Független Budapest, 1937 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1937-02-24 / 8. szám
VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI 4=1 .»cMcllWTUI Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden * IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 1-199-30 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA KÉT BESZÉD A Nemzeti Egység Pártja fővárosi szervezetének Karafiáth Jenő főpolgármester tiszteletére rendezett vacsoráján két beszéd hangzott el, amely jelentőségében messze túlnő a szokványos bankett-beszéd keretén. Ügy érezzük, mulasztást pótolunk, amikor ennek a két beszédnek a vezérmotívumával e helyütt foglalkozunk és bizonyos következtetésieket vonunk le belőle, amelyekre a mai politikai és társadalmi viszonyok közepette ■—- szerény nézetünk szerint — szüksége van a szomorú magyar életnek. A két beszédet Zsitvay Tibor pártelnök és Karafiáth Jenő főpolgármester mondotta. Az előbbi azt a — az első hallásra talán vakmerőnek hangzó — megállapítást tette, hogy a kenyérnél is előbbrevaió a szeretet, az utóbbi pedig működésének alapjául a munka, megértés és becsület hármas jelszavát jelölte meg. Jlogy ráeszmélhessünk ezeknek a szavaknak súlyos, a - meggyőződés belső tiizétől fűtött és szinte az utolsó pillanatban kimondott igazságára, elég egy pillantást vetnünk mindarra, ami ma körülöttünk történik. Puffogó jelszavaktól hangos az ország. Idegen bálványok tisztelete folyik — magyar nemzeti cégér alatt. Horogkereszt, nyilaskereszt, kampóskereszt, bunkóskereszt a jelvény, amely alá elszánt kalandorok toborozzák ugyanazt a »Lumpenpro 1 etáriát«-ot, amelynek nincsen vesztenivalója és amelyik tegnap ugyanazzal a hittel és lelkesedéssel a sarló és a kalapács zászlaja alá sorakozott és ma készen áll arra, hug> elemeire bontsa ennek az országnak a társadalmát, amely a forradalmak és a trianoni békeparancs okozta szenvedések fájdalmától még mindig aléltan hever a földön. Más formában és más célzattal bál', de újból kísértenek az lM'8-as idők. Az izgatok az európai diktatúrák közül nem azt propagálják, amely egy zseniális férfiú vezetése alatt a szeretet és az összefogás jegyében tekintélyes, hatalmas birodalommá építette ki Olaszországot, — hanem azt, amely a fajielmélet felállításával, a betedizigleni bosszúállás nem éppen keresztényi gondolatával és egy modern pogányság statuálásával épít magának új államot. Igaz, hogy a hetvenmilliós német biroidlalom megengedheti magáinak azt a fényűzést, hogy a keresztény ikultúrától eltávolodva a maga különálló nemzeti kultúráján aki a kiépítésére törekszik. Egy olyan hatalmas nemzet, amilyen a német, sok mindent elbír és valljuk be, talán az egyetlen nemzete Európának, amelynél faj- elméletről beszélni lehet. He mit akarnak azok az emberek, akik ebben a trianoni hazában szítják és tele tüdővel fújják a gyűlölködés minden értéket elemésztő lángját. Olyan jól állunk talán, hogy megengedhetjük magunknak az országveszejtés luxusát? A magyar ember gondolkodásától, lényétől, lelki konstrukciójától teljesen távol áll az a felelőtlen és lelkiismeretlen izgatás, amely ma nemzeti jelszavak hangoztatása mellett folyik. Nézzenek csak széjjel! Kik állanak ezeknek a nemzetrontó mozgalmaknak az élén? Kik mételyezik a magyar ifjúság lelkét, kik azok, akik ennek az ifjúságnak tagadhatatlanul nehéz és súlyos helyzetét a maguk zavaros és felforgató céljai érdekében ikihasználni igyekeznek), akik minden rend és minden tekintély ellenségei? Nem akarunk neveket felsorolni, hiszen mindenki tudja, hogy ezeknek a forradalmi mozgalmaknak