Független Budapest, 1937 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1937-06-23 / 25. szám
1937 június 23 25. szám HARMINCKETTEDIK évfolyam VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI KÖZGAZDASÁGI LAP Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonhan FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGÉ GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 1-199-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSEG PARTJA SZEKESFOVAROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA Politika és autonómia j ZsttVűy TtbOP <ÍP. a JMEP fővárosi szervezetének elnöke: az újjászervezésről» a nyári szünet alatt folyó munkáról» a vízdíj kérdéséről nyilatkozik a Független Budapestének (zd.) Amikor Zsitvay Tibor — amint lapunk más helyén olvadható — kijelenti, hogy ezentúl a törvény- hatóság az országos politikáiban is hallatni fogja a szavát, — tulajdoniképpen nem szab új irányt a fővárosi politika számára, csupán őszintén, hogy ne mondjuk, nyersen kimondja azt, amihez a közgyűlés termében az utolsó évek során — sajnos — túlontúl is hozzá kellett szoknunk. A politika általában már régen bevonult a közgyűlés termébe. Csakhogy míg a régi időben az autonómia csak ritka alkalmak kapcsán rándult ki a politika mezejére, addig az utóbbi években a politika állandóan beleszól az autonómiába. Es ebben van a veszedelem. Mert ne áltassuk magiunkat. Autonómiáról, a szó igazi, ne mes értelmében, ma már alig beszélhetünk, hiszen — hogy egyebet ne mondjunk — a költségvetés megállapításának a joga is illuzóriussá vált abban a pillanatban, amikor a kormányhatóság akár alapjában is felforgathatja azt a költségelőirányztot, melyet a közgyűlés — tehát az autonómia megszabott. De egyéb jelenségek is, amelyekről ehelyütt nem akarunk beszélni, nyilvánvalóvá teszik, hogy az autonómiát lassan, de biztosan felváltja a politika a városházán. Hogy ez *■— ha a közgyűlés, a polgár- mester, a főváros választott vezető tisztviselői tétlenül nézik a dolgok fejlődését — végeredményben hová fog vezetni, arra nem jó még gondolni sem. De hát, ha a város urainak így is jó, — mit tehetünk eilene mi, akik csak krónikásai és nem alakítói vagyunk az eseményeknek 1 A legközelebbi közgyűlés tárgysorozata negyvennyolc pontból áll s még. úgy hírlik, ugyancsak több ügy kívánná az elintézést a szikiét előtt, ami arra is készteti a főpolgármestert, hogy esetleg a hó végére is összehívássá a közgyűlést, hogy így alkalmat adjon a kérdések alaposabb megvitatására s ne morzsolódjanak le azok a túlzsúfoltság és a fizikai kimerültség malmában. Mielőtt a nagy szétosztás bekövetkeznék, sietünk, hogy még néhány kérdésben tájékoztatni tudjuk a Független Budapest olvasóit mindazokról a kérdésekről, melyek az utóbbi időben felmerültek s vitára adtak alkalmat. Hogy tiszta képet festhessünk a helyzetről, magához a 1 egilleték es ebb forráshoz, így például a várható több termelés következtében a piacok megteremtésének és biztosításának a kérdése is. S így hogyne érdekelné elsősorban magát Budapestet, mint a legnagyobb felvevő- és fogyasztó-piacot, hogy az öntözés és csatornázás után hogyan alakulnak a terményárak. maga a felhozatal hogyan hat piacaink árukészletére és árára egyaránt? Már maga az a kapocs, ami a termelő és fogyasztó között szükségképpen fennáll, arra késztet bennünket, úgynevezett »fővárosi« politikusokat, hogy ne szakítsuk ki magunkat az egészből, ne különüljünk el, mint külön test, hanem éppen Budapestért elsősorban, de magáért az egész országért is — minden országos kérdésben legyen meg a magunk állásfoglalása. Hogy hogyan akarom ezt gyakorlatilag keresztülvinni'? Egyszerűen úgy, hogy pártunk jövőben nemcsak a szigorúan municipiális kérdésekben foglal állást, hanem mindazon országos kérdésekben is, amelyek minden magyar embert jogosan érdekelnek, mert hiszen ezek az ő sorsára is kihatással vannak. — Milyen lesz ezután a viszony az országos párt és a fővárosi pártszervezet között? —- Véleményem szerint az a viszony, ami eddig is fennállott, nemcsak hogy fennmarad továbbra, de még csak mélyebbre ágyazódik a közös cél, a közös feladatok szolgálatában. Hiszem mindabban, amit elmondottam, nincsen, valójában semmi újítás, semmi eltérés s csak a gyakorlati élet követelményeit akarjuk szolgálni vele mind magúnak a. fővárosnak, mind pedig az egész országnak az érdekében. Mz újjászervezés tovább f oly itt«.. — A közgyűlés megkezdi nyári szünetét. Mi történik a párt részéröl rt szünet alatt és rni a munkaprogram a szünet utánra? — Téves volna, azt gondolni, mintha a partéiét teljesen szünetelne a nyári hónapok alatt. A valóság az, hogy a központi élet halkabb tevékenysége mellett ilyenkor az élet a kerületi szervezetekben összpontosul. A nyári hónapok csendje és nyugalma igen alkalmas arra, hogy. az egyes kerületek feldolgozzák azt az anyagot, ami aztán ősszel a központot foglalkoztatja, hogy meg tudja belőle: mi az egyes