Független Budapest, 1937 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1937-02-03 / 5. szám
HARMIMCKETTEDI& évfolyam 1937 február 3 5. szám Független Budapest VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 1-199-30 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA Egy felsőházi beszédhez ■Ha valakinek oka és joga van ahhoz, hogy a törvényhozás termében hozzászóljon rai fővárost érintő javaslatokhoz, akkor Ripka Ferenc dr., Budapestnek nyolc éven át volt főpolgármestere azok közé tartozik. Mert nem volt még a három város egyesítése óta egyetlen olyan főpolgármester sem, akinek működése olyan mély és —• sajnos — mai> dandó nyomot hagyott volna ennek a millió® városnak az életéhen, mint éppen az övé. Szó sem férhet hozzá; Kipka Ferenc jót akart, mert hiszen jóhiszemű és tisztességes ember, — de kétségtelen, hogy | rosszat csinált, mert a. cselekvés lázas és izgalmas ! perceiben nem látta, meg fától az erdőt. Bizonyos, j hogy előtte, — amikor a legtökéletesebb törvények j egyikének, az 1872. évi fővárosi törvények halomra- j döntéséhen tevékenyen közreműködött — ha kissé j elmosódottan és homályosan is, — az autonómia ki- | terjesztéséinek szándéka és gondolata lebegett. De 1 éppen olyan bizonyos az is, hogy az ő nevéhez és | működéséhez fűződő 1930-as fővárosi törvény kezdte j ki a főváros féltve őrzött autonómiáját és hét esz- ' tendő óta — valahányszor a törvényhozás »fővárosi« törvényt tárgyal — nem történik más, minthogy lassan, de biztosan és feltartózhatlanul lemorzsolódik annak a látszat-autonómiának a vakolata is, amely még úgy, ahogy, összetartja; az ön- kormányzat rozoga épületét. Valósággal megható és tiszteletreméltó az a makacsság, amellyel a volt főpolgármester úr az 1930-as törvényt' védi és csak az apa elfogultságával és szeretetével magyarázható, hogy nem látja be ennek a törvényalkotásnak szörnyű hibáit és destruáló hatását. Most is, hogy a felsőházban alkalom kínálkozott rá, minden kertelés és gátlás nélkül az 1930. évi fővárosi törvény visszaállítását sürgette és követelte. Előrebocsátom, hogy Ripka Ferenc felsőházi beszédének azzal a részével, amelyben a főpolgármes- I tér fizetésének mérvét kifogásolta, — teljes egészében egyetértek. Való igaz, hogy Budapest főpolgármesterét abba az anyagi helyzetbe kell hozni, hogy méltóan képviselhesse egyrészt a kormányt és másrészt a, fővárost — azon a területen, amelyet részére az 1934. évi — és nem az 1930. évi! — fővárosi törvény kijelöl. De — sajnos ■— ezzel az egyetlen ponttal ki is merült azután közöttünk az egyetértés. , Mert mit hozott az 1930-as . törvény az önkormányzat kiterjesztése nézőpontjából1? — amire állani tel megtölteni azt a keretet, amelyet a törvény—meg- ! alkotói összeácsoltak számára. Az a, törvény — eny- ! hén szólva — semlegesítette a polgármesteri állást, aláíró masinává változtatta az alpolgármestert, aláásta a tanácsnoki állás patinás tekintélyét és megalázta a politikai cselszövés eszközévé züllesztett tisztviselőt. Ezek olyan tények, amelyeknek valódiságát — úgy hiszem •— Budapest egész tisztviselői kara bizonyítani hajlandó. Ilyen körülmények közepette ■— négy súlyos esztendő tapasztalatának leszűrése nyomán — jött azután az 1934. évi törvény, amelyet a volt főpolgármester úr a maga teljességében eltörlendőnek vél. Nincsen igaza. Állítom, hogy ha ez a törvény abban a változatlan formában lépett volna életbe, amelyben azt megalkotói öntötték, sokkal közelebb állanánk a autonómia teljességéhez, mint ahol ma állunk. És nem a törvény szerkesztői, hanem éppen a volt főpolgármester úrhoz közelálló körök voltak azoík, amelyek súlyos és nagy tekintélyt jelentő befolyásukkal meghiúsították, hogy az új törvény visszavezesse a székesfővárost