatásköre az egész országra kiterjedjen ? M kibővült tanács háromirányű űj munkaköre Talán nem elfogultság önmagunkkal szemben annak a ténynek a hangozta i,is a és megrögzítése, hogy éppen a Független Budapest kísérte a legnagyobb figyelemmel annak a gondolaitn-slk a fejlődését és élő valóságba való szökkenéséi, mely országos viszonylatban a városrendezési törvénnyel vált időszerűvé, míg a fővárost illetőleg a múlt hó végién, mikorra először ült össze a Közmunkatanács üléstermében >3 »kibővített tanács«, hogy az elnöklő Bessenyei/ Zénó a »kedves új munkatársakhoz« először intézhesse üdvözlő szavait. Hi» Besst-iiyey Zénó nem is akarta ezt ,a munkábiaállást és mimkakezdetet semmi külső ünnepléssel megzavarni, iámnál inkább ünneppé vált az mégis, mégpedig ama . felemelkedett lelkiség révén, mely a tanács kilenc ' új tagját odaül telte a Közmunkatanács asztalához, j hogy ezentúl minit lelkileg összeforrott munkatársak i dolgozzanak együtt a tanáccsal Budapest és környé- \ kének egyetemes fejlődéséért és haladásáért. E gondolat minden fejlődő lépését figyelemimel j kísértük, hogy erről a fejlődésről esetről esdi re be- j számoIhassunk a Független Budapest olvasóinak. Érthető és indokolt tehát, ha ez a figyelem nem lan- i kad el bennünk most sem, mikor végre a kérdés már j valósággá érett s amikor a papirostör vény a végre- | hajtási utasítás megjelenésé vei az életbe átültetődött. Bessenyey Zénó elnök a következő nyilatkoz,altot adja ez alkalomból a Független Budapest munkatársának: l Nagy-Budapest felé• • . — Ha az intézmények életében szerepet játszanak a dátumok, melyek sors fordulást jelentenek, amely a fejlődés pályáját vagy fel-, vagy lefelé íveli: akkor meggyőződéssel állapíthatom meg, hogy az 1938■ év január hó 29-ike a Közmunkatanács életének egy igen- igen fontos időpontja. Olyan időjelző, amely az intézmény fejlődését mutatja s olyan lehetősé- | geklhez nyitja meg az utat, amelyen haladva j valóban nagy szolgálatokat tehetünk Budapestnek is, a környéknek is. Az 1937. évi VI. te. egy új fogalmat vitt, a magyar törvényhozásiba, mégpedig Budapest és környéke fogalmát. S ha ezt a kezdést a magyar sajtó egye- teimlegesep, mint a Nagy-Budapest gondolaté- j nak a megszületését üdvözli, én ezt a. megálla- I pítást oda helyesbítem, hegy: »még nem az, : de az út mindenesetre oda vezet• Olyan tény, | aminek örülhet mindenki, aki már a békeidők- | hen lelkesedni tudott a^ másfélmillió ^ lakosú Nagy-Budapest gondolatáért, hogy aztán a háború végzetes katasztrófám egy másik végletbe sóderja a rajongó álmodozást, amikor is egy elnéptelenedett, kihalt, elsorvadt Budapest rémié ijesztgetett, amely teljesen elveszti lehetőségeit és jelentőségét is az új államok új fej- j lődésre kapott fővárosaival »nemben. Hogy mindez merni következett be, vagyis, hogy nem úgy következett he, mint ahogyan a kiishitűeik féltek s az ellenségek óhajtották, is hogy ma, a háború után két évtizedre, egy virágzó, egy lendülő metropolis várja az Ígéreté» jövő beteljesülését, áz olyan örvendetes Ilessenyey Zénó valóság, de egyben olyan csoda is, amiin eleget fogják törni a fejüket a jövő történelem írói éppen úgy, mint gazdasági tudósai. De nekünk, mint akik már benn élünk s a legmaibb má-nak a kérdéseivel foglalkozunk, csak eegy lehet a feladatunk. Mégpedig az, hogy Budapest és az ország gazdasági fejlődéséből bátorítást és bizalmat nyerjünk ahhoz, hogy rendületlen hittel dolgozzunk annak a célnak az eléréséért, amit kormányzó urunk Szolnokon jelölt ki számunkrahangoztatva, hogy a magyarnak joga van immár munkája és értéke szerint a vagyoni gyarapodásra és meggazdagodásra. Budapest és környéke — egységes fogalom — Természetes, hogy a városrendezési törvény sem ugrott ki készen, Pallas Athénéként a Zeus fejéiből. Ennek is megvoltak a fejlődési fokozatai- Talán menu árulok el vele titkot, hogy volt olyan felfogás is, amely azt akarta volna, hogy a Közmunkatanács hatásköre az egész országra kiterjedjen, hogy így egy központ alakulhasson, felelős vezetőséggel, amely az egész országban a város- rendezés, a városiasodás és szépítés gondolatát vezeti, irányítja és intézi. A tanács azonban nem ezt az álláspontot képviselte. _ Bármily megtisztelő lett volna iis különben ránézve ez a feladat, -de mégis inkább akart kevesebbet vállalni, mints-em annak a kockázatát, hogy a »sokat markol és keveset fog« srrmorú sorsa teljesedjék he rajta. Ezért ragaszkodtunk ahhoz a megoldáshoz, amely a hatáskört olyan szűk területen állapítja meg, ahol a pestkör ni léki városok és községek érdekei Budapest érdekeivel találkoznak és azonosak. Eddig ismertünk törvényhatósági joggal felruházott városokat, megyei városokat és községeket, de most Budapest és környéke sok vonatkozásban, mint egységes fogalom szerepel s ha ez a belügyminiszteri rendelet alapján határolt is, de felfogásom szerint semmi akadálya, hogy a szükséghez képest törvényes felhatalmazással ezt a hatáskört a kormány bővítse vagy szűkítse. — A Közmunkatanács hatásköre a törvény szerint bővült és kiterjedtebbé vált. B.s én ezt a törvényes intézkedést bölcsnek és hasznosnak tartom- Hiszen kétségtelen, hogy Budapest és környékének a városrendezési, közlekedési és több más fontos kérdésnek azonosak a vonatkozásaiHogy csak egy gyakorlati példát hozzak ^ fel: szinte lehetetlen egy ki- vagy bevezető főútvonal létesítése akkor, ha Pest környékének vagy Pestnek érdekeit nem veszik figyelembe. — Ha magában a törvényben- lefektetett célókat csak »konkrét« céloknak iis tartom, azonban ezen túlmenően is bizonyos erkölcsi és lelki hatást váróik á törvénytől, mert vegre Vein holy, ahol Tiudo'jyc^t köv?ivckc O'élia leül Budapesttel, hogy együtt tanácskozzék s.
