Független Budapest, 1938 (33. évfolyam, 1-49. szám)
1938-07-06 / 27-28. szám
27—28. szám HARMINCHARMADIK évfolyam 1938 július 6 FüggeflcnBudapcsl VÁROSPOLITIKÁI, POLITIKAI Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24,—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGHGÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 117-981 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA w1Manaimiiri11»nn-mg»^»T--nnn^--|H||/llM|l|||,l||l|yi||||l|l|||mi|tl||rvrTBmBl.iri1-(niIIilM11M[ll1,r-1||||||||||B|IIIBBI|ll||| !■,»! 'iwiiTjiiffirmnii—ii SZENDY KÁROLY polgármester Hz idegenforgaí euvópaszevte tapasztalt visszaesés megtorpanása a külpolitikai helyzet bizonytalanságával van kapcsolatban 73 polgármester nyilatkozata a Független Budapest-nek A törvényhatósági év mérlege Vége egy esztendőnek. A főváros törvényhatósági bizottsága megkezdte nyári pihenőjét az 1937— 38-as munkaév befejeztével. A rendes kereskedő, de a rendes családapa is megcsinálja az év végén a mérleget, megállapítja, mennyit nyert, vagy vesztett az év folyamán: a főváros is visszatekint az el •múlt év eseményeire, melyeket részben a nyereség-, részben pedig a veszteségszámlán könyvel el, hogy végezetül felállítsa a maga üzleti mérlegét. A mi mérleglink, amelyet ilyenkor a törvény- hatósági munka befejeztével szoktunk megállapítani, nem anyagi természetű. De nem is adminisz- tracionális: nem az érdekel, történtek-e változások a főváros vezetése körül és milyenek ezek: a mi mérlegünk szellemi, vagy talán helyesebben, lelki. Azt vizsgáljuk, Budapest törvényhatósági életének organizmusa egészségesen, jól működött-e, szíve verése, pulzusa ritmikusan dobogott-e, nem mutatkoz- • lak-e olyan jelenségek, amelyek nyugtalanságra adnának okot. A sajtó elsősorban a közszellemet viza- 1 gólja, miníahogy az orvos a lázmérő fokaiból állapítja meg, van-e ok féltésre, vagy se. Mi, a Független Budapest, több mint három évtizede- figyeljük a főváros életének lázgürbéjét. Es amikor most odarajzoljuk ennek a hullámzó vonalnak az elmúlt esztendőre vonatkozó folytatását, megnyugvással, benső örömmel állapítjuk meg, hogy ez a vonal egyenes, nem mutat semmiféle kilengést, sem jobbra, sem balra, sem felfelé vagy lefelé. Egészségtől lüktet a főváros pulzusa: nem kell félteni. Budapest elmúlt esztendje a fejlődés, haladás útján haladt. Pedig sokat alkotott, nagy munkát végzett a főváros a jövő érdekében. A közszellemről szóltunk az imént. A közszellem különös valami. Látszólag magától alakul ki. nem lehet irányítani, befolyásolni. De ez csak látszat. Egy üzleti vállalkozásnak is van szelleme, amely aszerint változik, ki áll a vállalat élén, kik vezetik azt. A legfőbb irányító szelleme vonul végig a munka minden vonalán: mennyivel inkább áll ez az igazság a közületekre, a nagy erkölcsi és anyagi egységekre, amilyen egy világváros élete. Azt, hogy Budapest egészséges, duzzad az erőtől, hogy élete miniden tekintetben kiegyensúlyozott és ) biztos, elsősorban azoknak köszönhető, akik ennek az életműködésnek hivatott irányítói. Nemcsak az adminisztráció vezetőire gondolunk itt. Az a nagyszerű összhang, amely Karafiáth főpolgármester és Szendy polgármester és kitűnő munkatársai együttes munkájának eredményességét biztosítja, nem lenne elegendő, ha a főváros alkotmányos élete nem funkcionálna a legegészségesebb lüktetéssel. A várospolitika sorsa