Független Budapest, 1937 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1937-05-12 / 19-20. szám
VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGÉ GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 1-199-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA A zárszámadások tanulsága Bornemisza Géza ipavUgyi miniszter mondja: A zárószámadások végső eredménye mindenképpen örvendetes. Bizonyítéka annak, hogy Szendy Károly polgármester vezetése alatt nagy körültekintéssel gazdálkodott a főváros, de bizonyítja egyszersmind azt is, hogy a lakosság bámulatos kötelességteljesítéssel siet a főváros segítségére. A zárószámadások végső eredményei közt van egy, amely különösképpen megragadó: ez az, hogy az előirányzott adók 100 százalékon felül folytak be. A névtelen adófizetőnek, a budapesti polgárnak olyan ] heroikus bizonysága ez a szám, hogy csak a legnagyobb tisztelettel beszélhetünk róla. Ha köszönettel és elismeréssel üdvözöljük a főváros vezetőit a zárszámadási eredményért, külön hódolat illeti meg a budapesti adófizetőt, aki a legmagasabb signum laa- dis-t érdemli és kapja meg ezért a száz százalékon felüli teljesítményért, amelyet az ellenséggel, a nyomasztó gazdasági helyzettel, a kereskedelem- és iparellenes hangulattal szemben végzett. Nem lehet azonban keresztülsiklani olyan tényeken, amelyek a zárszámadási eredmény konzekvenciáiképpen jelentkeznek. Az a tény, hogy a deficit rendkívüli mértékben csökkent, örvendetes ugyan, de örömünket lényegesen megrontja, hogy a javulás csak — látszólagos. Igen, látszólagos csupán, mert a személyi kiadások a többszörösen redukált fizetések alapján szerepelnek abban, holott a fővárosnak egyetlen pillanatig sem szabad úgy éreznie és gondolkoznia, hogy ez a helyzet maradandó lehet és hogy a mai állapotnak megfelelő kalkuláció reális. Ha a zárószámadások számoszlopai közt a tisztviselői fizetések olyan összeggel szerepelnének, mint ahogy annak lennie kellene, akkor a deficit sokkal nagyobb lenne. Tévedés azonban, ha valaki ebből azt következtetné, hogy nem érkezett még el az ideje annak, hogy a főváros eleget tegyen ígéretének, tisztviselői és alkalmazottai iránt vállalt tartozásának. Éppen a zárószámadásbeli eredményekből lehet megállapítani, hogy igenis, itt az időpont, amikor visszaállíthatjuk a fővárosi tisztviselő illetményeinek integritását. A kiindulási pontja pedig ennek a lehetőségnek éppen az a száz százalékon felüli teljesítmény, amely a polgárság hősi önfeláldozását dicséri. Ha fokozatosan visszatérünk az eredeti fizetéshez, úgy az kétségtelenül erős gazdasági javulással jár. Számtalanszor hangoztatták és bizonyították ezt az igazságot mind a törvényhatósági bizottságban, mind a parlamentben és egyéb fórumokon. Olyan cirkulus ez, amelynek helyes voltát letagadni nem lehet. Már pedig, ha a fővárosi polgár száz százalékon felül teljesítette már most is adófizetési kötelezettségét, lehet-e kétségbevonni, hogy az a kereskedelem és ipar, amelybe a javított fizetésű tisztviselői társadalom új vérkeringést visz, még jobban, még hívebben tesz majd eleget adófizetési kötelezettségének? Most készül a főváros jövő évi költségvetése. A polgármester kiadta az utasítást, hogy az ügyosztályok és intézmények a zárszámadási eredmények alapján készítsék el tervezetüket a jövő évi költségelőirányzathoz. Ha azonban a múlt év eredményeit vesszük csupán