Független Budapest, 1936 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1936-09-23 / 38. szám
38. szám HARMINCEGYEDIK évfolyam 1936 szeptember 23 Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24,—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonhan FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 1-199-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA A megyegyíilés margójára KOZMM MIKLÓS belügyminiszter a Budapesten most megtartott kongresszusok Jelentőségéről és a kártyakíubok megrendszabá- íyozásáróí nyilatkozik a 99Független Budapestnek“ Jobb meggyőződésünk ellenére kénytelenek vagyunk ezen a helyen, amelyről rendszerint a főváros aktuális (kérdéseihez szoktunk hozzászólni, ma a vérengző spanyol forradalom kapcsán a napi politika háládatlan területére rálépni. Az ok, amely ezt a kötelességet rója reánk, egy meggondolatlan, tapintatlan és sok belső veszedelmet rejtő közbeszólás, amely Pest vármegye legutóbbi közgyűlésén a szocialista Propper Sándor szájából röppent ki. A bizottsági tag, aki a közélet piacán a fölényeskedő fenegyerek szerepében tetszeleg magának, ezen a nevezetes közgyűlésen, amelyen a vörös veszedelemről igen megszivlelésre való beszédek hangzottak el, cinikusan kijelentette, hoigy ők — már mint a magyarországi szocialisták —• a spanyol nép szabadságharcában a spanyol kormány mellett állanak a maguk rokonsizenvével és bizalmával. Ez a nem helyénvaló, könnyelmű és a józan polgári társadalmat gondolkodásra késztető közbeszólás az ellentmondás és felháborodás olyan viharát keltette, amilyen a vármegye sok harcos szembenállást látott termén még .sohasem vonult végig. Ez a fellángolás érthető és természetes következése volt a bizottsági tag érthetetlen fellépésének. Szinte hihetetlen, hogy Magyarország első vármegyéjének törvényhatósági közgyűlésén manapság akadjon valaki, aki a magyarországi kommunista rémuralom után rokonszenvét merje nyilvánítani a spanyolországi vörös terror és vérengzés iránt. Egy pillanatra sem vagyunk hajlandók feltételezni, hogy a közbeszóló a magyar munkásság, vagy a szocialista párt felfogásának adott kifejezést, amikor eléggé el nem ítélhető közbeszólását megtette. A szocialista párt prominens vezető tagjai nem egyszer tagadták meg a közösséget azzal a vörös uralommal, amely a polgári és munkástársadalom hulla- hegyein átgázolva, minden nagy és nemes emberi alkotást romhalmazzá változtatva, az Isten imádatára emelt templomokat kifosztva, papjait embertelenül legyilkolva akarja véres kezébe kaparintani a világ feletti hatalmat. Tulajdonképpen nem is kellene túlzott fontosságot tulajídonitani e megtörtént ballépésnek, — hiszen etgy karvaly még nem csinál komrnünt ■— de a mai viszonyok közepette, amikor az élet minden vonalán és a világnak úgyszólván minden államában a politikai és a gazdasági nehézségek egész tengerén kell átgázolni: kötelessége a polgári társadalomnak az elővigyázat. És bárhol és bármikor hangozzék el olyan kijelentés, amely a polgári rendet alapjaiban támadja és tagadja meg, egy emberként kell szembeszállania a polgárságnak ezzel a felfogással. Eleget véreztiink és szenvedtünk már ahhoz, hogy elszántan megvédjük a polgári munkát és ennek a munkának a gyümölcsét; a rendet, a nyugalmat, az élet- és a vagyonbiztosságot, a vallást és az erkölcsöt és mindent, ami együttvéve a polgári társadalmat jelenti. Pest vármegye törvényhatósági bizottsága méltó maradt nagy és nemes múltjához, amikor