Független Budapest, 1937 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1937-03-17 / 11. szám

Budapest, 1937 március 17. Független Budapest 3 Az újságírók szabadságlakomája Szendy Károly polgármester hatalmas beszéde március 15. jelentőségéről M HÉT Egy elnémult hegedűről Kazinczy Ferenc mondja egyik írásában: — Csak igen kevés ember tartozik ama szerencsé­sek közé, akik megkérdezve életük alkonyán: mindent másképpen óhajtanéinak, mint ahogyan valóban él­tek s akik több keserűséget őrizgetnek emlékezetűk- | ben mint nyugodtságot és megelégedést. Nos, Hubay Jenő minden emberi megítélés sze­rint nem ezek közül való volt. Hiszen mindenki olyan »szerencsés« embernek tartotta, akinek szinte telt ma­rokkal szórták az élet nemtői az ajándékokat, a hír­nevet, ia gazdagságot, a gondtalan jólétet, no meg — amit tahin először kellett volna említeni — á boldog, zavartalan otthon édes nyugalmát, a hitvesi hűsé­get éppenúgy, mint a gyermekek ragaszkodó szere- tetét, akik mindig amaz áhitat melegségével említet­ték apjuk nevét, amit ennek a kiváltságos embernek a személye megérdemelt tőlük úgy, mint mindenkitől. Egyik újság körkérdést bocsátott ki karácsonyi ünnepi számában, minden hírneves emberünkhöz azt a kérdést intézve hozzájuk, hogy szeretné-e ha újra kezdhetné a pályát, amelyen egész életében haladt? S ha. igen, mit csinálna másképpen, mint ahogy tény­leg csinálta? Hubay válasza mindenkit meglepett. Röviden ez volt: — Dehogy kívánnám. Elég volt. Meglepő válasz. Sokan meg is kérdezték a mestert, miért adta a váratlan választ, ami azt a látszatot kelti, mintha, valami rejtegetett titkot őrizne a belsejében, ami csak az ő titka, amiről nem tud senki, s amit el sem tud­nak képzelni annyi sok szerencsés körülmény össze­találkozása mellett, ami Hubay Jenő életét és pályá­ját oly szokatlan és kivételes magaslatba helyezi a magyar művészsorsok között. Hubay Jenő válasza erre: — Éppen azért nem kívánnám a megismétlését, mert az elsőt olyan kivételesen szerencsésnek és ki­vételesnek tartom, hogy kockázatosnak, vakmerőségnek tartom a gondolatot is, mintha- ezt még egyszer meg lehetne hasonló módon ismételni. így már igen. Még egy idézet. A német bölcselő szerint nincsen nagyobb boldog­ság a földön, mintha egy ember mindig azzal foglal­kozhat, amit valóban szeret s nem kell »mellék«-foglal­kozást keresnie, amivel lehetővé teheti, hogy üres óráit áldozhassa lelke vágyainak. Hubay Jenőnek az a. nagy, talán legnagyobb sze­rencse adatott meg, hogy hegedűje mellett nem kel- ' lett i>mellék«-foglalkozás után néznie a kenyér biz­tosítására. Mint csodagyerek, már a tizennegyedik életévében me gr észegülhetett a világ tapsaitól és hódolat át ól s csak az ő kiváltságos szerencséje, hogy nem részegült meg tőle, de azoktól a sikerektől sem, ami a csoda­gyermekség után a meglett férfiúnak jutott osztály­részéül. Milyen különös játéka és jelképe a sorsnak, hogy Stradiváriusza olyan értéket képviselt, aminek érté­kelésére nem is vállalkozott a világ, hiszen minden összeg, amit mondottak róla, csak egy imaginárius-i szóim, aminél lehet a tízszerese éppen úgy az igaz, a valódi, mint ahogy az lehet a fele. Hiszen a faanyag maga csak olyan matéria éppen, mint azé az eszközé, amit a cigány nyikorogtat a falu végén s ami az igazi érték benne, éppen az, hogy egy Hubay Jenő tartja az álla. alá s egy Hubay teszi a lószőrvonót a húrokra, hogy megszólaljon a Straidiváriusz igazi lelke, ami nem szólal meg többé. Ha meg is szólal, de nem az az áll fog hozzá símidni évszázados fájához s nem az a kéz fogja elindítani rajta a vonót. , A fej lehanyatlott, a kéz megmeredt. S mindez ott történt, a Városháza tanácstermében, ahol Budapest nagy és lelkes barátai jöttek össze, hogy megbeszél­jék a Szent Istváni ünnepek programját s a dal és a zene szerepét ebben az ünnepségben. Es Hubay Jenő résztvett a tanácskozásban. Szórt kért, meri elgondolásai voltak. Szót kért, pedig napok óda rosszul érezte magát. És mégis .. . Beszélnie kel­lett, mert a. zene ügyéről volt szó — a magyar zené­jéről, amelynek