Független Budapest, 1937 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1937-08-25 / 33-34. szám
VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI ES KÖZGAZDASÁGI LAP Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Buda^ együtt: egész évre P 2 • ■ — Egyes szám ára 50 filEc„. .vu^nuiu minden IBUSz pavillonbart FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGÚ GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 1-199-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA Ferencvárosi háziurak Van az úgy néha, hogy az ember, aki először jár életében valamely tájon, vidéken, vagy házban, hirteleniil arra döbben, bogy »de hiszen én már jártam itt.« És eltűnődik, vájjon álmában látta-e az illető tájat, vagy talán egy másik, korábbi életében, amelyből a lélekvándorlás törvényeinek megfelelően vetődött el újra erre az ismerős vidékre? Az elmúlt héten tudósítás jelent meg a lapokban, tudósítás, melynek olvastán arra riadtunk, hogy ismerős vidéken vagyunk, olyan helyen és időben. ahol és amikor valaha, nagyon régen, egy másik életünkben jártunk. Az a hír keltette fel bennünk ezt az álomképet, amely arról számolt be, hogy a ferencvárosi háziurak körlevelet intéztek a ferenc- lcörúti háztulajdonosokhoz tartsák kötelességüknek az üzleti bérek azonnal való drágítását, tekintve, hogy rövidesen felavatják az új Horthy Miklós hidat, ami azután fel fogja lendíteni a Ferenc körút üzleti forgalmát. A körlevél hatása alatt azután — de lehet, hogy enélkiil is ugyanez történt volna — a háziurak sietve emelték a boltbéreket, ki 15. ki 30, ki meg 50 százalékkal. Gyorsaság nem boszorkányság — mondják a bűbájos ezermesterek, miközben fülünk mögül, kalapunkról, a levegőből aranyakat, ezüstöket bűvészkednek elő. A ferencvárosi háziurak sem haboztak egyetlen pillanatig sem, hogy bebizonyítsák a mondás igazságát: ami a gyorsaságot illeti, igazán lehetetlen lett volna megelőzni őket az arany- és ezüst- varázslatban. s ugyanúgy a levegőből és a levegőben szedik elő a stejgerolás eredményét, mint amazok a művészek, akiknek kezeiigyességét oly ámulás- sal nézzük. A boldog békeidők szépségeit visszaidézni, sajnos, nem lehet. Sokszor sírjuk vissza őket: egy részüket, ime, a ferencvárosi háziurak most visszavarázsolták. Igen: valamikor régen, a háború előtti Budapest antiszociális világában voltak lehetségesek ilyen bűvésztriikkök és mi azt hittük, hogy a »boldog« békeidőknek ezek a csúfos emlékei örökre megsemmisültek. Ami szép Volt, kedves volt, a unj örökké felejthetetlenné tette a háború előtti Budapest életét, az egyszersmindenkoi'ra eltűnt. Ami azonban felháborító volt, az úgy látszik örökéletű: csak a jó, a szép pusztul el. a rossz, a gonosz mindig megmarad. Kár lenne, erőpazarlás volna rámutatni arra, milyen igazságtalan és embertelen a ferencvárosi háziurak hirtelen feltámadt mozgalma. Előre leszámítolni a majdan várható fellendülést? Mohón, visszataszító kapzsisággal rávetni magukat arra az ürügyre, amely egyelőre még csak távoli igéx-et a szegény kereskedőknek és iparosoknak!!... Valamikor, régesrégen, úgy ködlik előttünk, előfordult már ilyesmi: emlékezünk a macskazenés tüntetésekre, a lakósztrájkokra, amikor a Hausherr ellen felbőszült'' partájok egységesen vonultak fel a stejgeroló zsarnok ellen. Azt hittük, a »Hausherr«, a »partáj« és a kistejgerolás« eltűnt a szociálisabban gondolkozó új idők