Független Budapest, 1938 (33. évfolyam, 1-49. szám)

1938-10-12 / 40-41. szám

*> Független sudapesi Budapest, 1938 október 12. csakis helyes, okos és öntudatos kül­politikával lehet visszaszereznünk, amire a bélés revízió politikája is utal ben­nünket. — Ha eddig' a kormány pénzügyi politi­kája volt az a biztos pillér, amire bizalmun­kat építettük, most az utóbbi betek eseményei arra is bátorítanak, hogy bizalmunk új pil­lérre is támaszkodjék. S ez a magyar kül­politika. Nem mint pártpolitikus beszélek, hanem mint magyar ember, aki tudom, hogy mit jelent ma a magyar jövő szempontjából a külpolitika és tegyük hozzá: a helyes és a jó külpolitika. Nyert csatákat lehet hatástalanná tenni s vesztett csatákat lehet jóvátenni meg­felelő külpolitikával. Nos, boldogan kell meg­állapítanom, hogy a magyar külpolitika való­ban a »helyzet magaslatán áll« s jellemzésére elég, ha annyit mondok: cselekvő, mozgékony és minden helyzetben feltalálja magát. — S mi a kegyelmes uram véleménye és tapasztalata Budapest viselkedéséről a »nagy na­pok« alatt? — Csak elismerés illeti a főváros egész társadalmát. Önfegyelem s öntudat nélkül nehéz, szinte lehetetlen az ilyen eseményeket átélni, hiszen az idegfeszültség oly nagy, hogy könnyen történhetnek kirobbanások. Ná­lunk semmi. Mindenki engedelmeskedett s mindenki átérezte az idők felelősségét. Külön köszönettel tartozunk a polgár- mester úrnak, aki megnyugtató ki­jelentéseivel — főleg az élelmiszer és ellátás kérdésében — több ízben is nyilatkozva, ezzel nagy mértékben hozzájárult, a közönség megnyugta­tásához. S a közönség érezve, hogy a főváros vezető­sége a helyzet magaslatán áll, nem engedte át magát olyan kétségeknek, melyek teljesen indokolatlanoknak is bizonyultak. Mert, hogy milyen robbanó ilyenkor a hangulat, arra csak a zsírellátást hozom fel, aminek igyekez­tek fel is verni az árát, azt a látszatot keltve, mintha nem volna a főváros zsírellátása biz­tosítva, noha — amint később kiderült — na­gyon is biztosítva volt az egész főváros ellá­tása s csak a pánikhangulat okozhatta a fö­lösleges ijedelmet. — A háborús veszedelmek hatása alatt a pártok elhalasztották őszi gyűléseiket. Ezt tette a NÉP is. Az október 2-ára hirdetett nagygyű­lés is elmaradt. Meddigre szól az elhalasztás s mikorra remélhető a munka újból való meg­indítása? — Nem hinném, hogy hosszú időre — hangzik a felelet. Sőt, most már nagyobb len­dülettel látunk hozzá a munkához, hiszen valójában egy »megnyert« csata örömével és boldogságával láthatunk a munkához. — Megnyert csata? — ismétlem meg az elnök kifejezését. — Igen: valóban az, »megnyert csata«, amelynek nyeresége az a sok-sok ember, az a sok-sok élet, magyar élet, akiket a háború — még ha győzünk is, —- akkor is áldozatot ki­vetni volna. Ezt megmentettük, megnyertük. És ez máris tiszta nyereségül jelentkezik. Hogy ezen felül még mit tudunk visszasze­rezni? Ez a mi további munkánktól, egysé­günktől, egységes akaratunktól függ. Remé­lem, most valóban igazolva van az egységre való törekvésem és azután való vá­gyakozásom, hiszen erre utal bennünket a magyarlakta területeknek a napok­ban megtörténő visszacsatolása is, mert az ott élő s most az anyaországhoz visszakerülő magyar testvéreinket nem is fo­gadhatjuk méltóbban, mint a lelkek teljes összhangjával és egységével. — Még csak egyet, kegyelmes uram. Az új költségvetésről mi a kegyelmes uram véle­ménye?