a vezetői között csak inegtévedlt magyar akad — és az is csupán másodrendű szerepet játszik. Idegen származásúak azok, akik —> részben a magyarosított név mögé bújva — a magyar élet és a magyar nemzet vesztére idegenből importált eszméket és áramlatokat akarnak becsempészni ebbe az országba, amelyet bilincseitől csak a szoros' testvéri összetartás szabadíthat meg. Ti yen viszonyok közepette tehát fokozott jelentősége van annak a hitvallásnak, amely Zsitvay Tibor és Ktírrafiáth Jenő ajkáról elhangzott. Ök annak a keresztnek a szolgái, amelyen a Megváltó az egész emberiségért meghalt; annak a Krisztusnak a követői, aki az út, az igazság és az élet és aki a szeretet és a bűnbocsánat szent és nagy érzésével árasztotta el >a földet. Igen, a szeretet, a munka, a megértés és a becsület az, amely egyedül képes alkotni ég építeni és amely diadalmaskodik minden ármány felett. Zsitvay Tibor és Karafiáth Jenő megmutatták azt az utat, amelyen ennek a városnak és vele az egész országnak haladnia kell, ha nem akarjuk, hogy a gonoszság, a nemzetrontás, a kegyetlenség és a lelkiisriieretleriség legyen megint úrrá ezen a földön. DMRMNYI KáLMHN ' minisztereInöfc n&Hatfcozifo a Wiiggetlen Blidap&SÍ munkatársának Karafiáth főpolgármester kinevezéséről és a kormánynak a főváros iránt vaió szeretetéröl „Budapest mánt érzett szeretetünk kifejezésére alig tudnék hűbb és beszédesebb íanuságtételt9 mint éppen azt9 hogw a főpolgármesteri szék a Karafiáth. Jenőé6* Darányi Kálmán nem a szavak embere. Vagy mondjuk úgy — mert ez a helyesebb: nem szereti a sok beszédet. Újságírók megállapítása szerint is — valahányszor a miniszterelnök • valamelyik politikussal tárgyal a folyosón, legtöbbször a »figyelő« Darányi tűnik fel, amint valakit hallgat. Mert megfigyelni — az egész figyelmet oda központosítani, amiről éppen a tárgyalás folyik, azt aztán senki nem érti jobban nála. S ennek a következménye, hogy szó- fecsérlésre soha sincs se idő, se alkalom. Itt a sza- vaknak jelenteniük is kell valamit, ha arra tartanaki igényt, hogy a miniszterelnök oda is figyeljen. De viszont nincs figyelmesebb és előzékenye-bb, »meghallgató« sem nála. Talán született udvariassága mellett a íőispáni vagy még inkább az államtitkár- sági .gyakorlatnak veszi itt nagy hasznát, amikor szinte a hivatáshoz tartozik a meghallgatás, amit türelmesebben, kedvesebben, mondjuk »úribban« alig is lehet gyakorolni, mint ő. Aminek emlékeze- j tes következménye aztán, hogy senki sem borzougott össze arra a gondolatra, hogy eléje kell kerülnie, mert ha az a bizonyos lámpaláz-féle' szorongatta is egy kicsit az Illető torkát, ez mingyárt elmúlt, mihelyt szembetalálta magát a »kegyelmes úr« tekintetével és mosolyával. M miniszterelnök a közgyűlésen És sajiátágos. Ezt a mosolyt, ezt az enyhe, derült tavaszias mosolygást most is ott találom a 'kormányelnök arcán, amint nagy-hirtelen belép a közgyűlési terembe a maga szokott közvetlenségével, minden ünneplést kerülő egyszerűségével, s azzal a szerénységgel, ami mintha azt mondaná: »bocsássatok meg, ha zavarni találnálak benneteket«. És valljuk meg őszintén — Darányi Kálmán e hirtelen megjelenése a székesfőváros közgyűlési fcer- i máében — olyan szokatlan és mesterien :»Darányias« volt, hogy szinte néhány pillanatra lenyűgözte az összes jelen voltakat. A látomások szokták a csend és a megihletődők e némaságát így előidézni, mikor idő kell hozzá, egy pár lélekzet kell hozzá, hogy meg tudjunk barátkozni a gondolattal, hogy valóban szemben állunk azzal, akit várunk és látunk. A lélektani pillanat feszültségét még inkább