Független Budapest, 1937 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1937-02-17 / 7. szám
VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 1-199-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA A Baross Szilfásig LMMOTTE KÁROLY A háború és a forradalmak után, amikor itt mindjein romokban hevert és dúlt a társadalmi harc, tar Ián az ipar és a kereskedelem volt az első, .amelyik magára talált és felismerte azt a veszedelmet, amit a széthúzás és a pártoskodás az ország dolgozóinak életére és megélhetésére jelent. Hiába, a gazdasági élet igen érzékeny .szeizmográf és pontosan reagál minden megmozdulásra, .amely akár a politikái, akár a társadalmi egyenetlenség vagy háborúság nyomán születik. A Baross Szövetség akkor .alakult, amikor itt még javában rengett a föld és senki sem tudta, hová és merre fejlődnek a dolgok. {Előrelátó, a napi politika jelszavaitól távol álló, a szélsőségek káros és ártalmas kihatásaival tisztában lévő, a közgazdaság egyetemes nagy érdekeit szem, előtt tartó, az ország közállapotaiért aggódó — azt lehet mondani — providenciális férfiak gazdasági egyesülés© lett a Baross Szövetség, amely ma a m,agyar közgazdasági élet egyik legjelentősebb tényezője és vezető egyesülete. A Szövetség most, vasárnap, tartotta tizennyolcadik évi közgyűlésiét, amelynek különös fényt és jelentőséget adott .az a körülmény, hogy ez alkalommal nyújtották iát a szövetség arany érdemláncát Serédi Jusztinián bíboros-hercegprímásnak, Darányi Kálmán miniszterelnöknek és Szendy Károlyinak, Budapest polgármesterének. Magában véve az, hogy a Szövetség az ország közéletének vezető egyéniségeit maga mellett sorakoztatja fel és hogy ezek a kiválóságok megtiszteltetésnek tekintik a szövetség által adományozott kitüntetésit, beszédes bizonyítéka annak a konstruktív munkának és közgazdasági jelentőségnek, amelyet a Baross Szövetség a magyar életben betölt. Már az elnevezésben is benne vannak a célkitűzései. Baross 'Gábor neve és működése örök értéke a magyar gazdasági életnek és igazán nem találhattak volna a szövetség megalapítói méltóbb szimbólumot a maguk törekvései számára, mint azt a férfiút, aki Magyarország kereskedelmét és iparát a megerősödés, az osztályöntudat és a haladás útjára rávezette. A szövetség első elnöke, Hoyos Miksa gróf, majd utóda, néhai Rausch Aladár és mai elnöke Ilovszky János, minden törekvésükkel azon munkálkodtak, hogy az egyesülés hű maradjon azokhoz a nemes hagyományokhoz, amelyeken a magyar ipar és kereskedelem nevelődött és öregbítse azt a megbecsülést, amely az országnak ezt -a hazaszerető, önérzetes, a polgári erényt és hivatást képviselő társadalmi rétegét mindenképpen megilleti. A legutóbbi közgyűlés ékes bizonysága .annak, hogy ezt mindén tekintetben és a magyar társadalom egész vonalán sikerült is elérni. Ha nem veszik ünneprontásnak, aminthogy ez tőlünk teljesen távol is áll, egy szerény megjegyzést kockáztatnánk az érdemláncők adományozása ügyében. Megértjük, hogy az ország vezető egyéniségeit a szövetség megtiszteli azzal a legnagyobb kitüntetéssel, amelyet adni módijában áll. De kevesel- jüifc azoknak a számát, akiket a szövetség tagjai közül erre a kitüntetésre — a lánc adományozására — méltónak találtak. Ha jól tudjuk, hárman vannak mindössze ilyenek; Hirman Ferenc, Zimmer Ferenci és Majthényi Béla. A magyar kereskedelem és a magyar ipar oly sok kiválóság felett rendelkezik, hogy ez a hármas szám sehogyan sem áll arányban, azzal a rátermettséggel, becsületességgel é.s