Független Budapest, 1938 (33. évfolyam, 1-49. szám)
1938-11-30 / 48. szám
1938 november 30 48. szám HARMINCHARMADIK évfolyam VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP, Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 117-981 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 Az anyaország és a visszacsatolt területek Felkay Ferenc tanácsnok nyilatkozata A főváros törvényhatóságra díszes keretben és jelentőségéhez híven ünnepelte meg a nagy történelmi eseményt, mely a bécsi döntésen keresztül vérnélküli győzelemhez juttatta s ezáltal igazolta is a húszéves magyar propaganda munkát, ami a Benes-féle gyűlölet-politikával szemben a békét akarja visszaállítani Kelet-Európábán és a Duna völgyében. A főváros közgyűlésén Karaf láth Jenő főpolgármester és Szendy Károly polgármester nagy beszédekben méltatták a valóban történelmi eseményt. Mikor Szendy Károly polgármester amaz intézkedéseket ismertette, melyek mint a főváros sze- retetének nyilatkozásai kétségbevonhatatlan tanúságai annak az érzésnek, amit a főváros minden polgára érez és táplál a vidék s főként a most visszaFelkav Ferenc Felkay Ferenc tanácsnokhoz fordultunk, aki tudvalevőleg az ifjúsági mozgalmak, kirándulások, tanulmányi utak fő-fő irányítója s akinek ekképpen bő alkalma is lesz ahhoz, hogy eddigi áldásos tevékenységét kiszélesítve, s a visszacsatolt területek ifjúsága javára kamatoztassa. Erre vonatkozólag Felkay Ferenc tanácsnok a következő érdekes nyilatkozatot tette a Független Budapest munkatársa előtt: — Amilyen nagy lelki örömmel tölt el engem s az ügyosztály minden tagját a felszabadult területek vér nélkül való visszaszerzése, annyira magamévá tudom tenni polgármesterünk elgondolását, hogy a teljes összeforradást, a húsz év esetleges káros lelki hatásait a személyes érintkezés leghatható- sabb módszerének megteremtésével s főleg a fogékony lelkű ifjúság bevonulásával igyekezzünk megteremteni s minél jobban elmélyíteni. — Ma még talán túl korai volna a tervnek konkrét felsorolása. Csak hogy általánosságban mutatott a lehetőségekre, amik a már bevezetett kirándulások és tanulmányutak kapcsán lelki haszonképpen az ifjúságra háramlik, nagyban megköny- nyítve a nevelés munkáját, mikor ennek hatását és eredményeit a közvetlen átélés feledhetetlen egyéni hatásaival növeli és gazdagítja. A HÉV alkalmazottak kívánságai és panaszai mai rendszer mellett ez a szofgálaJt, az életveszedetért területek magyarsága iránt, olyan helyeslés zúgott fel a közgyűlés termeiben, ami egymagában is igazolni látszott azt a felfogást, hogy olyan események játszódtak le a szemünk előtt, melyek minden nagylelkűséget és áldozatkészséget indokolttá, tesznek, még ma is, mikor — sajnos — maga a főváros is nehéz harcot vív a maga gazdasági életének egyensúlyban tartásáért és biztosításáért. Talán maga ez a helyzet volt a szűlőoka és indoka, hogy a polgármester többször csak jelezte a jótékonyság körvonalait, hozzáadva, hogy a konkrét indítványt majd később fogja a közgyűlés elé terjeszteni. Ha nem csalódunk, ez a kapu nyitva hagyása s egyben az Ígérete annak, hogy a főváros bőkezűsége a helyzet javulása szerint fog alakulni. Tekintettel, hogy a polgármester elgondolása szerint igen nagy szerephez jut az újonnan felveendő kapcsolatban maga a gyermek, illetve az ifjúság: magához — Természetes, —mondja a tanácsnok — hogy a lehetőség szerint meg fogjuk ragadni az alkalmat, hogy nemcsak magát a felszabadult városokat, főként is legelső sorban a bujdosó fejedelem pihenő helyét, Kassát, a magyarság szent városát — ha lehet — közelebb hozzuk a magyar gyermekek szívehéz hozzá szoktatva őket, hogy ebben a városban ne csak magát a fizikai objektumot, a tégla és a kő masszáját lássák, hanem megérezzék benne azt a lelkiséget