Független Budapest, 1936 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1936-03-04 / 9. szám
HARMINCEGYEDIK évfolyam 1936 március 4 9. szám VÁROSPOLITIKÁI, POLITIKAI Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 19-9-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSEG PARTJA SZEKESFOVAROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA A NÉP és a munkanélküliség A Nemzeti Egység pártszakbizottságainak nagyszerű munkásságáról már nem egyszer írtunk, ezúttal azonban külön is foglalkoznunk kell az egyik szakbizottság-; működésével, mert olyan óriási problémának a megoldását tűzte maga elé ez a bizottság, amelynek jelentősége felmérhetetlen. A szociálpolitikai bizottságról van szó, amely az elmúlt héten a munkanélküliség kérdésével foglalkozott és — mint arról Ilovay Sándor dr. rendkívül érdekes cikke beszámol — olyan beható és komoly eredményű munkát végzett ezen a téren, amely kikívánkozik a bizottság zárt ajtajai mögül, mint ahogy az egész problémát sem lehet a napi aktualitások közé beskatulyázni. Jól tudjuk, hogy a munkánálkiiliség problémája ma nem tartozik azok közé, amelyet bármely bizottság is egyetlen lépéssel meg tudna oldani. Nem hitte ezt a bizottság sem. De amit emberi jóakarat, hozzáértés és a nemzeti egység szolidaritásából fakadó nemes szándék elkövethet, azt mind ott találjuk a szakbizottság munkájában]. Nem riasztotta el a bizottságot sem a szörnyű gazdasági helyzet nyomasztó terhe, sem a sok, leküzdhetetlennek látszó akadály, a feladat megoldásának emberi erőt meghaladó súlyos volta: szembenézett a rá váró nagy problémának és olyan egésszéges, észszerű és természetes eszközökkel igyekszik azt. megoldani, amelyek alkalmasak lehetnek egy jobb és zebb jövő felé való elindulás megkezdésének. Rengeteget írtak már a munkanélküliség problémájáról, amely a modern gazdálkodásnak a kapita- lisztikus termelési rendszernek egyik legégetőbb és legfájóbb pontja. A szocialista elmélet szerint a tőke tulajdonképpen nem egyéb, mint az a plusz, amely a munka kizsákmányolásából keletkezik, vagyis »rablás«. Ezt a különös nemzetgazdasági tételt százszor, ezerszer megcáfolták, mindamellett ma is ragaszkodik ehhez az ortodox marxizmus. Nem bocsátkozhatunk itt elméleti vitákba, nem is célunk, ellenkezőleg: még az esetben is, ha elismerjük — holott erre semmiképpen se vállalkozunk — hogy a szocializmusnak ez a tanítása igaz, akkor is azt kell kívánnunk, bárcsak minél több embert zsákmányolna ki az az elvetemült tőke és bárcsak lenne minél több tőkés, aki kizsákmányolhatna. Mingy árt kisebb lenne a munkanélküliség problémája és kevesebb «a magyar társadalom és nemzeti élet fájó sebeinek száma. Sajnos, tőkeszegény ország vagyunk. A nemzeti tőke legnagyobb része megsemmisült az elvesztett háborúval, a hadikölcsönök elértéktelenedésével, a korona romlásával és a csapások egész sorozatával. Óriási, semmivel se pótolható hiány támadt a nemzeti termelésben: tőke nélkül kell megoldanunk olyan gigászi feladatokat, amelyekkel más, gazdagabb országok is csak nehezen tudnak megbirkózni. Ha nincs az egyes embereknek tőkéjük, nem lehet az államnak sem és éppen ezért mondta ki a Nemzeti Munkát érv 45. pontja, hogy munkaképes embernek munkanélküliség címén való segélyezése már elvi okokból sem lehetséges. Ha gazdag lenne az állam, ha bő tőkefeleslegei lennének, úgy aligha lett volna szükség ennek az elvi deklarációnak kormány- pragramba foglalására. A NÉP szociálpolitikai szakbizottsága gyökerében fogta meg a kérdést és pillanatig se gondolt arra, hogy a munkanélküli segélyhez hasonló flastro- mokkal leplezze a betegséget. Kikutatta a bajok eredetét, azok okait és — mint gyógyításra hivatott, igazi orvos — ott kezdi meg a gyógyítást. Sajnos, tőkét nem tudunk