Független Budapest, 1937 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1937-09-29 / 39. szám
HARMINCKETTEDIK évfolyam 1937 szeptember 29 39. szám Függeten Budapest VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI ÉS KOZGAZDASAGI LAP Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 1-199-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA Deficit „Az egész világ kapuit nyitottuk meg Budapest felé" — mondja Mihálovics Zsigmond apátplébános az eucharisztikus kongresszus igazgatója Az Eucharisztikus kongresszus előkészítő munkájáról, a munka méreteiről nyilatkozik a Független Budapest munkatársának ltot az új költségvetés. Nyel c.adféJ millió pengő a hiány, de ehhez ISzendy polgármester még hozzáteszi, 'hogy ez még megnő vek edheti/k, ha a kormány nein, járul hozzá a vízdíjak kétfilléres emeléséhez. így tehát — egyelőre — tízmilliós deficittel számol a főváros. Leplezetlenül, szinte pőrére vetkőzve mutatja be a polgármester Budapest pénzügyi helyzetét. Nem szépít, de nem is torzít: azzal az őszinteséggel áll ki a közvélemény elé, amelyet már megszoktunk, -amióta Szendy Károly vezeti Budapest életét. Van ugyan javulás, emelkednek a 'bevételek, de korántsem abban ia mértékben, mint az állam bevételei, ezzel szemben a kiadások még jobban emelkednek, elkerülhetetlen tehát a deficit, bármennyire igyekszik is takarékoskodni a főváros. Meg is mondja nyomban a polgármester: az az oka ennek a diszpiaritásnak, hogy az adóbevételek megoszlásában az utóbbi években nagy eltolódás következett be az államkincstár javára. Különösen a forgalmi adó részesedése csökkent a fővárosnak, jóllehet a forgalmi adóbevétel emelkedett. 1929-ben a Budapesten befolyt forgalmi adóból 76.5 százalék volt még csak az állam bevétele és 23.5 százalék a fővárosé, 1933-ban pedig ez az. arány már úgy változott, hogy az államra jut a forgalmi adóbevétel 92.9 százaéka és csak 7.1 százalék esett a fővárosra. Márpedig, mint ismeretes, a gazdasági helyzet javulását elsősorban a forgalmi (adóbevétel mutatja meg, ez a legbiztosabb lázmérője a gazdasági életnek. A főváros hőmérőjén ia javulásnak semmi jele sean mutatkozik. Ezzel máris ki van merítve mindaz, amit a deficitről, ennek okairól el kell mondani kíséretképpen a költségvetéshez. És éppen ez az oka annak, hogy bár akkora ia költségvetési hiány, hogy az más esetben megdöbbentő lenne, most mégis bizonyos optimizmus lengi át az előirányzatot, iá hiány ellenére is kedvezőbbnek érezzük, mint az utóbbi években (előterjesztett tervezeteket. Több benne a re mén ytf akiasz tó elgondolás, nem (búvik meg mögötte rejtett félelem, elmarad a szokásos »zárolás«, az ia pesszimizmus, amely idáig különös óvatosságra intette a főváros vezetőségét. Nem: ez a deficites költségvetés határozottan optimista karakterű, (amit az is jelez, hogy a oevételeket 4.2 millióval többre becsüli iá polgármester, minit az 1937. évi költségvetésben, amiben az 'adóbevételi javulás 2.35 millió pengőt tesz ki, de az üzemek bevételeinél is emelkedést vár a főváros, úgyszólván az egész vonalon. Különös jelenség: 7.5 millió, esetleg 10 millió pengős a hiány és mégis élet, munka, alkotás jellemzi a költségvetést. Nem esüggeszl, hanem biztat a kép, amely belőle kibontakozik. Sorra kerülnek olyan beruházások meg egyéb munkák, amelyeket évek sora óta folyton haliasztgattak, mert az időpont, a .gazdasági helyzet képe nem volt megfelelő arra, hogy ia főváros elérkezettnek lássa azok végrehajtását. Pedig akkor nem volt deficites a költség- vetés, vágy ha az volt is, a hiány sokkal kisebbnek mutatkozott. Most meg a költségvetési beruházások mellett még kölcsönt is vesz fel a (főváros, hogy sürgősen pótolja azt a sok-sok hiányt, larni azért állott elő a főváros fejlesztésében, mert félni (kellett, vigyázni, nem lehetett »felesleges« beruházásokat megvalósítani. 