Független Budapest, 1936 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1936-12-23 / 51-52. szám

Budapest, 1936 december 23. Független Budapest 11 „Szűnjön meg Dögre Trianon“ Irta: SZEPESVÁRY PÁL tanácsnok Nagyon nehéz arra a kérdésre felelni, hogy milyen álmokat szövök Budapest jövőjéről, mert igaz ugyan, hogy Petőfi azt írta halhatatlan versében, hogy: »az álmok nem hazudnak«., mégis az álom, a költészet é's a szomorú valóság között igen nagy az el­térés. Sokan egy életen keresztül az álmok világába menekülnek, hogy felejtsék a szomorú valót. Minden magyar embernek a legszebb álma az volna, hogy Budapest ismét a csonkí- Szepesváry Pál tatlan nagy Magyaror­szág fővárosa legyen és erre készülünk is. Széppé, nagygyá igyekszünk tenni ezt a várost. Mint a gyémántköszörűs csiszolja és csillogóvá, varázsolja a gyémántot, hogy ragyog­jon, úgy igyekszik minden felelős tényező vonzóvá tenni ezt a várost külsőleg. Az elmúlt napokban egy megszállt területi roko­nom volt Budapesten, aki 16 év óta nem volt itthon és elragadtatva mesélte nekem, hogy részére igazán »álom« volt ismét látni ezt a gyönyörű várost, cso­dás panorámájával, lüktető életével és fájó szívvel távozott innen vissza oda, alhol a »cura atra« nehe­zedik magyar testvéreinkre. Nem akartam »álmait« zavarni, nem mondottam neki, hogy itt is nehéz gond az élet és mi csak any- nyiba.n vagyunk előnyben velük szemben, hogy ma­gyar testvéreink között vagyunk, itt szabad szárnya van a magyar szónak, írásnak, művészetnek. De visszatérek saját »álmaimra« ügyosztályom keretén belül. Azt szeretném — és ez, remélem, nem is álom, — hogy a trianoni katonai korlátozások mi­nél előbb megszűnjenek. Szűnjön meg továbbá az az állapot, hogy Kovács Péter és Nagy Mihály székely fiúk­ról ne kelljen megállapítanom, hogy nem magyar állampolgárok és hogy a képviselőház alkossa meg" a »tökéletes vá- i lasztójogot«' és választáskor a pártok meg legyenek elégedve velem és ügyosztályommal. Almok - amelyek valóra válnak írfa: Báró BASARCZY ISTVÁN dr. tanácsnok báró Babarczy István dr Budapest közlekedési tanácsnokának legszebb álma kétségtelenül csak a földalatti gyorsvasútháló­zat megteremtése lehet. Gyors és kényelmes tömegközlekedést biz­tosítani — mégpedig olyat, amely a többi járómű forgalmát nem zavarja és esztétikai szempontból sem esik kifogás alá — egyedül ezzel a megoldással lehet. Nem csoda hát, ha a nagy és gazdag külföldi városok sorra áttértek a földalatti közlekedés rendszerére. Budapest az első volt, amely a kontinensen földalatti vasutat épített. Sajnos azonban, ezt a ko­rai kezdeményezést nem követték további lépések és földalatti vasútunk mindkét irányban befejezetlen mű. maradt. Pedig ennek a korszerű közlekedési eszköznek a hiánya annál ''in­kább érezhető, mert Budapest 1— ideértve a vele egybeépült elővárosokat is — nagykiterjedésű terü­leten fekszik és így a városközpont megközelítése az útszinten haladó közlekedési eszközökkel sok időt vesz igénybe. A közúti járóműforgalomnak a gaz­dasági viszonyok tartós javulása esetén bizonyára hekövetkező megnövekedése éppen ezért előbb-utóbb időszerűvé fogja tenni a nagy­forgalmú útvonalakon — így elsősorban a J Nagykörút és a Duna által határolt területen — a földalatti vasút megépítését. Budapest földalatti villamoshálózatának kiala­kítására vonatkozólag már igen sok tervet készí­tettek. Ismerjük néhai Zelovich Kornél műegyetemi tanárnak kitűnő elgondolásait, de részletes terveket dolgozott ki maga a BSzKRt is. Minthogy azonban a földalatti gyorsvasát renkint (>—7 millió kiépítése kilométe- pengőbe kerül, ezek a megoldások egytől-egyig rendkívül nagy költségeket jelentenek, amelyeknek előteremtése és biztosítása belátható ideig meghaladja a székesfő­város közönségének teherviselőképességét. így ezek­nek a szép terveknek a megvalósítása — sajnos — ma még tényleg csak az álmok világába tartozik. Addig is, amíg a földalatti gyorsvasút nagy álma valóra válhat, más, kisebb anyagi erőt igénylő eszközökkel kell közlekedésünk megjavítására töre­kednünk. Ezek között az eszközök között első helyen áll az autóbuszüzem nagyobbarányú fejlesztése. Ha az autóbuszüzem, mint komolyabb szerepet vivő közlekedési tényező, működését az 1925. évtől számítjuk, — addig a budapesti autobuszközlekedés csak gyerekcipőben járt — az elmúlt 11 év átlagá­ban egy-egy évre 15—16 új kocsi beszerzése jut. Bíz­vást remélhetjük, hogy a beszerzésnek ez az üteme nem lanyhul el, sőt a gazdasági helyzet kedvezőbbre- fordnlásával még erősödni fog s így rövidesen már olyan autobuszparkkal fogunk rendelkezni, amely a székesfőváros és környéke gyors közlekedési igé­KANIS ISTVÁN Röntgen és elektromedikai