hajnalában. Mint az elnevezések is mutat-' ják, a még félig német, régi Pest szülte a most feltámadó fogalmakat, az a Budapest, amely azóta a múlté lett, annyi más mindennel együtt. De, ime, feltámadt sírjából, hogy visszatérjen és újból kísértsen. Hát ezt nem lehet. Nem szabad, hogy a huszadik század ernheriesebb gondolkozását, a szociális megértés, világát egyes magukról megfeledkezett elemek elborítsák eltemessék a múlt idők romhalmaza alá. Nem lehet megengedni, hogy amikor mindent elvesztettünk, ami szép volt ami jó volt, ami édessé és tündöklővé tette életünket, akkor éppen az támadjon fel, ami a régi város emlékei közül a legcsúnyább, a leglelketlenebb volt. És itt nem szabad abba a hibába esni, hogy »a magántulajdon szentségének« cégére alatt noli, me tangere-nak tekintsük a háztulajdonost: aki ezzel a szentséggel visszaél, aki szegény dolgozó és verejtékező polgárok munkáját és életét nem tekinti egyébnek, mint a maga zsákmányának, arra a legerősebb eszközökkel kell lecsapni. Fel a kezekkel: vannak a magántulajdonnak is határai, olyan határok, amelyeket a huszadik zúzád szociális lelki ismerete állított fel és amelyeket még a ferencvárosi háziurak sem sérthetnek meg. Nemsokára felavatják az új hidat. A híd nemcsak Pestet köti össze Budával, hanem a múltat is a jövővel,. Mint minden új alkotás, ez is egy darab jövő, Ígéret, amely felé reménykedve nézünk. Vájjon megengedhető-e, hogy az új hídnak az legyen a tényleges, a gyakorlati felavatása, ahogyan azt a ferencköniti háziurak képzelik, hogy — "visszavezesse a főváros népét a múlt sötétjébe! Nem: a híd szebb, ragyogóbb emberibb Budapest felé vezessen bennünket és ne akarjon a modern, szociális berendezésű Budapesttől visszatérő ö-sszekötővonal | lenni a partáj és a kistejgerolás régi, letűnt Budapestje felé. BORNEMISZM GÉZM kereskedelem- és iparügyi miniszter nyilatkozik a Független Budapest-nek a magyar sajtó munkásságáról, a papír kérdésről és a kiskereskedők és kisiparosok ügyéről — Még a hatása alatt állunk Bornemisza | Géza miniszter lelkes beszédének, mellyel a Nemzeti Nyomtatvány-kiállítást megnyitotta, de éppen a kiállítással kapcsolatos események s aztán a kiskereskedők és kisiparosok küszöbön lévő \ országos nagygyűlése, meg a papiroskérdés egyre nehezebbé válása is, arra késztettek bennünket, hogy megkérdezzük a kereskedelem- és iparügyi minisztert, miképpen ítéli meg a minisztériuma hatáskörébe tartozó foglalkozási ágak jelenlegi gazdasági helyzetét s hogyan reméli azoknak az ellentéteknek kiküszöbölését, amelyek a kiskereskedelmet a nagyáruházakkal, a kisipart a gyáriparért állítja szembe, hogy a végén a kartel diadalmaskodjék, amelynek hatalmi előretörése éppen a papiroskartel árpolitikájában tükröződik a leg szemlélt etőbben? Mindez érthető izgalmat kelt a nagyközönség soraiban és a Független Budapest csak hivatását véli teljesíteni, mikor a leghivatottabb és legilletékesebb forráshoz, magához a miniszterhez fordul tájékoztató felvilágosításért, hogy a lapon keresztül magéit az érdekelt társadalmi réteget is felvilágosíthassa és megnyugtathassa. Bornemisza Géza miniszter — mint eddig mindannyiszor — most is a legnagyobb készséggel állott a Független Budapest rendelkezésére s a következőkben adta meg a nyilvánosságot érthetően nagyon érdeklő felvilágosításait a hozzá intézett négy kérdésre. A miniszter nyilatkozatéit itt adjuk: M