szolgálatában a tizennégyéves csoda­gyerekből hetvennyolcéves aggastyán lett — anélkül, hogy ezt a szent és örök szerelmét valaha is meg­csalta, kijátszotta és cserbenhagyta volna. És az utolsó lehellete, elhalkult szava is ennek a szent, égi szerelmének szólt: a magyar zenének. Szebb, méltóbb befejezési: Hubay éleiéhez agy el­gondolni sem képes. Egy tökéletes élet. — egy felemelő, magasztos amire a. halál is csak az élet igazolása. Zs. J. PrcJtisch János I építészmérnök, építőmester törvényszéki és árvaszéki hites szakértő Budapest, I, Csaba u. ll a.T. 1-563-99 Fénymásoló-intézet Fénymásoló- és másolópapírok Magyar vegykészítményű papírgyár ncor .íj, huh VI-» 6 «ec« 49. user JaKdD Telefon: 1-233-90 A Magyar Újságírók Egyesülete évenlkint meg­tartott márciusi ünnepének az idén különös jelentősé­get adott az ,a körül­mény, hogy az ünnepi be­széd megtartására Szendy Károly polgármestert kérték fel, aki a megbí­zást el is fogadta. Az új­ságírók rendkívül nagy számban gyűltek össze az ünnepi szónoklat meg­hallgatására, de megje­lentek azon a (hivatalos sajtó képviselői is. Ott láttuk: Rákóczy Imre min. tanlálcsost, a minisz­terelnökség sajtóosztá­lyának vezetőjét, aki Pá­sint Ödön osztálytaná­csos és Kolosváry Bor­osa Mihály előadó (kísé­retében jelent meg, de ott volt Szentistványi Béla, a külügyminisztérium- sajtóosztályának vezetője, Durugy Ferenc külügy­miniszteri tanácsos, valamint dr. Kelecsényi Ferenc a francia (követség sajtóattaséja is. A fővárost Kara- fiáth Jenő főpolgármester képviselte. Az újságírók sorálban voltak: Márkus (Miksa, az Újságírók Egye­sületének elnöke, Hegedűs Gyula alelnök, Boros László főtitkár, továbbá Salusinszky Imre, dr. Tóth László, Szöllősi Zsigmonid, Pethő Sándor, Mórái Sán­dor, Roóz Rezső főszerkesztők, Kovács (Dénes, Révész Mihály, Vidor Gyula, Bónyi Adorján, Radó Rikárd, A szellemi szükségmunka-akció egy idő óta két csoportra oszlik. Néhány éve -— mint népjóléti meg­hízott -— több, mint 700 szellemi szükségmunkás ál­landó jelleggel van foglalkoztatva és ezeket évenként egy-két hónapra fizetésiden szabadságra küldik, hogy 'alkalmaztatásuk még se legyen folyamatos. Ezekhez csatlakozott a múlt év őszén további 200 szellemi szükségmunkás, akiknek foglalkoztatását szintién hosszú időre tervezték és akiket a koldus- kérdéssel. kapcsolatban is alkalmaztak. A szellemi szükségmunkások másik csoportja a rövid időre, két-liárom hónapra felvett alakalmi munkaerőkből rekrutálódik. Ezeket minden év telén foglalkoztat­ják és alkalmaztatásuk kizárólag nyomorenyhítést céloz. A városházán elhatározták a szellemi sziik- ségmunka-rendszer teljes revízióját, miután a mai helyzet a fővárosnak nagy anyagi megterhelést jelent. A napokban a kerületi ’elöljárók bevonásával értekezlet volt a városházán Schuler A Bazilika körüli Szent István tér rendezése régóta húzódó probléma. A főváros már évtizedek óta készül e városrendezési feladat keresztülvitelére és annakidején e célból szerezte meg a Zrínyi ucca és a Sas ucca sarkán levő régi, emeletes házat. Ezt az épületet azóta folyton készülnek lebontani, de a terv kivitelét folyton halogatták, mert nem látták értelmét annak, hogy a térrendezést részletekben hajtsák végre é.s a lebontott ház mellett a kiszö- gelő szomszédház tűzfala éktelenkedjék. A jövő évi Szent István év azonban döntő lökést adott a, Ba­zilika körüli terület végleges rendezéséhez. Ort.vay Rezső plébános, és a lipótvárosi egyház- község vezetősége beadvánnyal fordult a polgár- mesterhez és rámutattak arra, hogy a jövő évi Szent István év az idegenek óriási tömegét fogja Budapestre vonzani és az egyházi ünnepségek kere­tében a Bazilikát soha nem látott tömegek fogják felkeresni. Kívánatos lenne tehát, ha ez ünnepségek idejére a Bazilika környékének végleges rendezése megtörténnék és a gyönyörű, 'hatalmas templom- épületet méltó környezet övezné A polgármester e bea'l|(vány alapján napi­rendre tűzte a Szent István tér rendezésének kérdését. A rendezés végrehajtásának eddigi legfőbb aka­dálya az volt, hogy a Szent István tér 