Független Budapest, 1937 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1937-09-15 / 37. szám
:ember 15 37. szám HARMINCKETTEDIK évfolyam Független Budapest VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 1-199-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA A Híd KORNIS GYdr. Elhangzottak a beszédek, Horthy Miklós kormányzó elszakította a nemzetiszínű szalagot, amely a nevéről elnevezett híd bejáratát jelképesen elzárta és ezzel megnyílt a híd, Budapest legújabb hídja. Herczeg Ferenc A Híd című darabjában a Lánchidat nemcsak a technika egyik remekének tartja, hanem szimbólumnak, amely a régi, rendi világból átvezet az új, demokratikus világba. Nemcsak! Budát köti össze Pesttel, hanem a múltat is a jövővel. Amióta Herczeg [Ferenc ezt a művét megírta, azóta minden egyes hídavatásnál emlegetni szokták ezt a szimbolikus jelleget és csak természetes, hogy most Darányi Kálmán miniszterelnök is a magyar reménységet fejezte ki hídavató szép beszédében: legyen azl új híd összekötő út a magyarság szebb jövője felé, melyet magyar akarattal, magyar munkával kell felépítenünk, ezerszer nehezebb harcok közt, mint más, kevésbé tragikus sorsú népeknek. All az új híd és — hogy a szimbólumot folytassuk — nézzünk a jövő felé, amelynek számára most új perspektíva nyílott. Budapest életét kétségtelenül megváltoztatja ez a sorrendben hatodik Dunahídja, mintahogy minden eddigi híd is új utat nyitott a város fejlődése számára. Nemcsak, hogy új lehetőségeket tár fel minden hlyen alkotás, de irányítólag is hat, befolyásolja a fejlődés menetét is, amire példa Budapest kialakulásának utolsó félszázados története. A Margithíd nélkül nem alakult volna ki a pesti Nagykörút, mintahogy a Ferenc Józsefhíd nélkül nem született volna meg a Szent Imre-város, amelynek helyén a híd megnyitása előtt homok és kősivatag terült el. Amikor a Millénium idején a Vígszínházát a Lipót körútra (most Szent István körút) építették, az emberek a fejüket csóválták, nem értették meg, hogyan lehet a »világ végére« színházat építeni és mit láttunk: azóta a Margithíd környéke a »világ közepe« lett, hatalmas új városnegyedek középpontja, — amelyek még mindig fejlődésben vannak, hiszen a híd pesti hídfejétől jobbra meg balra még mindig épül a város. De ugyanez a helyzet a budai oldalon is, ahol sorra eltűnnek a régi kunyhók, hogy modern, új ipalotáknak engedjék át a hel yüket. Most a Nagykörút másik vége kapta meg azt a hatalmas városfejlesztő tényezőt, amely nélkül eddig nem tudott fejlődni, olyan erőre kapni, hogy betölt- hette volna azt a szerepet a főváros életében, amelyre hivatva van. A Ferenc körút a Dunánál megtorpant, megszakadt a Boráros téren az élet. Holt vágányra futott. Azok, akik annakidején a Nagy körútat tervezték, bizonyára látó szemmel néztek a jövőbe és megsejtették, hogy annak teljességéhez hozzátartozik a két híd, egyik az északi, a másik a déli szélen: Most vált kompletté a Körút elgondolása, most, amikor megkapta végre azt a lehetőséget, hogy új területeket csatolhasson a városépítés szolgálatába. Ennek a koncepciónak a megvalósulása elé eddig akadályként meredt a »Buda, Mohács, Médornál elfolyó« hatalmas folyam, amíg most összekötő úttá nem változtatta az az akarat, amely Budapest világvárost, Európa gyönyörűségét megteremtette. Mintha rabbilincset törtek volna széjjel, akkora felszabadulást érez Budapest az új híd megnyitásának hetében, és máris lázas erővel indult meg a diadalmas élet a felszabadított területen. Villamos csilingel, autóbusz dübörög, építkezések kezdődnek, nagy tervek