Független Budapest, 1938 (33. évfolyam, 1-49. szám)
1938-06-15 / 24. szám
HARMINCHARMADIK évfolyam 1938 június 15 24. szám Független Budapest VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 1-199-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24,—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA 1870 Június 23— 1938 Június 8-ig Bessenyey Zénó, a Közmunkatanács elnöke teljes ülésben üdvözölte az újjászervezett tanácsot, amellyel lezárult az 1870-ben alakult intézmény régi korszaka és új kor- ' szak nyílt a Közmunkatanács életében Keresztes-Fischer Ferenc Kemeisizitteis-FisGher Feremie bejlügymiiniszter (költségvetési beszéd© elé ma,gy érdefclőldtéssel tekintett a főváros. Nem új ember ezen a helyen, tudta mindenki, milyen volt annakidején: de amióta megvált a belügyminiszteri széktől, megrendült körülöttünk a világ, megváltozott a fogalmak és szavak értelme és '»átértékelődtek« az emberek. Ebiből a szempontból a közelmúlt hónlapok 'évekkel érnek fel, más, nyugodtabb időkben évtizedek alatt- se változtak annyian és annyira, mint éppen mostanában. Keresztes-Fischer Ferenc először is azzal a meglepetéssel szlotllgiált, hoigy nem változott. Maradt, aki volt. Amit ma, ebben a.z elvadult 1938-as évben mondott, ugyanaz^ amit öt év előtt is elmondott volna, ha arra akkor szükség lett volna. Nem tartozik azok közé a cinikus politikusok közié, -akik felkapnak a divatos áramlatok hátára, hogy azzal vitessék magukat: Keresztes-Fischer Ferencet a meggyőződése, hite, becsületes magyar lelke vezeti most is, mint vezette a múltban, egész közéleti pályáján. Ma szinte ainiaibr onisztiku san hangzik, amit a belügyminiszter mond: — Az autonómiákat nemcsak kímélni, hanem egészséges mádon kiépíteni is kell. Meg kell állapítani, mi való az autonómiák igazgatásának és mi az állam igazgatásának keretébe. Az alkotmányjogi szempontokon kívül nem lehet nélkülözni az autonómiát már csak azért sem.' mert az életnek vannak bizonyos megnyilvánulásai, melyek inkább valók az élethez közelállóbb és nyugalmasabb autonómiai I igazgatás körébe, mint az államhatalom keretébe. , Annyi izgatás, jelszón koltás, parancsuralmi hordószól,ám, röpcédula és szóban, meg írásban megnyilvánuló demagóg frázis után ugyebár furcsán, szokatlanul hangzanak ezek a szavak. Cseppet nem »divatosak«. Keresztes-Fischer Ferenc nem tanult meg »átértékelődni«, az új szellemi áramlatokhoz és államéiméleti ideológiákhoz hpzíziásümülni: maradt, aki volt. Minden ízében magyar, a múlt hagyományaiban gyökerező, az ezeréves állam talaján álló politikus. Hallottuk mi másoktól is emlegetni az autonómia dicsőségét. Beszélni beszéltek róla. De Keresztes-Fischer Ferenc nem tartozik a talleyrandi államférfiak közé, akik azt vallják, hogy a szavak az igazi gondolkozás elrejtésére valók. Az ő szavait nem lehet, de nem is ajánlatos félremagyarázni, mögöttük rejtett értelmet keresni: ami a szívén, az van a nyelvén is. De nemcsak a szavak fontosak a belügyminiszter beszéltében. Hanem még azoknál is fontosabb és jelentősógesebb. hogy egyáltalán szükségesnek érezte az ömkormlányzat felemlítését. A mai totális elméletek közepette mindennél többet jelent, ha az állam végrehajtó hatalmának egyik legfőbb ténye zője feláll és kijelenti, hogy az autonómiát nemcsak kímélni, de fejleszteni is kell. Értsük meg: nem megszüntetni, nem »leépíteni«, nem az 'állami mindenhatóság alá rendelni, hanem az ősi alkotmányos szellemhez való teljes ragaszkodással, hatékonyabbá, alkálinazha.tóbbá tenni. Mi, a Független Budapest, több mint háromévtizedes pályánkat