Független Budapest, 1937 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1937-06-09 / 23. szám
HARMINCKETTEDIX évfolyam V 1937 június 9 23. szám Független Budapest VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP Megjelenik minden szerdán Előfizetési óra a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 1-199-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA SzcnúQ Párizsban Párizsba utazik Szendy Károly polgármester, mégpedig nem mint magánember, hanem Párizs város vendégeként, -hivatalos minőségben, mint Budapest székesfőváros polgármestere. Az utazásnak nincs politikai jellege, nem is lehet politikát belemagya- rázni ebbe az útba: mégis, akármilyen szempontból nézzük is ezt az eseményt, nem zárkózhatunk el az elől, hogy nem teljesen mentes a politikától. Mert minden, minden politika, bármi történjék is, ami hivatalosan történik. Pedig- se a meghívó házigazda, Párizs városa nem gondolt semmi politikai célra, amikor elküldte udvarias meghívóját Szendy Károlynak és a polgármester se gondolt egyetlen pillanatig sem arra, hogy politikát lehet belemagyarázni abba, ha eleget tesz a meghívásnak. Minthogy politika volt az is, amikor a polgármester Becsben, Münchenben és egyéb európai nagy városokban. Amikor azt mondjuk, hogy az ilyen utazásoknak mindig van valami politikai mellékzöngéjük, ezt nem rosszalólag, bíráló fejcsóválással tettük, ellenkezőleg: örömünket akarjuk ezzel kifejezni. Magyarország helyzete olyan, hogy mindenkinek külpolitikusnak kell lennie, minden lépésünket és minden cselekedetünket külpolitikai elgondolásoknak kell irányítaniok. A mi nehéz helyzetünkben minden egyes magyar embernek diplomatának kell lennie, aki barátokat -szerez ennek a barátok nélküli országnak. Nincsenek fajrokonaink Európában, nincs egyetlen nép sem körülöttük, amelyet valamely közösségi érzés kötne hozzánk: egymagunkban állunk Európa közepén. Szokták mondani, hogy az a legerősebb, aki egymagára van hagyatva, a politikában azonban nem mindig érvényes ez a tétel. Mert igaz, hogy erőt, helyzeti energiát jelent, hogy nem vagyunk lekötve semmilyen irányban sem, mégi-s-, ha visszatekintünk a megcsonkításunk előtti évekre és eseményekre1, tudomásul kell vennünk, hogy a világ, főképpen pedig a nyugati nagy népek jóakarata dönti el sorsunkat. Ez az, amiért mindenkinek diplomatának, külpolitikusnak kell lennie bizonyos mértékben és ez az, amelynek értelmében azt mondtuk, hogy Szendy polgár- mester párizsi útja politika — még akkor is, ha sem a meghívó, -sem pedig a meghívott nem tekinti annak. Ha pedig ezt a megállapítást elfogadjuk, úgy örülnünk kell, hogy éppen Szendy Károly az első budapesti polgármester, akit a nagy francia nép fővárosa vendégül lát. Szendy Károly szimpatikus, feltétlen megnyerő egyénisége, tapintata és egyéb kitűnő emberi kvalitásai kétségtelenül meg fogják hódítani mindazokat az előkelő francia közéleti férfiakat, akikkel párizsi látogatása során érintkezni fog. Anélkül, hogy hízelkedés vétségébe esnénk, meg kell állapítanunk, hogy a polgármester személye kitűnő propagandaeszköz Budapestnek é-si általa egész Magyarországnak. Párizsban teljesen új légkörbe jut Szendy Károly. Mi. akik a középeurópai diktatúrák levegőjében élünk, . mert hiszen mindenfelől parancsuralmak atmoszféráját hozza hozzánk a szél, szinte nem is emlékszünk mar azokra az ideálokra, amelyeket elsodort a háború meg a forradalom, amelyek