Független Budapest, 1937 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1937-04-21 / 16. szám
HARMINCKETTEDIK évfolyam 16. szám VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGÉ GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 1-199-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA Bornemisza Géza ipari és kereskedelemügyi miniszter a szociális problémákról, a családi bérrendszerről, a vidék iparosításáról, az ifjúság kérdéséről, és a Szent Évről nyilatkozik a független Budapestnek Két beszéd (zd.) Azt mondják rólunk, szónokié nemzet vagyunk. V.an is ebben valami. Csakugyan sokszor és — olykor — sokat is beszélünk, amikor pedig talán jobb volna hallgatni. Fel sem mérhető az a kár, amelyet a sok felesleges beszéd okoz nekünk kifelé és befelé egyaránt. A rosszindulatú Ihíradás szárnyán minden meggondolatlanul kimondott szó megnő és vészes politikai viharok magvát hordja magában. Annál nagyobb örömünkre szolgál, hogy most olyan beszédről mondhatunk véleményt, amely abban a kis világban, amelyhez szólott, megnyugvást és megelégedést váltott ki az emberekből. Zsitvay Tibor abban a mélyenszántó, szép gondolatokban gazd'ag beszédben, amellyel névnapi ünneplését megköszönte, hitvallást tett valami mellett, amire mai zaklatott életünkben nagy szükség van: hitet vallott a józanság, a higgadtság, a megértés, a békés munka és az emberi szolidaritás mellett. És tette ezt ugyanabban a pillanatban, amelyben a kormány éppen ártalmatlanná tett egy diktatúrára törő társaságot. Nem kell összefüggést látnunk és keresnünk a beszéd tárgya és< ideje és az államhatalom fellépése között ahhoz, hogy megállapítsuk, hogy Zsitvay Tibor beszéde a legjobb időben hangzott el. A leveg’ő nálunk már régen terhes sok fertőző anyaggal és ártalmas hiresztelésisel és az életviszonyok olyanok, hogy a kuruzslók mérge gyorsabban hatol a társadalom beteg szervezetébe, mint a közéleti orvosok áltál előírt gyógyszer. Zsitvay Tibor beszédének nagy és elvitathatatlan érdeme, hogy lelket öntött a megriadt embereikbe, hogy a becsülete,sí polgári munka diadalát hirdette a politikai ármánykodással szemben, hogy hadat üzent a szélsőségeknek, hogy felriasztotta azt a bagolyvárat, amelynek sötét odúiban fegyvereket kovácsolnak a polgári szabadság és az óísi alkotmány ellen. A beszéd eszmemenete, annak ellenére, hogy tulajdonképpen csak a fővárosi politika határkövei között mozgott, talán akaratlanul, túllépett ezeken a határköveken és bizonyára az egész ország józan polgárságának gondolkodását, felfogását és meggyőződését fejezte ki. Bizonyára nem .merő véletlen, hanem a megindult tisztulási folyamat következése, hogy három nappal Zsitvay Tibor beszéde után, az ország nyilvánossága előtt megszólalt Darányi Kálmán miniszter- elnök is. Féléves kormányelnökségének első nagy és az ország egésiz társadalmához intézett megnyilatkozása volt a szegedi beszéd. Csodálatos, vagy talán inkább magától értetődő, hogy a miniszterelnök felfogásával, az eseményekkel szemben elfoglalt álláspontjával és az országos!, nagy kérdések megítélésében mennyire kongruens a Zsitvay beszédének hangja, rezonanciája, hatása és célja. A miniszter- elnök is a béke, a rend, a nyugalom, a munka lehetősége és szabadsága mellett tört lándzsát, ő is 1 meghirdette a felforgató törekvések elleni kíméletlen harcot, hangoztatta a magyar