Független Budapest, 1936 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1936-02-26 / 8. szám

HARMINCEGYEDIK évfolyam 1936 február 26 8. szám Független Budapest VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 19-9-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA A KRITIKA minden észszerű és jogos határán túl esik az a hangzavar, amely az utóbbi időben bizonyos olda­tokról a Nemzeti Egyséig Pártja Fővárosi Szervezetének minden megmozdulását: életét és mun­kásságát kíséri. Hiszen nagyon jól megértjük mi azt, hogy kü­lönböző vélemények és főképpen különböző politikai érdekeik és tendenciák vannak, ámde az el­lenérzéséi kritikának is meg vám­áraik a végletei, amelyeken túl a verem ásójia esik a verembe. Bomlást ígérni hónapokon át, — az unalomig! — monomanias Dr. Vályi Lajos egykedvűséggel hagyván figyel­men kívül a negatív fejleménye­ket, az agyomhallgatás gyilkos fegyvere helyett le- óosárolni azt is, lamrl még az ellenfelek részéről iis elismerést érdemelne, olyan túlzás már, amely nem jóhiszemű, nem jogos s így nem is józan, előbb- ntóbb visszafelé sül el. (Soha senki nem tartotta Htokban, sőt az illeté­kesek legnagyobb nyilvánosság előtt hirdették, hogy a Nemzeti Egység Pártjának fővárosi szervezete — minden melléktekintet nélkül — a nemzeti és keresz­tény alapom kíván küzdeni a magyar szolidaritásért, a fővárosért és a főváros közönségének jólétéért. Miért állítják be mégis bomlásnak, Wolffékkal való kacérkodásnak, szélső jobbfelé valé elkanyarodásnak, ba ugyanezt az elvet — amint a választások során hirdettük, — hangsúlyozzuk ma is, amikor az elvek gyakorlati vetületeit keressük? Miért nevezik egy­ség hiányának, fegyelmezetlenségnek, szakadási tü­netnek az önálló gondolkozást, az új útiaktól meg nem riadó célkitűzéseket, a lelkiismeret független­ségének a fenntartását?! — ami, ha nem volna meg, az volna egészségtelen, kifogásolni való és jövő­nélkülien sívár, amelyre sietve sütnék rá a fejbólin- tásig terjedő intelligencia, a szellemtelenség, ia szol- galelkűség, az élettelenség, a halál tehetetlenségét (tehetségtelenségét) és kilátástalanságát! Abban hogy a mi pártunkban van mozgás, sza­bad levegő, szókimondás, független véleményalkotási lehetőség, •— mindig a magyar szolidaritás eszméjé­nek varázserejü vonzókörén belül —- nem fegyelme­zetlenséget és nem széthúzást kell látni, — hiszen a fővárosi párt még sohasem jelent meg fegyelmezet­lenül — hanem éppen az életet, a fejlődési képessé­get, az ügyek igazi súlypontját érdek- és elfogultság nélkül kereső ambíciót. * Végtére a közönség is olvas, gondolkozik, sőt a tömegek leikével ösztönösen érez. És észre kell vennie a mindig elfogult, mindig befeketíteni akaró, a jót soha meg nem látó kritika fonákságait, baklövéseit. Nem lehet büntetlenül hetekig hirdetni, hogy a NÉP tarifát emel, amikor az derül ki, hogy bátor és füg­getlen kiállásával éppen a NElP követeli ki minden párt részére mélyreható tárgyilagos megvizsgál ás i lehetőségét annak, hogy elérkeztek-e már e szomorú ultima-ráció keserű feltétele? S ezek után nem le­het viszont a nagyközönség hatalmas és kritikus nézőterével szemben büntetlenül most már a kima­gyarázkodás vargabetűjével a NÉP érdemét azzal becsülni le, hogy tarifát emelni az ellenzék sem akart s hogy az üzempolitikai bizottság idegölő ha­talmas iramú munkája, amelyet minden tárgyila­gos ellenfél is elismer, csak szimulálás