Független Budapest, 1936 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1936-08-26 / 34-35. szám

Budapest, 1936 augusztus 26.

Független Budapest

3

Szendy Károly és a főváros olimpikonjai

Szép nap volt, az bizonyos. Az egész Harass tér zsúfolt, ember ember hátán szorongott. A magyar olimpikonokat vártuk haza győzelmük színhelyéről, hogy megköszönjék Budapestnek s ezen keresztül az egész országnak azt a lázas érdeklődést, mellyel nehéz, de sikeres küzdelmüket a viaskodás tizenhat napja alatt ernyedetlen odaadással és izgalommal figyelte Budapest és az egész ország.

Az eredmény váratlan nagysága igazolta azt a rendőrtiszti megállapítást, hogy az utolsó évtizednek alig volt hasonló eseménye, amely annyi emberből annyi lelkesedést tudott volna kiváltani, mint az olimpiai győzők fogadtatása.

A rendőrtiszt lelkesedve jegyezte 'meg azt is, hogy hiába volt a rendőrségnek minden kérése, intézkedése, hogy a tömeget bizonyos mértékig távol tartsa a győzőktől, annál is inkáibb, mert az ünnep rendezőinek szabad mozgást kellett biztosítani a program szabad lebonyolítása érdekében. Minden kérelem, figyelmeztetés megtört a lelkesedés áradáséin, mely mint a megdagadt folyó, elsodort a maga 'htjából mindent, ami csak akadálynak számíthat, hogy legott megtorpanjon, mikor a győztes játékosok ruháját megérinthette az örömittas tömeg. Olyan deliriumra vall a lelki örömnek, ami magát a rendőrséget is foglyioí ejtette, nem szabadulhatván hatása alól ő se, mcis se, aki csak magyarnak érezte magéit.

S ugyan ki ne érezte volna magát annak, mikor a tíz ünnepelt olimpikon azt jelentette, hogy az egész művelt viléig versenyében, a fehér ember és a színes ember összevegyült nagy népcsaládjának tornájában ötvenhárom nemzet lobogója közül éppen ez a háromszínű magyar zászló szaladt fel a berlini stadion olimpiai rúdjára tízszer.

Megnövelte a siker öntudatéit egy finn szakember megállapítása, amely akkor már köztudomásúi volt s amely a győzelem igazi értékelését egészen másként tükrözi és sokkal nagyobbá teszi, semhogy azt a tíz bajnokság kifejezhetné.

Azt mondja ez a finn megállapítás:

— Hogy a magyar testvérnép harmadik helyének igazi értékelését megadhassuk, nem szabad a népesség számarányéit figyelem nélkül hagynk Ha figyelembe vesszük, hogy a kilencmilliós magyarság tíz bajnokságot szerzett, míg a hatvanhétmilliós Németország 33-at, az Egyesült Államok több százmilliós embertömege 2-í-et, akkor hamar megértjük hogy a kisszámú, Magyarország a legnagyobb győzelmet aratta. Hiszem míg kétmillió németre, ötmillió amerikaira esik csak egy-egy bajnokság kivívása, addig minden 850 ezer magyar lélekre esik egy bajnokság. És ez mutatja a győzelem igazi nagyságát.

Természetesen ennek a tudata ott élt méír a győzelem bajnokainak a lelkében, de az őket váró és őket köszöntő tömegében is. S ez csak élezte a kíváncsiságot, vájjon az ünneplő ország az ünnepi külsőségek midó és nagyon is rövid élettartamú fényszóródása után tudni fogja-e azt a kemény és mindig érvényesülő igazságot, hogy a bajnokok testéből sem felejtette ki a természet a gyomrot s hogy valaki küzdhessen a porondon, ahhoz meg- felelőleg táplálkoznia is kell.

A németek ebben a tekintetben is példát mutattak. A törzsőrmester siílydobó világbajnok had- naggyá lépett elő győzelme napján. A kalapácsvető német olimpikon hivatali asztalán az üdvözlő levelek áradata mellett ott találta már előléptetését és utalványát is s egy másik győztes máról holnapra lett főhadnagyból századossá. Hasonló gyorsasággal biztosították fiaik további lehetőségeit a finnek is.

Jogos volt a kíváncsiság: vájjon mi lesz a mi fiaink sorsai Csak növelte ezt a kíváncsiságot a Harangiig bekötött véres feje, amely mintegy emlékeztető jel fehérlett bele a nyári nap ragyogó fény- özönébe. Jelezve, hogy mibe került nekünk ez a harmadik hely.

Ez a véres fej volt a mementó.

