Független Budapest, 1938 (33. évfolyam, 1-49. szám)

1938-01-19 / 3. szám

HARMINCHARMADIK évfolyam 1938 január 19 3. szám független Budapest VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 1-199-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSEG PARTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA Beszélgetés ZSMTVRY TfBORRML a Nemzeti Egység fővárosi pártjának elnökével a 12-es bizottság felelősségte tjes munkájáról, a NÉP történelmi hivatásáról és a párt jövő feladatairól ■hiány eltüntetésének a aneig’oldása, az csak iga­Két kérdés Tízmillió pengőt kell a fővárosnak »szanálnia.« Alighogy hozzá’áttak ehhez a máskor lehetetlennek látszó művelethez., már meg is oldották azt. Persze nem a forrnák és fennálló szabályok értelmében, csupán elvben és lényegben: de olyan nagy szó, hogy Szendy polgármester egyszerre megtalálta a megoldás írtját, hogy szinte meg kell lepődnünk azon, milyen természetes módon és eszközökkel on egy végbe ez a szanálás. Hárommilliót ad a tízből az állam, négy, negyedfélmillióval lesz több a főváros jövedelme, mintahogy azt a költségvetés előirá­nyozta, a megmaradó milliókat pedig megspórolják, ott ahol lehet. Tiszta sor, Kolumbusztojása, csak éppen rá kellett jönni. És szerencsére volt, aki rá­jöjjön. Ezzel a jövő évi büdzsé kérdése végképpen elintéződött. A főváros önkormányzata most foglalkozik az­zal, hogy mindezt alakba öntse és részleteiben is le­tárgyalja. Mert, ha egyszerű is, mint a kétszer­kettő, mégis megvannak a dolgoknak a maguk útjai, amelyet ép oly kevéssé szabad és lehet eltérni, mint a vonatnak a sinekből. Megy tehát minden a maga rendes útján és mire itt a tavasz, a főváros teljes figyelmét a nagy ünnepségek felé fordíthatja, amelyek ennek az esztendőnek nemcsak úgynevezett idegenforgalmi attrakciói, hanem Budapest jövőjé­nek sorsdöntő napjai' is lesznek egyúttal. Az ünnepek előtt azonban még’ nagy kérdések bolygatják fel Budapest és az* egész magyar közélet csendjét. A titkos választójog parlamenti tárgyalása küszöbön áll. A főváros élete is megváltozik a vá­lasztói joggal együtt, hiszen a törvényhatósági vá­lasztói jog’ terén is nagy változások várhatók. Az autonómia területén is sok szó hangzik' még el e kér­déssel kapcsolatban, egy azonban bizonyos: a fővá­ros választóinak összetétele érdekes változáson megy át, az a bizonyos »sötétbe ugrás« nem kerüli el Bu­dapest törvényhatósági pártjait sem, amelyek e pil­lanatban egyáltalán nem tudhatják, mit hoz szá­mukra a jövő. A főváros adminisztrációja azonban már tisztá­ban van azzal, hogy óriási feladat vár reája az új választói joggal kapcsolatban. At kell szervezni az egész apparátust, új névjegyzéket kell összeállíta­nia, egészen új szempontok figyelembevételével és kivizsgálásával: olyan feladat lesz ez, amely nem­csak siílyos anyagi áldozatot jelent, hanem rend­kívüli munkát is. Örömmel végzi el azonban a fő­város ezt a feladatot, mert ezzel végre olyan nyugvó­pontra kerül a magyar közélet a Darányi-kormány jóvoltából, amelyre 'aggodalmas bizonytalansággal készült több mint három évtizede. * De nemcsak ez a szempont az, amely megnyug- tatólag hat a főváros polgári társadalmára a vá­lasztójogi kérdéssel kapcsolatban. A legfontosabb, sőt döntő ebben a kérdésben, hogy az líj választó­jog a fővárosban az intelligens polgári réteget és a ! tanult, konstruktív gondolkozásét munkásságot teszi j meg a magyar alkotmányos élet ala/pjává, azokat a nemzetfenntartó erőket, melyek az ősi alkotmány keretein belül akarják és fogják tovább vezetni a nemzet sok vihart kiállott hajóját új láthatárok szivárványon horizontjai felé. E két nagy esemény, az egyik, az