figyelembe, úgy a gazdasági javulás tempójától egy teljes esztendővel elmarad az 1938. január elsején életbelépő költségvetés: kimarad a számításból a gazdasági élet javulásának egy olyan rendkívül fontos időszaka, amelyet nem szabad figyelmen kívül hagyni, különösen nem ma, amikor minden tényezőnek oda kell hatnia, hogy az emelkedő irányzatot gyorsítsuk, a vérkeringés frisseségét fokozzuk. Ha tehát helyesen, a nemzetgazdaság- törvényeinek megfelelően magyarázzuk azt, hogy »a zárszámadás eredményei alapján« kell előkészíteni az új költségvetést, úgy nem szabad megfeledkezni azokról, amiket itt elmondottunk. A főváros siessen önmaga segítségére azzal, hogy in integram restituália a fizetéseket: ezzel nemcsak a tisztviselőkkel szemben való vállalt kötelezettségének tesz végre eleget, hanem annak is, amivel sajátmagának tartozik. Úgy érezzük: a zárószámadás pompás eredményének ez a legpompásabb tanulsága. 99 H kisiparnak nem lehet ellenfele vagy versenytársa a gyáripar** Hz ipari és kereskedelmi miniszter beszél a nagy- és a kisipar viszonyáról s arról az érzésről, melyet benne a GyOSz figyelme ébresztett a kisiparosság felé Érthető, hogy Miklas szövetségi elnök éppen olyan érdeklődéssel tekintette meg a Budapesti Nemzetközi Vásárt, mint a kancellár és a kíséretében lévő előkelőségek. Hgr ár-Magyar ország iparosodik Hogyne lettek volna kíváncsiak arra ,a Magyar- országra, amely ezen a kiállításon keresztül azt a »másik« arcát mutatta meg Beesnek, amelyet a régi Bécs —■ a Lueger Bécse —• olyan fölényes gőggel nézett le s míg csodálattal telt el Du ívnyi. Ignác Magyarországa felé — (akkoriban ugyanis Darányi Ignác volt a f öld mi vei éslgy i miniszter, aki egyszer vendégül látta ■a bécsieket s a vajdahunyadi vár tövében vendégelte meg őket egy nyári éjszakán, olyan lakomával, amiről évekig emlékeztek a derék bécsiek, mint a megelevenedett Ezeregyéjszakáról — de más oldalról Bornemisza Géza ugyancsak lemosolyogták ipari próbálkozásainkat. A T Ívé kék, a Zs olnayak -sikerét csak kivételnek tekintették, s azt tartották, ho-gy 'akármennyire igyekeznek is a magyarok az ő iparukkal, még sem ez élteti őket, -hanem a hízó. Már tudniillik azok, amiket olyan sűrű vagonokban szállító,ttunk akkoriban az erősen fogyasztó Becsnek. Nem volt -akkor korlátozás. Nem volt -akkor semmiféle »kontingens«. A felvevő- képesség ránknézve szinte egyenlő volt a matematikai végtelennel. {Boldog idők is voltak azok az átkos közös-ügyes idők!) IS amit -mezőgazdaságunk mellett az iparral is próbálkoztunk, azt Bécs csak amolyan magánszórakozásnak tekintette, amire azt szokta mondani a német, hogy: Jedes Tierchen hat sein Pläsir elten. Beust mondása volt, hogy ne nagyon bántsuk a magyarokat, mert ha szorulnak, hát ők megehetik a maguk terményeiket, de mink nem tehetjük meg ugyanazt gyártmányainkkal. N-agyot nézne most a miniszter úr őkegyelmessége, ha valami csoda folytán, megjelenhetett volna a Schuschnigg kancellár társaságában és hallania kellett voln-a a meglepetés szavait. M magyar élniakarás dicsérete No igen, mert az a bizonyos önellátás arra vezette Ausztriát is, hogy még ott is krumplit vessen, ahol eddig a turistavilág gyopárokat szedett s a vége mégis csak az lett, -hogy felhagyott a kísérletezéssel. Míg bennüket a sors odukényszevített. hogy iparunkat is odafejlessz-ük, -hogy ipari államnak is vagyunk olyan jók, mint voltunk