Független Budapest, 1937 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1937-03-24 / 12-13. szám
Független Budapest DARÁNYI KALMAN mondja a következőket: íBudapeót Igazi tiiuatáóa, dagi/ fläzpxmtja tägigen mind az ipáid, mind a mezdgazdaöxígi t&cmeíéó ixányítátmiafí, me>d cóuH mind a kettä eggütteó ficjCadé&éftöt születhet meg az oxózág gazdagodása éd Mdoguíáóa a áítaluk nyert aíátámaóztáót a föaá’UM, gazdasági élete is. A Független Budapest legutóbb abban a kivételes megtiszteltetésben részesült, hogy hasábjain Magyarország miniszterelnöke mondotta el nyilatkozatát az éppen időszerű kérdésekről. | Ez a kitüntető kegy arra bátorított bennünket, hogy újból a miniszterelnökhöz forduljunk j azzal a kéréssel, hogy a húsvéti ünnepek alkalmából mondaná el olvasó közönségünknek, mi azt, annit a mai magyar éleiben s Budapest életében vigasztaló és reményt keltő jelenségnek tart s amik a felhős jelen ellenére is biztatóvá teszik a jövendőt. Darányi Kálmán miniszterelnök a következőket mondta a /,Független Budapest ' munkatársának: Budapest, 1937 március 24. M HÉT Budapest szíve Sokszor halljuk, hogy mi mindene Budapest az országnak. — Az agya — állítják sokan — amit talán a sok és szerteágazó tudományos művelés mellett az a sokszor támadott valóság is bizonyítani látszik, hogy nem is számít nálunk akárcsak a papiros, ha mindjárt olyan nagy stempli is van rajta, mint »kalapod karimája«, ami nem teszi meg az utat Budapestre, ha mindjárt csak arról van is benne szó, hogy a C-sajágó-recsegei pályaőr cserélni szeretne a szomszédjával. — Hiába — Budapest az ország agya ,s ha még így van, akkor tudnia illik mindenről. — Nem is annyira az agya — mondják ezzel szemben mások — mint inkább a — gyomra. S akik ezt vallják, könnyű a helyzetük. Egyszerűen hivatkoznak a statisztikára. Itt aztán bődü- letes számok beszélnek arról, hogy mi mindent tud megemészteni ez a város, anélkül, hogy ez a gyomor csak egyszer is felmondaná a szolgálatot. Hogy aztán az »agy« pártnak van-e igaza, vagy a -»gyomorji-nak, arról lehet vitatkozni, mint ahogy tényleg vitatkoznak is, hiszen mi — magyarok — érijük is, szeretjük is a vitatkozás mesterségét. Felkay Ferenc tanácsnoké az érdem, hogy új fordulathoz vezesse a kérdéses vitát, rávilágítva egy olyan v'alóságra, amire kevesen gondoltak eddig. De, mert közismerten ő is a szív embere, megérezte ennek a nagy, óriási városnak a szíve verését s nem sajnálta a fáradságot, hogy elegei tegyen a kőbányai NÉP szervezet meghívásának s a közkedvelt Dongo Orbán elnök meleg üdvözlésére, előadást tartson arról a gazdasági és lelki átalakulásról, amelyen Budapest a világháború és forradalom alatt átment. A tudományos és elméleti cím voltaképpen Budapest »szívét« takarja, mert Felkay Ferenc egyórás előadásában a gyakorlott ember ügyességével úgy tudta sűríteni anyagát, hogy egész Budapest fejlődését vázolja meg benne, megrajzolva az események pergő cselekményein keresztül, hogy a Szent Istvánt birodalom Budája, hogyan fejlődött a mai milliós Budapestté, Európa legszebb s a magyarok méltán irigyelt fővárosává. Az előadás megtudta, értetni a hallgatósággal, hogy miért és hogyan leheteti Budapest az ország agya is, gyomra is s főként, hogy ezek mellé, hogyan találta meg Budapest a maga szívét is, — amely mint a szeretet igazi hőforrása — akkor kezdett magára eszmélni, magára találni, mikor az országnak, de magának a fővárosnak is erre a szeretetve a legnagyobb szüksége volt: a háború és a forradalom számumjának sorvasztó széljárása és vihar zása után. S mintha a főváros segítő társává vált volna magának a természetnek. Ez is a legsivárabb időkben fakasztotta, fel Budapest talajából a csodásabbnál csodásabb és gazdagabb hőforrásokat. S Budapest szíve? Budapest szíve is, mint a jó szülőé, akkor kezdett a legmelegebben dobogni, mikor fiainak a legnagyobb szüksége volt szeretetve, megértésre és gyámolításra. Felkay Ferenc előadásának laterna magikája odavetítette