hevesen tiltakozott egy magáról megfeledkezett tagjának meggondolatlan fellépése ellen. De — úgy érezzük — ezzel még nem történt meg minden, amire szükség van, hogy az ilyen és ehhez hasonló próbálkozások egyszer és mindenkorra lehetetlenné váljanak. Pest vármegye állásfoglalásához csatlakoznia kell az ország összes törvényihatóságainak és elsősorban Budapest székesfőváros törvényhatóságának. Ez a város rengeteget szenvedett Kun Bétáét veres uralmától és ennek a városnak a polgársága nem hajlandó még egyszer tétlenül és dermedten tűrni, hogy a vörös igába hajtsák. Ez a polgárjáig nagykorú lett a szenvedések iskolájában és joggal elvárhatja, hogy azok, akikre ügyeinek vitelét bízta, megóvják és megvédjék őt az ilyen és ehhez hasonló támadások ellen. Nincsen kétségünk aziránt, hogy Budapest törvényhatósága megteszi a kötelességét. A mindennapi élet lüktető hajszája talán nem is engedte meg, hogy a pesti ember megálljon és megérdeklődje, mit is jelent az színdús zászlódísz a Magyar Tudommvgos Akadémia homlokzatán, amely hetek óta a szivárvány minden színét csillogtatja a mellette méltósággal hömpölygő Duna hullámai felé'. Két nemzetközi kongresszus Budapesten Egymásután közvetlenül két nemzetközi kongresszus tartotta üléseit a nagymultú, komoly és méltóságos termekben. Először az erdészek tanácskoztak. Milyen érdekes és milyen leleményes ötlet. A minden erdejétől megfosztott kis csonka ország, amelynek egyes vidékein — sajnos — még mindig a tőzeg pótolja a tüzelőt, a csonka ország, a régi Nagy-Magyarország maradéka, amely pedig a leg- dúsabb erdőbirodalma volt Európának, az látja most vendégül harmincnégy állam erdészszakembe- rét, hogy az erdő kérdését az egész Európára, sőt mondhatjuk az egész világra egységesítsék és megbeszélt irányelvek szerint vezessék. Csak büszkeségünkre szolgálhat, hogy Budapest ezúttal is megtette a magáét s a szakférfiak olyan pompásan érezték itt magukat, hogy a legtöbbje meg is hosszabbította az ittartózkodását, megígérve, hogy propagandát csinálnak a tulajdon működési körükben annak a szokatlanul ritka folyamatnak, amelynek a színhelye ma a csonka ország, hogy hogyan lehet új erdősítést végrehajtani ott, ahol az ellenség békefeltétele kiszakította az erdőségeket. Utána nyomban a második nemzetközi kongreszczúttal nem a reklám üres dobveréséről van szó, hanem olyan reális valóságokról, amelyek eddig — miért, miért nem — terra incognita volt a világ előtt. Talán a békeidők nyugalma és jóléte, talán a közöny miatt magunk sem igyekeztünk közgazdasági életünk javárd kihasználni és értékesíteni azt a nagy lehetőséget, amit gyógyvizeinkben a természettől ajándékképpen kópiánk. A balsors és a megpróbáltatás azonban rávezetett bennünket a magunk értékeinek a megbecsülésére. Erős a. bitem, hogy még jgen nagy lehetőségek nyílnak előttünk I szus következett: a gyógyintézeti kongresszus. Meg j kell jegyeznünk, hogy a szanatóriumok és magángyógyintézetek soha sehol még ilyen kongresszust nem tartottak, tehát ez a kezdet és az elindulás. A gondolat magyar oldalról indult ki s el kell ismernünk nemcsak a kongresszus nagy sikerét, de még hangsúlyozottabban óriási jeletőségét is Budapestsürdőváros szempontjából. Merjük mondani,, hogy ez szinte a koronája szépen len|dtülő és egyre eredményesebb külföldi propagandáknak. Ha ez nem szándékos propaganda volt fürdőink és gyógy intézményeink mellett, akkor — annál jobb. De hogy mennyire eredményesnek érezzük ezt a nemzetközi