a pártok kezében van: elsősorban annak a pártnak a kezében, amely erejénél, súlyánál, főképpen pedig fajsúlyúnál fogva ennek a politikának egész vérkeringését szabályozza. Azt, hogy a főváros elmúlt esztendeje szép volt, eredményes volt, elsőkorban a Nemzeti Egység Pártja fővárosi szervezetének köszönhetjük. Az a páratlan bölcsesség, amellyel a párt nagyszerű vezére irányítja a fővárosi szervezet működését, reányomta bélyegét az egész elmúlt törvényhatósági munkára. Azon a területen, ahol Zsitvay Tibor nemes egyénisége uralkodik, nem lehetnek viharok, nem dúlhatja fel a munka nyugalmát az elvakult szenvedély. Józan, okos, alkotó és igaz munkát végzett 1937—-38-ban Budapest törvényhatósága, olyan munkát, mint amilyen az irányító párt maga és annak vezetője. Nehéz volt az elmúlt év. A magyar közélet levegőjét különös miazmák fertőzése fenyegette. A főváros élete mentes volt ettől a fertőzéstől, egyetlen pillanatra se fenyegették azok a veszedelmek, amelyek az egész ország testét megrázkódtatták. Hogy ez így volt, hogy Budapest egészséges Volt és maradt, azt a Nemzeti Egység fővárosi szervezete vezetőségének köszönhetjük. Az a szellem, amely az elmúlt évben oly erővel vezetett ibennünket, azóta -'megerősödött a közélet minden vonalán. Az őszi munka elé éppen ezért nyugalommal tekint a nyári pihenésbe feledkező fővárosi polgár: a NÉP változatlan éberséggel áll a maga őrhelyén, nem lehet baj. Ez.a szent megnyugvás adja az elmúlt törvényhatósági év mérlegének leggyönyörűbb eredményét. Míg a polgármester várótermében várom a pillanatot, hogy reám kerül a sor, akaratlanul is egy emlék hatása alá keidi- lök, ami pontosan egy évvel ezelőtt vert gyökeret a lelkemben, amikor a szabadságra készülő polgármesternek egy futó pillantását sikerült a magam számára lekötnöm s amikor szintén az volt a vezér- kérdésein: »Milyen érzéssel megy a polgár- mester úr az idén szabadságra?« A két helyzet között azonban óriási a különbség. Tavaly ez a nyári pihenő még csak az előkészülést jelentet- Szendy Károly te a Budapestre váró nagy világesemény szempontjából. Hiszen az előkészületek minden vonalon megindultak, a nagy felkészültség csak a jelre várt, amely a gépezetet megindítsa, hogy meg se álljon a befejezésig. Emlékezzünk csak vissza: milyen volt Budapest képe azokban a napokban. Egy ostromlott város sem lehet feldúltabb és egyenetlenebb. Kilométeres utak jelezték az átalakítás munkáját, amikor a felszedett kövezethegyek árulták el, hogy Budapest egész közlekedése átalakulóban van s olyan nagyméretű munkák váltak szükségessé, melyek már a messze jövő szempontjait is figyelembe veszik, hogy a kérdéseket úgy oldhassák meg, hogy a kiadások már befektetésnek is számíttassanak. Ez volt a főszempont, ami Szendy polgármestert is vezette, kijelentve: — Ha nem is lehet szándékunk, hogy garasoskodjunk s mindent meg is adunk, amikor a világkongresszus sikerét biztosítandó, megadnunk kell, de polgárságunk áldozatkészségének tartozunk azzal, hogy egyetlen fillért se adjunk ki fölöslegesen, hanem úgy, hogy a kiadás közlekedésünk jövőjét is szem előtt tartsa s lehetőleg megjavítsa. Tavaly ilyenkor még minden csak »várakozás« volt. Ma? Ma már minden a »beteljesülés«, az »igazolás«. így hát a krónikás szempontjából is izgató lélektani kérdés: vájjon milyen érzésekkel kezdi meg a podesta az id\ei nyári pihenését? A jól végzett