Független Budapest, 1936 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1936-01-15 / 2. szám
2 Független Budapest Budapest, 1936 január 15. „KIRÁLY“ GŐZMOSÓ IV., Magyar ucca 3, VII., VII., Dohány ucca 20 — Király ucca 15, V., Bálvány ucca 23 Telefon — Házhoz küldene ki dést, liauem liogy lehetőleg egyszerűsítsük s minden lehető fillért, amit erre a kérdésre szántunk, az igazi propagandára fordíthassunk. A helyzet nem könnyű, hiszen propagandában oly nagy gyakorlatú versenytársakkal kell a magyar propagandának megbirkóznia, hogy mindezek ellenére a bizakodásra megvan minden okunk és jogunk, azt eléggé bizonyítják a multévi idegenforgalom eredményei. Ezek az adatok azt mutatják, hogy míg 1934-ben is idegenforgalmunk mintegy 40 százaléka az elcsatolt területekről adódott, addig 1935-ben már a. tőlünk távolabbra eső országok adják ezt a forgalmat. Csak magát az angol forgalmat tekintve, két év alatt ez teljesen megkétszereződik, ami még mindig j a fejlődés felfelé ívelését s nem a végső lehetőséget j jelzi. — Lehetetlen magát Budapestet az idegen- I forgalom kérdésében a vidéktől elvonatkoztatni. A kettő szétválasztása éppen olyan volna, mintha a harcteret elzárnék a hadtáptól, vagy a termelést a fogyasztópiactól. Éppen ezáltal nyer az idegen- forgalom országos jelentőséget, mert alig van termelő réteg, amely a most már 30 millió pengőt kitevő idegenforgalmi bevételből ne részesednék. Útépítés és egészségügyi intézkedések az idegen- tángálom szolgálatában — Ezt a kapcsolatot kiépíteni, minél mélyebbé j tenni a kormány eg-yik fontos feladata, amit öröm- | mel vállal is a kormány. Útépítési programunk \ szintúgy, mint egészségügyi intézkedéseink már ennek a célnak a szolgálatában »is« állanak. Hiszen a nyugati országokból érkező vendég életigénye megköveteli a higiéniát s ez csakúgy hozzá számít életmódjához, akárcsak a jó út gépkocsija biztos iramához. S ahogy az idegenforgalom lassanként megjavítja az országok közlekedő úthálózatát, úgy magától értetődőn megjavítja a forgalom hálózatába eső vidékek életszínvonalát is, amint ezt a nyugati példák igazolják. Hogy minél több vidék essék ebbe a forgalomba, az mindnyájunknak érdeke. Ha a magyar közönség olyan megértéssel kíséri ezt a fontos kérdést mint ahogyan azt intéző tényezői megoldani igyekeznek, semmi kétség, hogy e téren is olyan eredményeket tudunk elérni, ami nemcsak befektetett tőkénk és munkánk számára jelent nem lekicsinylendő eredményt, de nemzetünk nemzetközi megismerésében és értéklésében is. — Ez adja meg Budapest fejlődésének és egyre erősbülő vonzóerejének nagy nemzeti jelentőségét. Ez buzdít mindnyájunkat, hogy Budapest fejlődési üteméhez hozzáhangoljuk az ország fejlődését is. Olyan munka ez, ami nem maradhat eredmény nélkül. Hiszen a gyakorlat igazolja, hogy akiket ma már Budapest elismert és méltányolt szépsége vonz ide hozzánk, elég párnapos időzés a dunaparti fővárosban, hogy vágyat érezzen, hogy magát az országot is, a vidéket is megismerje. Mezőkövesd, a Hortobágy lendülő idegenforgalma erre a beszédes igazolás. Hogy aztán ez a vidéki út ne járjon csalódással s a felébresztett illúziók szétpattanásával: az megint mindnyájunk munkájának eredményétől függ. Hiszem, hogy ebben a kormány és a magyar társadalom igazán egységesnek fog bizonyulni a szó legnemesebb jelentőségében és értelmében. Zs. J. A NEMZETI EGYSÉG FŐVÁROSI SZKON I/.I TI NFk HÍREI A Nép eredményes harca a lipótvárosi közlekedés megjavításáért A Nemzeti Egység Pártja székesfővárosi szervezetének lipótvárosi ötös közlekedési bizottsága hétfőn este a