eucharisztikus kongresszus, — amely gazdasági és városfejlődési szempontból rendkívüli jelentőségű, nem említve annak egyházi és erkölcsi vonatkozásait — a másik pedig, a választójog ügye, amely a magyar alkot­mányosság legnagyobb eseménye sok évtized óta, akkora jelentőségűek, hogy mellettük eltörpülnek a várospolitika napi aktualitásai. A napi politikának nincs helye a városházán: a választójog kérdése azonban nem politika, annál sokkal több: a nemzet életének vagy bukásának kérdése. Elhibázott, vagy túlzotl intézkedése könnyen válságba sodorhatják mindazt, amit sikerült ezer éven át felépíteni és éppen ezért a főváros polgársága megértő szívvel helyesli a, kormány bölcs óvatosságát, amely nem akarja bizonytalanságok prédájává tenni a nemzet életét, hanem a magyarságnak arra a biztos funda­mentumára épít, amely híven és kipróbáltál! szol­gálja a további fejlődést a. mai élet ezer bizonytalan­sága között. A sok rossz közt, amely minden oldalról fenyeget., ez nyugtat meg bennünket, ez adja meg azl az erőt, mellyel sikeresen fogjuk megoldani a reánk háruló nagy feladatokat. Általánosam tudott dolog,, hogy a helügyminiszter I ismeretes leirata a költségvetés, új, deiicátmetnlteis1 ösz- sízeállitásia ügyében, a városháza mindem pénzügyi szakemberét olyan nagy, olyan súlyos és1 nehéz, fel­adati elé állítattál, amihez nem elég a szakismeret, mert 'nagymértékben szükséges hozzá az önkormány­zat szüretelte csakúgy, mint magának a fővárosnak önzetlen szolgálata és a fővárosi polgárság életbevágó érdekeinek igazi védelme is. E hármas érzés tette lehetővé, hogy az óriási munka Szendy Károly polgár mester irányítása és személyes részvétele mellett; el­készülhetett. A Végrehajt ássál megbízott tizenkettes bizottságot már a múlt héten össze is hívták, ami azt jelenti, hogy minden tényező, kinek az új költség­vetésben valami munkája, volt, erőn felüli muinlkiát végzett, mert hiszen rnási ép új tervezet el sem készülhetett volna,. Meg kell jegyeznünk, hogy a;z i öinkormámyaaitl miniden igaz hívei készséggel vállalta I ezt a mimikát, már csak aJZ lautonómiaJ iránti tiszte- j létből is, amely a minisztert Is arra vette, hogy sza­kítva, az utóbbi idők gakorlatával, — az autonómia .szelleméhez híven — ne a. minisztérium, hanem maga a főváros végezze el a, szükséges munkát s így az önkorányzat szelleme teljesen és csorbítatlanul ér­vényesüljön. Az első tizenkettes ülés — amint a sajtóból isme­retes — nem történt meg, mégpedig éppen Zsitvay Tibor halasztó indítványa miatt, aki azzal az érvelés­sel kérte a halasztást, mert nem volt elég idő a pol­gármesteri jelentés áttanulmányozására. A halasztás miéig is förtéjnit s az első tizenkettes' ibizottsági ülést egyhetes késéssel, éppen a mai napra tűzték ki. Ez a. köniilmny jő alkalmiul szolgált, hogy Zsitvay Tibor személyét bizonyos irányból a, támadások pergőtüzébe állítsák s úgy tüntessék fel a halasztó indítványt, mintha csak ürügyül szolgált vollmai, hogy Zsitvay Tibor résztvehessien zavartalanul azokon az estélyi ünnepségeken, melyeiket a hármas külügyminiszteri találkozó alkalmából rendeztek s /melyeikre érthe­tőéin! — a, NÉP főivárosi szervezetének elnöke is hiva­talos volt. A gúny ősi megjegyzések nem maradtuk el. Ez természetes, hiszen a, politikai elfogultság hamar talál mérget, hogy nyüali hegyét belemé irtsa,, mikor az edlenifél meigisebzéiséről s a maigiai pártérdekeinek esetleges növeléséről van. szó. — Persze, az Opera előbbvaló, mint a főváros. — Párizs megért egy misét a francia királynak —- de Zsitvaynak Budapest nem ér meg egy operai ba­lettet — mondták gúnyos .nyilazással, gondolván, hogy ez minid jó szolgálatot