és vagyunk mezőgazdaságinak. Állítólag Schuschnigg az ipari kiállításról jövet azt mondotta volna rólunk: —• Csodálatos nép. Akármire adja magát — az eredmény elsőrangú. Miklas elnök, mint tudós történész, az Országos Levéltárban és a-múzeumban tett látogatása nyomán erősítette meg- kulturális tevékenységünk gazdag eredményeit. A katona-előkelőségek katonai képességünket dicsérték, míg a gazdasági szakemberek a kiállítás hatása alatt azt vitatták, hogyan lehelne az ipari bekapcsolódást is kiszélesíteni és élénkíteni. Tér bek és lehetőségek élénkítették a vitát. Ez az, amire Darányi Kálmán miniszterelnök olyan jó hangulatú kedélyességgel mondotta a Ház folyosóján az -érdeklődő újságíróknak, hogy miről is tárgyaltak az osztrák előkelőségekkel1: — De omnibus et quibusdem aliis. Az-az klasszikus humorral: mindenről és azonkívül sok mindenről. Persze, alig képzelhető nagyobb boldogság a Bornemisza 'Gézáénál, aki mint ipari miniszter, a sikerben igazolást is lát, de egyben további serkentést is, amit a kegyelmes úr tudomásul is vesz, meg is ért s le is vonja mindenből a magáét, mert amint önmaga mondja: — Hála az iparostársadalomnak s egyben az egész magyar társadalomnak, hogy megérti, hogy mit is jelent a mai nehéz viszonyok között népességünk foglalkoztatása és elhelyezése j szempontjából az iparosodás. „H vásár lépést tart az idővel.. — Miben látja kegyelmes uram az idei har- minckettedik kiállításnak a jelentőségét? — Igen örvendetes jelenség — hangzik a válasz, hogy a kiállítás lépést tart az idővel. —A légoltalmi kiállítás — azt hiszem —■ igen alkalmas arra, -hogy a közönség ama részét is figyelmeztess-e a légi veszedelmekre, melyek eddig közönyöseknek mutatkoztak ezzel a fenyegető veszedelemmel szemben. Ugyanilyen szempontból hasznos a repülőgépkiállítás is, ami a jövő nagy lehetőségeire figyelmezteti a látogatóik ezreit, amit még itt a technika fejlődése elérhet. Ha nem is versenyezhetünk ezen a téren a nagy nemzetekkel, de még sem lehetünk közönyösek s ezen a téren is ki kell ven- ! nünk a munkából a magunk részét. Amint, a kiállítás mutatja, tényleg ki is vesszük. Ami pedig a gyakorlati hasznosságot illeti — talán annak a pavillonnak a fontosságát kell kiemelnem, amely a kisipar villamiosítását mutatta he a vásár látogatóinak. Azt hiszem, még a laikusokra sem maradt hatás nélkül, amikor ad oculos — a szem elé tárult, hogy mügén hatalmas segítőtársa. a kisiparosnak a villany- erő. Mit jelent ennek igényibevétele, használata időben, munkában, az elért eredményekben. Szándékosan beszéltem erről a kérdésről rádióelőadásomban is, fel akarván hívni az ország kisiparostársadalmának figyelmét erre ;i kérdésre, amely hivatott, hogy új korszakot vigyen a kisipar életébe •s a változott idők szerint új lehetőségek előtt nyiss-a meg a fejlődés útját. Értesülésem szerint az egész kiállításnak ez volt a leglátogatottabb része s mondhatom, nem véletlenül, mert az érdeklődést az az egészséges érzék indokolja, amely a nehéz viszonyok közt vergődő kisipart arra sarkalja, hogy új erők beállításával segítse magát átvészelni a mai — azt hiszem — átmeneti időszakon. 71 nagy- és kisipar viszonya — S a nagy- és kisipar viszonya? — Sokan még mindig úgy állítják be a kérdést, mintha a nagy hal és a kis hal viszonya érvényesülne ebben a kérdésben is, ahol a tér-------/ HARM INCKETTEDIK évfolyam 1937 május 12 19—20. szám
