Független Budapest, 1937 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1937-10-20 / 42. szám
HARMINCKETTEDIX évfolyam 1937 október 20 VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 1-199-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA Budapest példája A pénzügyi bizottság ülésén szokatlan jelenet játszódott le. Amikor az egyik szónok felszólította a főváros vezetőit, hogy fogjanak össze a főváros érdekeinek védelmében, az elnöklő Kaicifiáth főpolgármester és Szendy Károly polgármester az ülés nyilvánossága előtt ünnepi kézfogással tettek bizonyságot arról, úogy teljes a Oiamiónia a főváros vezetőségében, bogy mindazok a suttogások és »bizalmas értesülések«, amelyek differenciákról tudtak, csak arra voltak jók, bogy a kárörvendező leselke- dők reménységeit táplálják. A nyilvános kézfogás lebűtötte ezeket a reménykedéseket, de ugyanakkor életre keltette azt a bizakodó optimizmust, amely nélkül — mint Szendy Károly polgármesteri székfoglaló beszédében mondta annakidején, amikor még mindenki pesszimista volt — nem lehet várost vezetni. A pénzügyi bizottság tagjai lelkes ünnepléssel fogadták a városvezetők nyilvános manifesztá- cióját, amely pedig nem akart tüntetés lenni, csupán vallomás: vallomás arról, hogy soha nagyobb és teljesebb nem volt a harmónia polgármester és főpolgármester, az autonómia és a kormány exponense közt, mint éppen most, amikor egyesek konkolyt akartak hinteni közéjük. Ez az ünnepies gesztus adta meg az alaphangját a pénzügyi bizottság költségvetési tárgyalásainak. A pártok szónokainak egymást követő megnyilatkozásai is azt bizonyították, hogy a budapesti városházári teljes az együttműködés. Az 10Ö8. évi költség- vetés tárgyalásának elején Budapest székesfőváros törvényhatóságának minden tényezője egyesült a főváros szeretetében, érdekeinek önzetlen védelmében. Mint valami boldog oázis, üdítő sziget, úgy emelkedik ki a főváros élete a mai magyar közélet különös viharzásából. Amikor szélsőséges jelszavak ostromolják az ország kicsiny hajóját, akkor a főváros nemes, egységes, gyönyörű példaadása különös erővel kell, hogy hasson. Budapest belső életében nincs gyűlölködés, nincs széthúzás. (Szokatlan és szinte meglepő dolog ez, mert hiszen a magyar élet struktúrája olyan, hogy Budapest példája után indul az egész ország. Innen indulnak .el országos útjukra a különböző áramlatok, itt vívják meg legélesebb harcukat a különböző élet- és világfelfogások, ide tekint az egész ország. Béke, megértés, türelem, a különböző meggyőződések és felfogások tisztelete: erre tanít a főváros példaadása. Az a magas kultúra, amelyet Budapest reprezentál, kizárja a demagógia érvényesülését, a jelszavak féktelenkedósével való visszaélést. A városháza az alkotó munka temploma: ezt a munkát nem szabad sem politikai ellentéteknek, sem pedig vií ágfelfogásbeli különbségeknek megháborítaniok. A realitások, pozitívumok szentélyében nincs helye üres frázisoknak, féktelenkedő handabandázásnak. Semmf sem lehet megnyugtatóbb, lélekemelőbb a mai zűrzavaros világban, mint az a tudat, hogy Budapest törvényhatósági életét nem mérgezhetik meg azok a vírusok, amelyek odakint félelmetes jelenségek közt demonstrálják fertőző erejüket. Éppen ezért a főpolgármester és polgármester kézfogását nem tekinthetjük két magánember egyszerű megbékélése tanujeleként. Szimbólum volt ez a nyílt deklaráció, szimbóluma annak, hogy a főváros közélete tiszta, mentes minden olyan beteges tünettől, amely az alkotó munkát megállíthatná. Nagyszabású, sőt ennél