Független Budapest, 1937 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1937-01-27 / 4. szám
HARM1NCKETTEDIX évfolyam V 1937 január 27 4. szám Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VÍRÁGHGÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 1-199-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSÉG PARTJA SZEKESFOVAROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA A müncheni bál Eucharisztikus kongresszus és idegenforgalom Mit várhatunk az új évben Budapest idegenforgalmának fejlődésétől? Megtartja-e a fejlődés eddigi méreteit? — Hogyan kell készülnie a fővárosnak a Szent Év várható forgalmára? Mit mond Szviezsényi Zoltán miniszteri tanácsos (zd.) Ha semmi mást nem értünk volna el a Münchenben rendezett »Budapestéi- Ball« révén, mint hog-y a »Völkischer Beobachter« igazán lelkes hangú cikkben foglalkozott a nagymultú Prinzregenten- Theater-lben lezajlott ünnepséggel, akkor is érdemes volt Szendy Károly polgármesternek és a kíséretében lévő hölgyeknek és uraknak a bajor fővárosiba elrnen- niök. A vezér és kancellár tulajdonában lévő lap — legalább az utóbbi hóna pókban — nem igen fáradozott az úgynevezett német-magyar barátság kimélyí- tésén. Sőt. Legszentebb érzésünkben, legjogosabb reménységünkben támadott meg bennünket. És ezért szépen kérjük azokat az urakat, akik semmivel sincsenek megelégedve és azokat is, akik mindennel meg vannak elégedve: ne kicsinyeljék a ■polgármester sikerét. A londoni magyar bál után , a müncheni »Budapestéi- Ball« olyan társadalmi esemény, amelynek középpontjában mégis csak mi, magyarok, a mi nemzeti viseletűnk, a mi táncaink, a mi vidékünk, a mi országunk állott. És ezt nem lehet és nem szabad lebecsülni. Olyan mélyre zuhantunk, olyan kicsinyek lettünk és olyan szegények, hogy boldogan kell megragadnunk minden alkalmat, amely reánk tereli a világ figyelmét. A müncheni bálon, amely — mint lapunk más helyén olvasható — egyesítette magába a bajor társadalom és a német politikai világ színe-javát, a magyar tánc aratott világraszóló sikert. Azt mondják, akik a bálon a főváros képviseletében megjelentek, hogy á bál előkelő közönségét valósággal extázisba hozta a Magyar Királyi Operaház tánckarának ragyogó, színes produkciója és megtörtént az a csoda, amire még alig volt példa, hogy egy egész balettet meg kellett ismételni. Higyjék el, hogy ennek a — német vérmérsékletnél szokatlan — lelkesedésnek szimbolikus jelentősége van. Mert egy nemzet táncában, zenéjében, ritmikájában, a táncoló párok testtartásában és mozgásában ott tükröződik a — nemzet maga. A palotás kecses figuráiban, a csárdás tüzes dobbanásában, a körmagyar büszke bokázásában ott büsong, lelkesedik és dobban dacos életre az egész magyar nép, amelyet ideig-óráíg el lehet nyomni, de amelyik a benne lakozó őserőnél fogva előbb-utóbb újból feltámad, hogy erejét, lovagiasságát, hűségét, kultúráját, erényeit és hibáit is — mert hibáink is vannak! — az emberiség szolgálatába állítsa. Szendy Károly polgármester és társai, mint a mai magyar glóbusz argonantái jelentek meg Münchenben és elhozták onnét az aranygyapjút: a mag-yar nemzet megbecsülését. De ezen túl is hoztak még valamit: sikert Budapest, a magyar székesfőváros számára. És ha nem csalódunk, htjuknak tulajdonképpeni, hogy úgy mondjuk: kézzel fogható célja ennek a sikernek az elérése volt. Mert ebből a -sikerből haszon háramlik a magyar fővárosra. Budapest — a város, mint olyan — az utóbbi évek során szerte a világon nagyszerű hírre vergődött szépsége, látnivalóinak sokasága, népének szolgálatkész