Független Budapest, 1937 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1937-04-07 / 14. szám
április 7 Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24,—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban POLITIKAI FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGÉ GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 1-199-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSEG PARTJA SZEKESFOVAROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA BESSENYEY ZÉNÓ a Közmunka Tanács elnöke nyilatkozik: a Közmunka Tanácsnál, a sajtó munkájánál és támogatásánál és annál, kogy mine kötelezi őt az új méltósága ü ióváhagyott költségvetés (zd.) Az a leirat, amellyel a belügyminiszter jóváhagyja a főváros 1937. évi költségvetését, — minden szakszerűsége, jószándék-a és szembeszökő tárgyilagossága ellenére —- kiáltó 'bizonyság arra, hogy a túlzott állami beavatkozás milyen károsan, bénítóan befolyásolja az autonómia szabad légzését, akaratának gátlás nélkül való megnyilvánításlát. A miniszternek az a joga, hogy — az 1934-es törvény súlyos eltévelyedéséből — a költségvetésen változtatást vihet keresztül, hogy tételeket törülhet és újakat beállíthat, hogy megbolygathatja a büdzsé egész struktúrá- jlá-t, — az autonómia nézőpontjából káros és veszedelmes tünet. Hogy belőle most nem lett nagyobb baj, az egyrészt a mostani belügyminiszter — Darányi Kálmán — nagy közigazgatási rutinjának, a városigazgatás nagy területét átfogó tekintetének és nem kis mértékben annak köszönhető, hogy a miniszterelnök-belügyminiszter még .abból a nemzedékből nőtt ki, amely az alkotmány és az autonómia tiszteletében és megbecsülésében nevelkedett; — másrészt köszönhető annak, hogy Szendy Károly polgár- mester és első munkatársa Lamotte Károly dr. alpolgármester és mindazok, akikre a költségvetés megállapításának terhes felelőssége hárul, igazán bölcs előrelátással és önmérsékléssel végezték el nehéz feladatúikat. A költségvetés jóváhagyását kísérő miniszteri leiratot, tehát valamennyien megnyugvással vehetjük tudomásul, mert alapjában véve nem zavarja fel a városi háztartás bővizű forrásait, — sőt bizonyos tekintetben még új zsilipeket is megnyit, amelyeken keresztül biztosíthatónak véli a költségvetési egyensúly megteremtését és fenntartását. Félünk persze, hogy ebiben ,a tekintetben a. jó szándékot megcsúfolja majd a valóság, amely nem igen szokta respektálni a miniszteri leiratokat sem. Ahogyan a dolgok most állanak, a miniszternek a deficit eltüntetésére tett intézkedései reálisaknak és helytállóknak látszanak és nem mondható túlzottnak az az intézkedés sem, amely a nagyüzemeknek a főváros háztartásához való hozzájárulását egymillióháromszázezer pengővel felemeli. Egyáltalában, a leirat igen bőkezűnek mutatja a kormányhatóságot ott, ahol a főváros áldozatkészségének igénybevételéről van szó, — de nyomban szűkre szorul a-marok, amikor arra volna, szükség, hogy az állam maga is siessen a főváros megsegítésére. A rendőrségi hozzájárulást például csak abban .az esetben hajlandó egyharmadával csökkenteni, ha a főváros záros határidőn belül megfizeti iái tavalyról fennmaradt kétmillió pengőt és a merev elutasítás álláspontjára helyezkedik, amikor a fővárosnak a fázisadó felemelésére vonatkozó méltányoskérésének teljesítéséről van szó. Örmmel és megelégedéssel regisztráljuk azt a tényt, hogy a miniszteri leirat a Beszkárttal kapcsolatban nem is említi az ominózus hurokvágányok ügyét. Nem is értjük, hogyan kerülhetett az erre vonatkozó híradás a sajtó egy részébe, mert hiszen a belügyminiszternek nem is áll