Független Budapest, 1937 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1937-03-03 / 9. szám
VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 1-199-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESF<í*”\ROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA A Szent István-hét (zd.) Neím tudom pontosan ihiány éve annak, hogy a sziélkesfőrsláros egy szerencsés, intuitiv kezdeménye - zés hatása alatt elhatározta az első magyar apostoli ■király, Szent István ünnepének országra-világra szóló mielgtartáslat. A szinészies történelmi felvonulás, az ökiöusütés és egyélű naiv »népünnepély«, amely minden egyébre való volt, mint arra, hoigy ennek a nemzeti ünnepnek a fényét és vonzóerejét növelje, az idők folyamán — (hála Istennek — fennállott a programról, mint aihoigy az iszap leválik a szivárványszincikben pompázó kagylóról és az ünnep — a Szent István hete — egy szívet-lelket gyönyörködtető látványosság lett. Kovácsházy Vilmos tanácsnoké az érdem, hogy a a szent hágyományokhoz, amelyek mellett az egyház népe, hanem nagy idegenfiorgalmi a frakció is, — de az övé a felelősslég- is, hogy az utolsó esztendőkben ennek az ünnepségnek a megrendezés© körül bizonyos egyhangúság támadt. Igaz, vannak ennek az ünnepnek olyan látnivalói, amelyek szinte szerves részeivé váltajk a Szent István-beti programnak és amelyekhez hozzányúlni nem szabad. Ilyen például az ünnep hagyományos egyházi része és ilyen a »Gyöngyös bokréta.«, a maga színdús népviseletéivel és szereplőinek népművészetével. Ilyen ínég -a tüzijiáték is, amelynek ég felé repülő, sistergő petárdái olykor átvilágítanak ennek a mi kis országunknak a határain oda, ahol Szent István napjának estéjén az elszakított testvérek százai a kegyormokon figyelnek és várnak ia Gellérthegyről felröppenő tűzosillagokra. A reménykedés, a vágyódás csillagai ezék az ő könnyűtől áztatott szemükben. De ezek mellett az »örökbecsű«-nelk mondható programpontok mellett szerepelt a műsoron olyan látványosság is, amely vagy nem volt eléggé érdekes, vagy —• ami még nagyobb baj — elmaradt, aminek nem lett volna szabad megtörténnie. Kovácsházy tanácsnok úrnak mindenesetre volt és van egy nagy mentsége és ez: a pénzhiány. A főváros, amely az első fellángol ás lelkesedéséiben bőséges összeget bocsátott rendelkezésre a Szent István-hét megrendezésére, az idők folyamán szűkmarkúnak bizonyult és a bajt még növelte a belügyminiszter intézkedése, amely a már egyszer leszállított összeget újból leszállította. Holott tudvalevő, hogy nemcsak a háború viseléséhez kell. pénz, pénz és pénz, hanem nagy, nyilvános ünnepségeik megrendezéséhez is. így azután kezdett az ünnep összezsugorodni és ezzel párhuzamosan a méltatlankodó kritika mind hangosabban jelentkezik. És minthogy kritizálni sokkal , egyszerűbb és könnyebb, mint valamit alkotni, természetesen népes táborrá nőtt azoknak: a szúrna, akik elégedetlenek voltaik a Szent István-heti ünnepségékkel. Hogy a mind erősebben felhangzó kritikának elejét vegyiék, a polgármester egy íróikból, művészekből, zeneszerzőikből és színházi emberekből álló bizottságot alakított, amely a múlt esztendőben egyetlenegyszer ült össze, anélkül azonban, hogy a Szent Ist- vián-hét ünnepségét csak egy ötlettel is gazdagabbá sikerült volna tennie. Szerintünk, az volt itt a hiba, hogy a bizottságot későn alakították meg. A mi megítélésünk szerint ugyanis a Szent István-hét előkészületeinek mindig azonnal az évi ünnepségek lezajlása után kell megindulniok. A bizottságnak permanenciá- ban \kell maradnia, ha. szépet, maradandót, ötleteset, színeset, olyant akar produkálni, ami méltó azokhoz a szent hagyományokhoz amelyek mellett az egyház szent királyunk emlékét meg ünnepli. Amint lapunk más helyén olvasható, a polgármester a múlt tanulságait igen helyesen vonta le, amikor a Szent István-lhét ünnepségének megrendezésére új bizottságot alakított és azt már legközelebb tanácskozásra készül egybehívni. A bizottság névsora biztosíték arra, hogy a tanácskozás során sok életrevaló és kitűnő eszme és ötlet fog felmerülni, amelynek megvalósítása új fényt és díszt, ú|j vonzerőt és látványosságot fog jelenteni az idei Szent István ünnepségek számára. De vigyázni (kell arra, hogy minden új gondolatból és minden újonnan felvetett tervből nagy nemzeti múlt és az ebben a múltban gyökerező hagyományok fénye és világossága áradjon mintegy figyelmeztetésül, begy amelyik nemzet nem merít erőt és lelkesedést a múltból, az előtt zárva marad a .jövő kapuja. Ha valaha, úgy ma van szükség ennek a folytonos és nyomatékos hangoztatására. Zsiívay Tibor dr. nyilatkozik a Független Budapestnek a rosszindulatú híresztelése finöl, a pántjához való lelki kapocsról, a főpolgármester és a polgármester harmonikus együttműködéséről, a főváros gazdasági helyzetéről és a július 31-én lejáró rendkívüli házadómentesség jelentőségéről Panasszal kezdem. Azt mondom Zsilvay Tibor ke- , gyelmes