a régi, nagy és fénye® hagyomány ösvényére. Nem tudok, dei nem is akarok ehelyütt ezekre a dolgokra részletesen kiterjeszkedni, de az aiklkori események: ismerői ■— közülök, sajnos, többen már nincsenek az élők sorában — tanúságot tehetnek állításaim igazt3ág.a mellett. Igaz, ennek a törvénynek — az 1934. évinek — is van olyan rendelkezése, amely nehezen egyeztethető össze az autonómia fogalmával. A főpolgármesteri állásnak kinevezés útján való betöltése és a polgár- mesteri választások megerősítése ellentétben áll az autonómia célkitűzéseivel. De nem szabad elfelejteni, hogy ennek az intézkedésnek olyan okai vannak, amelyek előtt a nemzeti nézőpont mindenekfelett való megóvása érdekében deferálrü kellett. Nem állítom és nem állítja senki sem, bogy az 1934. évi törvény tökéletes alkotás. De az 1930. évivel szemben igenis nagy lépés az ősi autonómia felé. Az igazság, mint rendesen, valahol a középen van. At kell menteni a múltból — az 1872. évi törvényből — mindazt, ami az autonómia nézőpontjából kétségtelen érték és ezt az átmentett értéket, meg kell telíteni a modern élet és haladás eszméivel és követelményeivel. Így talán elérjük, hogy a fővárosi törvény ügye is végre nyugvópontra, jut. Mert ez a folytonos' toldozás-foltozás csak ártalmára van a fővárosnak és azoknak is, akik, mint Ripka Ferenc is, szeretnék ezt a várost nagynak, szépnek, függetlennek és végre újból nagykorúnak látni. Zólyomi Dezső. BcsiClgciés nikccz Ödönnel es Rákóczi! Imrével: „Szeretném, ha a magyar úiságíróíársadalom minden tagia megtalálná bennem a minden igazsággal szemben fogékony magyar embert“ A minisztereiül^! safiöiroda régi vezetnie, ohi elment — és az úf, alti jött — nühaiftozih a Független Budapest munhatársának dó áh hivatkoznak a törvény védelmezői. Hozta elsősorban az úgynevezett törvényhatósági tanácsot, amelyben a tanácsnoki kollégium helyett a közgyűlés kiválaszott tagjaj. foglaltak helyet. Elismerem, hogy ebben az intézkedésben — az ügyek intézésének a hivatalnok-tanács kezéből a polgárok-tanácsának ke- zébe való helyezésében — megnyilatkozik az autonómia kiterjesztésének a gondolata. De ennek az intézkedésnek a súlya és az ereje nyomban megsemmisül, ka azt látjuk, hogy a törvényhatósági tanács elnöki székében nem — amint az autonómia fogalmából logikusan folynék — választott polgár ül, hanem _ a fő polgármester. Az a főpolgármester, aki az 1930. évi törvénynek rendelkezései szerint minden hatalomnak a birtokában volt ugyanakkor, amikor . viszont minden felelősség a — polgármester vállára nehezedett; az a főpolgármester, aki elvégre is nem a törvényhatóság, hanem a kormány bizalmának a letéteményese. Hol van ebben a megoldásban az autonómia védelme, — a kiterjesztésről nem is szólva? Ez a törvény, amely hihetetlen mértékben felduzzasztottá a kormány képviselőjének a hatalmát az autonómia egész területén, a polgármestert nem az ön- kormányzat első tisztviselőjévé emelte, hanem a Városháza első hivatalnokának rangjára degradálta. Hogyan egyeztethető ez össze az autonómia kiterjesztésének gondolatával? Az objektív igazságnak tartozom unnak a. meg- állap tásával, (hogy volt az 1930. évi törvénynek olyan rendelkezése is, amely jónak, bölcsnek és üdvösnek nevezhető. így például a főtisztviselőik élethossziglani választása sok hiábavaló félelemtől és megalázkod- dástól mentette meg a 'Székesfőváros derék és önérzetes tisztviselői karát. — Az összeférhetetlenség szigorú statuálom is ennek a törvénynek a javára írandó. De — kérdem teljes tisztelettel — megtartották vájjon ezt a rendelkezést? Kiirtották, a hatalom akkori urai az összeférhetetlenséget? A kevés .jó mellett azonban annyi retrográd intézkedés, volt ebben a törvényben, hogy m'ár keletkezése