módjában, de joga sincsen arra, hogy ilyen eminensen köizlekedlés-teahni- kai kérdésben paran-osoló-an hallassa a szavát. Egyben azonban csodálkozunk is, hogy a főváros illetékes tényezői nem. látták szükségét annak, hogy ebben a közönséget nagymértékben nyugtalanító kérdésben nyilatkozzanak és a nagy felületességre és kis judi- ciumra való híradásokat megcáfolják. A Beszkárt szénája a múlt év nyarán történt félmegoldás következményeként —• csakugyan nincsen rendben és mint a Független Budapest már a múlt év szeptembere óta hangoztatja, gyökeres és alapos tarifa- revízió nélkül a rendbehozatal el sem képzelhető. A. belügyminiszteri leirat — újból megállapítjuk — sok jóindulatot tanúsít .a fővárossal szemben, de azért minden során megőrződik, hogy az íróasztal mellett és nem az élet asztala mellett készült. A leirat — természetesen — a takarékosság szigorú hangoztatásában esendői ki. 1 ákarékoskodni az -olyan köziilétnél, amilyen a íőváros kétféléképp-en lehet. Vagy a dologi, vagy a személyi kiadásnál. Ha ,a dologi kiadást csökkentik, — kevesebb lesz a közmunka; ha -a személyi kiadásnál takarékoskodnak — vagy le kell szállítani a, tisztviselői fizetéseket, vagy cl kell bocsátani .a tisztviselői kar egy részét. A minisztérium urainak az elbírálására kell bíznunk, melyik módot választják a kettő közül. Olyan különös érzés fog el, amit eddig még egy- | szer se-m -éreztem, mikor az elnök úr »Öméltóságát« j kerestem fel, hogy ismert köz-vet- | fenségével, minden póznélküli ke-d- j veltségével álljon rendelkezésre a j Független Budapest-nek, hogy la- | punk hasábjain i-smertess-e azokat j a terveket és elgondolásokat, me- i lye-k a Közmunka Tanácsot s őt j magát is foglalkoztatják. Ezúttal, — hogy hogy nem — - valamelyes lámpaláz féle érzés- ha- I talmasodik el rajtam, mikor az ! első interjúra megyek a »kegyelmes« úrhoz. Nem is tudom, hogy milyen szavakba kellene öltöztetnem az érzéseimet, ami eltölt, hogs’- az egész Független Budapest nevében szólaljak meg —■ de nem is jutok szóhoz. A kegyelmes t úr nem viál-tuzo-tt. Ugyanazzal a kifejezéssel, ugyanazzal a mozdulattal invitál az -asztalához. — Ugyan! Minek a beszéd ott, ahol a némaságnak több a jelentősége, mint a szavaknak? Tudom, érzem, hogy örültök a kitüntetésnek. S ez a minden oldalról megnyilatkozó öröm, aminek tiszta önzetlensége nyilvánvaló — ez, igen, ez teszi számomra felette boldogítóvá a magas kitüntetést. Ilyenkor látni, h-o-gy még sincsen igazuk a pesszimistáknak, akik irigységről, rosszmájúságról, kicsinyességről szoktak beszélni. Úgy tüntetik fel az életet, mintha nem is- volna -benne lelki j-óság és lelki gazdagság! -Milyen tévedés! — .Semmi nem változott, — mondja a kegyelmes úr — mert én ebben a kitüntetésben, amivel munkásságomat felsőbb helyen jutalmazták, esak újabb buzdító erőt látok, hogy amit megkezdtem azt tovább is folytassam. S ha a kitüntetést is úgy lelhetne szétosztani, mint a földet, vagy vagyont — kedv-em volna, hogy én is szétosszam ezt a nekem jutott -kitüntetést mindazok között, akiknek munkájuk, segítségük és támogatásuk nélkül ehhez sosem juthattam volna. Igazságérzetem arra ösztönöz, hogy ezt az én ünnepemet mindazok ünnepévé is tegyem, akik oly készséggel álltai mellém, az első vérétől, hogy a Közmunka Tanács étére állított, néhai Gömbös Gyula bizalma. Itt természetesen — elsősorban arra a kitűnő -és -munkaköréért rajongó tisztviselői gárdára utalok, amelynek a munkateljesítményét csak az tudja valóiban értékelni, aki azt úgy ismeri, mint jómagam. Ha a K-özmunka Tanács a közbecsü- lésbe-n gyarapodott — ebben az