és taktika. Nem lehet következmények nélkül rosszindulatúkig és rosszul értesültem hetekig azt állítani, hogy a lak- hérleti szabályrendelet elhalasztásával a NÉP egy­oldalú háztulajdonosi nagykapitalista érdekeket szol­gál, amikor az derül ki, hogy a komoly megfonto­lást, a bérlő védelmet, az autonómia élethivatását biztosította. A közönség olvas, gondolkozik, s ia. tö- meglélek csalhatatlan ösztönével érez. Amikor igenis mi nem vagyunk guvern ©mentalitásunkba bele- kábnló, begombolkozó, előkelő hallgatók és fejbőlin- lók, amikor nyill, sisakkal kiáltunk a főváros agyon­terhelt közönségének az igaza mellé, amikor bátor felelősségvállalással ellenezzük a terhek emelését, követeljük, az elhalasztható kiadások elhalasztását, e megviseli nemzed,ék kíméletéi, a szociális igazság érvényesítését, az ügyek, szakszerű és lelkiismeretes megoldását és mindenütt a legjobb, legcélszerűbb, legigazságosabb — előítéletektől mentes megoldáso­kat, akkor hinnünk kell, hogy a kritika, eme elfo­gult és rosszulértesült rendszerének is előbb-utóbb össze keil omolnia. ,S vissza kell térnie a maga jo­gos, ésszerű, ösztönző és termékenyítő, tiszteletre­méltó és áldásos vonalára! Mi is tudnánk feleselni, vitatkozni, magyarázni és inszinuálni. Azonban egyenesen fel kell tűnnie, hogy mennyire nem tesszük ezt! Szótlanul, válasz­adás, mentegetődzés és magyarázkodás nélkül me­gyünk el a napról-napra megújuló támadások mel­lett, ami —• higyje el mindenki — régi tapasztalat szerint a jó lelkiismeret és az igazságérzet jele. Tud- j juk, hogy legjobb akaratunk szerint iaz ellentéteket i igyekszünk csökkenteni, a tárgyi alapokon nyugvó | egység feltételeit igyekszünk megépíteni. Tudjuk, ) hogy a régi politika pengeművészkedésébe belefáradt I közönség ezt kívánja. S tudjuk, hogy ez a jóakaratú, ! szakszerű, kitartó és csendes munka a mérges ellen- J tételeket lassan, de biztosan le fogja bontani! l)r. Vályi Lajos. Tíz adminisztráció soha még annyit ; nem dolgozott, mint most — áíiapítfa meg Szendypolgármester Ellenzéki kifogásokkal szemben a polgármester elismeréssel adózik az adminisztrációnak, amely egyidöben dolgozik a zár­számadáson, előkészíti a lövő évi költségvetést, összeállítja a választói névjegyzéket, résztvesz az üzemek vizsgálatában és maradéktalanul ellátja a folyó ügyeket Nagy és szép dolog Budapest polgármesterének lenni. De nehéz és felelősséggel teljes kötelesség- jár vele: viselnie kell egy milliós város minden gondját, minden búját- baját, szolgálnia kell minden érdekét, lesnie kell minden gondolatát, ismernie kell minden szükségletét gondoskod­nia kell minden szegé­nyéről és —• ami a leg­nehezebb —■ ki kell szol­gálnia az életet, amely ma szélvészként rohan tova és száguldásában eltemet sokszor olyan ér­téket és intézményt, amelyet örök életre szán­tak megalapítói. Ember legyen a talpán, aki ilyen viszonyok közepette megállja a helyét. Hiába akarja a legjobbat, mindig akadnak és fognak akadni olyanok, akiket a dolgok intézésének a módja, a tempója nem elégít ki.. Mert ami az egyiknek jó, azt a másik rossznak tartja és ami az egyik párt sze­mében erény, azt a másik bűnnek minősíti. A leg­jobb kormánynak is van ellenzéke és talán ezért nem lep meg- senkit, hogy Szendy Károly polgármes­ter működésével és ténykedéseivel szemben is hang­zanak el kifogások; annak a, Szendynek a működésé­vel szemben, akit néhány hónap leforgása alatt