tehet a néphalignint irányí­tásában a. miaiguik javára, Zsitvay ellen. Persze, a, szándék csak szándék maradt és Zsitvay Tibor fölé­nyesen tért napirendre az erőszakolt beállításon. „Miért kértem a 12-es bizottság ülésének elhalasztását — Mint minden lépésemet; — mondja az elnök — a halasztási indítványt is tudatosan és megfontolva tettem meg, mégpedig magának a fővárosnak és az ügynek .jólfelfogott érdeké­ben. Aki tudja, hogy miről van ezúttal szó, aki tudja, hogy mi a tizen kettes bizottság mun- ikiájia s milyen felelősiS'éig hárul erre a ibiiziclt- isáigra, .az nemcsak természetesnek, de köteleis- siégszerüneik fogja venni tőlem, ha ezúttal is ragászikodtaim, vallott és mindig gyakorlott cl- vemhez, hogy wiíwIch kérdéshez annak alapos ismeretével szóljunk hozzá és1 csakis a kérdés minden oldalról való megvizsgálása után fog­laljunk abban állást. S akinek fogalma van róla hogy mit jelent a. költségvetési munka s a zol ni fogja nézetemet, hogy itt nem lehet helye a felületes és elha­markodott munkának. Aki ezért a felfogásomért azzal vádol engem, hogy bármily ünnepségek miatt háttérbe szo­rítom kötelességemet, annak én csak azt felel­hetem, hogy nem ismeri, felfogásomat, s nem tudja, vagy nem alkarja tudni rólam, hogy vagy vállalok valamit, vagy nem De ha egyszer elvállaltam, azt minden erőmmel, és tehetségemmel szolgálom. Pártom tagjait is ebiben a szellemben, igyekeztem vezetni, hogy a munkába, amit önként válla inak, vigyék bele lelkűk és szer etet ük melegét, mért Széchenyi szerint is csak az ilyen munkának lehet sikere és eredménye. M párt történelmi hivatása — De különben is -— mondja emelten Zsit­vay Tibor — nem Almiéira az az emberi lelket, aiki feltételezni tudná, hogy ebben a műm kában, vagy mondjuk miéig helyesebben: éppen ebben a. munkában bármi Íven más szempont is vezet­hetne engem, mint a siker biztosítása. Fejte­getnem :seim kell, hogy a fordulattal, amely a miniszteri dön­tésen keresztül egy évekig húzódó vitás és kényes kérdést juttatott az elintézés és megoldás sokáig ered­ménytelenül sóvárgott révébe: én a ma­gam és pártom hivatásának, mondha­tom ezúttal is bátran: történelmi hiva­tásának az elismerését és méltánylását látom. Erre a történelmi hi vatásra többször tettem cél­zást beszédemben csakúgy, mint a Független Budapest-nek adott nyilatkozataimban. Nem ok nélkül emeltem ki hangsúlyozottan mindannyi­szor, hogy én még néhai Gömbös Gyulától meg­kaptam az ígéretet, hogy engem e hivatásom­nak a teljesítésében a, kormány megértőleg fog támogatni s igyekezni fognak az akadályokat, lehetőség szerint, elhárítani, amelyeket a nehez idők nehéz körülményei az állam és főváros közé toniyosított­Ezt az Ígéretet megkaptam a jelenlegi kormányelnökünktől is. Ennek az ígéretnek az ereje buzdított engem és pártom tagjait is, hogy községi politikánkba bele tudjuk vinni azt az alkotómunkát, mely eb a Darányi-kormány az országos politikában is érvényre juttat, szinte erőnkön felül valósítván mieg mindazt, amit a imái szociális élet (parancsa feltételez és megkövetel. De ez? tette lehetővé, hogy a legnehezebb időkiben is, mikor még a kezdet nehézségei, akadályozták pártunk mun­káját: erőit tudtunk kapni a hiten és a meg­győződésen keresztül, hogy milyen messze az idő, amikar a főváros é\s az állam nem mint ellenfelek állnak majd egymással szemben, nem mint viaskodó, peres felek, ahol az erősebb fel mindig ia győzedelmeskedő is- Újévi nyi Latkoizia- > fonalban mondottam, hogy a döntésnek az elvi jelentősége nagy horderejű s merőben ^ hibás volna, ha azt csupán a. számok mérlegén méz- nők. mert ez a kereskedői mérlegelés nem fc-

Next

/
Oldalképek
Tartalom