oroszlánrész az övék. M városháza és a Közmunka Tanács — De nem volnék tárgyilagos, ha ki nem emelném annak a megértő támogatásnak a horderejét, amit Szendy Károly polgármesterrel az élén, az egész Városháza jelent ma a Közmunka Tanács munkásságában. Hogy ez az -együttműködés, ez a. megértés, kézikézre dolgozás mennyi energiát szabadít fel s mennyit ment meg, hogy a meddő huzavona terméketlen hínárjában ne kell jen elkallódnia. Nagyrésze van ennek a megértő együttműködésnek abban, hogy ma is olyan lelkesedéssel vaunak eltelve munkaköröm iránt, mint amilyennek az intézet élére állottam,. Nem lett szememben unott taposómalommá a hivatal s remélem nem is lesz. Elismerés a sajtónak Még egyet azonban nem szabad kihagynom-. — Azt, amit talán legelsőnek kellett volna említenem. A sajtó egyöntetű mellémállását és támogatását. Alig várom az alkalmat, hogy ennek a nagy nyilvánosság előtt is kifejezést adjak. (Már meg is történt a NÉP múlt csütörtöki ünnepi le-stebédjén. Szerk.) — No ment — folytatta a kegyelmes úr lelkesülten — magam -siem tudom, hogy mivel szolgáltam rá, de tényleg le kell szegeznem, hogy a sajtó támogatása sz'lnte megható és lekötelező. Sokszor t-épelődöm is az okon, amellyel ezt a szinte ritka egyöntetűséget magyarázni lehet. — S rá kell jönnöm, hogy ennek csak etikai -okai vannak. Még pedig az az .erkölcsi lekötelezettség, amely -ezt a «sajtót, ezt a mi magy-ar sajtónkat mindig minden igaz ügy oldalára oda tudta állítani. Hogyne találná maga mellett ezt a sajtót m-a a Közmunka, Tanács, mikor Budapestért folytatja a küzdelmet, hogy behozza a múltak mulasztásait új közutat, nyisson, gyorsvasutat építsen a Duma-partra, szépítsen egy olyan korban, amikor a régi fenntartása is nagy áldozatokba kerül. Es mi akarunk és mi merünk is fejlődni és szárnyakat bontani, — És ezt az akarást ismeri el u magyar sajtó, amely még akkor is, amikor támad — azért támadt, hogy nem vagyunk még merészebbek s nem akarunk még többet, mint ameny- nyit tényleg >akarhatunk — az anyagi béklyók súlyossága miatt. — De nekem még a támadásokban is örömem tellett. Bánffy -szavai jutottak eszembe, aki bécsi útja előtt mindig kérte a Ko-s-snth- pártiakat, hogy csak kuruckodjanak, különben nem bír majd, Béccsel. — En is azt mondom, csak rajta fiúk! Követeljetek minél többet és minél szebbet ennek a mi kedves, szép Budapestünknek. Ezzel csak a mi munkánk útját egyengetik akkor is, ha a nagy szeretekben elfeledték, hogy a gondolatokhoz nem elég a tinta és a, papiros, hanem, sajnos —-pénz is kell hozzá. — Megható a szeretetnek ez a megnyilvánulása, amiben az egész vonalon részesítenek. Ezt esak eggyel lehet viszonozni. Még pedig azzal, ha minél több munka igazolja, hogy a szeretetne is, az ünneplésre is rászolgáltunk- Igyekezni fogok, hogy ezt minél jobban igazoljam is. Egész sio-r kérdés várna, még feleletre, hogy a megadott feleleteik a kegyelmes úr véleményét ismertethessék a Független Budapest olvasóival azokban a kérdésekben, melyek ma az -érdleklődés tengelyébe kerültek a tavasszal megindítandó közmunkák, az új építkezések, a, fürdő a Margitszigeten, a tabáni fürdőszálló, az idegenforgalom izgató kérdéseiben. He -a pillanat nem alkalmas -a részletkérdések tárgyalására. Sokkal ünnepélyesebb az, -semhogy le- szürkítemi lehetne -az élet apróbb kérdéseivel. Búcsúzzunk inkább ezúttal azzal -a jó kívánsággal, amit a Független Budapest üdvözlőlevélben már ki is fejtett -az új kegyelmes úrnak: — Sok munkak-edvvel sok sikert, sok alkotást — Budapesttel — Budapestért — Budapestnek. Zsirkny János HARMINCKETTEDIK évfolyam 14. szám