megbizhatóság- gal, amely a társadalomnak ezt az igazán legértékesebb rétegét jellemzi és eltölti. Igaz viszont, bogy a láncnak ilyen fukar kezekkel való adományozása nagy mértékben fokozza a kitüntetés értéket. A Baross Szövetség — vezetőinek szorgalma és rátermettsége révén —- rohamosam, halad a felfelé vezető úton és remélhetően rövid időn belül olyan hatalmas érdekképviseletté lesz, amely a maga terrénumán. döntő súllyal szólhat bele az ország közgazdasági életébe. Hogy ez az idő nem lehet messze, azt sejtetni engedik Darányi Kálmán miniszterelnöknek a szavai is, amelyekkel átvette az arany érdcm.lán- eot és amelyek olyan, jellemző erővel hangsúlyozzák ki a kormány és a szövetség egymáshoz Való viszonyát. Darányi Kálmán a láncot a jegygyűrűhöz hasonlította, amellyel valaki egész életére eljegyezte magút a kereskedelemmel és iparral. Meggyőződésünk, hogy ebből a nászból jólét és gazdaság fakad nz országra. a közlekedés problémáiról „71 tarifális kérdés ugrópontja a kisszakasz-rendszer. M kai filléres kisszakasz a jövő közle ke döpolitikájának alapja nem lehet** A legutóbbi alpolgármester-választás nyomán a polgármester tudvalévőén újból intézkedett az egyes ügyosztályok felülvizsgálata tekintetében és így került Lamote Károly h. polgármester irányítása alá a közlekedési ügyosztály is. Mondanunk sem kell talán, hogy ez az intézkedés, amennyire magától értetődő, olyan örvendetes is, mert La- motte Károly dr. széleskörű tudása, erélye és hozzáértése révén egészen biztosan olyan megoldást találnak a közlekedés égető kérdésének megoldására, amely úgy a főváros Pénzügyeit illetően, mint a közönség teherbírását tekintve, végre nyugvópontra juttatja ezt az állandóan napirenden tartott kérdést. A közúti közlekedés ügye nem olyan egyszerű, amilyennek sokan képzelik. Különösen a legutóbbi évek folyamán komplikáló- dott annyira, ho0y gyökeres, elintézés nélkül olyan Lamotte Kárcdy pénzügyi zavaroknak lehet a forrása, amelyek károsan éreztethetik hatásukat a főváros háztartásában is. A Független Budapest volt az első lap, amely úgyszólván nyomban a múlt év júniusában megállapított tarifarendezés után megjövendölte, hogy az új viteldíjak nem fogják beváltani a hozzájuk fűzött várakozást és megmondottuk, hogy igen rövid időn belül a maga egész súlyával újból jelentkezni fog a tarifális kérdés. Ennek az okát mi abban láttuk, hogy a közvélemény nyomása olyan mértékben, jelentkezett és a felelőtlen izgatás és a népszerűség- hajhászás olyan ellenszenvet váltott ki a tarifaemeléssel szemben, még a döntésre illetékesek között is, hogy meg kellett elégedniük' a félmegoldással. így állott elő a mai helyzet, amely parancsolóan követeli ennek a kérdésnek gyökeres és lehetően hosszú időre való megoldáséit. Most,, hogy Lamotte Károly kezébe került a közlekedés ügyének intézése és irányítása, időszerűnek találtuk, hogy megkérdezzük Lamotte Kúpoív a£poí@ái*mesíei»t hogyan képzeli a kérdés megoldását és általában mi | az álláspontja a közúti közlekedés, pontosabban a I villamos vasul tarifarendezése ügyében? A h. pol- ! gármesíer úr — úgylátszik — gyorsan megtanulta a ( leckét, mert annyi hozzáértéssel és olyan nézőpon- j tok felvetésével szól hozzá, mintha esztendők óta J foglalkozott volna a -közlekedés problémájával. ; — Ezen nincsen mit csodálni. A közlekedés I ügye elvégre szorosan összefügg a város pénz- j ügyi kérdéseivel és így csak természetes, j hogy ha nem is közvetlenül, de sokat fogdal- j koztatott a kérdés. Különben is — mondja és a