Lipótvárosi Társaskör helyiségében ülést tartott amelyen Krompaszky Miksa dr. tanker, kir. főigazgató, a NÉP Y. kerületi központjának elnöke elnökölt. A bizottság tagjai Fábián László dr. kerületi ügyvezető-alelnök, Baránszky Nándor főmérnök és Dunay Béla körzeti elnök, előadó voltak, míg a BSzKRt igazgatóságának megbízottja és szak- referenseként Scherfel műszaki főtanácsos jelent meg. Dunay előadó ismertette a bizottságnak a BSzKRt igazgatósága elé terjesztett, egyhangúlag elfogadott határozati javaslatait, amelyeket a BSzKRt érdemben magáévá tett. A Lipótváros közlekedésének megjavítását célzó előterjesztéseket és — a párt által kidolgozott javaslatnak megfelelően — a 15-ös villamos ingajáratot a Pozsonyi út vonalán süríteni fogják, amihez elmaradhatatlanul szükséges, — Bessenyey Zénó dr. orsz. képv., a Közmunkatanács elnöke szóbeli ígéretének megfefelően — hogy a Pozsonyi útra vezető keresztuccák legkésőbb ez év tavaszáig megnyittassanak. A NÉP V. kerületi szervezete lelkes akciójának sikeres eredményét látja abban, hogy a BSzKRt igazgatósága a folyó év tavaszán megindítja a Lipót körúttól a Harmincad uccáig terjedő relációban az új 16 filléres kis- szakaszos autóbuszjáratát. A kerületi pártszervezet szívós munkájának további sikeres eredményeiről számolt be ezután a közlekedési ötösbizottság. A BSzKRt igazgatósága teljes egészében méltányolta az előterjesztést, amidőn a Vilmos császár útnak a Gróf Tisza István- uccai, nemkülönben az Andrássy-úti, tehát kétirányú villamosmegállóját a közlekedés meggyorsította céljából kettős megállóhellyel máris üzembehelyezte. A BSzKRt a kerületi pártelnökség további előterjesztését magáévá téve, a Vilmos császár úton a racionalizált menetrenddel kapcsolatban — az eddiginél sűrűbb villamosjáratot indít, a túlh'osszúnak vélt járat megrövidítésével sűríti a forgalmat és mint legfontosabb segítésnyujtást, hozzájárulását adja ahhoz, hogy ebben a viszonylatban teljes kocsikat bocsát a kisszakaszos utasok rendelkezésére. Az úgynevezett villamos- és autóbusz-gócpontokon felállítandó várócsarnokok kérdésében sikerült a BSzKRt-nál kieszközölni, hogy tetős-nyilt váró- 'csarnokokat építtessen úgy a Margithídfő pesti oldalán, mint a város egyéb helyein isw Krompaszky elnök rámutatott arra, hogy a BSzKRt saját érdekét is szolgálja akkor, amidőn ezeket a kerületi polgárság összessége részéről megnyilvánult rendkívül fontos kívánalmakat teljesíti és a pártelnökség nevében őszinte köszönetét nyilvánította a BSzKRt igazgatóságának, elsősorban Patz Sándor dr. forgalmi igazgatónak és Scherfel főtanácsosnak azért a megértő magatartásért, amelyeket az előterjesztett javaslatokkal kapcsolatban tanúsítottak. Fábián László dr. iigyv. aleluök az autóbusz- járatok további sűrítését vélte szükségesnek, amely kívánalomnak Scherfel műsz. főtanácsos a BSzKRt igazgatósága nevében eleget tenni hajlandó, ehhez azonban — mondotta — a már megrendelt 50 új autóbusz forgalomba helyezését kell bevárni. Baránszky főmérnök a Lipót körúton újonnan áthelyezett villamosmegállóhelyeknek a Margtihíd-- főhöz közelebb való áthelyezését tartja szükségesnek. A bizottság a BSzKRt megbízottjának hozzájárulásával megállapodott abban, hogy a további részletkérdéseket Scherfel főtanácsossal, Krompaszky elnökkel és Dunay előadóval helyszíni szemle alkalmával esetenként fogják megvitatni és letárgyalni. Az V. kerület polgársága hálával és szeretettel fogadja a BSzKRt megértő ténykedéseit, egyben bizalommal követi a NÉP lipótvárosi vezérkarát közérdekű és önzetlen munkásságáért. Klubvacsora. A Fővárosi Szervezet