az önkormányzat védelmében töltöttük el. Ha végigtekintünk azon a 32 súlyos köteten, amely a Független Budapest ugyanannyi évfolyamát jelenti és végigtekintünk az elmúlt három évtized Várospolitikai életén, nagy és nehéz harcok emléke tódul felénk, olyan küzdelmeké, melyeket a székesfőváros önkormányzatának védelmében küzdöttünk végig. Nagy öröm, nagy lelki elégtétel nekünk, hogy ezekben a mai időkben, amikor már sokan, igen sekan eltemették az önkormányzatlot, Magyarország belügyminisztere 'odaáll az önkormányzat védelmezőinek élére, hogy megmentse azt, nem -az államhatalom elől, hanem azoktól a ködösfejű akamokoktól, akik az autonómiák romjain akarnák felépíteni a totális magyar államot. A belügyminiszter fentidózett szavait az egész képviselőház megtapsolta. De tapsol hozzájuk az egész ma,gyár közvélemény is, az a nemzeti lélek, . amely ezer osztcnldlő szörnyű küzdelmeiben tanulta meg, mit jelent számunkra a törvényhatósági ön- kormányzat, az a magyar lélek, amelyet éppen ez az önkormányzati szellem tartott fenn és mentett meg minden időkben azoktól1, akik idegen lelkiségektől vezettetve törekedtek annak megsemmisítésére. Nem sikerült akkor se és irne, nem sikerül most sem. Mindenki tisztában van azzal az igazsággal, hogy hosszú és nagy utat kell megtennie minden gondolatnak, míg az emberi agytól a megtestesülés állapotáig eljuthat. Sok el is vész, cl is korcsosul a hosszú út alatt, úgyhogy ex*edeti elgondolója sem ismer reá és csak fájdalmas keserűséggel idézi a görög közmondást, mely szerint az istenek akkor büntetik meg igazán az embert, mikor a vágyát teljesítik. De Bessenyey Zénó nem abból a fajtából való ember, aki elemyedúe gondolatának megvalósításáig s azt a maga sorsára hagyná. Aki ismeri azt a motorikus lelki erőt, amely a Közmunkatanács elnökét cselekvéseiben hajtja, egyre fokozottabban, ahelyett, hogy az elernyedés kényelmét magának egy pillanatra is megengedné: az nem csodálkozhat, hogy a végrehajtási utasítás után az 1937. évi VI. tcikk rövidesen, szinte zajtalanul valósult át a gyakorlati életbe. Teljes csendben, a nyilvánosság teljes kizárásával, bővült ki a Tanács ezekkel az új tagokkal, akik a 16 megyei város csatlakozásával szükségessé vált munka- és területnövekedés révén jutottak. abhoz a felelősségteljes megbízatáshoz, hogy ezután az újjászervezett Tanács munkájálpan, mint megbízott tagok résztvegyenek. A megnyitó ülés június 8-án folyt le, aminek jelentőségét Bessenyey Xénó az alábbi szavakkal vázolta a Független Budapest munkatársa előtt: — Az intézményeknek — mondja Bessenyey Zénó — éppen úgy megvan a maguk történelme, mint az embereknek és az egész emberiségnek. Vannak napok, amelyek valóban »történelmiek« és -»sorsdön- tőek«, amelyek nagy fejlődés napját jelzik, de vannak viszont, melyek hanyatlást jelentenek és fekete betűkkel íródnak be az illető' intézmény életébe. — Én két dátumot említettem abban a beszédemben, mellyel, a kiszélesített s az új városrendezési törvény alapján összehívott Közmunkatanács első igazgató ülését megnyitottam. — Idézem ott elmondott szavaimat: — Az 1870. év június hó 23-án Andrássy Gyula gróf miniszterelnök elnöklete alatt összeült 17 férfi, annak a kornak csupa kiválósága, hogy Buda és Pest városokat elindítsák a fejlődés útján: Budapest, a Duna gyöngye, külföldiek álma, magyarok büszkesége, a mai ragyogó metropolis felé. Ekkor tartotta ugyanis első ülését az újonnan életre hívott Fővárosi Közmunkák Tanácsa. — Ma 1938. év június hó 8-át írunk. És e napot — amit joggal mondok »történelminek« — ma a magyar