S a tömeg lelkuletén valami varázslatos érzés lett úrrá egyszerre, mikor Szendy Károly polgár- mester kezdett beszélni a maga• közvetlen, semmi cikornyát, sallangot nem tűrő módja szerint.

Nem tudta elnyomni magéiban azt a valóságot, hogy ő, mint Budapest első golyóira jött ki most a Baross térre, hogy köszöntse Budapest győzelmes fiait. Meg is mondotta nyíltan:

— Nem tudom magamban elnyomni a local Patriotismus szavát, mert. büszkeséget érzek, hogy ennek a városnak a fiai szerezték meg hazáinknak ezt a nagy sikert és dicsőséget.

De ezzel nem érte be. Hivatta magához a főváros két olimpikonját: Z o m b o r y Ödönt és Lőrinc Mártont.

Az óriási tömeg örömmoraja töltötte be a teret, mikor látták a polgármester kézfogását a két bajnokkal, akik mindketten a székesfőváros alkalmazottai.

De ezzel a kézfogással és vállver égetéssel nem zárult le az ügy aktája.

Másnap már mind a két tisztviselő megkapta az értesítést a polgármesteri hivataltól az előléptetésről. Soron kívül, sürgősen, mondhatjuk: á la Szendy.

És ezzel a polgármester utat is mutatott, példát is adott, hogyan kell viselkednünk azokkal, akik dicsőségei szereztek a magyar névnek és az országnak.

Máskor talán egy közebéddel vagy közvacsorával intézték volna el a kérdést, egy nyikorgó pohárköszöntő kapcsán.

Hogy melyik módszer szolgálja jobban a nemzet igazi érdekét, arról talán felesleges is beszélni.

(Zs.)

I

Hányadik polgármestere a magyar fővárosnak Szendy Károly budai ágon?

Irta: Dr. Budó Jusztin, a székesfőváros főlevéltárnoka

Szendy Károly polgármester a negyedévezredes jubileumi ünnepségeket meghirdető szózatában igen találóan és stílszerűen úgy fejezi ki magát, hogy a székesfőváros újkori felvirágzásának és a mai lendületes fejlődésének kiindulópontja. Az elmúlt- 250 év története ezt teljes mértékben és kétségtelenül igazolja. Ez alkalommal inkább csak a sorozatát kívánóin ismertetni azoknak a férfiaknak, akik a fejlődés nagy munkájában elsősorban vettek részt és látható I fejei voltak a nagymultú városnak.

Budának ezt a dicsőséges múltját különböző dísz- jelzőkkel fejezték ki a századok folyamán. Csak úgy díszeleg például a történeti kútfőkben az »urbs regia«, királyi város, a »Buda regia«, királyi Buda elnevezés, sőt az is, hogy »olim totius Hungáriáé florentissima urbs«, egykor egész Magyarország legvirágzóbb városa. Mindez a múltnak szól és a múltat illeti; a dicső ősök igyekezetének kifejezője. A jövő és a következő nemzedékek számára azonban, beleértve most már a 250 éves múltat is, a legszebb jelző és. egyúttal a legtartalmasabb program a »Buda expugnata«, az ostrommal bevett Buda és »Buda recuperata«, az újra megszerzett Buda.

Azért a városért, amely dicső múltat jelent, amelyet véres ostrommal beveszünk, amelyet rettenetes áldozatok árán újra megszerzünk — azért, a városért érdemes dolgozni, munkálkodni, jövő boldogságáért fáradozni, kultúrájáért áldozatos és kitartó munkát végezni, így fogták ezt fel. azok a férfiak, akik a füstölgő romok felett, a vérrel annyiszor áztatott föl- | dön új életet igyekeztek varázsolni, új fejlődést elindítani — felette súlyos körülmények között. Az időben is legelső eme férfiak között — természetes' — a katonaemberek voltak, A vész és veszteség akkora volt, hogy polgári vezetésre mingyárt az ostrom után még gondolni sem lehetett. De azért a polgári igazgatás sem késett sokáig. A bécsi udvari kamara 8 nappal az ostrom után, szeptember 10-én már kinevezi Werlein István személyében az első budai kamarai inspektort, aki jóindulatú igyekezettel maga sem tehetett jobbat és okosabbat, minthogy teljes erejével a telepítés ügyét karolta fel. Ámde a telepítés sem ment símán és könnyűszerrel.