nyomtatvány kiállítás — Az első kérdés: Milyen hatással volt rám a Nemzeti Nyomtatvány kiállítás' — Amint már ott a helyszínén megmondottam — a rendezőségnek hálával tartozik nagy anyagi áldozatot jelentő munkájáért az egész magyar társadalom —, hogy ezt a kiállítást így és éppen most rendezte meg, mikor a Szent István-napi ünnepségek a legtöbb idegent hozzák a fővárosba. Alert ez a kiállítás önmagában is a legnagyobb propaganda a magyar kultúra múltja és jelene mellett. Maga az a tény, hogy 1473-ban már Budán működött a Hess András nyomdája, mikor még se London, se más nagyobb európai központ ilyen intézménnyel nem rendelkezett, egymaga rávilágít arra a lelkiségre, amely a magyarságot már évszázadokkal ezelőtt a kultúra zászlóvivőjévé tette Európa keleti részén. S még csak fokozza örömömet, hogy éppen most a- kiállítás tartama alatt folyik le Budapesten a Nemzetközi Nyomdaipari Világkongresszus. Beszédesebb tamiságtételt el sem lehet képzelni a magyar kultűrmunka mellett, mint éppen ez a nyomtatványkiállítás, amit most majd a leghivatottabb szemek — maguk a világ legnagyobb nyomdatulajdonosai és lapkiadói tekintenek meg, tényekkel látván beigazolva a magyarság összeforrását a betű szereltével, a könyvvel, a sajtóval, röviden és egy szóval: a kultúrával. M papin és az újságok — A második kérdés: Hogy mit tartok én arról a küzdelemről, amely ma a papír és az újságok közöt folyik s amely küzdelem máris a lapok összezsugorodását vonta maga után, hogy a végét ennek a harcnak még megjósolni se lehessen1? — Bdgyje el nekem mindenki, hogy végtelenül fájlalom, hogy a magyar újságírás — a maga elismerésreméltó nagy történelmi múltja után — ama szolgálatok után, melyeket az országnak, az egész magyarságnak s az egész közéletnek minden időkben tett és tesz, most abba a helyzetbe került, amelyben ma van, hogy szinte emberfeletti küzdelemmel vívja meg a maga létharcát, amely harcban csak kevésbé vigasztalhatja az, ia tudat, hogy olyan általános jelenséggel áll szemben, ami valóban és frázismentesen »világ- jelenség« s amelynek hatása alól — természetesen ő sem szabadulhat. Lehet olyan felfogás is — amely a helyzet nem ismerésében a kormányt, vagy éppen engem személyesen tesz talán ezért a küzdelemért felelőssé. Vájjon lehet-e itt »védekezni«, hogy azt ne kapjuk viszont válaszul a francia szerint: qui s’ excuse, s’accuse. Én tényeket szeretnék itt közbevetni szavak helyett. És itt azt szeretném, ha időt szakítanának maguknak és felfáradnának egyik ügyosztályunkba, Speidl Bódog miniszteri tanácsos, aki meg fogja adni a szükséges felvilágosítást, hogy a minisztérium — természetesen az egész kormány akaratából és legmesz- szebbmenő támogatásával, — hogyan kísérletezik a papírkérdés megoldásával, még pedig úgy, hogy egy új előállítási mód szerint, a cellulózekérdést megkerülje s ezáltal a paipírkérdést kikapcsolja va világszerte tapasztalt háborús mozgolódások hatásköréből, Mert hiszen tudvalevőleg ez a hirtelen meg- - drágulás indoka. Köszönettel fogadom el a meghívást, mellyel természetesen élek is. A látogatás azóta meg is történt, és arról legközelebb számol be a Független Budapest. Szerk. Mr uházak és kiskereskedők A harmadik kérdést, hogy mi az álláspontja. a miniszternek azzal a kiskereskedői nyugtalansággal szemben, amely abbéd a feltevésBornemisza Géza HARMINCKETTEDIK évfolyam 'VVs / x- 1937 augusztus 25 33—34. szám