- Erre csak büszkén és megelégedéssel mondhatom, hogy az új költségvetés hű tükröződése annak a szerepnek, amit ma Budapest élete, munkája jelent. Ez a költségvetés 388 millió pengőt visz bele <a magyar gazdasági életbe s nemcsak a be­ruházások útján termékenyít és táplál ipart és kereskedelmet, hanem kultúrmunkájával is felbecsülhetetlen értékű szolgálatot tesz a nemzeti kultúrának is. S hogy vállalt köteles­ségének mindebben meg akar is, meg is tud felelni, s ami fő! anélkül, hogy az eladósodás veszélyes talajéira lépne s hogy a polgárság teherbírásától újabb áldozatokat kívánna: olyan teljesítmény, ami előtt meg kell hajol­nia mindenkinek, aki tárgyilagosan akar ítél­kezni Budapest élete, szerepe s gazdaság politikája felett. Zsirkay János. Kutató inté a főváros energiatermelő üzemeinek Irta: BECSEY ANTAL főv. biz. tag A székesfőváros energiát termelő nagyüzemei különleges elbírálást igényelnek. Nemcsak mére­teiknél és lukrativ lehetőségeik­nél fogva, hanem azért is, mert az energiatermelés formái és módszerei annyira változatosak és az újabb idők kutató mun­kája e technikai fejlődés oly területeit tárja fel, hogy ma már világviszonylatban is szük­ségessé vált az energiagazdál­kodás problémáinak rendszeres figyelemmel kísérése. Nemzet­közi megállapodás alapján hat­évenként tartanak e célból egyetemes világ energia gazda­sági konferenciákat; a harma- Beese.y Autal dik ilyen konferencia 1936-ban zajlott le Washingtonban. Vala­mikor az volt a szálló ige, hogy akié a föld, azé az ország; mai formulázásában ezt a gondolatot oly­képpen lehetne kifejezni, hogy új energiák feltá­rása, elméleti és gyakorlati felhasználásuk eszközei determinálják az ország gazdasági és politikai je- lentősgét. Nekünk magyaroknak ebből a szempont­ból is kivételes a helyzetünk és éppen ezért különlegesek azok a feladatok is, amelyek ezen a téren reánk várnak. Energiaforrásaink jelentős részétől megfosztott a háború. Nagy-Magyarország vízi erőinek csak töre­déke maradt birtokunkban. Szénvagyonunk is szű- kebb határok közé szorult szeneink minősége és mennyisége szempontjából. Energiagazdálkodásunk | létérdeke tehát felkutatni, vannak-e e téren oly le­hetőségek, amelyek természetes adottságaink kere­tébe beilleszthetők, olyképpen, hogy a fejlődési le­hetőségek is meglegyenek. Érthető tehát, hogy 's lehetőségek tudományos kutatiisa felé fokozódó' ér­deklődéssel fordul a világ figyelme. Örömmel és önérzettel állapíthatom meg, hogy ebben a tevékenységi körben a magyar munkának eddig is jelentős szerepe volt és merem állítani, hogy e területen elérhető eredményeknek éppen a mi magyarországi viszonyainknál fogva még igen tág perspektívája nyílik. Érdemes tehát mind ed digi eredményeinkre, mind az e téren várható lehe­tőségekre rámutatni. Kutató tevékenységünk eddigi eredményei és irányzata főleg biológhii téren .jutottak kifejezésre. Utalok dr. Szent-Györgyi Albertnek »A biológiai égések mechanizmusa« címen Nobel-díjjal kitünte­tett tanulmányára, amely a sugárzó energiának és az égés folytán keletkező energiák biológiai téren talált új értelmezésével az energiatermelésnek új irányát alapozta meg azzal, hogy a szén helyébe a hy dór gént állította mint energiaforrást előtérbe. Közelfekvő a gondolat, hogy a biológiai égés tör­vényszerűsége a