Független Budapest, 1937 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1937-08-11 / 31-32. szám
VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24,—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGÉ GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 1-199-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA Városok világkongresszusa Budapesten DMRÁNYI KÁLMÁN 1040-ben Budapesten tartja meg- kongresszusát a Városok Világszövetsége. Mint ismeretes, az idei kongresszus Párizsban volt, résztvett azon Szendy Károly polgármester, valamint a főváros több kitűnő szakférfia is, amiről egyébként annakidején részletesen beszámolt a Független Budapest. A jövő héten érkezőik Budapestre Emilé Vinck igazgató, aki a belga szenátus alelnöke és a Szövetség igazgató- főtitkára, ihog-y előkészítse a legközelebbi, 1040-iki kongresszust. Most Pöstyéniben nyaral Vinck igazgató-főtitkár, de mire Szendy polgármester itthon lesz, 17-én, megkezdődnek a tárgyalások a kongresz- szus előkészítésére. A jövő év nagy idegenforgalmi eseményei, az Eucharisztikus kongresszus és a Szent István-iinnep- ségek, egyelőre mindéin olyan érdeklődést maguk felé irányítanak és lekötve tartanak, amelynek célja a magyar idegenforgalom fejlesztése. Kétségkívül páratlanok lesznek a jövőévi ünnepségek, különösen ami azok méreteit, az ideérkező tömegeket illeti és mégis azt kell mondanunk, hogy az 1940. évi világ- kongresszus idegenforgalmi jelentősége semmivel se lesz kisebb, mint az 1938-as esztendőé. Ha 1940-iben nem is érkeznek százezres tömegek Budapestre: a főváros jövője, különösen pedig a fürdőváros-gondolat szempontjából mégis óriási esemény lesz az, hogy a művelt világ nagyvárosainak vezetői éppen nálunk találkoznak és tanácskoznak. Már maga az a tény, hogy Vinck szenátor éppen Budapestet választotta ki a kongresszus1 színhelyéül és csak természetes, hogy Lukács Ödön alelnök, a polgármester távollétében örömmel értesítette, hogy aligha lehet akadálya a kongresszus budapesti üléseinek, bár, formai okokból, a felhívást a rendkívüli szövetségi közgyűlés elé is kell terjeszteni elfogadás végett. Ma még fel se.tudjuk mérni, mekkora jelentősége lesz annak, ha — mint azt egyes közleményekben olvastuk — mintegy 1400—1500 polgármester érkezik az egész világ minden tájáról Budapestre. Ez a szám azonban csak »alapszám«, mert ehhez hozzá kell vennünk, hogy minden egyes ideérkező polgármesterre] együtt jön a kísérete is, mintahogy az idei párizsi világkongresszuson például Budapestről ás számosán vettek részt, hogy a különböző szakelőadásokat meghallgassák, maguk is előadásokat tartsanak a város- igazgatás és építés különböző nagy problémáiról. Talán nem túlzás, iha azt állítjuk, (hogy 4000—5000 előkelő látogatója lesz Budapestnek a kongresszus alkalmából: 4—5000 olyan férfiú, akinek puszta megjelenése, itten való tartózkodása olyan propaganda- , értéke lesz a jövendő' Budapestjének, különösen pedig Budpest—Fürdővárosnak, melynél jobbat, nagyszerűbbet semmi pénzért és semmi erőfeszítésért nem kaphatnánk. Hatalmas iroda, óriási apparátus dolgozik az ^Eucharisztikus kongresszus előkészítésén, folyik a lázas munka, de ennek ellenére is felvetődik a kérdés, sikerül-e majd minden ideérkezőt úgy elhelyeznünk, ellátásáról oly módon gondoskodnunk, hogy mindenki megelégedetten távozzék tőlünk. Nagyon fontos ez, mert minden egyes olyan idegen, aki elégedetlenül távozik innen, veszedelmes ellenpropagandát jelent. Nem elég, hogy a külföldet