társadalom egységét, ő is megnyitotta a szívét a felelőtlen és kivénhedt vezetőik által félrevezetett ifjúság előtt és — amit Zsitvay nem tett, mert nem Is tehetett meg —• bátran, őszintén és tiszteletreméltó nyíltsággal elmondotta a véleményét a mostanában állandóan napirenden lévő zsidókérdésről és a — nagytőkéről, amelynek áldozatkészségére apellált. Bizonnyal joggal és okkal. A két beszéd, a Zsitvay Tibor ás a Darányi Kálmán. beszéde, az utóbbi napok nagy politikai eseménye. Elindítója egy nyugodalmasaid) jobb időnek, amelyben végre arra is lesz időnk, hogy ne folytonosan egymást marcangoljuk, hanem felfigyeljünk arra is, ami körülöttünk és ellenünk történik. Végre talán eljutunk odáig, hogy az ellenséget ott keressük, ahol valójában van és hogy belsőleg megerősödve felvehessük a harcot azokkal, akiknek ennek a csonka országnak a megsemmisítése a célja. Mert azzal legyünk tisztában, hogy belső egyenetlenségünk, gyűlölködésünk, az országban űzött minden lelkiismeretlen izgatás csak azoknak a malmára hajtja a vizet, * akik prédára éhesen lesben állanak, hogy az alkalmas pillanatot felhaszánlva, végső csapást mérhessenek reánk. A példabeszéd azt tartja, hogy hallgatni arany. Várinak azonban pillanatok, amikor hallgatni — bűn és beszélni arany. Mostanában, ilyen pillanatokban’ élünk. ' Mintha az az állandó esőosapkodás, ami szinte szüntelenül verdeste eddig ablakunkat anélkül, hogy a tavaszi reménykedés >meg- köinny ebbülését ígér ge t né, hanem éppen ellenkezőleg, nyomasztó őszi borulásféle hangulatba szorított mindnyájunkat — az első napsütéssel el is múlt volna felőlünk. Ma már könnyebb a lélekzésünk is. Ha késett is az idei tavasz, de mégis csak eljött, itt van s ez a verőfény még a legnagyobb gondot is megenyhíti. Hátha még hozzá a bizakodásnak olyan meynyilatkozásai erősítgetik hitű:.bet, mint amilyenek vezető államférfiáink, politikusaink ajkáról hangzanak el s amelyek mind arról győznek meg bennünket, afelől erőisítgetnek, hogyha van is baj nálunk — ugyan hol nem volna? — :d'e mégis csak kifelé megyünk már belőlük, amint Fabinyi pénzügyminiszter is mondotta: a nehezebbjén már szerencsésen túl is vagyunk. Ezt vallja Bornemisza Géza miniszter is, aki a maga fiatalságán, bizakodó cselekvő készségén, alkotásvágyán keresztül mindig a reményt hirdette még a nehezebb napokban is. Hogyne vallaná hát győzelmünket a nehézségek felett ma, mikor.. | amint ő mondja: — A Baross Szövetség díszközgyűlésén el- j mondott ’beszédemben Pr oh ászka püspök szavait idéztem, aki az állami élet rendjének, nyugalmának a biztosítását annak a krisztusi elvnek az érvényesülésében látja: el kell ismerni •a kisemberek jogait és biztosítani kell ennek érvényesülését u gazdasági élet egész vonalán. M családi bérrendszer — És kegyelmes uram meg van elégedve azzal a haladással, amelyet sikerült eddig ezen a téren elérnünk? — A jelek nagyon is biztatók. Csak néhány példára hivatkozom. Mostan foglalkozunk például a fizetéses szabadság és a családi bérrendszer kérdésével. Érdemes elgondolkozni rajta, milyen hosszú utat kellett megtennie a szociális gondolkozásnak, amíg rájött arra a gondolatra, hogy a munkavállalásnál ne csak azt nézze, hogy a munkástól megkapja-e a teljesített munkán keresztül a bér ellenértékét — hanem egyben azt is, vájjon <a kapott bér hány ember számára szükséges s vájjon a munkásnak