'Most, 10 milliós deficit mellett — lehet. Sőt kell. A felelet egyszerű, magától értetődő. Módjában lett volna a főváros vezetőségének kevésbé deficites költségvetést is összeállítania, nem kellett volna ehhez egyéb, mint az, hogy a tényleges helyzetet figyelembe véve, mellőzi az új beruházásokat, vagy áthárítja azokat a felveendő kölcsön terhére. De nem ez történt, bátram, szín,te (azt lehetne mondani: vak- meiőem száll szembe a polgármester a hiánnyal, nem vét rá súlyt, úgy érzi, Budapest élete újból egészséges, ß beteg meggyógyult, félre lehet tenni minden aggodalmat, fokozott óvatosságot és ezzel együtt az utóbbi esztendők ilyen irányú metódusait. A. t óváros népe osztozik a polgármester optimizmusában. A deficit ellenére reálisnak, helyesnek érzi a költségvetési tervezetet, amely szeizmográfszerű érzékenységgel jelzi .aßt iá változást, amely a gazdasági életben, de a lelkekben is végbement. Hűséges tükör ez a költségvetés, Budapest önmagát úgy látja meg benne, amilyen: az igazság pedig sohase rémít, fisak a leplezés, a takargatás demoralizáló, Budapestnek pedig ennél őszintébb költségvetéstervezete még pem volt. Teljes joggal megállapíthatjuk, hogy az egész magyar életet érinti, mozgatja és befolyásolja a küszöbön álló Szent Év és ennek nagy eseménye: az Eucharisztikus Kongresszus. Mintha a mesében szereplő varázsvessző érintette volna egyszerre gazdasági életünk síkjait. Egyszerre vége lett a tespedt mozdulatlanságnak, a munkahiánynak és a vállalkozási kedv landkadásá- nak. A helyzet az, hogy megindul a munka minden vonalon, s alig lehet többé munkanélküliségről beszélni nálunk. Keresett és megbecsült az iparos s a legnagyobb konjunktúrára emlékeztető lázzal és ütemmel folyik mindenütt a munka. Mi tette ezt? A Szent Év? Vagy az Eucharisztikus Kongresszus? Mindenesetre nagyrészben részük van benne. Hiszen az egész főváros érzi, hogy mit jelentenek úgy a főváros, mint az egész ország szempontjából ezek a köszöbön álló ritka események. S ehhez Budapest fel is akar készülni, megszépülve, megújhodva akarja falai közt fogadni azokat az idegeneket, akiknek legnagyobb része most látogat el hozzánk először s akik előtt be is akarja igazolni, hogy Budapest valóban méltó ahhoz a sikerhez, amit az utóbbi időkben idegenjárás tekintetében elérhetett. Mert hogy valóban mit jelent maga az eucharisztikus gondolat Budapestnek s ezen keresztül az egész országnak, azt csak kevesen tudják, nem ismervén azt a munkát, ami a kongresszus sikerének biztosítására az Actio Catholicán keresztül megindult, hogy ez a munka meg ne szűnjék az utolsó napig, sőt, hogy ütemben és lelkesedében csak egyre fokozódjék a teljes siker biztosítására. Hogy erről a munkáról a Független Budapest olvasóinak képet festhessünk, Mihálovics Zsigmond kanonok-plébánoshoz, törv. hatósági bizottsági taghoz fordultunk, akinek a kezében a szervezés szálai ösz- szefútnak, lévén ő az egyike ama »Négyekének, akik az egész gigantikus szervezetet felépítik és irányítják. (Verseghy Nagy, Huszár Károly és Bangha páter a munkatársak.) Mihálovics Zsigmond erről a munkáról mondja a Független Budapest munkatársának: Á hitnek is vannak katonái — Nagy tévedés, ha valaki a kongresszust csak mint idegenforgalmi eszközt akarja mérlegelni és értékelni. Mert erkölcsi értéke sokkalta több az anyagiaknál. Szinte felmérhetetlen. Csak növeli értékét az a harc, ami ma szinte a szemünk előtt folyik s a föld különböző részein nyilt