mechanikai égés területére is ki­terjeszthető; és ezzel a kutatás oly alapvető tété leket alapoz meg, amelyek a mechanikai energia- gazdálkodásban is új lehetőségek lítját tárják fel. Igaz, hogy biológiai vonatkozásban az élet nagy problémáinak kutatása indította meg a szélesebb- körű és intenzívebb kutató munkát; így kémiku­saink és biológusaink munkája inkább ebben az irányban mutattak fel konkrétebb eredményeket és bár ezek az eredmények az élet mélyebb titkait nem is tudták megközelíteni, a kutatások folyamán oly problémákat és törvényeket sikerült a tanulmá­nyok körébe belevonni, amelyek a gyakorlati élet egyéb vonalain használhatók. így pl. dr. Erdei- Grúz Tibor foglalkozva a kémiai folyamatok szabá­lyozásának problémáival, közelebb hozott az akti­válási energiák és katalizátorok jelentőségének és kémiai folyamatokba való részvételük megismeré­séhez. Hogy ezeknek a biológiai vonatkozásban je­lentős megállapításoknak a gyakorlati élet számára mechanikai vonatkozásban is szerepük lehet, az nem kétséges. Már az eddigi elméleti megállapításokból is lát­ható, hogy a kémiai folyamatok közelebbi megismerése sok új probléma megoldását teszi szüksé­gessé, amelyek nemcsak a tudománynak tesznek nagy szolgálatot, hanem a gyakorlati élet számára is újszerű megoldásokat tesznek hozzáférhetővé. A ka­talizátorok pl. mint időt és anyagot megtakarító és a kémiai reakciókat irányító eszközök, nemcsak biokémiai értékeket jelentenek, hanem sok esetben nélkülözhetetlenek ma már a kémiai iparban; és tény az, hogy a kémiai folyamatok ipari kiakná­zása rendszerint megfelelő katalizátorok megisme­résén és bekapcsolásán múlik. A biológiai téren a tápanyagok feldolgozásában óriási irányító szere­pük van az enzimeimék és fermentumoknak. Vi­szont az a befolyás, amelyet a fennen tűm ok katali­záló hatásával ismert meg a kémia, nagy jelentő­ségű lehet az ipari problémák területéül is; így ne- I BMJZMSÁNDOR ■■iw« i ii ■■mii ■mm i ok(. gépészmérnök n mi ..................mi mii Kö zponti fűtés, vízvezeték, csatornázás Budftftcst, V.. Gyöngyfa»Iz-u. 6. Telefon: 298—212. vezetesen az a katalitikus hatás, amely a fermen­tálással fellazíthat óvá teszi az anyagok molekuláit és ilymódon csökkenti a vegybontásra szükséges energia mennyiségét, tág prespektíváját nyitja meg az ipari téren jelentős problémák megoldásának. Németország ipari nagyságát főképpen a ké­miai ipar területén elért eredmények fej­lesztették ki. Ennek a fejlődésnek hatalmas rugója volt az a ku­tatóintézmény, amely a Kaiser Wilhelm Institut für Kohlen for schung címen sorakoztatta munkára a né­met vegyészeti ipar és technika kiválóságait. Az 1912. évben alapíttatott ez az intézmény s már ez alkalommal jelentette ki FischerI Emil, hogy az intézmény főfeladata a szénből előállí­tandó cseppfolyós tüzelőanyag kutatása. Ennek az intézménynek keretében produkálta mun­káját és munkájának világszerte ismert eredményeit Bergius tanár, a cseppfolyós szén problémájának egyik kezdeményezője, továbbá Fischer és Tropsch, enuek a tudományágnak hivatott művelői, akik nagyra fejlesztették és az ipari kultúra szolgálatába állították a cseppfolyósított szén gyakorlati eredmé­nyeit. Ma már nemcsak a német ipar élvezi az ered­ményeket, de a müveit államok is bekapcsolódtak termelésük rendjébe. A mi problémáink, ezeknek az eredményeknek analógiájára