érlelődnek: megváltozik néhány év alatt a város képe, élet fakad a ma még halott területeken. Meghatottan állunk ennek az új fejlődésnek a küszöbén. »Eppur sí mouve«. ... És mégis mozog a föld, akármennyire leigáztak, lenyűgöztek is bennünket. Jókai csodálatos fantáziája válik valóra, aki gyönyörű regényének befejező részében felviszii haldokló hősét Buda egyik dombjára, ahonnan ez letekint az akkori kicsiny, elhanyagolt városra és látnoki szemmel, elrévedezve jövendöli meg, hogy a viskók helyén egykor palotasorok fognak emelkedni, a piszkos, szűk uccák helyén ragyogó utak és terek. Amikor most ott állunk az új hídon, nem kell hozzá költői fantázia, hogy érezzük és lássuk a jövendőt, amely most indult el. Feltámad a Nagykörútnak eddig álmot alvó déli fele és büszke új város keletkezik a budai partokon, olyan része Budapestnek, amelynek születése napja: 1937 szeptember 12-ike. Ezen a napon Budapest halhatatlan értékkel lett gazdagabb, olyan alkotással, amelynél büszkébb szimbő- . lumot riem állíthattunk volna a Magyar Feltámadásnak. a ftépviselöház aielnöke angliai útjáról, tapasztalatairól, Budapest szerepéről és jelentőségéről nyilatkozik a Független Budapest munkatársának 99Ma jogosan és indokoltan beszélhetünk angol rokonszenvröl és megértésről a magyar ügy iránt“ Két kis hír csaknem egymás mellett. Az egyik arról ad hírt, hogy hogyan terjed a revíziós gondolat Angliában. Erre példát is hoz fel, még pedig azt a cikket, ami a napokban jelent meg Anglia egyik lekelőkelőbb lapjában, még pedig- Hytton lord tollából, aki mint a. brit birodalom legnagyobb nép- szövetségi! tekintélye tör lándzsát a revízió szülesége mellett, mert — amint írja — »a békeszerződések csak kényszerelintézést jelentettek, amik nem békét, hanem 'bizonytalansági érzést teremtettek.« Most őszinte és közös erőfeszítésre van szükség az új békeszerződések létrehozására. A másik hír szintén Londonban kelt s a nép- szövetségi kölcsön londoni bizottságának ötödik évi jelentésével foglalkozik, amely szerint Magyarország élvezi az okos, megfontolt és konzervatív pénzügyi politika előnyeit, ami lehetővé tette, hogy az ország a maga nagy erőfeszítéseivel eleget tehetett vállalt kötelezettségeinek. A bizottság megállapította, hogy az a javaslat, amit a magyar kormány a népszövetségi kölcsön ügyében legutóbb tett, egy becsületes, jószándékú adós komoly ajánlata, amelynél kedvezőbbet elérni nem is lehetett, mert az ország mai helyzete többet semmiképpen nem enged meg, mert' mai gazdasági szilárdságát is az ország nagy erőfeszítései tudták csak megszerezni és biztosítani. London és a karácsonyi pulyka Mindezek a hírek, melyek a világ legnagyobb hatalmának a kétségtelen pálma nyújtását jelentik a nagy élet küzdelmét vívó megcsonkított kis Magyarország felé, mindennél jobban igazolják azt a megállapítást, hogy Anglia egyre jobban érdeklődik irántunk s egyre fokozódó melegséggel és szeretettel kíséri gazdasági tevékenységünk révén elért sikereinket. Erre a megváltozott hangulatra bizonyítékkal' szokták felhozni a — karácsonyi pulykát, ami nélkül tudvalévőleg nem is lehet elképzelni igazi karácsonyi ünnepet Angliában s amit a hódmezővásárhelyi és szentesi asszonyok szoktak termelni az angol asztalokra. Az abesszín kérdés azonban a magyar pulykaügyet is megzavarta, miután az élelmes délszláv szomszéd hűséges magatartásáért — mivel hogy Genfben Anglia oldalán szavazott a magyarokkal szemben — (akik tudvalévőleg Olaszországot — a hű szövetségest — a régi magyar erkölcs parancsszava szerint — a bajban sem hagyták cserben —) s