központjában szokásos szerdai klubnapokat a vezetőség csütörtökre helyezte át, úgy, hogy a legközelebbi klub- vacsora csütörtökön, 16-án lesz, melyre a klubtagokat ezúton is szeretettel meghívja a vezetőség’. A Nemzeti Egység Munkaközössége a Nemzeti Egység Országos Központjának Eszterliázy ucca 30. szám alatt lévő földszinti helyiségében január hó 16-án (csütörtök) este 6 órakor ülést tart, amelyen Az apja fiával szemben Képzelt beszélgetés a Községi Takarék egy újonnan kinevezett gyakornokával (Zsitvay Leó dr-nak ajánlom) Olvasom a hasábos szenzációt arról a nagy »karrieréről, amit közéletünk egyik kiválóságának j a fia futott be egyik napról a másikra, bekerülvén | a főváros gyakornoki állásába, amint olvasom »szó- I katlanul előnyös javadalmazással.«. No, ez valami I érdekes lehet — gondolom — s hajt a kíváncsiság, hogy belepillanthassak ennek az újabb »panamának« a mélységébe. Képzeletem csak úgy zsibong, akár a méhraj, ami közzé pipafüstöt eregettek. Különösen a »szokatlan előnyös javadalmazás« izgat, Milyen finom és milyen öntudatosan ravasz kifejezés ez. Rejtelmesen sejtelmes és sejtelmesen rejtelmes, akárcsak egy ossiáni dal. Megtermékenyíti a képzelőtehetséget s mozgásba hozza az indulatokat, mint a szenvedély heve. Igazságérzetem lázong és gyilkolni tudna e percben, mint Coppée sztrájkoló kovácsa. — Lám, lám! Ez a mi életünk fényképe! A konchoz juttatott fiú, aki »szokatlanul előnyös javadalmazással« ugrik be a közéletbe, akárcsak Pallas Athenae a Zeusz fejéből. Hát nem érdemes nagy ember fiának születni1? Hát nem érdemes Herbert- nek lenni'? De ha legalább tőlünk függne, hogy hová szülessünk és hogy hogyan válasszuk meg a nevet, amit viselni fogunk ... Lázongásomat egy hirtelen gondolat hűti le. Audiatur et altera pars? Talán, vagy méginkább az a lihegő bosszúvágy, ami Porfirt ' arra unszolja, hogy szembenézzen es megkínozza Raszkolnyikovot, a bűnöst. Mar érzem a vágy testesülését magamban. Ez már a mesterség szenvedélye. A vizsla szagot kap s nincs erő, ami visszatartsa többé. Néhány rövid perc s már szemben is állok vele. Nem, nem ülök le, hiába, is kínál, rossz szándékaim vannak, gyűlölöm ezt a fiatalembert, gyűlölöm, még pedig ama sok névtelen kis diplomás lázongok nevében, akik legfeljebb a sorsjegyüktől remélhetik kilátástalan helyzetük megoldását. Tehát nem is fogadhatom el udvarisságát, még kevésbbé a ciga- I rettát, amit nyájas udvariassággal nyújt felém. De I ő mindebből mitsein akar megérteni, sőt mintha nem hozná zavarba a megjelenésem, hanem örömmel állana rendelkezésemre. Ezt mondja: — Boldogan állok a szei kesztő úr rendelkezésére, ha nem is vagyok hozzászokva, hogy újságoknak nyilatkozzam. De hiszen mit is nyilatkozhatnám én, aki olyan szürke kis pont vagyok — igazi kis névtelen senki. De azért tessék csak parancsolni. »Ravasz, kitanult, veszedelmes ellenfél« — villó- zik át nagyliirtelen az agyamon. — No, no. Túlszerénynek méltóztatik lenni. A kis szürke pontocskákat nem szokta a főváros szerződtetni »szokatlanul előnyös javadalmazással.