is több: csodálatos ez a munka. Szendy polgármester 158 milliója, amelyet közmunkákra juttat, klasszikus mérföldköve a főváros útjának: igen, ez az az út, amely a jövő, a haladás és emelkedés felé vezet! Dolgozni, alkotni, az ajkakat összeszorítva, minden erőfeszítéssel építeni, éjt nappallá téve, a pozitív munkában egyesülni, ez vezet át bennünket minden magyar vágyálmainak birodalmába, a feltámadás' völgyébe. Akik az önkormányzat életét féltik, azok most megnyugodhatnak. A magyar főváros nagyszerű példát ad a magyar összefogásra, arra a nemzeti parancsra, amely minden erő összefogását diktálja kötelező erővel a mai kaotikus világban. Mi, a Független Budapest, akik a nemzeti egység gondolatának hirdetésében egyetlen pillanatra sem lankadunk, akik ennek a gondolatnak fanatikusai vagyunk, boldogan lélegzőnk fel: Budapest székesfőváros törvényhatósága — élén kitűnő főpolgármesterével és polgármesterével. — megértette az idők intését cs azon az úton halad, amely nemcsak virágokat, de gyümölcsöket is érlel a sokat szenvedett nemzet számára. BESSENYEY ZÉNÓ dl*. a Közmunkatanács elnöke s a személyi változásról, az új kereskedelemügyi államtitkár munkájáról, városrendezési kérdésekről, szállók építésével kapcsolatos híresztelésekről nyilatkozik a Független Budapest munkatársának A pénzügyi bizottságban éppen most fejtegeti Szendy Károly polgármester, hogy a deficit mellett is miért kell és lehet hinni a főváros gazdasági életének lendületében és egészséges' voltában, mikor ugyan erről a kérdésről ugyancsak a legnagyobb bizakodás hangját csendíti meg Bessenyey Zénó, a Közmunkatanács elnöke, aki lelkében még külföldi benyomásaival s a zempléni hegyek megnyugtató hangulatában a főváros gazdasági éle- Bessenyey Zénó tévői, a Közmunkatanács elé kerülő nagyobb kérdésekről S elsősorban a Közmunkatanács személyi változáséiról s annak kihatásáról a következő kijelentést tette a Független Budapest munkatársának: Mlgyay-Hubert Pál dicsérete — Hogy mi az érzésem a Közmunkatanács alelnökének: Álgyay-Hubert Pálnak közlekedésügyi államtitkárrá való kinevezésérőn A rómaiak Jánusa jut itt önkénytelenül is eszembe, akinek tudvalevőleg két arca volt. Az én érzésem is ilyen két arcú most. Az egyik örvendő, a másik szomorkodó. A német szerint »az elválás fáj.« Hát ez az elválás ezúttal csakugyan fájna, ha az valóban elválás volna és nem lehetne át-»hidalni.« De szerencsére lehet és ez a vigasztaló éppen. M>rt megtaláltuk a módját, hogy a kinevezés, vagy mondjuk: az új karrier ne vágja szét a kapcsolatot a Közmunkatanács és alelnöke között, hogy ne kelljen elveszítenie azt az alkotó munkáit, amit eddig az alelnök tevékenysége jelentett számára s amit mi mindannyian, — akik ma ci Közmunkatanács életéi irányítjuk — mondhatom bátran: kivétel nélkül oly magasra becsülünk és méltatunk. Ha szabad »szubjektív«-nek lennem, ki kell jelentenem, hogy számomra mindig különös szerencsét és megnyugtatást jelentett, hogy az alelnöki tisztet Álgyay-Hubert Pál töltötte be mellettem, aki betudta hozni magával a hivatalába páratlan szaktudása mellé az ügyszeretet olyan rajongáséit, a lelkiismeretesség olyan tisztaságát, a kollégiálás együttműködés olyan harmóniáját, ami élvezetté tudta változtatni a legnehezebb munkát is, ^ érezve és éreztetve, hogy Álgyay-Hubert Pál munkáját az a géniusz vezeti, amely az isten legnagyobb és legszebb ajándéka s amelynek munkáját érvényesüléshez juttatni, valósággal jótétemény a közzel szemben. Természetes, hogy ilymódon —- megint csak szubjektív érzésről