előteremteni, tehát szurrogátumokkal kell segíteni, szervezeti és az adott helyzet reális alapján álló, gyakorlati eszközökkel. Ezek között szerepel többek között a szükségmunkáik, valamint a forszírozott közmunkák kiadása és racionális elosztása is. Számos más gyakorlati megoldást is programjába vett a szakbizottság, a fővárost azonban, amely háztartását épúgy, mint jövő fejlődését, ez a megoldási gondolat érinti legközvetlenebbül. A többi prepozíció, mint például a munkaidőnek következetes és általános leszállítása, az alacsonyabb kategóriájú állások szaporítása a nagyobb állások terhére, az ifjúságról való gondoskodás, stb., már mind szerepeltek valamilyen formában a főváros szociálpolitikai életében és annak, hogy még nem lettek élő valósággá, nem a főváros az oka. A szükségmunkák és a fokozott méretű közmunkák végrehajtása azonban olyan feladatok, amelyek úgyszólván teljesen a főváros jóakaratán múlnak; természetes tehát, hogy a pusztító munkanélküliségen való segítést itt kell kezdenie a város vezetőségének. , A beruházó kölcsönöknek az a feladatuk, hogy mozgásba hozzák az egész ipart, annak úgyszólván minden ágát. Ma, amikor mindennél fontosabb a közül etek részvétele a munkanélküliség ellen való küzdelemben ne mszabad halogatnunk a beruházásokat. Budapest székesfőváros hitelképessége vitán felül áll úgy a belföldöm, mint a külföldön és ha l ma nem is gondolhatunk külföldi kölcsönre, mindent el kell követnünk, hogy a külföldi tőkét egyrészt idecsábítsuk, hogy a rendelkezésre álló belföldi tőkeforrásokat megnyithassuk a nemzeti munka számára. Ha ezt sikerül elérnünk, akkor a kivételes idők szülte követelményeket teljesíthetjük. Legalábbis azoknak egy jelentékeny részét. A NÉP szociális tevékenységiének ez az alapgondolata és hogy a bázis megbízható és szilárd, ahhoz kétség nem férhet. M Várhegy indulása körül Wíihor* a Várhegy megmozdul s megzavarja a fővárosi hivatalok munkáját — házas munka a Közmunka Tanácsban — Mit mond az elnök ? Tavaszi munkatervek Felelös-e a főváros a föld megmozdulásáért Ha a napoknak és heteknek is meg volna ia csillagjegyük, mint a hónapolkniak, hogy az együk Oroszlán, a másik Mérleg, vagy Sarló, akkor ezeket a napokat vagy mondhatnánk bátran, hogy heteket a »földcsúszás« jegyébe kellene sorozni. Ez (a földmegmozdulás nemcsak a Várhegy környékén rázta meg az embérékéit, de a városházán, sőt a Közmunka Tanácsban is éreztette a hatását. Elvégre ez érthető is. Hiszen a felelősség kérdése mindig akkor a legsúlyosabb, mikor valami szokatlan baj van. Mindenki, aki közhivatalt tölt be és lát el — lelkiismerete parancsszavára veti fel ilyenkor a kérdést: vájjon nem terhel-e valakit valamiben is felelősség? Nem mulasztott-e el valaki valamit, amivel a bajt megelőzhette volna, vagy aminek megtételével esetleg azt végleg el is háríthatta volna? Most, — míg a Várhegy alatt csúszik a föld — s hogy a Közmunka Tanács máskor oly ünnepiesen- és előkelőén nyugalmas termeiben járok — itt iS' és'zrevsizem. a hullámzását. Nagyobb .a járás-kelés,, idegesebb lüktetésű a munkai, gyorsabban kattognak a gépek, gyakrabban csapódnak az ajtók. Mindez csak egyet bizonyít. Mindebből cs,ak azt látni, hogy igazán a nyugalom földje a; mienk, ahol nem igen szokott rakon- cátliankodni a föld s ahol az emberek nem igen szoktak hozzá, hogy a lábuk alatt titokzatos erők megmegrántsák a földet, mint például Olaszországban,, Japánról nem is beszélve, ahol csak úgy be vannak rendezkedve a földrengésekhez, akárcsak a tűzoltóság a tűzoltáshoz. Ami a csapongó képzeletet illeti, ebben sosem volt nálunk baj, hiszen a délibáb népe volnánk. Hát miég ilyenkor, amikor veszedelem mutatkozik. A képzelet szinte megtermékenyül s olyan köny- nyen hajlamos a lehetőségek