Független Budapest, 1936 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1936-03-18 / 11. szám
HARMINCEGYEDIK évfolyam 1936 március 18 11. szám Független Budapest VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 19-9-80 Postatakarókpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA Uj szobor Uj szobrot állítottak fel a Szabadság' téren: az Újépületben vértanúhalált halt roaigyar szabadsághősök emlékét hirdető ércművet, hogy: örök időkre hirdesse: ezen a helyen állott az elnyomatásnak, a zsarnokságnak az a bástyája, amelynek vérrel szentelt helyéből nőtt ki a magyar nemzet függetlenségének gyönyörű, fája. Nem előzte meg' ünnepség' a szobor feliavatását, nem vonultak fel küldöttségek, nem hangzottak el .a szokásos beszédek, nem volt himnusz, Magyar Hiszekegy és a. többi, ilyenkor szokásos kellék: egy napon csak új szobor nőtt ki a földből, ott volt, ott állott a maga természetes helyén. , Helyes volt ez. így. A parádé és a szavak helyett megadta a felavatási ünnepség erejét az, hogy végre — 1936-ig kellett erre várni! — helyeit kaptak Budapesten a 49-es vértanuk is, éppen március 15-én, a 48 -as eszmék csodálatos örömnapján. Még pedig éppen a Szabadság téren, ahol a magyarság új fájdalmának szimbólumai állnak; a négy irredenta szobor, a félárbocra eresztett Országzászló és a Magyar Fájdalom szobra:. A magyar szenvedés kálvária útjának, a szabadságién stációknak új állomása a láncaitól szabadult ifjú óriás, mélységes erővel szimbolizálva jelenlétével, hogy az új csapások, a trianoni gyásszal ránk mért szenvedések közt ott a helye a régi fájdalomnak is. »Hellásznaik kincse egy elomló rom, Tiéd hazám, egy szentelt fájdalom.« A budapesti Szabadság tér ezzel az emlékművel az utolsó száz esztendő szentelt fájdalmainak pantbeonjává lett. Nem véletlen, hogy a szabadságharcnak ez az elkésett emlékműve most otsti kapott helyet, azon a helyen, ahol a trianoni gyász hirdetői állnak. A gyűlöl- ség, a magyarság elnyomatásának szimbólumai közé méltán vonult be az új szobor, hogy beszéljen. Megszólal ez a szobor és a következőket mondja: — Ezer év óta, amióta itt élünk Európa közegén, szenvedés a magyarság sorsa. Nincs fájdalmasabb népe a világnak, mint a magyar, akire Isten Jób sorsát mérte. De megalázva és meggyötörve, ezer ostor- csapásától vérző testtel is hiszünk egy magasabb rendeltetésben és hittel hiszünk önmagunkban. Nem ros- roskadtunk össze ezer eszteyidő alatt, -Mert él bennünk a magyarság elhivatottságának dacos tudata, mert miénk a lélek ereje, ha ezer ördög esküszik is össze ellenünk, ha ezer átok sújt is le reánk. Most itt na- gyök én is, elmúlt fájdalmak kifejezője: győzni fogtok ti új fájdalmak is, mint ahogy én is győzedelmes lettem, mert az a magyarnak sorsa, hogy szenvedésből virágozzék ki élete. »Per aspere ad astra« . . . Éppen ezért nemcsak a fájdalomnak, hanem a ma- ’gyar jövőnek, a nagy Feltámadásnak is a budapesti Szabadság-tér lett a szimbóluma. Erről a térről azonban hiányzik egy szobor. Egy olyan emlékmű, amely kiegészíti az otfcálló szobrok sorozatát, teljessé tenné a magyar Golgotha útját, egyben azonban mindennél döntőbb erővel adná vissza a magyar lélek hitét: hirdetve, hoigy minden csapás, ami ezer éven át verte a magyart, csak azért lehetett, hogy annál erősebbek legyünk. Ez a hiányzó szobor; a mohácsi vész emlékét hirdető momentum. Itt ennek a helye. A Szabadság-téren. Soha nagyobb szüksége nem volt a magyar léleknek arra, hogy bízni, remélni tanuljon, mint ma, a trianoni elesettség fekete napjai ban. Feltámadtunk Mohács után is, a hős vértől párosult gyásztér, a nemzeti nagy lét temetője: a feltámadás termőföldje lett. És feltámadtunk Világos, Arad inéig, a