Független Budapest, 1937 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1937-01-20 / 3. szám
VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI ÉS Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel •gyűrt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára SO fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 1-199-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA Ötmillió — útépítésre Bornemisza Géza: „Budapest sikere mindnyájunkat kötelez, a kormányt éppen úgy, mint a város vezetőségét“ Lapunk más helyén olvasható Király Kálmán tanácsnoknak, az út- és csatornaépítő ügyosztály tehetséges és dolgos vezetőjének nyilatkozata arról a gazdag és a szükséglettel komolyan számoló programról, amelyet a polgármester elé terjesztett és amelyet a polgármester a maga teljességében jóváhagyott. Pontosan ötmilliószázhatvankétezer pengő az az összeg, amely az 1937. évben útépítésre és utak karbantartására rendelkezésre áll. Nem mondjuk, hogy ez sok pénz. De állítjuk, hogy a mai viszonyok közepette, amikor a kötelező takarékosság nagy mérsékletet parancsol, tekintélyes összeg ez az ötmillió," amelynek útépítő célokra való felhasználását nem tudjuk eléggé helyeselni. Egy város, de egy ország kultúráját is nem utolsó sorban úthálózatáról és ennek a hálózatnak az állapotáról lehet lemérni. Fejlett kultúrájú országokban nagyszerűen megépített utakon bonyolódik le a forgalom és a mai kor fő közlekedőeszköze, az autó, kilométerek ezrein át biztonsággal és akadály- talanul szágmldhat egyik országból a másikba — feltéve, hogy äz a »másik« ország is beleesik az útépítés kultúrájának zónájába. Nekünk, a kis Magyar- országnak, etekintetben nincsen szégyelni valónk. Az országon átvezető és a világforgalom célját szolgáló utaink kitűnő állapotban vannak. Csak e napokban olvastam valahol arról, hogy a Calais-ból kiinduló és Istambulig vezető európai országútnak Magyarországon átvonuló szakasza a kontinens legjobb és legszebben megépített útjai közé tartozik. De imu erről van szó. Budapest úthálózatáról van szó, amely a főváros központi fekvésénél fogva szervesen belekapcsolódik az középeurópai forgalom úthálózatába. Arról kell itt beszélnünk, hogy az idegen, amikor az ország fővárosának határára érkezik. az út állapotáról kell, hogy megérezze, hogy továbbra is az európai kultúra területén mozog. Hogy ez így van, az annak a szívós és kitartó munkának és szorgalomnak az eredménye, amelyet Király Kálmán tanácsnok ügyosztálya élén kifejt. Nem mondunk vele újat, ha megállapítjuk, hogy a tanácsnok az útépítés terén elismert szaktekintély, hiszen közel három évtizedes közszolgálatának minden idejét az lítépítés nagy és fontos kérdésének szentelte. Ennek a munkának köszönhető, hogy a legutolsó években Budapest olyan úthálózat felett rendelkezik, amely minden ideérkező idegenben, — bármerről is közeledjék a főváros felé, ‘— a nyugodt biztosság és az elismerés érzését váltja ki. A balatoni útnak legutóbb megépült fővárosi szakasza, az új repülőtér felé épülő út, a mostani programban szereplő dunaparti kivezető főútvonal, a Hegyaljaút végleges burkolásával elkészülő kivezető főút — nem is szólva a gazdag programban szereplő egyéb utak és uccák kiépítéséről és meglévő utak javításáról — a bfudapesti úthálózatnak olyan perspektíváját nyitja meg, amely méltán versenyezhet bármely európai nagyváros közlekedő útjaival. Király Kálmán tanácsnok úr legalább olyan jól tudja és énzi, mint mi, hogy ezzel az ötmilliós programmal még mindig nincsen elintézve Budapest belső út- és uecahiálózatának az ügye. Sok olyan ütünk és uccánk van. még főközlekedő útvonalaink mentén, amely a megépítésre vár; sok olyan megnyitott ucca, amelynek burkolata hiányzik, — de ennek ellenére a haladás az útépítés terén szembeszökő. Nekünk csak az a kívánságunk, hogy az a lendület, amellyel ennek a nagy horderejű kérdésnek a megoldásához hozzáfogtak, ne lanyhuljon el a jövőben sem és mindig álljon rendelkezésre olyan összeg, amely lehetővé teszi, hogy a polgár- mester és a tanácsnok végrehajtsa azt az ideális úlépítő-programot, amely az ő elképzelésükben él. Hz iparügyi minisztEr nyilatkozik a Független Budapestnek: a városrendezési problémák fontosságáról, a párizsi világ- íi iáilitáson való részvételünk szükségességéről A Független Budapest már többízben is megszólaltatta ama közéleti férfiakat, akik állásuknál s politikai szerepüknél fogva hivatottaik, hogy Budapest fejlődését irányítsák s annak ütemét a lehetőség szerint gyorsítsák s menetét biztosítsák, Szerencsére a fejlődés biztosítására új erőforrása akadt a magyar fővárosnak, mégpedig két oldalról is. Először a természet sietett a város segítségére, mikor újabb források fakadtak a mélybe eresztett fúrók nyomán, s amikor Budapest rajongói rájöttök, hogy Budapest valójában a legcsodálatosabb fürdővárosa a világnak, mert egyben világváros is, a maga csoda-fürdői mellett s így a betegeknek nemcsak gyógyforrásokkal tud szolgálni, hanem egyben minden kultúr-igényüket is ki tudja elégíteni színházaival, fejlett