vállalkozó Budapest, VIII,, Bezeródi ucca 6. Tolofon : 1 430 26 Magyar Hőszigetelő Vállalat Budapest, Vili,, Szilágyi ucca 5. sz. Telefon : 1-310-15 nyeinek kielégítésére átmenetileg elegendő lesz. Au tobuszp árkunk kiegészítésével kapcsolatban szá­molnunk kell azonban azzal is, hogy az új kocsik részére új garázst is kell épí­teni. Ennek a garázsnak — különös tekintettel arra, hogy az autobuszforgalom tekintélyes része a bu­dai oldalon bonyolódik le — célszerűségi szempon­tokból okvetlenül Budán kell lennie. A közeljövőben megvalósuló álmok közé tartozik még az óbudai híd megépítése, a dunaparti gyors- közlekedési útvonal létesítése, a nagy vasúti pálya­udvarok új elrendezése s ezzel kapcsolatban a lialál- sorompók megszüntetése. Ezekhez csatlakozik az 1937. év négy legnagyobb közlekedési eseménye:: a Horthy Miklós-híd és a Margithíd építkezéseinek be­fejezése, az líj nemzetközi közforgalmú repülőtér megnyitása, és a személyhajó állomás ok áttelepítése. lnne, az álmok világából visszakerültünk a jelen testét öltött valóságaihoz. Valamikor, még nem is nagyon régen, ezek is álmok voltak. Beteljesedésük ezért erőt adó bíztatás arra, hogy mostani álmaink is — minden nehézség ellenére — egysziar mégis csak valósággá válnak. A pesti polgár álma Irta: Dr. BODY LÁSZLÓ tanácsnok Miről álmodik a pesti polgári Gondtalan jólétről bőséges jövedelemről, amiből mindenre telik, amire a szíve vágyik. A fővárosi pénzügyek sáfárjá­nak ez az álm\a. Hiába, ez már a világ sora, hogy a multi­milliomos gazdag fővárosnak is az kellene, ami az egymillió lakosának. Bőséges jövedelem, ami az általános gazdasági fellendülés nyomán automati­kusan növekedik. Olyan bőség, hogy csökkenteni lehetne az adóterheket és mégis bőven jutna. ia kiadásokra. Olyan bol­dog világ, amikor nem kellene fájó szívvel megtagadni a kívánságokat, mert nincsen fedezet. Hogy gond nélkül tellene min­denre, amitől szebb, jobb és boldogabb lehetne ez igí gyönyörű város. A beruházásokra pedig olyan feltételek mellett kínálnák a. kölcsönö­ket, ahogyan mi szeretnők. Mi volna akkor? Már szinte magam előtt látom, hogy milyen tündérváros lenne akkor Budapest! . . . Dr. Bády László Legolcsóbban vehet teniszháló-, sátor-, ponyva-, pokróc hátizsák-, szobatornakészletet és horgászati cikkeket Hauschild Albert­Budapest, VII., Károly körút 15. Telefon: 1-415-07 Szállít hivatalok részére iratkötőhevedert, por- és padló­törlőruhát. Alapítva: 1838-ban Ha költségvetési korlátok nem volnának... Irta: FELKAY FERENC tanácsnok Kellemes feladatra vállalkozom, amikor erre a felvetett kérdésre nyilatkozom. Működésemet úgyis mindig az élet realitásával és a le­hetőségek adottságával kell össz­hangba hoznom, s most szinte jól esik, hogy vágyaimat és fantáziámat szabad szárnyra engedhetem, s azok nem ütköznek lépten-nyomon a költségvetés szűk korlátaiba. Legelőször az elavult, régi is­kolaépületeket egészséges, modern és az oktatási céloknak a legújabb pedagógiai elvek szerint felépítendő új épületekkel cserélném fel. Azok berendezésében külföldi tapasztala­taimat valósítanám meg és azokat iskolaorvosi ren­delőkkel, fürdővel, és étkező helyiséggel látnám el, hogy ezáltal a szociális gondoskodásnak az iskolán belül is helyet biztosítsak. Az iskolák tágas játszóterekkel lennének ellátva. Kerületenkint sporttelepet létesítenék korszerű fel­szereléssel. A sportolást kedvezőtlen időjárás esetén fedett sportcsarnokkal biztosítanám, ahol a diák- uszoda is elhelyezést találna. A. polgári iskolai tanítást teljesen ingyenessé tenném, minden tanuló részére ingyen, könyveket és tanszereket biztosítanék. A szegény és rászorult ta­Felkay Ferenc I nulókat pedig ezenkívül ruhával és cipővel látnám I el. Az elhagyottá nyilvánított gyermekek részére egyszerű, de teljesen díjtalan internátust létesíte­nék, amelyben a növendékeket csak gyakorlati (mezőgazda­sági és ipari) pályára nevelnék keresőképes korukig. A székesfővárosi iparostanonc iskolák mellé ugyan­csak internátusokat létesítenék, ahol úgy a leány, mint a fiú tanulók a tanonciskolái oktatás mellett vallásos és erkölcsös nevelésben részesülnének. A dolgozó szülők tehermentesítésére a szükséges mértékben gondoskodnék úgy a csecsemő, mint a még tanuló korba nem jutott kisdedek nappali fog­lalkoztatójáról, ahol a szülő teljes megnyugvással hagyhatja gyermekét, amíg napi munkáját végzi. Itt egészséges és tápláló étkezést is biztosítanék a kicsinyeknek. Az oktatás könnyebbé és eredményesebbé tétele végett a legtökéletesebb szertárakat és laboratóriu­mokat rendezném he az egyes iskolák számára, a filmoktatást pedig bőséges filmanyag és készülék beszerzésével rendszeresíteném.

Next

/
Oldalképek
Tartalom