közélet, a magán- és közjog, a várostudomány, építészet, gyakorlati közigazgatás 42 kiválóságát van szerencsém itt köszönteni, akik azért jöttek össze, hogy a metropolissá lett Budapestet a fejlődés útján tovább vezessék, hogy a főváros környékét, a szegények városait, a magyar gyáripar települő, a munkásság és a kis egzisztenciák kedvelt lakóhelyeit, a városias kialakulás, a községeket jellegüknek megfelelő fejlődés útjára tereljék, hogy Budapest és környékének összhangját elsősorban a városrendezés és építésügy, de lehetőség szerint az együttélés egyéb területein is biztosítsák. — Ezzel az üléssel tehát — folytatja az elnök — a valóságba ültettük át azt az elgondolást, amelyből az 1937:VI. tcikk megszületett, s amelynek alapján a Közmunkatanács teljesen újjászerveződött. — Amint az 1870:X. tcikk, azon módon az 1937, évi VI. tcikk létrejöttét is hosszas és komoly megfontolások, hosszú évek fejlődése és tapasztalatai segítették a megvalósuláshoz. — A József nádori előterjesztéstől a Hild-féle víiosrcndczési terven, a közigazgatási és Pénzügyi vegyes bizottságon, azután a királyi szépítő bizottságon (Verschönerungsamt) keresztül hosszú az út a Közmunkatanács teljes, mai formájában és jelentőségében való kialakulásáig. De viszont hosszú az az út is, amit 1908-tól a Harrer Ferene-féle előterjesztés, számos szakértekezlet, érdekeltségi vita törvénytervezet-tisztító tüzén át, a vitéz Keresztes- Fischer Ferenc belügyminiszter által kiküldött bizottság működésén keresztül a városrendezési törvény megszületéséig Budapest és környékének a gondolata megtett, — Mert talán mondanom sem kell, hogy itt a felmerülő sok és különféle akadály leküzdésére nem volt elegendő egy ember munkája és akarata. Nagy erők, nagy képességek összetevődése kellett ahhoz, hogy közigazgatási és jogi merevségek, politikai aggályok, tényleges helyzetek megszokásának akadályait le lehessen győzni, s egy nagyszabású gondolatnak meg lehessen nyerni. — Nem mulaszthatom el, hogy ezúton is köszönetét ne tolmácsoljak mindenkinek, aki a munkából kivette a maga részét. Elsősorban illeti a hála és köszönet Bornemisza Géza minisztert, aki felismerve a városrendezés gondolatának nagy jelentőségét, az előkészítő munka fáradságától nem rettent vissza, s abból ugyancsak kivette a maga részét, s pártatlan irányító munkájával biztosította a gondolat sikerét. Ugyancsak hálás köszönet illeti Harrer Ferencet, lanka- dást nem tűrő munkálkodásáért, valamint Petrovácz Gyulát, dr. Usetty Bélát, a törvény- hozásban kifejtett munkásságukért a törvény parlamenti tárgyalása során, valamint Szendy Károly polgármestert és dr. Lamotte Károly alpolgármestert, akik a törvény gyors végrehajtásának a lehetőségét a pénzügyi kérdések megoldásával biztosították. — A tanács működését vizsgálva, a régi és a most életre hívott Közmunkatanács közt nagy a különbség. Az előbbi tevékenységét 70 év munkája mérlegeli. S tárgyilagosán ítélkezve meg kell állapítanunk, hogy alig van olyan része a modernné épült Budapestnek, ahol ennek a Tanácsnak a mún- kája nyomát ne láthatnék. A Vilmos császár, Károly, Múzeum, Vámház körútak, Nagykörút, Andrássy út, a földalatti vasút, a budai belső körút, a Palota út, a Hungária körút, a Gellérthegyi feljáró, a Ferenc József és Erzsébet hidak építése, a katonai laktanyák megváltása, a Baross uccai klinikák, a pénzügyminisztériumi palota, a budai törvénykezési palota, a várbeli Levéltár, az Árpád emlék céljára kijelölt terület, a Horthy Miklós híd feljárója, a Madách sugárút, a Tabán rendezése, a hajóállomások Bessenyey Zénó