zene-életével és a kultúráiét minden más biztosítékával. Ha a természet nem vont meg Budapesttől semmit — s pazarul ellátja heggyel, völggyel, vízzel és kirándulóhelyek sokaságával, csak az kellett, hogy tudatára ébredjünk a magunk gazdagságának s ne szégyelljük e sok kincset odakínálni a világ minden tájéka felé a szórakozást és gyógyulást kereső emberiségnek. Szerencsére, az idegenforgalmú fellendülése is a segítségünkre jöitt s olyan hajtóerővé vált, ami a Bornemisza Gáza I motor biztos és állandó munkáját jelent ma már ab- I ban a csodálatos nagy gépezetben, amit Budapest für- j dőváros jelent a magyar gazdasági élet széles terü- ! létén. j Ennek köszönhető, hogy Budapest rendezése ma ! már olyan méretűvé vált, hogy programjában egész i városrészek átalakítása szerepelhet s hogy olyan ré- I szék, melyek eleddig teljesen kiestek az érdeklődés ! területéről, mint például Óbuda is, ma már a tel- j jes átrendezés küszöbéhez ért, úgyhogy jogosan di- ! csekedhetnek e városrészek vezetői, hogy Budapest legszebb, legmodernebb és még is legjellegzetesebb í részeivé válnak hamarosan. Maga Bessenyey Zénó, éppen a Független Buda- I pest multheti számában is ilyen nagy kontúrokban ; rajzolhatta meg a városrendezést, melynek egyik ! pontja a pályaudvarok rendezése, másik pontja j Óbuda rendezése volt — s így látható a méret, amely- j lyel Budapest megoldandó kérdéseit a ma vezetői I dűlőre vinni igyekeznek. Zsitvay Tibor is a Független Budapest karácsonyi j számában nyilatkozott a hamarosan időszerűvé vált I kérdések, megoldásáról, hivatkozva arra a megértő j támogatásra, mellyel a párt városfejlesztő politi- | kaja a kormány részéről találkozik, különösen a kereskedelmi minisztérium megértése tette : lehetővé, hogy e sokáig húzódó fontos kérdések és a halálsorompó kérdése végre a megoldás állapotába jut, | uoha az nagy anyagi áldozatot követel. Bornemisza Géza miniszter ! szavait idézzük ezúttal: — A kormány s én is, mint a kormány i tagja — mondja Bornemisza Géza a Független [ Budapest munkatársának — sosem zárkózunk | el, mikor Budapest érdekeiről van szó. Tudjuk, ! milyen nc^gy érdekek fűződnek ahhoz’, í hogy a, főváros fejlődése biztosíttassék. S azt i hiszem, minden magyar embernek jogos büsz- J kesége, hogy Budapest éppen azokban az idők- j ben bizonyította be életképességét és erejét, ; amikor általános volt a gazdasági válság s ami- ! kor még azok a metropolisok is panaszkodhat- i tak, amelyek már az idegenforgalom területén | a turisztikában s az idegenforgalomban mini j elkerülhetetlen állomások szerepelnek.- Hogy az a fejlődő érdeklődés, ami B.uda- j pest iránt megnyilvánul, nemcsak gazdasági, hanem morális értéket is jelent az egész országnak, azt talán magyarázni is fölösleges. Hiszen már Jókai megrajzolta az idegen lovag történetét, aki közénk jött s lelkes magyarrá vált. Ez a mai életre átbangszerelve annyit jelent, hogy sok idegen, alki hozzánk jön, talán kezdetben semleges, vagy talán esetleg ellenséges indulattal is, megismerve bennünket, mint barátunk hagy el bennünket, vagy amint a kimutatások mondják, nern is hagy el, mert valójában vissza is tér — amint azt az idei téli forgalom igazolja, amikor kiderül, hogy vendégeink legtöbbje nemcsak Ígérte, de valójában meg is tartotta az »au revoir«-1. — Mindez mindnyájunkat kötelez. A ^ kormányt éppen úgy, mint a város vezetőségét s magát az egész várost, hogy mindenki a maga munkakörében teljesítse azt, amit tehet a vói'os fejlődéséért, kultúrájáért, szépítéséért. Mert hiszen ezzel az egész magyarságért dolgozik voltahatásia alatt — de hova-tovább egyre jobban kezdjük átérezni, hogy milyen nagy kincsünk van nekünk Budapestben. S az a közöny, ami a régebbi időkben eltöltötte a pesti embert, mikor a »pesti« jelző úgyszólván bizonyos mértékben a kicsinylést jelentett, valami módon kevesebbet, mint például a »bécsi«, — valami olyasfélét — ami a legjobb esetben is Európának a végét — a Balkánnak a kezdetét jelentette — ma már eltűnt, hogy helyet adjon a tárgyilagos igazságnak s Budapest teljes értékelésének idebent is, önmagunk előtt is. És ez a helyes és igazságos véleményváltozás szoros összefüggésben van azzal a szeretettel, mellyel ma — szerencsére! — a város vezetői vannak eltelve a főváros kérdésével és sorsával szemben. — A sikerek beszélnek, kicsiségnek látszik, amire hivatkozom. De jellemző. Azok a kis kertek, melyekkel ina már teleszóródtak Budapest terei és uccái nem fakadhattak fel másképpen, mint a szeretet útján. A biblia is arra tanít, hogy a bit, a szeretet még a sziklából is vizet tud fakasztani, amint azt Mózes és Szent László esetében látjuk, — így történhetett csak nálunk is, bogy a rideg aszfalt kivirágzott, hogy szebbé vonzóbbá tegye Budapesten az életet. — Nekünk is könnyebb velük a munkánk, mikor ennyi ügyszeretetei és érdeklődést tapasztalunk a város vezetősége részéről, mert tudjuk, hogy minden áldozat, amit meghozunk, nemcsak magának a fővárosnak a gazdagodása, de egyben az országnak^ is, nemcsak anyagi, de erkölcsi mértékelésben is.