szólva — fájdalmasan esik a. válás. De itt megint csak két szempontra kell figyelni. Először is — felfogásom szerint — az ország érdeke mindig azt kívánja, hogy a tehetség ne csak egy szű- kebb területen érvényesüljön, hanem olyan területhez juthasson, melynek nagyságát tehetsége átmérőjével be tudja fedni. Álgyay- Hubert Pád új ádlomásáivál egész országot kapta területül. Mint közlekedésügyi államtitkár az egész ország útügyének és közlekedési kérdéseinek tehet pótolhatatlan szolgálatot. Természetes, hogy itt a tehetség parancsa az irányadó és csak örvendeni lehet rajta, hogy Darányi Kálmán miniszterelnök és Bornemisza Géza miniszter együttes választása ehhez a szerencsés megoldáshoz vezetett, ahol jogosan mondhatjuk, hogy semmi más szempont nem érvényesült, csak az angol megáHapí- tás, hogy »the right man on the right place« elve. És itt az érvényesült. S mivel az új államtitkár bejön a tanácsba — nem is veszítjük őt el s ha mindjárt ez a megoldás a veszett fejszének csak a nyele is, — de még így is nagy hasznot fog jelenteni a Közmunkatanácsnak. Hiszen most már bárciházi Bárczy István mellett ő a második, aki mint a kormány tagja részt vesz a Közmunkatanács munkájában. S amint hogy a Bárczy István ügybuzgó és nagyértékű támogatása sok nehéz kérdésben volt már a segítségünkre, semmi kétségem, hogy ez a támogató munka a jövőben, még csak megerősödöttebben fog jelentkezni két kormánytag együttes munkájában. M balneológiái kongresszus hatása — Milyen hatással volt kegyelmes uramra a balneológiái értekezlete Tapasztalata szerint: milyen érzésekkel távoztak a konferencia világhírű résztvevői és szakemberei Budapestről? — Tudomásom szerint ez. a konferencia is — mint a legutóbb itt tartott összejövetelek mindannyia — csak növelték azt a jó hírnevet, amit Budapest a vendéglátás terén már eddig is kivívott magának. Sokat foglalkoztat engem a kérdés, vájjon minek is tulajdoníthatjuk az utóbbi idők nagy lendületét az idegenforgalom terén? Sok töprengésem közben eszembe jutott egy német újság pályázata, ahol az volt a kitűzött tétel, »mivel kötheti le a nő a legbiztosabban a férfit?« A sok-sok beérkezett pályamű nyertese egyetlen mondattal vitte el a pálmát és mellette a nem megvetendő pályadíjat: — Adj enni a bestiának. Ha tréfás is az egész, de ez a mi esetünk is. Mert egyben aztán igazán verhetetlenek vagyunk: a vendéglátáis művészetében. Ez teszi talán, hogy az idegen — hamarosan megszabadul attól a nyiigző érzéstől, ami minden ismeretlen helyen elszokta fogni az utast. Erről mi talán nem is tudunk — s talán jó is, hogy nem tudunk, mert így a vendéggel éreztetett melegségünk megmarad közvetlennek és keresetlennek. Erről jól esik azonban hallani s hogy elismerésünkkel a bolneoló- giai konferencia tagjai sem fukarkodtak azt a főpolgármesterhez intézett meleg köszönő sürgönyük igazol. Ez még csak jobban hitelesíti azt a közfelfogást, hogy nálunk megbecsülik a vendéget s ez valóban »otthon« is érzi itt magát. Iíj szállodák építése — Mi igaz abból a hírből, hogy a főváros mesterségesen akadályozza meg az új Szállodák építését s így mintegy monopóliummá teszi azt az ipart, aminek szükségszerű fejlődése nélkül igazi idegenforgalom nem is fejlődhet s ami van is, az is lassú sorvadásra volna ítélve1 Állítólag hét kérelem érkezett az idén is a fővároshoz, anélkül, hogy egyetlen egy is megkapta volna az építési engedélyt. — Ez a hír csak tévedésen alapulhat. Egy ilyen feltevés nem is érdemelné meg a komoly cáfolatot, ha nem volnánk az a pontja Euró-