pillanatában magában hordta a pusztulás csiráit. És meg kellett halnia, rnori képtelen volt való és viruló életÉrzem, hogy a vállalkozás, amivel a Független Budapest olvasóinak szeretnék örömet szerezni, nem tartozik éppen a könnyebb feladatok közé. Nem is mintha ez Mikecz Ödön államtitkár úr szándékán múlnék. De ő maga jönne a legnagyobb zavarba, ha pontosan meg akarná jelölni .azt a helyet, amikor az újságírói kérdezősködésnek néhány pillanatot szentelhet. Hiszen mikor a sajtófőnöksége.n keresem, hallom, hogy »éppen ebben a pillanatban ment át a bel- üigybe« — is mikor viszont ott keresem, már onnan régen a Ház-ba sietett. El lehet képzelni aztán, hogy milyen lehet az államtitkár úr elfoglaltsága s hogyan szeretne már ebből a kétlakiságból »egylakivá« válni, hogy végre teljes erővel és készséggel annak u munkának szentelhesse magát, amivel a kormány és a belügyminiszter bizalma tüntette ki kedvelt államtitkárát, nevezetesen, hogy a készülő alkotmányjogi javaslatok fontos, szinte új korszakot bevezető munkáját éppen ő vezesse. Igazán csak futtában tudtam a múltkoriban is elfogni égy kézfogásra, megkérdezve, mikor és hol jöhetek búcsút venni tőle. Kedves mosollyal mondja; — A féllábam még itt van a sajtófőnökségen, a másik meg ott a belügyben. Képzelheted, mit jelent ez munkában és szaladgálásban. — Hja, — mondom — jól tudta azt boldogult Gömbös Gyula, hogy miért hozta fel maga mellé a legfiatalabb főispánt. Tudta jól, hogy van itt energia bőven, ami túlsók Szabolcsnak s úgylátszik, futja belőle az egész országnak is. Elhárítja ezt magától. — Olyan időket élünk — mondja — amikor mindenkinek ki kell termelnie magából mindazt, amit az ország javára csak kitermelhet. És siet máris a belügyminisztériumba. 'Most azonban, mikor már megjelent hivatalosan is u felmentése a sajtófőnökség vezetésétől kétszeres figyelőmmel keresem, hogyan tudnám néhány percét úgy igénybevenni, hogy megszólaltassam a Független Budapest-nek, amit megnehezít a Ház délelőttre helyezett ülésezése is. No, de ezt még át lehet hidalni egy kis igyekezettel és éberséggel. De van más akadály is. Még pedig elvi. Öméltóságának az a felfogása, amit már ki is fejtett, mégpedig éppen e hasábokon — még sajtófőnöksége kezdetén, kijelentve, bogy: vannak hivatások, amelyek nem igen engedik meg a nyilatkozatokat és a sok szereplést. Alti a imm iuiiun túr Sőt, mikor államtitkárrá nevezték ki Kozma Miklós mellé, akkor külön hangsúlyozta, hogy követni akarja azon elődeinek nyomdokait, akik mindig a gazdájuk nyelvén beszéltek s az ö nyilatkozatuk volt mindig az ö hitvallásuk is, amint azt' a fegyelem és a szolgálati viszony erkölcse parancsolta. iAzonban az.életnek vannak pillanatai, melyek az egyéni érzéseik érvényesülését — hacsak rövid időre is — nem tudják elfojtani és visszaparancsolni. ;S ilyen pillanat lehet az is, amikor utoljára találkozom Öméltóságával annál az asztalnál, amelytől most e kell válnia, hogy ríj hivatásának parancsvonalain haladjon tovább, a maga igazán kivételesnek mondható pályáján. Azon a pályán, amely eddig alig mutatott zökkenőket ba mingyárt alig is találkozott, olyan akadályokkal, melyeken könnyedén túl nem juttatta volna belső lelki adottságának lendítő ereje. És ahogyan, elnézem derűs, lelkiegyensúlyt, belső összhangot tükröző arcát — eszembe jut, akaratlanul is, amint egyszer egy hatalomról lecsúszott politikai nagyság előttem fel jaj dúlt; — Miért is vállaltam én a, politikát, mikor eddig csak barátaim voltak s most a barátaim is ellenségek, Milyen másként van ez Mikecz Ödön esetében. Aki jött, fiatalon, szinte előkészületiemül s azt hitték, hogy azoiki járó szalagján fog Járni, akik ezt ‘fiz eljövetelt talán éppen ebiből n célból egyengették. És ő ha-