« Tessék csak velem, mint újságíróval, őszintének lenni. Tehát hands up: Tessék vállalni! Feleljen fiatalember a kérdésemre: tud ön aludni nyugodtan1? Álomra tudja-e húzni a szemét, mióta tudja, hogy ezer és ezer embernek keserítette meg az életét az a tudat, hogy önt — mint egy szerencsés apának még szerencsésebb fiát szokatlanul előnyös javadalmazással juttatták álláshoz? Tehát, ha úgy tetszik, kedves fiatalember . . . írom, diktálja. Hadd látom, hogyan ítéli meg önmaga a maga helyzetét. És a fiatalember1? Különös. Nem jön zavarba. Sőt. Mintha örülni látszanék. Helyet ad az íróasztalnál s maga szembe ül velem. És kezdi: — Ezt, uram, ezt hálásan köszönöm önnek. Ó, ha tudná, milyen jót tesz most velem. Hiszen az ügyben talán nekem is jogom van a megszólaláshoz — talán nagyobb, mint bárkinek. Azt kérdezi ön tőlem., tudómé nyugodtan behunyni a szemem a történtek után? Hát. . . valóban nem tudom. És pedig — az apám miatt nem tudom. Akibe most belevágnak és akit megrágalmaznak... És mindezt miattam. Én miattam. Ez szörnyű nekem és annál szörnyűbb, mert nem állhatok ki a magam igazságával. És nem mondhatom el mindazt mindenkinek, úgy, ahogyan mostan önnek, kedves, jó szerkesztő úr, ami az én lelkemben él... Mi bűnt, mii rosszat követtem én el azzal, hogy be mertem adni a kérvényemet én is arra az állásra, amit itt hirdettek? Nincs hozzá jogom? Miért? Minden iskolámat kitüntetessél végeztem. Első tanuló voltam mindig. Az állási nem miattam szervezték, hiszen tizenöt hasonló állásra hirdetett a főváros pályázatot. Minden feltételem, megvolt a pályázathoz. Sőt több is: a jogi képzettségem. Akinek nem volt meg ez a. képzettsége, az 120 pengő havi díjazásban részesül s én- harmadmag am,mai — 150 pengőbe. Ez az a »szokatlan előnyös díjazás.« Tessék most már ítéletet mondani. És tessék dönteni: vájjon a közéleti férfi száműzze-e gyermekeit arról a területről, ahova munkavágyuk őket vonzza, csak azért, hogy önzetlennek lássék? Hát nem előnyösebb a közre, ha olyan családok fiait nyeri meg hivatalai asztalaihoz, akiket nemcsak a tulajdon, de a család becsülete, neve, hagyománya, múltja is kötelez? Vájjon nem megnyugtató-e, ha a fiú azzal a tudattal ül a bankgyakornoki asztal mellé, hogy ujjain egy nagyapa függeszti tekintetét, akinek érdemét ucca- kereszteléssel ismerte el az utókor. Avagy uccanevet lehet kapui, de gyakornoki állást még- akkor sem, ha tizennégy olyan társa is hozzájuthat, akiknek a szülők kiválóságának drótakadályain nem kellett keresztülverekedniök magukat? Milyen furcsa, fonák ez ma nálunk, szerkesztő úr. Petőfi Zoltánról azt tanultam, hogy a nemzet rajongó szeretetének esett áldozatul. És ma? Ha nem sikerül sárba rán- cigálni az apát — hát legalább a fiát akai’ják elgáncsolni, lehetetlenné tenni. De vájjon sikerülhet-e ez a szándék, ha az igazság nem támasztja alá és nem igazolja a vádat?' Mert tessék tudomásul venni, ha egyetlen törvényellenes mozzanat volna az én kinevezésemben — akkor én ma nem volnék a főváros gyakornoka. Mert atyám sokkal jobban őrzi nevének tiszta, szeplőtlen voltát, semhogy valami olyat engedne meg a maga személyével kapcsolatosan, ami miatt bárki előtt is pirulnia kellene. De én sem fogadnám el. Én is őrzöm az apám nevét és a magamét is. S úgy érzem, tanultam annyit az élet számára s bizonyítványaim kezeskednek annyira értem, hogy kijelenthessem, hogy mindenhol meg tudok felelni, ahová állítanak. És az csak nem lehet akadálya ennek a próbának, hogy olyan család fia vagyok, amely köztiszteletet biztosított a maga nevének?... — Vagy igen, szerkesztő úr? Igen?. .. Feleljen a kérdésre, ha mindjárt csak egy gyakornok kérdezi is ezt öntől, akinek kezdő pályájához töviseket szórt a szenzációimjhászat és a politikai elfogultság ... De nem baj. Azért is! Tudom, érzem, mivel tartozom az apám nevének. Dolgozni fogok. Dolgozni akarok! És megmutatom, hogy... Elfúlt a hangja a megbántott, önérzetes, jogos lázadozásában. És mégis! Kitárta karját, mintha keblére akarta volna ölelni ezt a rossz, őzt a gonosz, ezt az elfogult világot. Ö. édes ifjúság, aranyos, boldog fiatalság! Zsirkay János.