csak marját kelt-e eltartania abból, vagy esetleg nagyszámú családját is? Eddig ez a kérdés egyáltalán nem volt kérdés s efelett könnyen napirendre lehetett térni azzal, hogy a tökének semmi köze a »magán- ....................... ügyekhez«».... Me rt a családi élet viszonyai, legalább is a munkaadó előtt »magánügynek« számított. Ma már azonban egészen,„más a felfogás. Ma már mindenki, egészen természetesnek veszi, hogy a munl&mka hu aim t elsősorban azok számára kell biztosítani, akik az államnak polgárokat nevelnek. A családvédelem gondolata nyilatkozik meg a családi bér-rendszerben és a legszebb szociális igazság. — S nem gondolja kegyelmes uram, hogy ez a különben szép és szociális gondolat arra fog vezetni, hogy a munkaadó majd el fog zárkózni a családos munkás alkalmaztatásától s keresni fogja a családtalan munkaerőt, mert hiszen ezt nyilván olcsóbban megkaphatja. — Erre gondoltunk S éppen ezért nem is úgy gondoljuk a dolgot, hogy ez közvetlen fizetés útján történjék. Hiszen ez folyton ütközési felületet adhatna munkaadó és munkás között. Elgondolásunk szerint külön elbírálás alá esik itt a gyáripar és külön a kisipar. A gyáripar, kereken számítva, évi kétmilliárd pengő termelés mellett, elbírja a hatmillió pengő kiadást, amit a családi bér-rendszer bevezetése jelentene számára, hiszen ez mindössze két-háromtized százalékot jelentene. A rendszer bevezetésénél »kiegyenlítő pénztár« bevezetésére gondolunk, ahova a munkaadó a tényleg kifizetett munkabérek után befizetné járulékát, mégpedig tékintet nélkül, hogy családos munkást foglalkoztat, vagy egyedüállót, A pénztár foganatosítaná aztán az elosztást. — Ugyancsak foglalkoztatja minisztériumomat a »bedolgozó kisiparom réteg« sorsa is. Több iparágban sikerült már a bérkérdés olyan megoldása, ami számukra megszünteti az eddigi kiszolgáltatottságot és biztosítja a bér megfelelő szintjét, M vidék iparosítása — Általános és országszerte tapasztalható a nagyiparellenes hangulat? Minek magyarázza. ezt, ke' gyelmes uram, s milyen módszert • tart alkalmasnak eloszlatására? — Ez a hangulat alighanem összefüggésben van — szól a miniszteri válasz — a kereseti lehetőségekkel. Gyár vidékeken — például — ahol a nagyipar adja a kereseti és megélhetési lehetőséget, ott aligha tapasztalható olyan mértékben, mint vidékeken, ahol u lakosságnak csupán a lakosság adja kenyérszerzés lehetőségét s nem érzi a gyár előnyét. A kormány politikája azonban az iparosodás gondolatát szolgálja, mert hiszen ezt követeli tőlünk népfölöslegünk ellátása is, amit a mai viszonyok mellett a mezőgazdaság nem tud többé felszívni, sem pedig a kivándorlás nem tud levezetni többé, mint a béke világban. Magunknak kell tehát gondoskodnunk róla s ezf nem is akarjuk elhárítani magunktól, níert' szembe akarunk nézni a feladattal. 7£z ifjúsági probléma — . S az ifjúság kérdése? A miniszter Önkéntelen mozdulatot tesz az előtte fekvő újság után, amely feltűnő címmel a Darányi miniszterelnök kijelentését hozza az állásnélküli diplomás ifjúság kérdésében. — Sokkal jobban összeforrtam ezzel az ifjúsággal, — mondja — semhogy valaha is közönyös, maradhatnék sorsával szemben. A ■ kormány sokszar az éjszakába, betéüyúló tanácskozásokon keresi a módját a megoldásnak. Legalább: igen nagy szántókat hp.Up|;tiyik,. amiket a vizsgálat és a kimutató«,* tiUzoitaknak Bornemisza Géza