ezért egy kis rekonpenzáció félét kértek, még pedig azt, hogy a szerb pulyka kedvezményesebben juthasson a londoni piacra, mint a magyar. Az angol ágazságérzet nem tudott ellenmondani. De az angol bölcseség is megtalálta a módját, hogy úgy üssön, hogy nekünk ne fájjon. A kedvezményt megkapták ugyan a szerbek, de — egy héttel a karácsonyi ünnepek után. Alig van magyar ember, aki ne tartaná a magyarság szempontjából elsőrendű jelentőségűnek ezt az egyre fokozódó angol rokonszenvet s aki ne fogadná el Eckhardt Tibornak azt a kijelentését, hogy: — Magyarország végleges sorsát a második európai konfliktus fogja eldönteni. S az a kérdés, vájjon akkor Anglia velünk lesz-e, vagy ellenünk? A kérdés életbe vágó nagy fontossága sarkalt bennünket, hogy a Független Budapest hasábjain megszólaltassuk Kornis Gyulát a képviselőház alelnőkét a tudós tanárt, a jóságos papot, akinek a ruháján még szinte rajta van angliai utazásainak pora, nem régiben érkezvén haza Angliából, ahol az egész nyarat töltötte. Szerzett tapasztalatait, benyomásait sűrítetten az alábbiakban vázolta a Független Budapest munkatársa előtt: — Az egész nyarat Angliában töltöttem, ahol már .ióismerős vagyok, ahol nagyon sok személyes barátom is van. Ez érthető is, hiszen kilencedik utazásom volt ez angol földön, ahova nemcsak a szórakozás vágya visz, hanem a tanulás vágya mellett az a vágy is, hogy barátokat szerezhessek hazámnak és népemnek. Hiszen nyilt és immár tudva tudott dolog, hogy Trianon csak úgy jöhetett létre, hogy akik felettünk ítélkeztek, nagyrészt nem ismertek bennünket, vagy ami még rosszabb — rosszul ismertek. Most aztán az a feladatunk és kötelezettségünk, hogy megismertessük magunkat, még pedig a valóságnak megfelelően. Magyarország megismertetése — Elegendőnek tartja-e nagyméltóságod azt a propagandát, amit Londonban kifejtünk? — Nem a hivatásos propaganda munkájára gondolok ezúttal. Hiszen tudvalévőleg ezen a téren mi a magunk szűkre szabott s bizony nagyon is korlátolt eszközeinkkel aligha vehettük fel a harcot azokkal, akik mikor erről a kérdésről van szó, nem fukarkodnak a milliókkal sem. Nekik van miből, míg a mi eszközeink igen korlátozottak, legalább is az övékkel szemben. De gondolok itt minden magyar ember munkájára, amit tudása, képzettsége, rátermettsége, összeköttetése és társadalmi helyzete szerint kifejthet a nagy cél: Magyarország megismertetése érdekében. Csakis ennek az egyetemességre kiterjedő ösz- szehangzó munkálkodásnak tulajdoníthatom, hogy ma jogosan és indokoltan beszélhetünk angol-rokonszenvről, amit erősen támogat az angol ember született igazságszeretette. S hogy ehhez az igazsághoz eljuthattunk, abban nemcsak a magyar propaganda munkája van benne, de egyben azoké az idegen politikusoké és tudósoké, íróké, újságíróké is — akik a kötött békék igazságtalanságára l’art pour Vart — magáért az igazságért rámutattak. Rothermere lord mellénk állása sokat jelentett, s ennek a hatását fokozta és állandósította a Duce, akinek nyilt és határozott állásfoglalása nagy lépéssel vitte előbbre a mi ügyünket, már olyan értelemben, hogy a magyar kérdés rokonszenvessé vált angol földön is, ami egyre több embert foglalkoztat s egyre több embernek a lelkében fakasztja a vágyat, hogy miként lehetne leültetni az érdekelt feleket a tárgyaló asztalhoz. Es ezzel azt is kifejeztem, hogy még mindig félnek hozzányúlni a kérdéshez. Az a felfogásuk, 'hogy mégis csak jobb a mai helyzet, mint egy erőszakos változtatás, ami veszélyeztetheti az egészet. Mert Angliának mérhetetlenül sok a veszteni valója. Talán en-