idehozzuk, nagyon nagy kár lenne, helyrehozhatatlan bűn önmagunkkal szemben, ha csalódottan, bosszúsággal eltelve mennének el tőlünk vendégeink. Éppen ezért már most el kell kezdeni az előkészítés nagy munkáját. Budapest nincs még annyira berendezkedve idegenforgalomra, hogy ilyen nagy inváziót simán és akadályok nélkül tudna lebonyolítani. Vannak jó és előkelő szállodáink, de azok befogadóképessége már most is elégtelennek mutatkozik, különösen a nagyobb idegenforgalmi események idején. Mi lesz, ha igazaknak mutatkoznak a hírek és tényleg 1500 polgármester érkezik ide, kíséretével együtt, köztük olyanok1 is, miint Eondon lordmayorja aki szinte fejedelmi kísérettel érkezik az ilyen ta- n ácskozásokra. Bizonyos, hogy Szendy polgármester és Lukács Ödön mindent el fognak köveni, hogy egyetlen polgármester se távozzék tőlünk csalódottan. Nem, ennek nem szabad megtörténnie, még akkor sem, ha esetleg egészen egzotikus országokból, illetve fővárosokból valóak lennének a kongresszus egyes vendégei. Erőpróbája lesz ez a kongresszus a nagy, a szép, a hatalmas kultúrájú Budapestnek és hisszük, bogy a magyar főváros sikerrel állja majd meg helyét ezen a vizsgán is. miniszterelnök: ,,Mzzal az erős hittel dolgozunk, hogy az a munka, amit most folytatunk, azt az országot erősíti, amely az első szent király nevéhez fűződik s amely a jövő évben üli a kilencszázéves évfordulót — Igyekezzünk méltókká lenni a nagy évfordulóhoz és a magasztos ünnepekhez■* Bizony sokáig úgyl volt, hogy az idén nem lesz semmi a pihenésből. Vagy ha mégis, hát az a néhány nap, esetleg rövid hét, majd jól fog jönni a balatoni gazdaságnak, hiszen jól tudjuk, hogy a gazda szeme a legjobb hizlalója a jószágnak. De a politika nehéz mesterség s még a miniszterelnöknek is alkalmazkodnia kell sokszor kényszerítő parancsaihoz. Hozzá még a nagy munka közben történt valami, — nem politika, nem — ami nagyon közel érintette Darányi Kálmánt. Az ő érzékeny, minden tisztáta- lanságtól irtózó, lelke valósággal végigszenvedte azt az eg’ész kínos hullámverést, amely napokig egy csúnya ügy kapcsolatában emlegette a minisztériumot, az ő minisztérium ét, amely mindig szeme- fénye és főfő büszkesége Darányi Kálmánnak, nemcsak, mint vérbeli gazdaembernek, de egyszersmind mint a Darányi név örökösétnefc is, aki nagyon is át van hatva a tudattól, hogy mivel tartozik Darányi Ignác nagy és fényes nevének. Addig, míg a kérdésben teljesen tiszta helyzetet nem látott, addig persze szó sem llehetett sem szünetről, mégkevósbé pihenésről. Folyt is a múnka éjjel nappal s el lehet gondolni, milyen gyorSyonati lüktetéssel kellett a miniszterelnök bizalmi emberének, Szép László tanácsosnak, éjjelt nappallá téve a vizsgálat nehéz és bonyolult munkáját végeznie, hogy gazdájának végül is jelenthesse a megnyugtató eredményt: Lefolytattuk az egész vizsgálatot, az ügy minden ágát ismerjük. S így! történt, hogy a sok akadály után végre mégis csak odakerülhetett a sor, hogy egy igazán nehéz és mindenben sikeresen megvívott politikai év küzdelme után, elérkezett a miniszterelnök a vakáció gondtalanságának három hetéhez. Nem sok. De még csak az sem biztos, hogy valóban olyan »gondtalan« lesz-e ez a vakáció, amilyennek lenni© kellene, hogy meg is tehesse azt a hatást, amit mindazok, akik Darányi Kálmán hívei és barátai, éppen az ország érdekében várnak és remélnek tőle. Hogyan pihen a miniszterelnök Ez a pihenés! Miért megy akkor Hóman miniszr tér társaságában? Mert pihenni akar? Nem. Mert a 