azonban egy egész évszázadon keresztül vezették a nemzet életét. Idehaza azt szoktuk mondani, hogy azok a XIX. század ideáljai voltak, minélfogva ma már idejüket mul- ték, érvénytelenek és nemlétezőe-k. Párizsban azonban a polgármester ezeknek az ideáloknak, ezeknek a »halott« eszméknek a bűvkörébe jut: a szabadság, egyenlőség, tcstveiiseg, a demoki-acia és az egyén autonómiájának érzete lengi majd körül. Üj, más világba jut -Szendy Károly Párizsban és — ez is politika. Legalább is abban az értelemben, amelyet fentebb kifejtettünk. Meleg szeretettel búcsúzunk a távozó polgármestertől, aki most messze útra indul, hogy elvigye Budapest üdvözletét a »világ fővárosának«. Legyen htja áldásos a magyarság nagy céljai szempontjából, hozzon sikert és eredményt. Érje el ’Szendy Károly mindazt, amiről mi, és velünk együtt egymillió budapesti polgár és nyolcmillió magyar álmodozik. Zsitvay Tibor dr: az üzempolitikai bizottság rendeltetéséről a Beszkárt válságáról terjesztett álhirekröl nyilatkozik a Független Budapest munkatársának Más években és más időkben ilyenkor, júniusban, el szokott lanyhulni az élet a törvényhozásban is, a Városházán is. Fő-kép, ha a nyár ilyen váratlanul toppan be hozzánk, mint az idén is. A hőség született ellensége pedig a pártéletnek, különösen nálunk, ahol minden tényező kisrészben gazda is, s ilyenkor, aratás felé, már inkább a búzatáblák felé szeret kacsingatni, mintsem elmerülni a klubfotöjökben. Különös módra, az idén nem ilyen a helyzetkép. Sokkal elevenebb a politikai élet, mint máskor. A Nemzeti Egység Pártjának fővárosi szervezete különösen élénk, mintha csak az újjászervezés munkája után Zsitvay Tibor nem. a nyári pihenő előtt állana, hanem az őszi nagy kampány előtt. amelyre Zsitvay Tibor elnök, Terbócz Imrével és Vályi Lajos-s-al mindig fel szokott készülni. zottsági tárgyalásán hosszabb felszólalásban szállt síkra ama módosított javaslat mellett, amely a. gazdasági és hitelélet rendjének és az államháztartás egyensúlyának biztosításáról szól. Mit és hitetlenség áll egymással szemben — Kegyelmes uram ezt a felszólalását sokan úgy magyarázták, mintha abban a fővárosi érdekek is megszólaltak volna. — Természetesen. Hiszen a kettő elválaszthatatlan egymástól. A főváros érdeke nem lehet más, mint az ország érdeke és vice versa. De hogy bizottsági felszólalásommal egyben Budapest érdekeit is védeni akartam, az kétségtelen. Ennek a megértéséhez tudnunk kell, hogy a háború egyik eszköze, mégpedig hathatós és igen veszedelmes eszköze: a rémhírterjesztés. Hogy mennyire megy e tekintetben Zsitvay Tibor gondossága és lelkiismeretessége, bogy menynyire törődik azzal, hogy egyetlen lényegbevágó intézkedés vagy állásfoglalás ne történjék a párt tudta, hozzájárulása és akarata nélkül, arra beszédesebb példát -sem lőhetne felhozni, minthogy közismerten éppen az elnök óhajára került le a legutóbbi közgyűlés tárgysorozatáról két pont — mégpedig a kiadható iparengedélyek korlátozása, és a belügyminisz- ! temek az 1937-iki költségvetést módosító leirata. Mind a két kérdés körül élénk vita fejlődött ki, ami érthetően megosztotta a közvéleményt s puskaporossá tette a levegőt, amiből viharra lehetett következtetni. De ez eloszlott. Eloszlatta Zsitvay Tibor ismert felfogása. Ezt a háború alatt igen szigorúan büntették, hiszen hatásában van olyan kártevő, mint akár a kémkedés, sőt olyko-r még veszedelmesebb. S