is, ami ezt a városunkat oly közel tudja hozni minden magyar lélekhez, hogy benne azt a gócpontot érezzük, ahol a magyar szív és a magyar lélek a legforróbban dobban s amit csak az ezeréves történelem tud megmagyarázni és megértetni. — Magam személyileg is sokat foglalkozom a gondolattal és szinte egyéni büszkeségem a remény, hogy e téren az ügyosztály oly módon fogja polgár- mesterünk elgondolásait a maga munkájával segíteni, előmozdítani, ahogyan csak erejétől telik, hogy minden erő összetevődéséből szülessék meg a főváros és a visszacsatolt területek összefolyásának és elvá- laszthatatlanságának nagy megnyilatkozása és szent demonstrációja. A tisztviselő otthona A fővárosi tisztviselő a világ legcsodálatosabb embere. Éjjel-nappal hivatalában ül, végzi nehéz munkáját: szinte emberfeletti, im.it dolgozik ezekben a mai nehéz időkben. És mindezt anélkül, hogy biztosítva lenne a maga és családja gondtalan élete. Hiszen nem is olyan régen, alig néhány esztendeje, állandó rovata volt úgyszólván a [napilapoknak a tisztviselői fizetéseit leszállítása; alig történt meg az első csökkentés, máris előrevetette árnyékát a második, azután a harmadik és így tovább, szinte végtelen sorozatban. Mert nemcsak a bevallott fizetéscsökkentéseket kell ebbe a sorozatba számítani, hanem azokat is, amelyek a mellékjáran- .dóságokat, a kicsiny, de jól megszolgált filléreket és pengőket vették el a fővárosi tisztviselőtől, anélkül, hogy a nyilvánosság előtt a tisztviselő bármikor is felzúdult volna. Nem hallottuk a hangját: összeszori- tott fogakkal dolgozott és dolgozott, a munkába menekült kínzó gondjaitól, családjának nélkülözései elől. De azután magára eszmélt. Rájött arra, hogy csak sajátmaga segíthet a maga baján, kívülről senkire sem számíthat. Egyedül a főváros vezetősége sietett segítségére ebben a hérosz! küzdelemben és lassan-lassan, lépésről lépésre megkezdődött a romokon az építő munka, hogy amit elvettek, azt valamilyen formában maga a tisztviselő, az alkalmazott építse fel. A fővárosi Segítőalap csodákat tudna mesélni arról a példátlan erőfeszítésről, amellyel a főváros dolgozó munkása küzd egzisztenciájáért, olyan egységben, olyan összefogással, amire talán még soha nem volt példa. Pedig nagyon ránehezedett az idő a Segítőalapra is, hiszen ez az intézmény, amely a 'tisztviselőé, vele együtt olyan nehéz helyzetbe és olyan feladatok elé került, amelyek megoldhatatlanoknak látszottak. Amikor leszállították a fizetéseket, le kellett •szállítani a főváros tisztviselőinek a maga életnívóját is. Kisebb falat kenyér jutott a gyermekeknek, kevesebb ruha meg cipő és kisebb lakás. Csak a gondból jutott több, más mindenből kevesebb. De a tisztviselő nem vesztette el lelkét: a esüggedés első órái után újból felvette a harcot, hogy tisztességesebb életfeltételeket biztosítson magának. A Független Budapest az utóbbi évek folyamán állandóan ismertette azokat az erőfeszítéseket, amelyek a tisztviselők helyzetének megjavítására szolgáltak, legutóbb pedig beszámolt azokról a lakásépítési akciókról is, amelyeknek az a céljuk, hogy emberhez és polgárhoz méltó, a főváros magas szellemi és kulturális színvonalához illő otthona legyen a tisztviselőnek. Mint megírtuk, hatalmas tisztviselő- társasházak épülnek és most itt az új szociális akció is, amely kis kertesházakban akarja békés, nyugodt és egészséges otthonhoz juttatni a székesfőváros csendes robotosait. Mi, akik évtizedek óta látjuk tisztviselői generációk sorait felnőni, akik figyelemmel kísérjük a városháza adminisztrációjának egész életét, mi érez- ; zii.k át legjobban, mit jelent a tisztviselő életében az a tudat, hogy miközben ő a közért, a főváros minden egyes polgáráért dolgozik, azalatt családja egészséges környezetben, a huszadik