fokozta, hogy az utolsó pillanatig mindenki tétovázva fogadta a kitüntető látogatás hírét, nem tudván, mi válik valóra a sok előkelőség látogatásából. iS egyszerre csak ott vannak mind, a közgyűlési terem zsúfoltsága közepén, élén maga a kormányelnöik, Sztranyavszky Sándorral, a Ház elnökével, Bornemisza Géza miniszterrel és Szendy Károly polgármesterrel, mint házigazdával, aki szintén a pillanat hatása alatt áll, megtisztelve a látogatás tényétől, amit ki is fejez. — Öröm tölt el — mondja — mert ebből az egész látogatásból csak azt látom, azt érzem, hogy a kormány törődik a fővárossal s érdeklődik a főváros ügyei iránt. Es ez a polgármesteri kijelentés adja a fonalat ahhoz a kitüntető eszmecseréhez ,amihez Darányi Kálmán ismert kedvessége és elsősorban, a főváros iránt táplált meleg rokonszenve juttatja e sorok íróját. ,,Szeretjük Budapestet“ — A polgármester urnáik: teljesen igaza van — mondja őexcellenciája — mikor azzal a lényünkkel, hogy a főpolgármesteri beiktatáson személyesen megjelentünk, elsősorban is meleg szeretetünket és rokonszenv linket akartuk hangsúlyozni a magyar főváros iránt, jelezve, hogy törődünk annak ügyeivel, sorsát és -boldogulását szivünkön viseljük — s azt mindenekfelett fontosnak tartjuk -nemcsak magának a fővárosnak, de az. egész országnak, az egész magyarságnak a szempontjából is. — Ez aä érzés teljesen áthat engem, de kormányom valamennyi tagját, sőt pártom tagjait is. Mindnyájan tudatában vagyunk Budapest jelentőségével és szerepének — amit ma be kell töltenie — sorsdöntő fontosságával. — Talán csak ismétlés volna, ha. kijelenteném, hogy nagy nyugati barátaink ama tanácsát, hogy a magyarságnak első feladata, hogy Magyarországnak barátokat — s minél több barátot kell szereznie — igen könnyűvé teszi Budapest hódító ereje és — hogy úgy mondjam — »egyéni« varázsa. A local couleur-nek az az igézete, amit nem lőhet máról holnapra megszerezni, ami -csak mélyen gyökerező kultúrák virágdísze — amit rögtön meg is -érez az idegen s ami aztán meg is fogja, barátunkká is teszi,, ha még olyan közönyösen, vagy esetleg ellenséges érzelmek világából is került el hozzánk. — Hogy a barátszerzésben aztán milyen csodálatos eredményt tud Budapest elérni, azt csak az tudja a való mértékében, akinek alkalma van ideg'enek véleményét hallani a magyar fővárosról. Kormány és főváros között megvan a szükséges összhang — Ha más szempontok nem is szólanának Budapest mellett — már egymagában ez is indító ok volna, hogy ennek az istenáldotta városnak a teljes szépségében való kibontakozását minden lehetőségek szerint — adottságaink méreteihez képest előmozdítsuk és lehetővé tegyük. — Az utóbbi években a főváros fejlődésének üteme mindenkit meglepett s arra a jogos feltevésre vezetett, Ihogy ebben a mi fővárosunkban olyan vitális erők munkálkodnak, amelyek még a. mostoha, viszonyok nehézségein is át tudnak hatolni s biztosítani tudják a fejlődés felfelé haladó irányát akkor, mikor más, kedvezőbb gazdasági tehetségek közé került világvárosok fejlődése, idegenforgalma, .gazdasági lüktetése vagy pangóvá vált, vagy esetleg még vissza is eseti. Elfogultság vagy egyoldalúság volna ezt csupán természeti vagy gazdasági erőknek tulajdonítani. Az igazság az, hogy minden tényező szerencsés összehatása és összemunkálkodása tette ezt lehetővé. 8 ha a természet a maga áldásos szeszélyében éppen akkor önti gyógyvízforrásait, amikor a legszegényebbek lettünk s amikor az »ég és jte . . -•—-?< / / HARMINCKETTEDIK évfolyam ' r 1937 február 24 8. szám V ''íj , _ ' /. } /■ i *-w v 9 r . > / / ^ ■■■ jp ír