kongresszust éppen a legfiatalabb világfürdővárosnak: Budapestnek a falai között, szívesen elismerjük, hogy ezúttal derék fővárosi orvosaink kipótolták azt a nagy mulasztást, amit a mil- lénium évében követtek el politikusaink és államfér fiaink, mikor a még akkor kezdeti nehézségekkel küzdő olimpiai elnökség megtisztelő ajánlatát, hogy Budapesten legyen az első olimpiai verseny — szűk- szemszögű pénzügyi szempontok miatt ridegen elutasították. Tessék pedig elgondolni,, hogy mit nyert volna ezzel Budapest névben, tekintélyben és nem- 1 zetközi értékelésben. Hiába! Görög mondás szerint »az elmulasztotta- : kát az istenek, sem tudják pótolni« — és most mégis ! boldog megelégedéssel sietünk kijelenteni, ha a gö- j rög istenségek nem is, de a magyar orvosoknak ez- I úttal sikerült és megrendezett első kongresszusukkal j olyan szolgálatot tettek Budapest forrásainak és : fürdőinek, amit pénzértékkel alig lehet kifejezni. Hogy ezt mennyire átérzi M kártyakíubok kérdése Az utóbbi napokban igen sokat foglalkoztatta a közvéleményt a kártyaklubok kérdése is, amelyek közül hatot — amint már tudjuk — a miniszter meglepetésszerűen be is záratott és másik hat ellen elrendelte a vizsgálatot. Erről a kérdésről a miniszter álláspontja a következő: — A kártyaklubok bezárásáról, igen, tudomásom szerint is sokat beszélnek. Talán többet is, mint ahogy a kérdés jelentősége kívánná. De azok, akik erről az intézkedésemről beszélnek, azok elfelejtik, hogy mielőtt ezt az intézkedésemet megtettem volna, előbb egy Kozma Miklós belügyminiszter„ arra eléggé utal az a tea is, amelyet a belügyminisztérium dísztermében adott a kongresszus tagjainak tiszteletére, ahol maga a belügyminiszter volt a házigazda és a felesége a háziasszony. Nem csoda, ha a rideg akták világába kényszerített miniszter erre az estére kiszabadul a bürokrácia világából és szavai szárnyakat kapnak,, mintha csak újból az »Egy huszártiszt naplója«: írója szólalna meg, ezúttal talán azzal: »egy miniszter boldog napja«. Budapest-fürdőváros s az idegenforgalom a ö ci® ont fa — Hogyne volna boldog ez a napom, — mondja ellenállhatatlan közvetlenséggel és melegséggel a miniszter — mikor a legilletékesebb s talán a legelfogulatlanabb ajkakról hallhatom Budapestünk dícséretét e, ama tö- , rekvéseink igazolását, hogy Budapestet, mint j fürdővárost tegyük az idegenforgalom góc- l pontjává. A világ minden részéből Budapestre gyülekezett orvosok most már a maguk szemével látják és a maguk tapasztalataiból állapíthatják meg, hogy s mivel propagamlaszerveink is állandó működésben vannak, még mindig a fejlődés irányában haladunk. Itt megemlítem, hogy e megállapítás helyességét egy nagyon is előkelő idegen személyiség is zsirálta a napokban, mégpedig Svinhuvudné személyében, aki a finn köztársaság elnökének a hitvese s aki tudvalevőleg betegségének gyógyulását a Margitszigeten kereste, nemcsak keresve,, de meg is találva. Erről maga személyesen is nyilatkozik a legelterjedtebb lapjukban, egyben felszólítva a finné- ! két, hogy minél többen kövessék példáját s keressék gyógyulásukat rokon Magyarországon. A kimutatás beszél, -— mondja Kozma, Miklós belügyminiszter — negyvenszázalékos az idei idegenforgalmi emelkedés. Igen szép eredmény ez. És csodálatos, hogy az észáki államok érdeklődése milyen nagy mértékben fordult hazánk felé. S amint a finn köz- társasági elnökné megtisztelő nyilatkozata igazolja, szerencsénkre az emelkedés indokolt is jogosult is.