udvariassága, szállóinak kényelme, kereskedőinek megbízhatósága, iparosságának kiválósága, színházainak tökéletes művészete, fürdőinek gyógyítóereje, hatóságainak előzékenysége és nem utolsó sorban olcsósága révén. Az idegen, aki bizalmatlansággal és a rólunk bizonyos országokban célzatosan terjesztett rágalmak és ráfogások hatása alatt, a félelem bizonyos nemével érkezik ide — megbűvölten és az önfeledt rajongás érzésével távozik tőlünk. Volt rá eset, hogy a távozó külföldi sírva hagyta el ezt a várost; az -álmoknak és a szépségnek ezt a tündérkertjét, amelytől elszakadni olyan nehéz és amelybe visszatérni minden itt járt idegen -számára boldog és nagy élményt jelent. A főváros polgármestere méltatlan volna .állásara, ha meg nem ragadna minden alkalmat, amely ennek a városa iránti nagy szeretetnek, rajongásnak es lelkesedésnek az elmélyítésére, a kiépítésére, az állandósítására alkalmas. Hiszen az idegenforgalom a mi mai helyzetünkben szinte él-ctkérdés számunkra. Mert minél jobban és minél többen ismerik meg Budapestet es a varoson keresztül a magyarságot, — annál inkább közeledik az az idő, hogy a világ urai ráeszméljenek arra a pokoli machinációra, arra az egeket ostromló igazságtalanságra, amelyet ezzel a nemes és nagyrahivatott nemzettel szemben elkövettek - az emberiség, az igazság és a -kultúra megeső Tolása ra. Ennek a nagy felvilágosító munkának, ennek a fájdalmas igazságnak a hirdetése ma a legnagyobb feladat, amely ma az élen álló férfiakra vár. És ezért van nagy jelentősége Szendy Károly müncheni útjának. Darányi Kálmán miniszterelnök, miután a pápai államban tett látogatása alkalmával személyesen vette át Pa-celli államtitkártól az örvendetes hírt, hogy 1938-ban a nemzetközi eucharisztikus kongresszust Budapesten tartják meg, rövidesen nyilatkozatot adott a sajtónak, amelyben hozzávetőlegesen a következőket mondotta: — A kitüntetés nagyságát és jelentőségét teljes mértékben felfogom, noha ez olyan ajándék, melynek igazi értéke csak akkor fog kibontakozni, mikar már az ünnepségek határvonalához értünk s méreteiről fogalmat szerezhetünk. De úgy is két hatalmas erőnek a, találkozása lesz ez az ünnep; Róma, azaz a Vatikc'mváros szeretete fog itt megnyilatkozni a szenvedő Magyarország s így Budapest iránt egyrészről, másrészről a. csonka ország fővárosa, Budapest fogja megmutatni a világnak, hogy mit tud felmutatni egy olyan tevékenység, melyet a hit, a hála fűt és amely egy évezredes tmténelem emlékeiből táplálkozhat. Erős a hitem, hogy Budapest sikeres munkát fog kifejteni az országért és ömagáért. í Vagy az a propaganda, ami a revíziós mozgalmon keresztül az egész világ figyelmét felhívja a világháború »egyetlen és igazi rokkantja« iránt, — amint azt Mussolini milánói beszéde igen -szépen kifejtette — nem tudni. Csak úgy nem tudni, mint a pompásan beért gyümölcsről ne-m lehet megállapítani, hogy valóban honnan is szedte magára a szépség hamvát s az íz zamatát. Kétségtelen, hogy minden adottságának összességéből. A fő végeredményben, hogy az eredmény megvan, az idegenforgalom megszületett s a többi a további mű Ilkától függ. Ehhez meg is van a reményünk, hiszen ennek további kibontakozásán a fővárosnak több és nagyon Ugyanilyen reménységgel van eltelve Zsitvay Tibor, aki mint a Nemzeti Egység Pártja fővárosi szervezetéinek elnöke nem is egy alkalommal nyilatkoztatta ki a Független Budapest hasábjain, hogy mennyire áthatja a gondolat, hogy ez az egész magyarságnak szóló kitüntetés Budapestet felkészülve találhassa s hogy az itt megforduló idegenek zavartalan, szép