Az önkényes foglalások napirenden voltak. Katonák és polgári személyek egyaránt önkényesen válogattak a nagyszámú gazdátlan földben. De amit önkényes elfoglalás után művelés alá vettek, rövidesen ismét műveletlenül hagytak. Az ostrom után csaknem egy teljes év telt így el, hol jogos, hol jogtalan birtoklások, sőt erőszakos foglalások (potentiosae occupationes) és az ezekkel járó vesződséges bajlódások közepette, amikor 1687 augusztus 22-én 1. Lipót király meghívta Budát az októberi pozsonyi ország- gyűlésre. Ezt a körülményt, Werlein István kamarai inspektor, majd 1690-től kezdve adminisztrátor; jól jött alkalomnak használta fel arra nézve, hogy a visszafoglalt városnak valamelyes politikai szervezetet adjon, mert különben képviselőt sem küldhetett volna a koronázó diétára. Márpedig a meghívó is Buda város politikai lakosainak (politici status in- colis) szólt- Érthető tehát Werlein inspektor öröme, amikor 1687 szeptember 27-én azt jelentheti az. udvari kamarának Béesbe, hogy tekintettel az országgyűlési meghívóra, szükségét látta, annak, hogy a polgárságot megszervezze (habe ich für notwendig erachtet eine Bürgerschaft aufzurichten), szokás szerint megeskesse (und selbe dem Gebrauch nach schwöhren) és azután élére polgármestert állítson. Polgármester Wolff Andreas Premier városkapitány lett. Felemlíti jelentésében Werlein, hogy ez a katonaságnak a polgárság ügyeibe való beavatkozása miatt is szükséges. Éppen ezért kéri tett intézkedésének jóváhagyását. Tíz nap múlva, (október 7-én) miikor hasonló intézkedésről Pestet illetően tesz jelentést az udvari kamara elnökének, már előbbi intézkedésének hatásáról is referálhat. Megállapítja, hogy a polgárság megszervezése Budán nagy féltékenységet ébresztett a katonatisztekben, mert ilymódon az ki lesz vonva a hatalmuk alól, ezért az intézményesítés jóváhagyása felette kívánatos.

Werlein István buzgó, szorgalmas és lelkiismeretes férfiú volt. Jelentéseit felsőbb hatóságához — úgylátszik — a megtörtént esemény után mingyárt másnap szokta megtenni. Ha tehát Pestre vonatkozólag 1687 október 7-én tett jelentéséből világosan kitűnik, hogy ott előző napon, október 6-án volt a bíróválasztás (Mit der Statt Pest ist gestern ein gleiches vor- genohmben und Herr Watula für ein Stattrichter vorgestellt worden), akkor 1687 szeptember 27-én Budára vonatkozólag tett jelentéséből, bár az időpont ott nincs világosan megjelölve, joggal következtethetjük, hogy

Budán az első polgármesterválasztás 1687 szeptember 26-án ment végbe.

Nemsokára ezután értesítés' érkezett a kamarától, hogy tudomásul vették a Bürgerschaft, felállítását és a szokásos eskü letételét, valamint, hogy Budán Prenner Farkas Andrást választották meg polgármesternek, illetőleg Pesten Vaitula János Jakabot bírónak. Közölték ezenfelül a királyi megerősítést is és jelezték, hogy a haditanácshoz szigorú rendelet ment aziránt, hogy a katonaság részéről a polgárságot semminemű háborgatás ne érje (dass von der Miliz der Burgersiandt auf keine Weis solle turbirt werden).

Amint látjuk, Budán és Pesten két körülmény tette aktuálissá, sőt sürgőssé a polgármester-,, illetőleg bíróválasztást. Az egyik az országgyűlési meghívó, mely nevezetes közjogi funkció elé állította a két várost, a másik siettető' körülményt pedig a katonaság túlkapásai tették. Usurpirte Privalposses- sion-ról sajnos még elég sokáig olvashatunk, még abban az időben is. amikor az 1703-iki királyi privilégium területi joghatóságot biztosított a tanács részére. Pesten 87 évig a visszafoglalás után csak bírót választottak; ott az első polgármestert 1773 április 2í-én választották meg. Pest első polgármestere lett: Mosel József eddigi bíró.