jól ismert mosoly jelenik meg- rokonszenves arcán — nem olyan boszorkányság az egész! Tanultam én már ennél nehezebb dolgokat is és — megtanultam, mert muszáj volt! — Ami már most az Ön által felvetett kérdést illeti, erre vonatkozóan az a nézetem, hogy a közlekedéssel összefüggő problémák két csoportra oszlanak: a tarifális és a műszaki kérdések csoportjára. A tarifális kérdés ugrópontja szerintem a kisszakaszrendszer. — Jelenleg a bevételek 40%-át jelenti ez a rendszer, de ha magát a forgalmat tekintjük, úgy 60% esik a kisszakaszra. Ez is azt bizonyítja, hogy ezen a rendszeren nyugszik a tarifális probléma lényege. Meggyőződésem szerint a kisszakaszrendszer életbeléptetése megfelelő kisegítő intézkedés volt akkor, amikor gazdásági depresszió korszakát éltük és amikor ennek a depressziónak a hatása alatt megfogyatkozván az utazóközönség, a Beszkárt üzletkörébe akarta vonni azokat az utasokat is, akik akkoriban a rendes viteldíjat nem voltak képesek megfizetni, de a kisszakasz árára csökkentett viteldíjat elbírták. Meggyőződésein azonban, bogy a (> filléres kisszakasz a jövő közlekedő politikájának alapja nem lehet. — A már folyamatban lévő és a további tárgyalások során derül majd ki, milyen változtatásokat kell a kisszakaszra épített tarifa- rendszeren keresztülvinni, — Erre vonatkozóan természetesen nekem is megvan a magam elgondolása, amelyet azonban nem akarok most kifejteni, mert nem tartan ám helyesnek., hogy elébevágjak a Beszkárt igazgatósága hívalalos állásfoglalásának, amelyet a magam részéről természetesen tiszteletben fogok tartani. — Ami már most a probléma műszaki részét illeti, e tekintetben — anélkül, hogy erről egyáltalában tárgyaltam volna — az a véleményem, hogy a Beszkártnak bizonyos halaszthatatlan beruházásokra van szüksége, ha forgalmát a megfelelő nívón akarja tartani. —- Nem szándékozom ezeknek a beruházásoknak műszaki vonatkozásait kifejteni, — ez nem is az én dolgom — csupán gazdasági vonatkozásait nézem a kérdésnek. És ebből a nézőpontból tekintve az ügyeket, meggyőződésein, hogy a túlhosszú időre nyújtott beruházó program nem gazdaságos. — Ez természetes is, hiszen ilyen beruházó program gazdasági hatása csak a program végrehajtása után jelentkezik. Hogy példával is illusztráljam ezt az álláspontomat, tegyük fel, hogy például fokozni akarjuk a villamos vasút menetsebességét. Ugyebár logikus, hogy mindazt az intézkedést, amit ennek a célnak elérésére szükségesnek látunk, egyszerre hajtsuk végre, mert a még végre nem hajtott részletek egészen biztosan megakasztják a már végrehajtott részletek gazdasági kihatását. Ugyanez áll a pályafenntartással és pályaépítéssel, a járművek modernizálásával és általában minden műszaki újítással, illetően beruházással kapcsolatban is. — Persze, a műszaki beruházásokat illetően is a Beszkárt igazgatóságát illeti elsősorban az állásfoglalás és a nyilatkozás joga. És éli azzal, amit itt most kifejtettem, semmiféle irányban nem akarok prejudikálni az igazgatóság ha tározatának. Megkérdeztük még’, hogyan érzi magát új munkakörében. — Jól. Mert engem mindig izgatnak az új problémák. Szeretem a munkát és boldog vagyok, ha munkámmal szolgálni tudom a közt. Még bent tartózkodunk a helyettes polgár- mester szobájában, amikor belep az ajtón Kovácsházy Vilmos tanácsos, akivel a. helyettes polgármester úr Karafiáth Jenőnek, Budapest új főpolgármesterének a városházán berendezendő hivatala dolgában kezd tárgyalást. (zd.) HARMINCKETTEDIK évfolyam 1937 február 17 7. szám