kerületekben a tennivaló, a megoldandó feladat. Hogy ez a kerületi munka minél eredményesebb lehessen, ezért kellett megtörtennie az újjászervezésnek az egész vonalon. j — Ha- az újjászervezés kérdése felmerüli, a Független Budapest olvasóit igen érdekelné, mennyiben haladt, az előre s hogy vájjon folytatódni fog-e a nyári szünet alatt is? — Az újjászervezés — hangzik a válasz, — már befejeződött, mégpedig lelkes és fáradhatatlan munkatársaimnak: Vályi Lajosnál' a voMindettől eltekintve, abban, amit Zsitvay Tibor a városházi Nemzeti Egység Pártja nevében kijelent, semmi kivetnivaló nincsen és 'mindenki, fenntartás nélkül magáévá teheti azokat a szavakat, amelyeket a város és a falu kapcsolatának sEorosaibbátételéről mondott. Ennek a meg valósítása nem politika. Ez életbevágó érdeke úgy a városnak, mint a falunak. Lehetetlenség, hogy a város a maga gazdagságával, kultúrájával, fejlettebb életnívójával ne siessen a magyar falu segítségére, amely a maga ve-rejtókes munkájával, szorgalmával és igénytelenségével a város gyomrát táplálja. Hogy ez a két tényező egymásra találjon, hogy szeretettel siessen egymás megsegítésére, hogy becsületesen megossza egymással gondját é-s örömét, —• ennek a célnak az elérése, a szolgálata nem politika, hanem kötelesség és ha politika, úgy jé politika. Aminthogy az ellen sem emelhető kifogás, hogy az ország első törvényhatósága nagy, országos kérdésben hallassa a maga szavát. Ennek a célnak az érdekében adja. meg a törvény a felirati jogot, amellyel az autonómia minden ■adott alkalommal élhet,. Ami ellen azonban az autonómia minden megs'yőződéses hívének küzdenie kell, az az, hogy ezeknek az ■»országos« politikai kérdéseknek a hullámverése ne érje a közgyűlés termét és ne fertőzze meg a pártpolitika mérgével azt a testületet, amelyet a város polgársága a maga érdekeinek védelmével és képviseletével bízott meg és nem azzal, hogy ,az országos politika útvesztőjébe tévedve, egymást marcangolva, országos politikával foglalkozzék' »városi« politika helyett. Zsitvay Tibor szavait — hitünk szerint — akkor értelmezzük helyesen, ha így fogjuk fel az ő kijelentését. Kétségtelen, hogy az országos politikában adódik alkalom, amikor szüksége merül fel annak, hogy a városi politika beleszóljon az országos politikába, de ez sohasem történhetik meg úgy, hogy abból az autonómiára kár háromoljék. Már tudniillik arra az autonómiára. amely még megmaradt. Mert az utolsó tizenhét esztendőben bizony sok ment veszendőbe belőle éppen azért, mert a forradalmak után a hatalom új birtokosai nem annyira az autonómia, mint inkább a miaguk hatalmának megerősítésén és megtartásán dolgoztak. Ami, az akkori idők közhangulatát tekintve, érthető is volt és megbocsátható, de éppen ez az idő mutatta meg, mennyi veszedelem és igazságtalanság születik abból, ha az autonómia szilárd épületét a politika — akkor világnézi ötnek mondották — golyószóróival rohamozzák meg. Ma hála Istennek — konszolidált állapotok vannak a közgyűlés termében. Eh nemcsak városi, hanoin országos érdek, hogy ezek az állapotok meg is maradjanak. Zsitvay Tibor dr* i a NÉP fővárosi szervezetének elnökéhez fordultunk, akihez több olyan kérdést intéztünk, ami méltán tarthat általános érdeklődésre számot mindazok részéről, akik nemcsak a fővárosi párt és politikai mozgalmak iránt érdeklődnek, hanem az országos politikai helyzet iránt is. Politika a fővárosi szervezetben Éppen azért az első kérdésünk Zsitvay Tiborhoz: i — Nagy feltűnést keltett kegyelmes uram lágymányosi beszéde legutóbb, s ennek különösen az a része, amely a fővárosi NÉP és az országos politika kapcsolatát említi. Ebben kegyelmes uram kijelenti, hogy a fővárosi szervezet ezután bele fog kapcsolódni az országos nagy politikába is, s münden fontosabb politikai és közjogi kérdést meg fognak tárgyalni a fővárosi szervezetben is s állásfoglalásukról, véleményükről hangot fognak adni a nagy nyilvánosság előtt is- Hogyan gondolja elnök úr ennek gyakorlati keresztülvitelét? A válasz: . — Amit a szóbanforgó lágymányosi gyűlésen .mondottam az nem is újság az eddigi szervezkedő munkálkodásunlknak csak olyan természetes következménye, mint az a törvény, amely természetes következményül adja, hogy magát a vetést aratás is kövesse. Ezzel azt i akarom kifejezni, hogy nem tartható fenn az a I felfogás, ami — legalább is eddig — a fővárosi politikát úgy tüntette fel, mintha valami egészen elkülönített más valami volna, mint az országos politika s mintha a vidéki magyart nem érdekelné, hogy mi történik Budapesten s Budapest viszont érdektelen maradhatna a vidékkel szemben. Hogy csak egy példát mondjak: a most szőnyegen lévő öntözési és csatornázási kérdésről szólva, úgy tekintik ezt a kérdést is, mintha csak az érdekelt országrészt érintené• Pedig nem úgy van. Hiszen Darányi Kálmán miniszterelnök maga is- kijelentette legutóbb* hogy a kérdéssel egész sereg más kérdés is összefügg, Zsitvay Tibor