század kultúrájához méltó lakásban élhet. A gyermekszoba, — szokták mondani — döntő az emberek jellemére, egész jövendő gondolkodására. A gyermekszoba, amely eddig nem volt, ezentúl azonban lesz. Lesz, mert a főváros vezetősége és a tisztviselőtársadalom összefogása most megteremti az eljövendő Budapest tisztviselőinek gyermefeszoblált |é's nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy ezeknek a gyermekszobáknak egyszer még döntő szerepük lesz Budapest egész életére, jövő fejlődésére. Lehet, nagyon könnyen lehet, hogy valamelyik most épülő öröklakásban, vagy kertes házban nő majd fel Budapest leendő polgár- mestere: nemcsak embereknek, hanem a fővárosnak jövője is ott épül ezekben az új szociális alkotásokban. A legnagyobb elismeréssel, igaz szeretettel üdvözöljük a fővárosnak ezt az akcióját. Ha valaki megérdemli, hogy legalább ilyen módon segítsenek rajta, úgy a főváros tisztviselője az. Ez a tisztviselő szemérmes é® nem viszi a világ elé a maga gondjait. Szégyenli, hogy milyen lakásviszonyok között él. De ezentúl nem. kell majd szégyenkeznie. Nemesebb célú akciót, mint azt, amely a szégyenkezéstől, a megalázót tatáig érzésétől menti meg a főváros nagyszerű tisztvisőlőgárdáját, elképzelni nem tudunk, de nem is lehet. Hisszük, hogy az a szív és gondolkodás, amely ezt az akciót kezdte, folytatja munkáját, és visszaad mindent, mindent a főváros tisztviselőinek, amit az idők és a sors mostohasága vettek el tőle. A HÉV-alkalmazofttak memorandumot nyújtottak be a vállalat igazgatóságához, ebbeni többirányú sérelmük orvoslását kérték. Különösen a munkaidő tekintetében vannak panaszaik a HÉV alkalmazottaknak. Az állomáselöljárók, állomásfelvigyázók mai beosztásuk mellett 24, sőt 48 órás szolgálatot teljesítenek egyfolytában. Egyes helyeken 36 órás szolgálat vap rendszeresítve, úgyhogy az alkalmazottak teljesen kimerülnek és úgyszólván nincs is szabad idejük. Amellett, e terhes szolgálat ellenére, anyagilag is rossz, ,ai beosztásuk, nincs a magasabb fizetési osztályba való előmeneteli lehetőségük. Ugyancsak terhes a pénztárkezelők szolgálati beosztása is. A kalauzok szintén kérik a szolgálati idő rendezését, még pedig oly formában, hogy -a szolgálati idő osztatlan legyen és ne tartson tovább niaipi 8 óránál. Sók a panasz a hosszadalmas leszámolások miatt is, mely időt a HÉV nem fizeti meg. Azt kérik, hogy a 8 órául túl való szolgálatot, beleértve a leszámolással eltöltött időit, túlóraként külön díjazzák. A vonatvezelök és féhezők szolgálati idejének szociális szellemben való megváltoztatását kérik. A lemtől eltekintve, teljesen kimeríti az idegeket. Kívánatosnak tartják, hogy a vonatvezetők és féke- zők, terhes szolgálatukra való tekintettel, már 24 évi szolgálati idő után teljes nyugdíjra tarthassanak igényt. A vonatkísérő részére kilométerpénz rendszeresítését, vagy utazási átalány folyósítását kérik. Nehéz helyzetük van az állomási málházóknak is, akik 72 órás munkát végeznek. Részükre a munkaidő leszállítását, éjjeli pótlék bevezetését es havonta kétszer 48 órás pihenői kérnek. A motorviezetők szintén 24 évi szolgálati idő utáni teljes nyugdíjra tartanak igényt és a 36 édes szolgálati idő leszállítását kérik. Azok az alkalmazottak, akik 4 középiskolával rendelkeznek, a C táblázatból a B táblázatba való átminősítésüket kérik. A műhelymuukások panaszolják, hogy 8—10 év ótiai elzárták előlük a,z előmenetelt. Kérik e sérelem orvoslását és kinevezésük, illetve előmenetelük megindítását. A különféle munkakategóriákban szereplő főiskolai végzettségű és érettségizett alkalmazottak valamennyien kérik tisztviselőkké történő átminősítésüket. A pálya munkások a nyugbérintézet kötelékébe akarnak kerülni, egyben kérik a természetben kapott lakások bérének mérséklését.