kitágítására és >a fenyegető veszedelmek megrajzolására.. Ilyenkor mindenki megtalálja a bölcsek kövét és tudja, hogy mit kellett volna tenni, hogy a baj elkerülhető legyen. Most persze — mint mindig, hát ezúttal is — a hatóság a felelős. Ugyan! Ki is volna más? Es minden alkalom olyan jó ennek a nagy »bölcseségnek<i az elsütögetésére. Ha más nincs is hát jobb hiányában megteszi a várhegyi taílajcsú- K'zás is. S azok, akik lelki alkatuknál fogva oly hajlamosak a kárörömre, szinte kéjefegve dörzsölik a kezüket s a Logodi uccai 63. számú Kellermann- féte négyemeletes palota repedt falaira mutogatva inCíSelfcedve kérdik; — Ki fog ezért megfizetni? ■— Ki más, mint a főváros! M Közmunkatanács elnökénél Ez a sivár kép még mindig a lelkemben él, mikor a Közmunka Tanács nagytermében nézem az itt folyó komoly munkát, s kérdem a szolgálatkész Marinovics dr.-tól, hogy vájjon milyenek a kilátásaim a vezető urakkal szemben? Nehéz. Most igen nehéz. Az urak szinte állandóan munkában vaunak. Amint hallom az síelniük: Alg.vay Hubert Pál szinte éjjel-nappal a Várhegyen tartózkodott, hogy mindig a helyszínén Jegyen, ha szükség lenne reá. Meghűlt, ágynak dőlt. De nem pihenhetett, magas lázzal vitték ki újból a Várhegyre, hogy a szakértőkkel tárgyaljon. De hirtelen kinyílik az elnöki szoba ajtaja és már szemben is állok az elnökkel magával. Egy fél- benmaradt beszélgetésre utalok, amelyet az utolsó napok eseményeivel szeretnék kiegészíteni, hogy a Független Budapest olvasói elé egész képet vetíthessek arról a munkáról, amit a tavasz megérkezte jelent a Közmunka Tanács tavaszi és nyári munkatervére. Emlékszem még jól, milyen lelkes öröm sugárzott akkor Bessenyey Zénó szeméből. Tele volt reménykedéssel és bizalommal. Hogy is ne, miikor a minisztérium a Közmunka Tanácsot bízta meg, hogy az egész dunaparti közlekedés tervét kidolgozza és végezze el a maga munkakörében a várostervre vonatkozó előzetes tanulmányokat. A minisztérium ezzel a megbízással hitelesítette, szinte a bizalom pecsétjével látta el azt a nagyvonalú elgondolást, amely a Dunapartot eddigi alá- rendeltebb szerepéből kiemelve, azt új formájában a jövő Nagy-Budapest szolgálatába állítja, amikor is a megépítendő óbudai híd s a Horthy Miklós híd között gyorsvasát kiépítésének tervét igyekszik lefektetni. Mz Mndrássy út meghosszabbítása Míg erre vonatkozólag a szükséges tanácskozások már a közel jövőben megindulnak, addig a munka a Horthy Miklós-híd óbudai feljárójának a kiépítésére összpontosul, amelynek megoldása a Közmunka Tanácsra vár, amelyet ez annál nagyobb lelkesedéssel akar megoldani, mert már a fedezetet is megtalálták hozzá, alkalmat adva a munkára iis s arra is, hogy a főváros egyik eddig elhanyagolt és kiépítetlen részét megfelelően illesztik be Budapest szépséges együttesébe. Ha a Madách sugárút terve a jelen helyzetben nem is valósítható meg, de e helyett némi kárpótlással szolgálhat az Andrássy út meghosszabbítása, amely már befejezett ténynek számít, I mert a terv megvalósítása elől minden akadályt sikerült a Közmunka Tanácsnak elhárítania. Semmi akadálya, hogy az Andrássy út egészen Rákospalotáig fusson s így a megfelelő közlekedési út teljes kiépítésével lehetővé váljék az eddig nem is remélt valóság, hogy Rákospalotáról néhány perc alatt a világ legszebb útján a főváros középpontjába jusson az ember. Perzse a teljes (kiépítés a mostoha gazdasági j viszonyok mellett nem megy majd olyan gyorsan, ahogyan jobb körülmények között mehetne. De a fő, hogy a munka itt is megindul s remélni lehet, hogy a Városligeten túli Andrássy út a maga virágszcgélyzett szépséges vonalával, új vonzóerővel fogja gyarapítani a főváros látnivalóit, annál is inkább, mert a meghosszabbítással az Andrássy út Európa Bessenyey Zenó