úrnak, hogy ritkán van szerencsénk hozzá J s már-már olybá tűnik a do- i log, mintha megunta volna a dolgot s kezdene elhanyagolni bennünket. Ami — elvégre — nem is volna csoda, hiszen a közéleti ember is hús-vér ember s benne is érvényesül a természetes éleit törvénye, hogy .egy kissé magának i.s éljen s a maga családi körének határvonalain túl ne engedje érvényesülni a közélet nagy nyugtalansággal, izga- | lommal járó és sokszor oly hálátlan hullámzását. De ő erősen tiltakozik. Lelki kapocs köt össze pántommal... — Már megmondottam, — mondja igazi magyar buzgalommal — hogy nálam nem lehet i ilyesmiről beszélni, vagy vállalok •válamit, vagy nem. De amit vállalok, azt aztán állom is teljes lelkemmel és minden erőmmel. Hogy pedig elkedvetlenedtem volna? Ezt kezdetben azok mondogatták, akik nem szívesen látják a főváros ügyeibe, való .bekapcsolódásomat, s akik talán csak éppen azért mondogatták ezt, .hátba az óhajtásuk csakugyan beteljesedik s valóban bekövetkezik ez az óhajtott, elkedvetlenedés- De hát nem következik be, mint ahogyan nem is következhet. Egyszerűen azért, mert nincsen rá ok. A közéleti embert rendesen két dolog ked- vetleníti el. Az egyik, ha érzi, hogy akiktől a megbízatását kapta, nincsenek munkája eredményével vagy módszerével megelégedve. A másik ok, ha látja, érzi, hogy a tömeg, amelyet szervezni, vezetni hivatva van — kisiklik a kezéből — s nem ura többé a helyzetnek. Talán önáltatás nélkül állapíthatom meg, hogy .szerencsére — a mi pártunkban minderről szó sincs s maga az a tény, hogy az utóbbi időben betegségem miatt nem járhattam be a pártba s nem vehettem részt aktív módra az ott folyó életben s emiatt már híveink zúgolódnak és türelmetlenkednek — ezt is csak annak a bensőséges kapcsolatnak tulajdonítom, amii — hangsúlyozom — az én legnagyobb boldogságomra! — engem pártommal s a pártot velem összekapcsolja. Olyan kötelék ez, ami ma már szinte lelki kapocsnak számít s ami érthetően mindig csak erőshödik, mint ahogyan az évek gyűrűzik a fábai egymásután évek múlásával a fatörzsöt. Itt egy kérdést vetők fel, a,mi mosolyt fakaszt Zsitvay ajkán. Azt mondom: , — Mit szól kegyelmes uram ahhoz a, beállt- | táshoz, amely bizonyos oldalról úgy tüntette fel Karafiáth Jenő főpolgármesteri megbízatását, mintha azt éppen a párt gyengesége tette volna szükségessé, mert odafent is úgy érezték, hogy ennek erősítésre van szüksége, amihez jó eszköznek látszott a főpolgármesteri méltóság s az a szokatlan ováció, amely a beiktatás alkalmával felsőbb helyről vele szemben megnyilvánult. —■ Olvastam ilyesféléket s jót is mulattam rajta. Elvégre a politikában sok minden előfordulhat, csak éppen az nem, hogy akadjon kormány, amely azért cselékszik valamit, hogy önmagát gyengítse véle, ne pedig azért, hogy erősítse. De viszont olyan sincsen, amelyik ne akarná a maga erejét erőshíteni, hiszen ez már maga ismerné el saját hanyatlását. S ezzel talán el is intéztük a kérdést. Mert, hogy milyen hatással lesz az új főpolgármester bekapcsolása az én további működésemre, a párt fejlődésére és életére, azt hagyják meg a mi kérdésünknek, majd elintézzük azt mi magunk egymás- között. Akik jelen voltak az első találkozásnál a pártban — azoknak fölösleges mondanom, hogy milyen lelki kalóriamennyiséggel gazdagodtunk a Karafiáth Jenő szeretetén keresztül, akik pedig nem voltak ott — azoknak úgyis hiába beszélnénk róla. Zavartalanul fog együtt dolgozni a kormány az autonómia képviselőjével Felvetem ia kérdést: — Engedje meg kegyelmes uram, hogy feltételezzem, hogy sem excellenciád, sem a pártja nem nyugodna bele a feltevésbe, hogy most, mikor ezer és ezer kérdés bogozódik a főváros zaklatott életében — a »világító házszámok« kérdése ugorjon elő primadonna-kérdésnek s ez legyen az az ütköző, amelyen a polgármesteri hatalom s a pártok ereje mérkőzik. — Jól mondod. 8 ebből önként adódik, hogy semmiféle részlet- és presztízskérdések szempontjai miatt nem vagyunk hajlandók kockáztatni azt a szívélyes antant cordial-t, ami bennünket eddig is — s remélem ezután is — mindig összeköt, hogy a főpolgármesterrel, mint a kormány, és a polgármesterrel, mint az ön- kormányzat képviselőjével zavartalanul tudjunk együtt munkálkodni a főváros egyetemes érdekébenM főváros gazdasági helyzete — S mi a véleménye, kegyelmes uram, — vetem fel a kérdést —• a főváros gazdasági helyzetéről? — A polgármester úr félévi jelentése beszédes számokkal felel a kérdésre. Van benne igen sok vigasztaló vallomás — amiből reményt lehet meríteni. De van benne szomorú adat is. Az a tény, hogy a főváros 1936-ban több adót tudott fizetni, mint 1930. évben,^ amikor a gazdasági válság kezdődött, s ez tényleg a gazdasági enyhülésre vall. Mert míg 1930-ban a teljesítés 230.5 millió pengőt tett ki, ez az összeg a főváros területén 1936. évben 238 millió pengőre emelkedett. — Ez a fejlődés azt a feltevést kelti bennünk, hogy a, teherbíró- s a teljesítőképesség