Neugebäude után is. Mohács szimbólumának nagy és mélységes értelme lenne abban a sorozatban, amely itt, ezen ,a budapesti téren hirdeti azt a magyar tragédiát, amelyet éppen a 49-es gyász után fejezett ki Madách Imre oly tökéletes formában: ,a magyarság örök elbukását, de mindig való feltámadását. Szükség van itt Mohács szobrára, hogy még világosabban érezhes- tük a költő csodálatos igéjének megváltó erejét: »Ember küzdj és bízva bízzál« .. . Túl a napi politikán, a magyar lélek egységének szimbóluma legyen ez a tér. Az ezeréves »szentelt fájdalom« tere. Nem tudjuk, mit hoz a jövő, mi vár a magyar nemzetre: hány új meg újabb fájdalom. De tudjuk, hogy a vérből és könnyből, az üszkös romokból mindig megújulva fogunk feltámadni, hogy nincs az a földi erő, amely megsemmisítené azt az erőt és értéket, amit az Európa közepére átplántált magyarság jelent. Hirdesse ez a tér, hogy leheitnek köztünk .különbségek a módszerek és eszközök dolgában, de a lélek egy, mintahogy égy a fájdalom, a magyar sorsot irányító szenvedés. Lehetnek máshol különbségek közöttünk, de itt, a fővárosnak ezen az egy pontján találkozik egymással minden magyar lélek, az örök magyar sorsban és az örök, megdönthetetlen, soha el nem vesző, ki nem irtható magyar ideálban. KOZMAr belügyminiszter s ,,M kapocsnak, mely ma Budapestet a vidékkel összefűzi s amely — szerencsére — sosem volt olyan erős, mint e nehéz korszakban — sosem szabad többé meglazulnia“ 7t miniszter nyilatkozata az ins ég akcióról, a szegény ügyről, az orvoskérdésről és az OTI-kőlcsönökről A Független Budapest még a tél beállta előtti időkben megnyitotta hasábjait ama szociális kérdések előtt, melyek ma az egész magyar társadalmat foglalkoztatják, mégpedig magának a belügyminiszternek, Kozma 'Miklósnak a mozgalma útján, mely mozgalomnak tudvalevőleg az a célja, hogy átsegítse népünket, különösen az Alföld népét a most következő s amint a belügyminiszter mondja: -»legnehezebb időszakon«. Aki csak némileg is ismerős a vidéki viszonyokkal, az jól tudja, mit jelent ilyenkor az élet a vidéki keresetnélküli családnak. Az őszi munka gyümölcse már elfogyott. Az új még nagyon is messze van. Kereseti lehetőség? Semmi. S ha akad is egy-egy napszám, abból alig futja a sok gyerekszájra. A mozgalom, amit az Ínséges vidékeken, különösen Csongrád vármegyében Kozma György dr. főispán, a belügyminiszter öccse vezet, mégpedig azzal a szociális megértéssel és népszeretettel, amely külön csengést ad a Kozma névnek, az egész országban eddig is szép eredményeket ért el. Sokezer magyar család számára biztosított ez a mozgalom napi kenyeret, fűtött szobát és testi ruhát a sötét vigaszta- latlan téli hónapokban. Nem is csoda. Hiszen maga a főispán mutatta meg a példát, hogyan' kell a szociális kérdéseket, minden személyi, sőt minden politikai érdekeken felül, ezek teljes kikapcsolásával vezetni és megoldani. Ebből a felfogásából nem is csinált titkot Kozma György főispán, kijelentve: — Szociális téren nem ismerek politikai kérdést. Fel kell vennünk a harcot azért is, mert egy egészséges, emelkedett közszellem kialakulása előfeltétele annak, hogy az alföldi magyarság a sorozatos csapások által előállott súlyos gazdasági helyzetből végre kilábalhasson. És mikor Kozma György nagy, szinte elszánt küzdelméről olvasom a jelentéseket, melyek egy fáradhatatlan emberi tevékenységi legszebb megnyilvánulásai, mégpedig azon a vonalon, ahol a hivatali kötelesség zónája már megszűnt s ahol már az embert látjuk, az érző, a szociálisan gondolkodó embert magát, aki nem néz hivatalos órákra, aktákra, formaságokra, hanem kiizd, szinte az árvízi hajósra emlékeztető elszántsággal, csak azért, hogy mentse a népnek