'pihenés alatt is tárgyalni, vitatkozni akar a megoldandó nagy kérdésekről. Hogy ez valóban így is van, arra 'elég bizonyíték, hogy a folyton munkában lévő Mikecz Ödön államtitkár még csak fokozta adatgyűjtő tevékenységét, mióta Darányi Kálmán elutazott, hogy mire az Bad Gastelnba megérkezik, már utána is indulhasson az időközben feldolgozott új anyaggal. De még tovább is van. Azt mondják, hogy Schuschmgg osztrák kancellár St. Gilgenbcn nyaral — nem messze Gasteintól. De ugyancsak a közelben nyaral Schmidt Guido osztrák külügyi államtitkár, sőt, hogy pár napon belül ugyancsak odaérkezik Kánya Kálmán magyar külügyminiszter is, persze, szintén csak »pihenés« céljából, erősen és hangsúlyozottan kerülve minden politizálást. Sőt, a beavatottak tudni vélik, hogy rövidesen a német külügyminiszter is Ausztriába érkezik, hasonló céllal, azaz — pihenésre. Hogy aztán ennyi lehetőség mellett m.i marad végül a mi miniszterelnökünknek a pihenési szándékából, azt ma még bajos volna megjósolni, ha min- gyárt a kegyelmes úr egy! ellopott perc rövid keretében erősen hangsúlyozza is, hogy semmi mást nem akar — »csak pihenni, pihenni, pihenni.« Munkában az alkotmányvédő javaslatok — Kétségtelen, hogy azzal a tudattal kezdhetem meg három heti szabadságomat, hogy mindent, amit vállaltunk, azt lelkiismeretesen be is tartottuk és meg is valósítottuk eddig. S magának az első nagy alkotmányvédelmi javaslatunknak: a kormányzói jogkör kiterjesztésének ct tető alá hozása olyan szép, tartalmas és felemelő vitát eredményezett, amely a magyar parlamentarizmus legszebb napjaira emlékeztet s amely szerintem és mások szerint is alkalmas arra, hogy azokban is megerősítse a parlamentarizmus gondolatát, akikben talán ez — miért miért nem — az utóbbi időkben megingott. — De még korántsem vagyunk készen. Még nagy utat kell megtennünk, hogy vállalt kötelezettségünket leróhassuk a nemzettel szemben. Azt az erkölcsi vállalást, amit kormányrajutá- sunkkor a titkos választójoggal kapcsolatban nyiltan megtettünk: folyton szem előtt tartjuk s még csak1 a látszatát is kerülni akarom, mintha azzal szemben kibúvót vagy megkerülést keresnék. Meggyőződésem, hogy csak az a törvény válhat az egész nemzet javára, mely nem a lelki kényszer, hanem az igazi népszeretet talajából gyökerezik s amit maguk a törvény hozói úgy akarnak és igyekeznek megvalósítani, hogy az valóban hasznára is váljon a népnek és az országnak. Nem szabad tehát csodálkozni sem kishitüs- ködni, ha az a felelős kormányférfi, aki, olyan kérdés megoldására vállalkozik, amelynek már hosszú évtizedeikre visszanyúló és mondjuk meg igen nehéz és küzdelmes múltja van, nem hajlandó azt a sokat emlegetett »sötétbe ugrást« elkövetni és azt a kockázatot vállalni, mintha el könny elmüsködné a dolgot. Elvégre ez nem egy ember magánügye. Ez magának az országnak az ügye, mellyel csak úgy szabad bánni, mint ahogyan ezt az ország egyetemes érdeke megkívánja. Ezért folynak a tárgyalások hosszú idők óta s ezért hallgatóin meg a’ különböző pártok véleményét és felfogását, hogy minden szempont érvényesülhessen a maga fontossága és súlya szerint a javaslat megalkotásánál. At. a célom, hogy olyan javaslatot terjeszthessünk ősszel a törvényhozás elé, amelyet minden párt, de sőt, minden egyes polgár is a maga törvényének érezhet és fogadhat el. H pártközi béke biztosítottnak látszik — Sokan tartanak attól, hogy a sikeresen megteremtett és szerencsésen megőrzött párt- közi békét okvetlenül szét fogja robbantani a