10. számú nagy bérház, amely a Wekerle Sándor uccába is hú­zódik, magántulajdonban van. Tárgyalásokat kezd­tek a háromemeletes bérház tulajdonosaival Ruszti- Ruszt Oszkár és birtokostúrsaival a bérliáz kisajá­títására. A megegyezést most sikerült létrehozni. Balassa József, Sziklay János szerkesztők és az új­ságírók rendkívül nagy számmal. Az első poháriköszöintőt Márkus Miksa udvari ta­nácsos, az egyesület elnöke mondotta a kormányzóra, majd Szendy Károly tartotta meg nagyihatású ünnepi beszédét a Jókai- serleggel a kezében: A nemzeti közvélemény — mondotta Szendy Károly március 1’5-ét kezdettől fogva ünnepnek érezte. Amikor a törvényhozás márciusi idusát nem­zeti ünnepnek nyilvánította, akikor ezzel kijelentette, hogy a márciusi eszmények nemzeti és állami éle­tünk szellemi birtokához, ősi örökségéhez tartoznak. A sz-abads'ág ünnepnapján mélyen érzem a történelmi összefüggést a nemzeti szabadság, a szabad sajtó és az önkormány­zat között. Szabadság nélkül nem fejlődhetik értékálló, virágzó kultúra. A sajtószabadság biztosítéka és feltétele lett a par­lamentáris alkotmánynak. A szabad, sajtó hajtó és irányító erő az alkotmányos közéletben. A sajtó a nemzet élő leikiismerete é-s jaj annak, amelynek nincs lelíkiismerete és hamis utakon jár. A sajtósza­badság sarkalatos része a magyar alkotmánynak, kiegészíti a parlamentarizmust és a polgári szabad­ságot. j A polgármester beszédét hosszantartó tapssal fogadták az ujságírótársada 1 óim tagjai. Dezső alpolgármester elnöklésével. Ezen az értekez­leten megbeszélték az óitszervezés módozatait és az egész szükségmunkaakció új alapokra helyezését. Ér­tesülésünk szerint a főváros valamennyi szellemi szükségmun- kást elbocsájtja szolgálatából és körülbelül 4(H) használható munkaerőt fog újból alkal­mazni. Ezek hosszú időre szóló megbízást kapnak és ezzel nemcsak a szükségmunka-akció nyer végleges rende­zést, hanem az érdekeltek exisztenciája is biztosítva lesz. A legalakalmasa-bb, legmegfelelőbb munkaerő­ket fogják kiválogatni és ezeket kizárólag a kerületi elöljáróságokhoz osztják be. A központi hivatalokba többé nem kerülnek szellemi szükségmunkások. Hí^ szerint a jövőben a téli szükségmunka-akeiét sem is­métlik meg. A napokban jelenik meg a polgármester rende­leté, mely ilyen értelemben intézkedik a szellemi szükségmunkások sorsáról. tavaszra szép lesz a Bazilika környéke A 216 négyszögölön álló régi épületet a fővá­ros 330.000 pengőért megvásárolta és az errevonatkozó előterjesztést a városrendezési bizottság már elfogadta. Tekintettel arra, bogy a háztulajdonos csak novemberre mondhat fel az épü­let bérlőinek, a ház november 1-én kerül a főváros tényleges birtokába és akkor hajtják végre azonnali lebontásóit. Egyidejűleg lebontják a főváros birtoká­ban levő szomszédos, Sas ucca sarkán levő épületet is, úgy, hogy ezzel a Szent István tér kiszélesítése a megállapított szabályozási vonalnak megfelelően egyszerre végrehajtható. A lebontásra ítélt két bérliáz telkének nagyré­sze a. tér kiszélesítés céljára lesz felhasználva. Meg­marad azonban a szabályozási vonalon túl egy kes­keny, 8 méteres területsáv, amely a két bérháznál legfeljebb 100 négyszögöl. A főváros úgy határozott, hogy ezen a 100 négyszögölön, mely hosszú fronttal bíró teleksáv, saját maga építtet hatemeletes bérházat. Az építkezést még 1937. végén megkezdik, úgy, hogy 1938. nyarára, az eucharisztikus kongresszus idő­pontjában az új bérpalota a Bazilika szomszédságá­ban teljesen elkészüljön és sem üres telek, sem mun­kában levő építkezés a Bazilika környékét ne csú­fítsa eh Az építkezés körülbelül 250.000 pengőbe fog kerülni, de tekintettel a kitűnő fekvésre, a főváros reméli, hogy a keskeny bérházban létesülő lakáso­kat jó áron tudja majd értékesíteni és ez a befekte- és hasznos beruházásnak bizonyul. Szendy Károly Elbocsátják a főváros 900 szellemi szüksésmunkását és újból alkalmaznak 400 használható munkaerőt Két bérház lebontásával rendezik a Bazilika körüli Szent István teret Novemberben lebontják a házakat, jövő

Next

/
Oldalképek
Tartalom