abból kel^ kiindulnunk, hogy valójában most is' háborús időket élünk, ha nem is a fegyver háborúját, hanem a csaknem veszedelmesebb: szellemi_ háborút, amikor a világnézetek harcát. vívjuk s amikor, amint a bíboros-hercegprímás mondotta: két félre oszlott a világ: egyfelől a kereszt, másfelől azok, akik ezzel a kereszttel szemben állanak. Szóval: a hit és a hitetlenség áll szemben ma egymással. Egység az egész vonalon — Ami az elsői kérdést illeti — mondja Zsitvay — megvannak a magam szempontjai, amelyek arra bírtak, hogy a halasztás mellett foglaljak állást. Mégpedig egyrészt éppen az érdekelt iparosság, másrészt az ipar szabadsága i nagy elvi kérdésének szempontjából. Mivel a ; kérdés nyugtalanságot keltett a közönség széles j rétegeiben, azt akartam, hogy kialakuljon az a légkör, amelyben a kérdés úgy kerülhet tárgya- ! lasra is, megoldásra is, hogy Moszkva Rómával. S ennek a harcnak Moszkva részéről igen veszedelmesek a fegyverei. Ezek között szerepel a rémhírterjesztés' is, amelynek morális rombolása felmérhetetlen, de ugyancsak ilyen káros és veszedelmes a gazdasági kérdése is. Mindezzel szemben mink nem maradhatunk vértezetlenek. Akkor is azzal sem teszünk eleget, ha nem vesszük ezt a fegyvert tudomásul. Mert a rémhírek terjednek és rombolnak to- váhb. Kártevésük — mondom — szinte leírhatatlan. ez a megoldás ne új sebeket fakasszon, hanem általános megelégedést találjon mégpedig abban a közfelfogásban, hogy a megoldás helyes, igazságos és szükséges. Ezzel az állásfoglalásommal csak a közgyűlés munkáján könnyítettem. — És a belügyminiszteri leirat? Sokan úgy magyarázzák, mintha a pártnak nem volna álláspontja ebben a kérdésben. — Mondjuk helyesebben: ^ nem volt még akkor egységesen kialakult álláspontja. S mivel mindig azt akarom, hogy minden kérdésben, úgy ebiben a fontos kérdésben is, az állásfoglalás mindig az egész párt egységes állásfoglalását tükrözze s így jogosan mondhassam, hogy a párt felfogását képviselem: azért akartam a halasztást, hogy időhöz jussunk egy ilyen egységes felfogás kialakításához. Hogy ez mennyire szükséges volt, az majd kiderül, amikor a kérdés érdemben napirendre kerül s amikor majd álláspontunkat meg is ismerheti a nyilvánosság. Aim int köztudomású, hiszen a sajtó többízben is foglalkozott vele, Zsitvay Tibor a képviselőiház biM rosszat előbb hisszük, mint a jót —- Es miben látja kegyelmes uram a védekezés módját? — A közönség nevelésében és a felvilágosító j munkában. Ezt nekünk el kell végeznünk a íő- ! városban is. _ Mert a mi fővárosi népünknek í nagy gyengéje, hogy könnyen hisz. Sőt, a. rosz- j szat előbb, mint a jót és ezzel önmagának is, j minden ok nélkül, sok g-c-nd terhes percet szerez. Elég, hogy egy valaki elkiáltsa, hogy felemelik a vizdíjat» vagy hogy nem lesz víz, s legott j megvan a víz-pánik. Ugyanígy keletkezik a hír í a villany, a gáz árának, a viHamostarifáriak a | drágulásáról. S a. budapesti ember mindig izgattad ja magát az ilyen hírekkel, amikről kiderül aztán, hogy hamisak. De már megvan -a romboló hatásuk. — Nem tudom, — vetem közbe — hogy kegyelmes uramnak van-e tudomása róla, hogy milyen nyugtalanító hírek vannak forgalomban Budapesten a Beszkárt-tál s a tarifa kérdésével kapcsolatban. Fantasztikus hírek csaponganak a levegőben, melyek nem hogy elülni akarnának, de naponta bővülnek és riaszt óbb formákat öltenek. Mi ezekről a kegyelmes uram véleménye?