a főváros teljesítményeinek fokozódó gondosságát az emlékezés falára, aminek áldozatos készsége sokkal nagyobb, sem hogy egy zsúfolt nagyterem közönségének mégis csak szűkebb körén belül maradjon, mert megérdemli, hogy mindenki tudomást szerezzen erről az áldozati nagy munkáról, amely a legmostohább viszonyok mellett is talált módot, hogy megdobb'ajntassa a maga szívét s ezzel enyhítse az emberi szenvedést, s főleg az élet legnagyobb kincsével: a gyermekkel szemben éreztette, hogy mit jelent, hogy Budapestnek érző, megértő és meleg szíve van, ami aztán óriási anyagi áldozattal eltüntette a ványadt gyermekarcokról a kezdődő tüdővész vérrózsáit, hogy az ingyen ebédek, ingyen- , tej és orvosi rendelőkön keresztül felfejlessze a maga, jótékonyságát egészen az erdei iskolák áldásáig, hogy még itt se álljon meg, hanem menjen tovább az életmentés ösvényein. Ha Felkay Ferenc előadását nem is tudjuk eléggé ismertetni a maga bő anyagának egy rövid cikk keretét messze túlhaladó gazdagsága miatt, de arra mégis kötelezve érezzük magunkat mind az előadóval, mind a kőbányai NÉP elnökséggel szemben, hogy köszönetét mondjunk nekik az előadás megrendezéséért, hogy így alkalmat nyújtott az érdeklődésnek, hogy megismerje Budapest szívét, a, Felkay Ferenc hivatott és szakszerű előadásán keresztül, annál is inkább, mert hiszen ennek a munkának ö is egyik cselekvő részese. ___________________________________________ (Zs. J.) KA RDOS JENŐ Sgrtt I rendező, Központi fűtés, vízveze- r téK és csatornázási vállalata Budapest, VL, Ó ticca 31. Tel,: 1-179-05 | KECSE NAGY SÁNDOR ácsmester BUDAPEST, X., KERESZTÚRI UT 8 Telefon: 1-424-97 PETIK JÁNOS épületbádogos munkák vállalata Budapest, VI., Ó ucca 14, Telefon: 1-188-81 — Talán általános emberi szokás, hogy mindig1 azt a kort szokás »nehéz«-nek és »kri- tikus «-nők mondani, amelyben éppen élünk, 'ha mindjárt nem is olyan nehéz és nem is olyan kritikus, mint amilyennek gondoljuk. Hogy ez a megállapítás nem vonatkozhat éppen reánk — azt a háború végső eredménye s az utána következő események talán eléggé megmagyarázzák. — Hiszen maiga az az egy körülmény, hogy nekünk — mai nemzedéknek — kell elviselnünk azt a nyugdíj terhet, ami a menekülés következtében szakadt a csonka ország fiaira, noha annak viselésére a békeszerződések szerint is nem mi volnánk kötelezve — ez már maga eleget mond megpróbáltatásunk s a ránk szakadt terhek szokatlanságáról és kivételes nagyságáról. — Hogy mindezt vállaltuk s hogy mind e vállalásunknak meg is tudtunk felelni mindmáig — nemcsak az élni akarás mellett, beszél — de olyan páratlan szívósságról is, ami méltán ébresztheti bennünk* azt a tudatot, hogy az »élet népe« vagyunk, aminek sorsa a latin közmondás pálmafájáé, ami még kövek alatt nő és terebélyesedik — ahelyett, hogy elsat- nyilna. — Sokat szokták idézni a német Hinden- burg szavait, amelyben a nagy katona Istenben való hite éppen úgy meg nyilatkozik, mint saját népében vetett rendületlen bizakodása, mikor minden csapást azzal a megnyugvással vesz tudomásul: —- Ki tudja, mire jó? s mire szolgál? —- Én magam is, mint Istenben hívő magyar ember sokszor keresem a ránkszakad-t megpróbáltatásokban az,t a »jói«, ami ezek nyomán — mint a Nílus áradása után a termékenyítő iszaplerakodás — megmarad, hogy népünk számára üdvös gyümölcsöt teremjen, s megmondom: meg is találom. A lelkiek terén éppen úgy, mint a gazdasági élet területén. Az egymásrautaltság teremtette meg a keresztény uniót — Azt hiszem, nem mondok új dolgot vele, ha arra az egymás keresésére utalok, ami nemrégiben indult meg a keresztény felekezetek között s amelyek mind katolikus, mind protestáns részről az illető egyházak legjobbjait szólaltatta meg még pedig mindannyin az óhajtott és sóvárgott összefogás érdekében a »keresztény unió«, testet öltésére. Ebben a kérdésben magam is nyilatkozván, azt azi álláspontot foglaltam el, ami szerinem ma a legtöbb keresztény ember felfogását tükrözi: hogy az egymással viaskodó felekezetek még teljes győzelmük esetében sem nyerhetnek annyit, amennyit veszítenek a vias- kodás útján. S ez az eredménymegállapítás már eleve ítéletet mond még pedig a felekezetek békéje és összemunkálkodása — tehát az »unió« mellett. — Olyan mozgalom ez, ami minden igaz keresztény embert azzal az áhitatos örömmel tölt el, hogy átérezze az idők jelentőségét s azt a belső lelki átváltozást, ami szükséges ahhoz, hogy az eddig külön úton járó Krisztus- hívő magyarok végre találkozzanak, még pedig »a nagy közös értékek megbecsülésében és védelmében. — Hogy ez az összetalálkozás mit jelentene a magyar élet megtisztulásának, megszépülésé- nek, meggazdagodásának szempontjából — arról aligha kell többet mondani, mint azt, hogy legjobbjaink százados álma teljesednék ki benne, nem is szólva, a Prohászka ismert szivárványáról Debrecen és Pannonhalma között. — Ehhez az célhoz még nem értünk el. De hogy előbb-utóbb el fogunk, mert el kell jutnunk hozzá, az mindnyájunk reménye. — De viszont, ha ezt a célt elérjük, abban bizonyos részűk van a ránkszakadt szerencsétlenségeknek és megpróbáltatásnak is. Ezt talán mindenki olyan tisztán látja, mint magam. — Olyan lelki jelenségről van itt szó, aminek valóban örülnie kell minden magyar embernek, akinek megadatott, hogy a magyar sorsot a maga egészében lássa és érezze, mégpedig nem is földrajzi határok tagozódása szerint, hanem magának az összmagyarságmik az egyetemes szempontjából. — Hogy így nézve a dolgot, milyen új erőforrást nyerhetne ez a határokon túl élő magyarság a keresztény unió gondolatában, azt mindenki megállapíthatja, aki tudja, hogy mennyit senyveszt a széthúzás s mennyit gya- rapít az összetartás az egyes és a tömegek életében egyaránt. — Nekem különös gyönyörűségem telik benne, hogy ez a megindított lelki folyamatot figyelemmel kísérhetem s hogy a megvalósulás reményének lángját a lelkemben élesztgethetem. Húsvéti bizakodásunk nem reménytelen ... — De vannak a gazdasági életben is jelenségek, melyek arra mutatnak, hogy húsvéti bizakodásunk nem éppen reménytelen s ha lassan is, de érik mégis a megvalósulás felé. Nekem, mint földművelésügyi miniszternek különben is a husvét a legkedvesebb ünnepem. .Ekkortájt köszönthetem az én mezőgazda, barátaimat, még pedig a mezőgazdasági kiállítás keretében a fővárosban: Budapesten. — A tárgyilagos megállapítás szerint ez a kiállítás igazi tükörképe annak a gigantikus munkáinak, ami odakint a vidéken folyik, még pedig azért, hogy az egykor oly híres mezőgazdasági termelés a versenyt állja, először is az ő maga múltjával szemben, ami kötelez, másodszor az országgal szemben, melynek szentelt hagyománya követeli meg, hogy ennek a, mezőgazdaságnak a további fejlődéséhez a lehetőséget biztosítsuk s harmadszor azon országokkal szemben, melyek a magyar mezőgazdaságra, mint példára néznek s hogy tanuljanak tőle, rendesen el is látogatnak ilyenkor hozzánk. De mindezt egyesítve és összefogva, a vidéknek Budapesttel való találkozása, lelki élménye is minden vérbeli gazdának, olyasféle, mint a csokortűzés a felépült ház ormán. A kiállítás mindig beszédes üzenés Budapest felé,, vagy ha akarjuk, szövétnekgyuj- tás, hogy a lángok lobogása jelezze, az iparinak mondott, és tartott Budapestnek a magyar vidék szeretet és megértés sóvárgását a főváros felé. — Egy-egy ilyen találkozás igazi lelki kapocs, ami nem múló természetű s nagyban szolgálja Budapest igazi hivatását, még pedig- azt, hogy központja legyen mind az ipari, mind a mezőgazdasági termelés irányításának, mert mind a kettő együttes fejlődéséből születhet csak meg az egész ország gazdagodása és boldogulása s általuk nyer igazi alá támasztást a főváros gazdasági élete is. — S minél közelebb tudjuk hozni az ipart a mezőgazdasághoz s minél jobban tudjuk biztosítani a termelést mindkét művelési ágban — annál jobban szolgáljuk Budapest, az egész ország s egyben a magyar jövő érdekeit. Zsirkay János.