Buda első polgármestere a kamarai inspekció felszólítására egy év múlva lemondott és ezzel kapcsolatban kérte lemondásának az egész polgárság előtt való kihirdetését. Még egy kérése volt Küchl szindikushoz; a tanács és közönség adjon neki bizonyítványt magatartásáról és vezetéséről, továbbá méltányos figyelmet és elismerést pozsonyi útjáért és egyéb fáradságáért. Prenner lemondólevele 1688 október 24-én kelt. A polgármesterválasztás ezután is rendesen egy évre szólt, hacsak a kamarai inspekció, illetőleg 1690-től kezdve az adminisztráció meg nem hosszabbította a választás hatályát. Ez az eset fordult elő mindjárt Buda második polgármesterénél, Salgáry Péternél, aki 1688 december 13-tól 1693 augusztus 20-ig viselte e tisztséget. Útódai; Ungár János György 1691 augusztus 20-tól 1693 január 9. Bösinger Ferenc Ignác 1693 január 12—1694 január 5. Unger János György 1694 január 9—1695 január 3. Bösinger Ferenc Ignác 1695 január 3—1697 végéig. Sautter maist er Frigyes 1698—1700. Bösinger Ferenc Ignác 1701—1705 április 22. Itt meg kell jegyezni, hogy Buda 1703-iki kiváltságlevele a polgármester hivataloskodásának időtartamát két évben állapította meg. Ugyanezt kérte már előzőleg, 1703 január

16-án a budai tanács is, mert a polgármester megerősítése a kamaránál mindig késedelemmel járt. Sauttermaister Frigyes 1705 április 22—1709 április 26. Érdemes megjegyezni, hogy ezt a választást óriási izgalmak előzték meg. Az 1705 április 22-iki választási harc Bösinger és Sauttermaister között folyt le. Mivel ennek során Bösinger előbbi álláspontjával ellentétben túlságosan a kamarai adminisztráció pártján állott és annak igyekezett kedvében járni, a polgárság 62 szavazattal Sauttermaister Frigyest választotta meg Buda város polgármesterévé.

1709 április 26—1711 december 26-ig Baiz Kristóf János volt Buda polgármestere,, 1712 augusztus—1715 április 24-ig Zaunogg János, 1715 április 24—1723 április 24—ig- Baiz Kristóf János, 1723 április 24—1726 április 25-ig Sauttermaister Frigyes; Wolff Gáspárt 1726 április 25-én választották meg polgármesterré, de csakhamar beteg lett. utoljára május 24-én elnökölt a tanácsülésen, még az év folyamán meghalt. Baiz Kristóf János 1726 május 31-től. Később beteg lett, a hivatali kulcsokat szeptember 8-án átadta utódíjának. Vanosi Ferenc Kristóf 1726 szeptember 9—1730 október végéig. Dillmann János Sebestyén 1730 november 1—1733 november 12. Ezután hosszú ideig helyettesek látták el a polgármesteri teendőket (Vanosi Ferenc Kristóf, Keppeler Itüdiger Gáspár,,, Seyller Ferenc József). Perger János 1737 október 4—1741 április 24. Közben kétéves helyettesítés (Schultz Lőrinc). Sauttermaister József Emánuel 1741 április 24—1751 április 24. Cetto Jakab András 1751 április 24—1754 október. Sauttermaister József Emánuel 1755 április 24—1768 április 24, de már 1754 októbertől helyettes polgármester volt. Klinglmayér József 1768 április 24-től 1783 augusztus, ekkor meghalt. (Pavianovich János 1783 augusztus—17’87 augúsztus helyettes polgármester.) Szlatinyi Ferenc 1787 augusztus—1790' májs 14. Margalics János 1790 május 14—1795 június 11. Laszlovszky János 1795 június 13—1800 április 22. Bálásy Ferenc 1800 április 22—1828 május. Oeffner Ferenc 1828—1848, Walheim János 1848—1849, Feley Ede 1849. Walheim János 1849—1854. Pletka, Lipót 1854—1856. Kalina Ferenc 1856—1859. Paulovics László 1859—1861. Feley Ede 1861, Paulovics László 1861—1867. Házmán Ferenc 1867—1873. Eszerint

Buda városának 1687-től 1873-ig 36 polgármestere volt;

ha pedig azt vesszük tekintetbe, hogy hány különböző személy viselte a polgármesteri tisztet, akkor 25-en vannak a budai galériában. 1873-tól az egyesített főváros polgármesterei a következők- voltak: Kamermayer Károly 1873 november 4—1896 november 4. Márkus József 1896 november 25—1897 október 25. Halmos (Haberhauer) János 1897 november 8—1906. február 17. Dr. Báirczy István 1906 június 19—1918 április 10. Dr. Bódy Tivadar 1918 április 24—1920 augusztus 31. Dr. Sipőcz Jenő 1920 szeptember 1—1934 december 14. Szendy Károly 1934 december 14—.

Eszerint kiváló polgármesterünk Buda visszafoglalásától és budai ágon számítva a történeti magyar főváros 13-ik, illetőleg 32-ik polgármestere; az egyesített magyar fővárosnak pedig 7-ik polgár- mestere.

Dr. Budó Jusztin