Független Budapest, 1937 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1937-03-10 / 10. szám
VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel •gyütt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGÚ GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 1-199-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA Darányi a pártban MIKI ez ÖDÖN dP. belügyi államtitkár: „H kormányzatnak minden törekvése, hogy az iitközö fentieteket a falu és a város s az egész foglalkozási és termelési ágak között eltüntesse vagy lehetőség szerint tompítsa“ M főváros vámpolitikájáról, a szanálás kérdéséről, az állam s a főváros közti elszámolásról nyilatkozik a belügyi államtitkán a Független Budapestnek (zd) Az,ok a hullámok, amelyeket Darányi Kálmán miniszterelnök a Nemzeti Egység Pártjának fővárosi szervezete előtt elmondott beszéde felkavart, a mai napig- sem ültek el. Sokkal mélyiebbről jöttek és sokkal magasabbra szöktek, semhogy nyomtalanul tűnhettek volna el abban a titokzatos és sötétvizű tengerben, aminek »a mai társadalom« a neve. Fokozta még ennek a feltűnést keltő beszédnek a jelentőségét az a tény, hogy meghallgatására megjelent a városháza egész vezetősége, ezzel is jelét és bizonyságát szolgáltatva annak a megnövekedőit politikai súlynak, amely a miniszterelnök látogatása és nyilatkozata nyomán ezentúl a Nemzeti Egység városházi pártjának kijár. Ebben a tekintetben ugyan eddig sem volt panaszra ok; — elvégre egy párt politikai jelentőségét elsősorban mégis csak tagjainak erkölcsi és szellemi értéke és nem a hatalom piacetje adja meg. De ebben az esetben azért kell kihangsúlyozni a kormány elnökének a pártban és a párt tagjaival szemben vállalt szerepét, mert olyan pillanatban jött, amikor Budapest lakossága — okkal vagy ok nélkül — súlyos lelki depresszió alatt állott és eddigi, biztosnak látszó nyugalmában megingott. Hogy a szárnyra kelt hírek és rémítgetések, amelyek egy mindenre elszánt csoport puccskísérletéről szóltak, mennyiben voltak igazak és mennyiben voltak egyes társadalmi rétegek rossz lelkiismeretének hagymázos képzelődései, — azt felmérni nem a mi tisztünk, nem is a célunk. A mi célunk, hogy Darányi Kálmán miniszterelnök szavaiból levonjuk azokat a tanulságokat, amelyek levonását eddigelé elmulasztották azok, akiknek ez elsőrendű kötelessége lett volna. Nem kertelünk. Hogy ebben az országban, amelyet a miniszterelnök szavai szerint a keresztény erkölcs és a nemzeti érzés alapján kormányoznak és amely a mai külpolitikai és gazdasági helyzetben semmiféle kísérletezésnek nem tehető ki, — szóval, hogy ebben az országban rend, békesség’ és nyugalom legyen, az — a kormány hatalmán kívül — úgyszólván kizáróan azon múlik, hogy az ország dolgozni akaró ifjúsága előtt végre megnyíljanak a megélhetés felé vezető kapuk, amelyeket ez az ifjúság türelmetlenül dönget és amelyeket ostoba rövidlátás és a való helyzet fel nem ismerése zárva tart előtte. Ma még megvan a segítés lehetősége. Hog’y holnap meglesz-e, azt ebben a mindenfelől mérgezett és fertőzött légkörben ki tudná megmondani? Azoknak, akik abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy kenyeret adhatnak olyanoknak, akik munkát és szorgalmat ajánlanak a kenyérért, maguk iránt, de elsősorban az ország iránt elsőrendű kötelessége, hegy a keresztény, magyar ifjúságot a lehető legnagyobb mértékben vállalatuknál vagy intézményeiknél alkalmazzák. Társadalmi árvíz fenyeget, amelynek megakadályozására belátó, bátor emberekre és gyors és jó tettekre van szükség. Gyorsan, azonnal kell cselekedni! Mert amelyik pillanatban megenyhülnek nálunk a szociális bajok, — amelyek különben nemcsak bennünket, hanem nálunk hatalmasabb országokat is gyötörnek — abban a pillanatban elvesztette a lába alól a talajt az a felelőtlen, gaz bujtogatás, amely idegenből importált rendszerek és idegen érdekek szolgálatában rombadönt mi hajlandó megmaradt országunkat. Darányi Kálmán miniszterelnök nem mondotta ezt ki ilyen nyíltan. De amikor Budapest városának képviselői előtt hitet tett a keresztény erkölcs és a nemzeti irányzat mellett és amikor a szociális probléma fontosságára hívta fel a figyelmet, — akkor a társadalomnak ahhoz a rétegéhez szólott, amely a maga oktalanul féltett jólétébe és hatalmába begu- bózva, nem vesz tudomást a fenyegetően gyűlendő sötét felhőkről, amelyekből olyan vihar talál kerekedni, amely ellen nem védi sem a jólét, sem a hatalom. Kegyelmes és méltóságot* struccok, húzzák már ki a fejüket a homokból! Ha egyáltalán el lehet igaznak fogadni azt a megállapítást, hogy a népszerűség egyetlen feltétele az, hogy beszéljenek valakiről, vagy valamiről, akkor Budapest ugyancsak meglehetne elégedve a