azt, ami menthető, eszembe jutnak a belügyminiszternek szavai, amit erről a kérdésről e sorok írójának mondott: azért küldte éppen öccsét Csongrád megyébe, mert ez a vármegye a legsujtot- tabb része ma a Csonkaországnak. M belügyminisztérium *if munkaköre Eddg a belügyminisztérium úgy élt a köztudatban, mintha csak rendőrminisztérium volna. Ennek »is« kell lennie, persze. He mi minden ez ma már a rend kérdésén kívül és mellett. S most — Kozma Miklós tevékenysége révén — a nép minisztériumává válik a legridegeibbnek tartott minisztérium. Nézzünk csak széjjel. Johann Béla államtitkár a belügyminisztériumból indítja útjára a »Zöldkeresztet« amelynek csendes, minden reklám- és dobszónélküli munkáját a »zöldkeresztes nővérek« tevékenységén keresztül egész vidékek egészségvédelme, emberibb élete, egészségesebb gyermekbimbók hirdetik és dicsőítik. Olyan munka ez, amihez hasonló csak olyan népek életében fordulhat elő, melyeket méltatlanul és váratlanul nagyon is mélyre alázott az élet s amelyek az öröklött büszkeségükben érzik is, hogy johb sorsra születtek. Innen a belügyminisztériumból indult ki az Egészségügyi Kiállítás gondolata, amelynek értékét csak növelte, hogy a fiatalságunk rendezte meg, ezzel is elárulva, hogy mennyire tisztában van és mennyire értékeli azt a munkát, amit népünk egészsége érdekében a minisztérium megindított és folytat — évtizedes pangást és mulasztást pótolandó. Most. A trianoni országban. A trianoni gazdasági helyzetben. Nehéz feladat- He> mégsem lehetetlen. Aminthogy tapasztaljuk is. A belügyminisztériumnak kell harcolnia az egészséges ivóvíztől az egészséges lakásig. Ennek a munkássága állapította meg a szomorú és leverő adatot, hogy az ország 1 millió 700 ezer házából csaknem 700 ezer lebontandó, mert fertőzött és lakhatatlan. Még alig zárult a parlamenti ülés, melyen Kozma Miklós orvosi javaslatát letárgyalták s részleteiben is elfogadták, s mégi arra is alig jut ideje, hogy bejelentse a »folytatást«, mégpedig nem kevesebb, mint öt új javaslat formájában, amelyeken most dolgozik lázas munkával a minisztérium, s már siet is a minisztériumába, ahol a szombat délre egybehívott értekezlet előkészületeit tárgyalja meg a minisztérium főbb tisztviselőivel. Az értekezlet egyetlen tárgya a szegénykérdés. Apponyi Albertné grófné mint a Népszövetség nemzetközi nyomorenybítő osztályának a megbízottja \esz részt az értekezleten. He kívüle még az összes egyházak és jótékonysági egyesületek megbízottai is. Boldog- megelégedéssel jelentette ki erről az értekezletről a miniszter a Független Budapest munkatársának; „M közigazgatást közelebb hozom az élethez“ — Nagy örömmel hallgattam a meghívottak ügyszeretetből fakadó és tapasztalatokon épült felfogását, amelynek nagy hasznát vehetem a kérdés megoldásánál. Hiába, a kérdés oly nehéz, hogy azt — amint már többször is mondottam -—- csak az összes társadalmi erők összefogásával lehet megoldani. — Hogy ezt mennyire hangsúlyozottan szükségesnek tartom, — mondja a belügyminiszter azt maga a tisztviselőtovábbképző tanfolyam új megszervezése és megnyitása is igazolja, amikor is főcélként az a gondolat lebegett szemem előtt, hogy a közigazgatást közel hozzam magához az élethez. És ezt magamra nézve is elsőrendű feltételnek és parancsnak érzem. Ezért ragadok meg minden alkalmat, hogy1 személyesen lehessek ott, ahol a személyes megjelenés szükséges és a köz javára hasznot ígér. Azért is lehet tiszta képem az ország igazi állapotáról, mert alig van vidék, ahol személyesen meg ne fordultam volna s ha megjelentem, meg is néztem azon területeket is, amelyek a »hivatalos« programban nem szoktak szerepelni. Az Országos Társadalombiztosító Intézet orvo-