utalva, biztatnak arra, hogy a kutatás­nak újabb eszközeivel és célkitűzéseivel felszerelve foglalkozzunk azokkal a kérdésekkel, amelyek meg­oldása nélkül az energiagazdálkodás területén előre­menni nem tudunk; viszont megoldásuk az energia- gazdálkodás területén hatalmas és ma még nem is sejtett erőgyarapodást jelenteinek. Nemrég került a közvéleménybe az üzempoliti­kai bizottság beszámoló jelentése; ennek a Székesfő­város Gázmüveiről szóló fejezete igen helyesen fog­lalkozik mindazokkal a kérdésekkel, amelyek a hazai gáztermeléssel összefüggenek. Eredendő baja a mi gúztermelésünknek, hogy a gáz racionális termelése csak külföldi (azelőtt csehországi, ostraui, karwini) újabban németországi (saarvidéki) érettebb szenek­ből lehetséges. Érthető tehát, bogy hazai szeneink gázgyártásra való felhasználásának problémája ál­landóan foglalkoztatta gázmüveink vezetőségét; kö­zelről érdekli e kérdés megoldása természetesen a kormányzatot is, amely e célból a széntechnológiai bizottság munkakörébe utalta a kérdést. Megálla­pítja az üzempolitikai bizottság munkája, hogy ennek a nagyértékű kérdésnek ciöbbrevitele költsé­ges kísérletezéseket igényel; miért is a Gázművek a polgármester -úrnak előterjesztést tesz oly tanul­mányi társaságnak, vagy más hasonló célkitűzési érdekeltségnek megalakítására, amelynek tagjai kí­sérletek elvégzéséhez szükséges tőkét és szakembere­ket rendelkezésre boesátanák. Ez az érdekeltség nemcsak a magyar szénből való gáztermelés kérdésének megoldására lenne hivatva, hanem a problémával kapcso­latos összes kérdések megvizsgálásával is foglalkoznék. Az üzempolitikai bizottság konkrét javaslatot is tesz végezetül arra, hogy úgy ennek a kérdésnek, valamint a földgázkutatásnak egy ily tanulmányi társaság keretében való gondozását elsőrendű font osságéinak tartja. Úgy vagyok értesülve, hogy e kérdéssel a gáz­gyár üzemi választmánya is behatóan foglalkozott és arra az egyhangú elhatározásra jutott, hogy a polgármester úr figyelmét a kutatótevékenység je­lentőségére felhívja és erre nézve konkrét előterjesz­tés keretében javaslatot is tesz. 358.897 választó Újabb választók ezreit vették fel a névjegyzékbe A budapesti választók névjegyzékének összeállí­tása az, új választójogi törvénynek megfelelően to­vább folyik. A Független Budapest legutóbb jelen­tette, hogy az ideiglenes névjegyzék elkészült, abban 858.226 választó szerepelt. Időközben azonban beérke­zett felszólalások és azok nyomán bizonyos változás történt a névjegyzékben szereplők számában. A vég­eredményen azonban ez a változás nem sokat lendít, mert majdnem annyi régi válaszlót törölnek, mint ahány újat a névjegyzékbe felvesznek. Az új választói névjegyzék ellen 13.176 felszólam­lást adtaik be a kitűzött, batáridőig. A központi választmány ezek közül 6007 választó felvételét javasolta és különböző okok miatt 6518 tör­lést indítványozott. Az országos bűnügyi nyilván­tartó által közölt adatok alapján 5320 választó veszí­tene el választójogát. Ilyenformán az új névjegyzékben most 358.897 választó neve szerepel. A választói névjegyzéket a felvettek és a kiha­gyottak neveivel együtt most újból közszemlére bo­csátják. Október 11-1 ől 21-ig maradnak kifüggesztve a házak kapualjában a kiegészített névsorok, ame­lyek a városházán is megtekint hét ők.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom