Független Budapest, 1936 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1936-02-26 / 8. szám
HARMINCEGYEDIK évfolyam 1936 február 26 8. szám Független Budapest VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 19-9-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA A KRITIKA minden észszerű és jogos határán túl esik az a hangzavar, amely az utóbbi időben bizonyos oldatokról a Nemzeti Egyséig Pártja Fővárosi Szervezetének minden megmozdulását: életét és munkásságát kíséri. Hiszen nagyon jól megértjük mi azt, hogy különböző vélemények és főképpen különböző politikai érdekeik és tendenciák vannak, ámde az ellenérzéséi kritikának is meg vámáraik a végletei, amelyeken túl a verem ásójia esik a verembe. Bomlást ígérni hónapokon át, — az unalomig! — monomanias Dr. Vályi Lajos egykedvűséggel hagyván figyelmen kívül a negatív fejleményeket, az agyomhallgatás gyilkos fegyvere helyett le- óosárolni azt is, lamrl még az ellenfelek részéről iis elismerést érdemelne, olyan túlzás már, amely nem jóhiszemű, nem jogos s így nem is józan, előbb- ntóbb visszafelé sül el. (Soha senki nem tartotta Htokban, sőt az illetékesek legnagyobb nyilvánosság előtt hirdették, hogy a Nemzeti Egység Pártjának fővárosi szervezete — minden melléktekintet nélkül — a nemzeti és keresztény alapom kíván küzdeni a magyar szolidaritásért, a fővárosért és a főváros közönségének jólétéért. Miért állítják be mégis bomlásnak, Wolffékkal való kacérkodásnak, szélső jobbfelé valé elkanyarodásnak, ba ugyanezt az elvet — amint a választások során hirdettük, — hangsúlyozzuk ma is, amikor az elvek gyakorlati vetületeit keressük? Miért nevezik egység hiányának, fegyelmezetlenségnek, szakadási tünetnek az önálló gondolkozást, az új útiaktól meg nem riadó célkitűzéseket, a lelkiismeret függetlenségének a fenntartását?! — ami, ha nem volna meg, az volna egészségtelen, kifogásolni való és jövőnélkülien sívár, amelyre sietve sütnék rá a fejbólin- tásig terjedő intelligencia, a szellemtelenség, ia szol- galelkűség, az élettelenség, a halál tehetetlenségét (tehetségtelenségét) és kilátástalanságát! Abban hogy a mi pártunkban van mozgás, szabad levegő, szókimondás, független véleményalkotási lehetőség, •— mindig a magyar szolidaritás eszméjének varázserejü vonzókörén belül —- nem fegyelmezetlenséget és nem széthúzást kell látni, — hiszen a fővárosi párt még sohasem jelent meg fegyelmezetlenül — hanem éppen az életet, a fejlődési képességet, az ügyek igazi súlypontját érdek- és elfogultság nélkül kereső ambíciót. * Végtére a közönség is olvas, gondolkozik, sőt a tömegek leikével ösztönösen érez. És észre kell vennie a mindig elfogult, mindig befeketíteni akaró, a jót soha meg nem látó kritika fonákságait, baklövéseit. Nem lehet büntetlenül hetekig hirdetni, hogy a NÉP tarifát emel, amikor az derül ki, hogy bátor és független kiállásával éppen a NElP követeli ki minden párt részére mélyreható tárgyilagos megvizsgál ás i lehetőségét annak, hogy elérkeztek-e már e szomorú ultima-ráció keserű feltétele? S ezek után nem lehet viszont a nagyközönség hatalmas és kritikus nézőterével szemben büntetlenül most már a kimagyarázkodás vargabetűjével a NÉP érdemét azzal becsülni le, hogy tarifát emelni az ellenzék sem akart s hogy az üzempolitikai bizottság idegölő hatalmas iramú munkája, amelyet minden tárgyilagos ellenfél is elismer, csak