a törvényhatóság egyhangú bizalma, kétszer hívott, meg a polgármesteri székbe. Még szerencse, hogy Szendy nem fogja fel tragikusan a. működését ért tá­madást, hanem a lelkiismeretes ember nyugalmával és fölényével szemléli és figyeli a kiöa-ülötte zajló eseményeket. Ö tudja, mit nkar és azt is tudja, miért és hogyan akarja azt, amit maga elé célul tűzött ki. Amikor ezekről a dolgokról esik szó, a haragnak, a méltatlankodásnak nyomát nem talál juk a sza­vaiban. Derűsen, nyugodtan fogadja a támadást, nem is akar polémiába bocsátkozni és csak az bántja., hogy az ellenzéki kritika. az adminisztrációt, sem, kímélte. Azt az adminisztrációt, amelyet nálá­nál senki jobban nem ismerhet, hiszen ő is ebből i az adminisztrációból nőtt ki és amelynél talán semmi sem áll közelebb a szívéhez. — Végtelenül sajnálom, — mondja — hogy nem hozzám fordultak, mielőtt az admi­nisztráció működéséről bírálatot mondtak j volna. Mert akkor nyomban »ad ocnlos« bebi- I zonyítottam volna, hogy az adminisztráció dol- j gozik. A legcsattanóbb bizonyság erre, hogy a I Közgyűlési meghívó ugyanazon a napon ment | ki, amelyen a támadás megjelent. Azt viszont I — ugyebár — nem kell magyaráznom, hogy egy közgyűlésnek az előkészítéséhez idő kell. Már három héttel a meghívó kiadása előtt — kötelességemhez híven — gondoskodtam arról, hogy a törvényhatóság elé tartozó ügyek kel­lően előkészítve az illetékes bizottságok elé kerüljenek. Minden a bizottság elé kerül, ami oda való. Semmit a bizottságok tárgyalása elől el nem vonunk, sőt odáig megyek, hogy minden ügyet a bizottság elé terjesz­tek, amelyikkel az illetékes bizottság foglalkozni óhajt. Hogy ilyen körülmények között miért mond­ják, hogy nem foglalkoztatjuk a bizottságo­kat, azt — őszintén szólva — nem értem. — Ami pedig az adminisztráció munkáját illeti, én, aki elég régen szolgálom a fővárost, nyugodt lélekkel állítom, hogy a tisztviselői kart talán még sohasem foglalták le annyira, az ügyek, mint éppen most. — Ennek bizonyságául csak azt állapí­tom meg, bogy most állítjuk össze a zárszám­adást, amelynek hamarosan készen kell állnia; emellett és ezzel párhuzamosan a fővárosnak nyolcszáz tisztviselőjét mozgósítottam a tör­vényhatósági és országgyűlési választók név­jegyzékének pontos és lekiismeret.es összeállí­tása érdekében. Mindezzel a nagy munkával egyidöben minden nagy üzemünknél folyik a kor­mány által elrendelt vizsgálat, amely a tisztviselői kar nagy részét úgyszól­ván teljesen lefoglalja. A vezető tisztviselők egy része állandóan rendelkezésére áll az üzempolitikai bizottságnak, amelynek tárgya­lását figyelemmel kíséri és — ha ennek szük­sége felmerül — a bizottságnak felvilágosítást vagy útmutatást ad. Ugyanekkor azonban a vezetőkre hárul az a kötelesség is, hogy a közgyűlés elé tartozó ügyeket kellően előké­szítsék. És mindennek a nagy, időt és ideget emésztő, munkának a betetőzéséül foglalkoznunk kell már most a jövő évi költségvetés előkészítésével is. Kérdezem, lehet-e ilyen körülmények között az adminisztrációról azt mondani, hogy nem áll hivatása magaslatán? — Szerénység nélkül mondhatom, hogy magam is mindig munkás és szorgalmas tiszt­viselő voltam, aki nem hátrált meg egyetlen feladat elől sem, amely elém vetődött. Ez fel­jogosít arra, hogy őszinte csodálattal adózzam tisztviselő­kollégáim igazán hallatlanul nagy munkateljesítményének, Szendy Károly

Next

/
Oldalképek
Tartalom