emlékeket vihessenek innen hazájukba, olyanokat, melyek alkalmasak lehetnek az egyszer megkötött ismeretség -állandósítására és kiszélesítésére. Természetes, hogy az a lehetőség, amely e,gy ilyen nemzetközi világkongresszusból adódik, még csak felfokozza azt a tevékenységet, amely nagyon is közelről érinti mindazon szerveket, melyek Budapest idegenforgalmával, fürdőivel, ezek fejlesztésével és propagálásával foglalkoznak s amelyek vezetőinek nemcsak szigorúan »üzlet« — hanem szívükhöz nőtt kérdésük mindez -s akik egész életük munkásságával vannak d kérdéshez kapcsolódva, i Ilyen egyéniség köztudomás szerint — Természetes, hogy sok a lehetőség, de viszont még több a tennivaló. Hogy csak a magam mcsgyé- jén maradjak, a. Gyógyhelyi Bizottságra többek között az a nagy feladat vár, hogy észrevegye a szükséges tennivalókat és meg is tegye. Hogy példát mondjak: a fürdőve-ndég szereti a figyelmet és az előzékenységet. Nyugaton bő alkalma van hozzászokni az ilyesmikhez. — Ilyen figyelem például — hogy a finneknél maradjunk — ha gondoskodunk róla, hogy mikor megérkezik —- egyszerre elébe tegyem a saját lapját. Kicsiség - úgy-e? De hatása alig fejezhető ki pénzben. És egy egész sorozat a hasonló figyelmességekből adják azt az eredményt, amit »otthonias érzésnek« nevezhetünk, -s ami itt tartja, sőt ami visszahozza az idegent. Szviezsényi Zoltán a Gyógyhelyi Bizottság ügyvezető igazgatója — aki többször nyilatkozott már lapunk hasábjain s akihez ezúttal is azzal a kérdéssel fordultunk: milyen reménységeket táplál a jövőt illetőleg Budapest idegen- forgalmával szemben s milyen mértékben tartja az 1938-ban lefolyó nemzeti ünnepek nemzetközi részének lebonyolítására Budapest felikészültségét? Propaganda-e a revíziós mozgalom ? Szviezsényi Zoltán a Független Budapest-nek a következőkben adta meg felvilágosítását: —• Ami az első kérdést illeti, -köztudomású, hogy Budapest idegenforgalma a múlt évben — hogy úgy mondjam — feltűnően előretört. Az eredmény igaz-i értékét nemcsak a sokszor emlegetett harmincszázalékos emelkedés mutatja, de talán még inkább az az esés, —• ami az idegenforgalom területén általában érvényesült s amely az idegenforgalom legnépszerűbb helyein hagyta üresen a vendégeket váró -szállodákat. — Hogy ez az clőreugr-ás valóban minek a következménye? Vájjon a megelőző évek öntudatos és szívós propagandája eredményezte-e vagy az az emberi vágy, hogy a megszokottat va-lami újjal cserélje fel? miniszteri tanácsos jól bevált intézménye dolgozott és dolgozik -szüntelenül. »Okunk van rá, hog^ bizakodjunk“ — Már most arra a kérdésre, vájjon milyen irányba halad ennek a fejlődése: felfelé--e vagy megúl-l, avagy talán visszaesik? Arra bajos volna ma határozott feleletet adni. Hiszen ez száz és száz oknak az ö-sszctevődés-éből adódik elő. -Mivel mind a közgazdászok, mind a politikusok bizakodók a jövő esztendő gazdasági és politikai alakulása iránt — azt hiszem — nem vétjük el a dolgot, ha mink is bizakodók maradunk. Nemcsak azért, mert a bizakodás mindig eredményesebben tud. dolgozni, mint a kishitűség, de azért is, mert erre minden okunk meg is van. A magam tapasztalatából mondhatom, hogy vendégeink, akik ide jönnek, minden lelkes barátainkká válnak s többen vissza is térnek. —• Hogy e téren mit jelent a propaganda és milyen szeszélyesen alakulhat annak a hatása, talán a finnekre hivatkozhatom, akik közül néhány évnek előtte még hírmondónak sem akadt egy vendégünk sem, hogy már tavaly például négyezerre rúgjon a számuk s hány száz közülük olyan vendég, aki heteket töltött nálunk.