szimulálás és taktika. Nem lehet következmények nélkül rosszindulatúkig és rosszul értesültem hetekig azt állítani, hogy a lak- hérleti szabályrendelet elhalasztásával a NÉP egyoldalú háztulajdonosi nagykapitalista érdekeket szolgál, amikor az derül ki, hogy a komoly megfontolást, a bérlő védelmet, az autonómia élethivatását biztosította. A közönség olvas, gondolkozik, s ia. tö- meglélek csalhatatlan ösztönével érez. Amikor igenis mi nem vagyunk guvern ©mentalitásunkba bele- kábnló, begombolkozó, előkelő hallgatók és fejbőlin- lók, amikor nyill, sisakkal kiáltunk a főváros agyonterhelt közönségének az igaza mellé, amikor bátor felelősségvállalással ellenezzük a terhek emelését, követeljük, az elhalasztható kiadások elhalasztását, e megviseli nemzed,ék kíméletéi, a szociális igazság érvényesítését, az ügyek, szakszerű és lelkiismeretes megoldását és mindenütt a legjobb, legcélszerűbb, legigazságosabb — előítéletektől mentes megoldásokat, akkor hinnünk kell, hogy a kritika, eme elfogult és rosszulértesült rendszerének is előbb-utóbb össze keil omolnia. ,S vissza kell térnie a maga jogos, ésszerű, ösztönző és termékenyítő, tiszteletreméltó és áldásos vonalára! Mi is tudnánk feleselni, vitatkozni, magyarázni és inszinuálni. Azonban egyenesen fel kell tűnnie, hogy mennyire nem tesszük ezt! Szótlanul, válaszadás, mentegetődzés és magyarázkodás nélkül megyünk el a napról-napra megújuló támadások mellett, ami —• higyje el mindenki — régi tapasztalat szerint a jó lelkiismeret és az igazságérzet jele. Tud- j juk, hogy legjobb akaratunk szerint iaz ellentéteket i igyekszünk csökkenteni, a tárgyi alapokon nyugvó | egység feltételeit igyekszünk megépíteni. Tudjuk, ) hogy a régi politika pengeművészkedésébe belefáradt I közönség ezt kívánja. S tudjuk, hogy ez a jóakaratú, ! szakszerű, kitartó és csendes munka a mérges ellen- J tételeket lassan, de biztosan le fogja bontani! l)r. Vályi Lajos. Tíz adminisztráció soha még annyit ; nem dolgozott, mint most — áíiapítfa meg Szendypolgármester Ellenzéki kifogásokkal szemben a polgármester elismeréssel adózik az adminisztrációnak, amely egyidöben dolgozik a zárszámadáson, előkészíti a lövő évi költségvetést, összeállítja a választói névjegyzéket, résztvesz az üzemek vizsgálatában és maradéktalanul ellátja a folyó ügyeket Nagy és szép dolog Budapest polgármesterének lenni. De nehéz és felelősséggel teljes kötelesség- jár vele: viselnie kell egy milliós város minden gondját, minden búját- baját, szolgálnia kell minden érdekét, lesnie kell minden gondolatát, ismernie kell minden szükségletét gondoskodnia kell minden szegényéről és —• ami a legnehezebb —■ ki kell szolgálnia az életet, amely ma szélvészként rohan tova és száguldásában eltemet sokszor olyan értéket és intézményt, amelyet örök életre szántak megalapítói. Ember legyen a talpán, aki ilyen viszonyok közepette megállja a helyét. Hiába akarja a legjobbat, mindig akadnak és fognak akadni olyanok, akiket a dolgok intézésének a módja, a tempója nem elégít ki.. Mert ami az egyiknek jó, azt a másik rossznak tartja és ami az egyik párt szemében erény, azt a másik bűnnek minősíti. A legjobb kormánynak is van ellenzéke és talán ezért nem lep meg- senkit, hogy Szendy Károly polgármester működésével és ténykedéseivel szemben is hangzanak el kifogások; annak a, Szendynek a működésével szemben, akit néhány hónap leforgása alatt a törvényhatóság egyhangú bizalma, kétszer hívott, meg a polgármesteri székbe. Még szerencse, hogy Szendy nem fogja fel tragikusan a. működését ért támadást, hanem a lelkiismeretes ember nyugalmával és fölényével szemléli és figyeli a kiöa-ülötte zajló eseményeket. Ö tudja, mit nkar és azt is tudja, miért és hogyan akarja azt, amit maga elé célul tűzött ki. Amikor ezekről a dolgokról esik szó, a haragnak, a méltatlankodásnak nyomát nem talál juk a szavaiban. Derűsen, nyugodtan fogadja a támadást, nem is akar polémiába bocsátkozni és csak az bántja., hogy az ellenzéki kritika. az adminisztrációt, sem, kímélte. Azt az adminisztrációt, amelyet nálánál senki jobban nem ismerhet, hiszen ő is ebből i az adminisztrációból nőtt ki és amelynél talán semmi sem áll közelebb a szívéhez. — Végtelenül sajnálom, — mondja — hogy nem hozzám fordultak, mielőtt az adminisztráció működéséről bírálatot mondtak j volna. Mert akkor nyomban »ad ocnlos« bebi- I zonyítottam volna, hogy az adminisztráció dol- j gozik. A legcsattanóbb bizonyság erre, hogy a I Közgyűlési meghívó ugyanazon a napon ment | ki, amelyen a támadás megjelent. Azt viszont I — ugyebár — nem kell magyaráznom, hogy egy közgyűlésnek az előkészítéséhez idő kell. Már három héttel a meghívó kiadása előtt — kötelességemhez híven — gondoskodtam arról, hogy a törvényhatóság elé tartozó ügyek kellően előkészítve az illetékes bizottságok elé kerüljenek. Minden a bizottság elé kerül, ami oda való. Semmit a bizottságok tárgyalása elől el nem vonunk, sőt odáig megyek, hogy minden ügyet a bizottság elé terjesztek, amelyikkel az illetékes bizottság foglalkozni óhajt. Hogy ilyen körülmények között miért mondják, hogy nem foglalkoztatjuk a bizottságokat, azt — őszintén szólva — nem értem. — Ami pedig az adminisztráció munkáját illeti, én, aki elég régen szolgálom a fővárost, nyugodt lélekkel állítom, hogy a tisztviselői kart talán még sohasem foglalták le annyira, az ügyek, mint éppen most. — Ennek bizonyságául csak azt állapítom meg, bogy most állítjuk össze a zárszámadást, amelynek hamarosan készen kell állnia; emellett és ezzel párhuzamosan a fővárosnak nyolcszáz tisztviselőjét mozgósítottam a törvényhatósági és országgyűlési választók névjegyzékének pontos és lekiismeret.es összeállítása érdekében. Mindezzel a nagy munkával egyidöben minden nagy üzemünknél folyik a kormány által elrendelt vizsgálat, amely a tisztviselői kar nagy részét úgyszólván teljesen lefoglalja. A vezető tisztviselők egy része állandóan rendelkezésére áll az üzempolitikai bizottságnak, amelynek tárgyalását figyelemmel kíséri és — ha ennek szüksége felmerül — a bizottságnak felvilágosítást vagy útmutatást ad. Ugyanekkor azonban a vezetőkre hárul az a kötelesség is, hogy a közgyűlés elé tartozó ügyeket kellően előkészítsék. És mindennek a nagy, időt és ideget emésztő, munkának a betetőzéséül foglalkoznunk kell már most a jövő évi költségvetés előkészítésével is. Kérdezem, lehet-e ilyen körülmények között az adminisztrációról azt mondani, hogy nem áll hivatása magaslatán? — Szerénység nélkül mondhatom, hogy magam is mindig munkás és szorgalmas tisztviselő voltam, aki nem hátrált meg egyetlen feladat elől sem, amely elém vetődött. Ez feljogosít arra, hogy őszinte csodálattal adózzam tisztviselőkollégáim igazán hallatlanul nagy munkateljesítményének, Szendy Károly