harccá válva, 'amikor a hitetlenség, az istentagadás fegyvert és ágyút mozgósít a vallás, az erkölcs, a Krisztus egyháza ellen, hogy -ezekkel egyszersmindenkorra leszámoljon s hogy a vallást irmagostul kiirtsa és eltüntesse. És mi a pokoli szándékkal szemben fel akarjuk venni a harcot. Ki merünk állani az ellenséggel szemben, hogy megmutassuk a bennünk élő hit erejét, harckészségét és 'elszántságát. Meg akarjuk mutatni, hogy a hitnek is vannak katonái és tömegei, amelyek ki mernek állani, színt mernek vallani a maguk hite mellett, hogy esetleg — ha úgy kerül — még a mártírhalált is szívesebben vállalják, mintsem hogy hitüket elárulják, vagy megtagadják. Az a nagy manifesztáció, amit a kongresszus jelent, ami kor százezrek borulnak le az oltár előtt, olyan lelki megerősítést jelent, aminek értéke nem is fejezhető ki anyagi értéknívón s amihez talán a természetben a májusi eső haszna hasonlítható, aminek áldásos hatása a júniusi aratás gazdagságában jelentkezik. A külföldi propaganda — De hogy a kérdés anyagi vonatkozásairól se feledkezzünk meg s hogy ezen keresztül ismertessük azt a propagandamunkát, ami a kongresszus kapcsán Budapest felé irányítja nemcsak Európa, de túlzás nélkül merem mondani: az egész világ figyelmét, annak megvilágítására elég, ha meggondoljuk, hogy minden országban megalakult már a nemzeti bizottság, amely a kongresszus propagandamunkáját és előkészítését szervezi és irányítja. A budapesti központnak vannak megbízottai, — hogy ne használjuk a -»futára kifejezést — akik külföldön utaznak, hogy az ott folyó munkát figyeljék és erről bennünket — a központot — értesítsék. Hogy milyen méretű a mi propagandánk? Arra talán eléggé rávilágít, hogy már eddig 200 ezer plakátot küldtünk külföldre, a világ minden részébe, mégpedig 19 nyelven ami mind arra szolgál, hogy Budapestre irányítsa az illető nemzet katolikusságának a figyelmét. 110 ezer példányban küldtük ki eddig a különböző nyelvű isemretterjesztőnket, melyek a kongresz- szussal kapcsolatos tudnivalókat ismertetik, Budapest legszebb részeinek képeivel úgy, hogy elmondhatni, hogy nagyobb propaganda Budapest ismertetésére alig képzelhető. — Tizennégy bizottság közt oszlik meg a széles- rétegű munka s mivel minden bizottság csak a maga köréhez tartozó munkával foglalkozik, s így elgondolható, hogy milyen sokágú tevékenységből adódik össze, aztán a végső eredmény: a kívánt siker. Á világ kapui . . . — Mert nem szabad elfeledkeznünk, hogy minden magyar embernek az érdeke, hogy a mi munkánk sikerüljön. Ezúttal nem a lelkiekre célzok. Mert, hogy minden hívő ember, akit az a vágy hoz el a kongresszusra, hogy lelkében, hitében megerősödjék a nagy és hatalmas maninfesztációban, amelyben itt része lesz, s hogy ezt a célját el is éri, abban nem is lehet kételkedni. De a kongresszus rendezőinek az a vágya, hogy ez a nagy és világraszóló katolikus táborozás minden résztvevőjének a lehető legnagyobb megelégedésére minden zavaró körülmény kizárásával és elhárításával intéződjék el. Ehhez pedig szükséges az elszállásolás, az élelmezés és a közlekedés könnyűnek éppen nem mondható kérdéseinek olyan megoldása, hogy az idegen mindig kellemesen gondoljon vissza a budapesti napokra. A hagyományosan elismert magyar vendégszeretet itt igazán olyan teret találhat, ami csak új barátot szerezhet és biztosíthat Budapestnek és az országnak. Mert bármilyen merészen hangozzék is, de mertem kijelenteni, hogy az. egész világ kapuját megnyitottuk Budapest előtt. S az a hit él bennem, hogy ezeken a kapukon keresztül sok-sokezer ember fog Budapest felé áramlani, még pedig nagy- részben olyan, (akiket máskülönben semmi