népszerűségével. Most ugyancsak beszélnek róla. Talán többet is a kelleténél. Nem is beszélve a tulajdon parlamentjéről, ahol legutóbb is élénken foglalkoztak azokkal a kérdésekkel, melyek na mm déli pesti ember kérdésévé váltak: a drágaságról, főképpen pedig a wezögazdasági-ról, vitatva a Kolumbus tojását, hogy vájjon ez kezdi-e drágulást, vagy csak cammog lassan a már előbb megkezdett ipari drágulás után, hogy végképpen el ne maradjon tőle? M gazdák vádja a tövános ellen Az Országos Magyar Gazdasági Egyesületben — az OMGE-ben ugyancsak élénk vitára adott ez a kérdés alkalmat, ahol nagy gazdák, olyanok is, mint többek között Wekerle Sándor volt pénzügyminiszter, nagyon elítélő hangon emlékezett meg ebből a szempontból, — a főváros egész politikájáról - amely a volt miniszter és a jelenlegi nagytermelő szerint határozott gazdaellenes — a főváros — úgy mond — emeli a vízdíjakat, az elektromos szolgáltatás díjait, a vásárcsarnoki illetékeket — a gázsiját, a villamost s ez mind nem kifogásolható. Ellenben a mezőgazdasági termékek ára maradjon örökre mozdulatlan. Budapest az ország szíve — ezzel a magyar mezőgazdaság tisztában van. De, ha szereti is a fővárost:, a méltánytalan számadások ellen mégis csak tiltakoznia kell. De Mulschenbaclver Emil igazgató is siet a támadás alátámasztására. Még pedig a, számok mindennél jelentősebb beszédével kijelentve, hogy: — A mezőgazdasági árindexszé a békebelihez viszonyítva csak 78%, az ipari érdekhez ellenben 121%, az ipar 21%-os többlettel dolgozik, a mezőgazdaság ellenben 22%-os visszaeséssel. De ugyancsak dörgött az elégedetlenség- hangja a mult hétem :a Hdz-hrm is, ahol a főváros szanálásáról szóló Ijelentést tárgyalták s amely alkalommal, őszintén meg kell állapítanunk balról is rúgtak a fővároson egyet, jobbról is, mindezt — persze — most politikából, már t. i. a ■»nagy« politika titkos rugói szerint, de korántsem magának a fővárosnak a Politikájából, mint ahogyan azt a kérdés fontossága kívánatossá tette volna. Mit mond Mikecz Ödön belügyi államtitkán S mivel egy ilyen tárgyilagos, valóban a főváros érdekeit szem -előtt tartó vélemény még most is igen érdekli egész Budapest társadalmát s így természetszerűleg a Független Budapest széles olvasó- közönségét is, azzal a szándékkal kerestük fel Mikecz Ödön belügyi államtitkárt, aki a vitát, a parlamentben igen mély nyomokat szántó és egyéniségéhez illő tárgyilagossággal zárta, te: volna szíves és nyilatkoznék nekünk: Vájjon mi a véleménye iá mezőgazdsági és az ipar e viaskodásáról? Kinek az oldalára ál! a vámok kérdésében? Jogosaknak tartja-e a külön vámterület vádját Budapesttel szemben. Hogyan ítéli meg a szanálást és annak eredményeit? S hogyan gondolja azon vitás anyagi kérdések elintézését, melyek ma az állam és a főváros között fennállanak s részben okai s nagymértékben szítói az elégedetlen kérdésnek. Az államtitkár úr felfogását a következőkben fejtette ki: — Hogy a kérdést nem szabad egyoldalú szemlélettel nézni és megítélni, azt a tárgyilagosság legelemibb követelménye feltételezi. Hiszen ez az egyoldalúság bármennyire is jóindulat volna és a melegágya, de az ország javát, ha merem állítani; magának az egyoldalúan pártolt termelési ágnak sem válna előnyére. Hja '»ok szerencsétlenség is ért bennünket, magyarokat, de mégis nagy szerencsénk ;i s K'rencsétlen'Ségünlvben is, hogy el tudtuk kerülni azt a veszedelmet, amit osztályok harca és egymással szembe kerülése jelenthetne. A kormányzatnak minden törekvése, hogy az ütköző felületeket a falu és a főváros is az egyes foglalkozási és termelési ágak között eltüntesse, vagy lehetőleg tompítsa. Nem tesz jó szolgálatot tehát a köznek, aki a drágítás vádját egyoldaliján a mező- gazdaságnak szegezi, mikor tudvalévő, hogy ez még mindig a legnagyobb erőfeszítéssel tudja csak munkájának folytonosságát biztosítani s még igen távol van attól, hogy ezt a munkát a megérdemelt haszonnal folytathatná. Maga Darányi Kálmán miniszterelnök, mint föld- mi velésügyi miniszter több ízben is kifejezést adott annak a felfogásának, hogy a magyar életalapja a magyar föld amelynek sorsa egyetlen magyar ember előtt sem lehet közömbös. — Ha vannak is- nehézségek és kérdések,' melyeket meg kell oldani, — de szerencsére távolról sem állunk ott, mintha a mezőgazdasági termelés szembe kerülhetne az ipari termeléssel. Mint két párhuzamos sínpár, — amely egy állomás felé halad — úgy kell az iparnak és mezőgazdaságnak együtt haladnia a cél: az ország gazdasági boldogulása felé. rendezni kell a vámkéndést — Mezőgazdák részéről sokszor halljuk azt a vádat, hogy Duda pest gazdaságpolitikája elfogult, mezőgazdaság ellenes, külön, vámterületet jeleni s így falu ellenes.