munka tudatában és megelégedettségében-e, vagy a közéleti ember azon elnyűttségével, akit az ezerféle gond és sok-sok megoldandó kérdés, hozzá elesősorban a nagy felelősség nyomasztó terhe minden jó szándék és lelkesedés ellenére is holtra fáraszt, pihenést parancsolna számára. Nagy feladatok után, új feladatok előtt — Mbst már, hogy mindennek utána vagyunk — mondja a polgármester — s így kijelenthetem, hogy soha még nagyobb örömmel nem vágyakoztam a pihenésre, mint az idén. Az okát nem is nehéz kitalálni. Valaki találóan mondotta, hogy »az Eucharisztikus Kongresszus megrendezése Budapest érettségi vizsgája« lesz. Nos, ha a hasonlatot elfogadjuk találónak: akkor már mindent meg is magyaráztunk vele. Az örömet is, amit most munka után érzünk, éppen azért, mert minden hivatott tényező megállapítása szerint: a vizsgát jól tettük le s e várakozásnak — hogy ne lépjük át a szerénytelenség Rubiconját — mindenben megfeleltünk. És ez sok. Hiszen százezres tömegek tömeg- és egyéni ízlését kellett egyszerre kielégítenünk, s több fajú nép igényének megfelelünk, olyan messziről jöttékét is, akikre betű szerint értelmezve áll a megállapítás, hogy »egész világok választanak el tőlünk«. És mégis. A távolság sem bizonyult elválasztó oknak, mert összefogta az embereket a hit, a világnézet, a lelki egység nagy és minden akadályt legyőző ereje. Minden jelenlévőnek élményt jelentettek az ünnepségek. Most már el lehet képzelni, hogy mivé fejlődött bennem ez az érzés ama tudaton keresztül, hogy ebben az egész ünnepségben, a magyarság e nagy felmagasztaltatásában bizonyos mértékben részem volt nekem is, s hogy mindez természetszerűleg Budapest dicsőségét, hírnevét növelte, még pedig elsősorban a vidéki magyarok s aztán a sok külföldi szemében is. És tagadhatatlanul jóleső érzés azzal a tudattal megkezdeni most a pihenést, hogy munkánknak meg volt a gyümölcse s nem volt hiábavaló. — Természetes, — felelem — aminthogy az is természetes, hogy az a munkakör, amit méltóságod betölt, nem ismer sem megállást, sem hosszabb pihenést. —- Úgy is van, — feleli a polgármester — s ha pihenni is megyek, ez csak a célt szolgálja, hogy aztán minél pihentebben kezdjünk újra további munkánkhoz. Tíz autonómia műnk apró gr a mfa — S mi az, aminek megvalósítását a polgár- mester lir a legsürgősebbnek tartja s ami legközelebbi programmját adja? —• Amint tudjuk, — hangzik a válasz — a kormány ötéves munkaprogrammjához hasonlóan, a fővárosnak is megvan a maga szorosabb munkapro gramm ja, amely szerint a terveknek és munkáknak haladniok és realizál- niok kell kidolgozott programúi alapján. Ma már — a költségvetés gondjaitól szabadulva — másképpen tudunk dolgozni, mint akkor, mikor az alkotó munkához szükséges szabad kezünket megbénította a költségvetés gondja, nem tudván, hogy a leggondosabban kidolgozott terveket is mikor borítja fel az az egyszerű tény, hogy a valóságban azt sem tudtuk, hogy mennyi a tartozásunk s mi a valódi helyzetünk. Ez a nehézség — szerencsére — elmúlt s joggal mondhatom, hogy most már minden erőnket az újjászületendő Budapest kifejlesztésére fordíthatjuk. S azt hiszem, sokakat ért meglepetés, még pedig váratlan és kellemes meglepetés, mert sokan azt hitték, bogy vagy a költségvetés egyensúlyát nem tudjuk a közelebbi évekre biztosítani és fenntartani, vagy pedig a közmunkákat kell jelentős mértékben lecsökken-