Független Budapest, 1936 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1936-12-23 / 51-52. szám
Budapest, 1936 december 23. Független Budapest 5 Őszinte karácsonyi beszélgetés Szendy Károly polgármesterrel A polgármester jelszava: „Mindent Budapest népéért" — Azt. kérdezi tőlem — mondja Szendy Károly polgármester űr, amikor hosszú várakozás után szemben ülhetek vele, — mi volna a jelmondatom, ha arra kerülne a sor, hogy jelmondatot kellenne választanom l — »Mindent Budapest népéért/« — Ezt választanám! mondja pillanatnyi gondolkodás után. A krónikásnak tárgyilagosan meg kell állapítania, hogy a jelmondat igen szerencsés és egyben igen- tiszteletreméltó szerénységre is vall. Szerencsés azért, mert Budapest polgár- mesterének hivatását Szendy Károly pregnánsabban kifejezni | talán nem is lehetne, — szerény, mert személytelen és csupán annak a végtelen szeretetnek, annak a belülről fűtött lelkesedésnek, annak a bámulatraméltó munkakészségnek a kifejezője, amely Szendy Károly polgármesteri működését jellemzi. A jelmondat dolgát ezzel szerencsésen elintéztük volna. Jöhet a többi kérdés. Későn délután van már, — régen elmúlt a hivatalos óra — azután meg előttünk már vagy harminc embert hallgatott meg- a polgármester, akin egyébként a fáradságnak a nyoma sem látható; — puszta udvariasságból is tekintettel kell lennünk iránta, hiszen elvégre neki is joga van rövid eb,édutáni pihenőre, lehetőén rövidre fogjuk hát az interjút és egymásután adjuk fel a kérdéseket. És a polgármester úr gyors egymásutánban felel. , Budapest szerepe a világvárosok sorában — Miben látja polgármester úr Budapest szerepét a világvárosok sorában'? — Budapestre a Kelet és a Nyugat kapujában — amint azt a Független Budapest ben legutóbb megjelent cikkemben is már megírtam, — az a szerep, vagy még helyesebben: az a hivatás vár, hogy itt bonyolódjék le a Duna- medence népei között az árucsere, hogy ebben ü városban találkozzanak és itt ismerjék meg egymást azok, akikre ennek az árucserének gyakorlati keresztülvitele háramlik. Nekünk pedig az a kötelességünk, hogy városunkat a Kelet és a Nyugat vonzó találkozóhelyévé tegyük, olyanná, hogy benne az idegen jól érezze magát és mindent megtaláljon, amit egy világváros kényelemben, kultúrában, művészetben, szórakozásban nyújtani képes. — Ebbe a kérdésünkbe kapcsolódik az a másik kérdésünk, hogy szükségét látja-e a polgár- mester úr annak, hogy az európai fővárosok között állandó és barátságos érintkezés fejlődjék? — Erre tulajdonképpen nem is kellene válaszolnom, nem pedig azért, mert hiszen az a tény, hogy az év folyamán viszonoztam Róma, Berlin, Wien, Varsó és München polgármesterének budapesti látogatását, már válasz is a feltett kérdésre. Hozzáfűzöm ehhez még azt, hogy a jövőben is kivétel nélkül mindenkinek visszaadom a látogatását, aki engem, illetően Budapestet megtiszteli azzal, hogy idelátogat. De tovább megyek. Nemcsak viszonzom a látogatást, de az így kialakuló baráti viszonyt továbbfejleszteni, elmélyíteni igyekszem. Minekutána Budapestnek a külföldhöz való viszonyát így tisztáztuk, rátérhettünk a főváros belső életét érdeklő ügyek tárgyalására. Elsősorban — természetesen ■— a szociális problémára terelődött a szó. A főváros szociálpolitikája — Mit tett a főváros az utolsó esztendőben a szociális kérdés megoldásának előbbrevitele terén? — Amikor erre a kérdésre felelek — mondja Szendy Károly és szemével mintha a szegény nép nehéz életének a mélyére nézne, — elsősorban felhívom a figyelmet arra, hogy a közeli hetekben négyszáz és valamivel későbben még háromszáz kislakást adunk át rendeltetésének. De nem állunk meg itt. Ennek az akciónak a továbbfejlesztése biztosítottnak mondható, mert a közgyűlés a kislakás-építés folytatására négyszázezer pengős állandó tételt állított a költségvetésbe. — A szociális probléma megoldása során tudvalévőén hozzányúltunk a kolduskérdéshez is és megtettük az első komoly lépést ennek a szomorú és égető kérdésnek a rendezésére is. Meggyőződésem, hogy ezt a fájdalmas sebet a társadalom testén begyógyítjuk és a koldusügyet közmegelégedésre sikerül majd elintéznünk. — De a legsiílyosabb gond, amely a szociális kérdés megoldása körül felmerül: az intelligens középosztály és ehhez kapcsolódóan a fiatal generáció mai elszomorító helyzete. Ezt — nem győzöm eléggé hangoztatni — be kell látni és meg kell látni! Hiszen a társadalom gerincéről van szó! Persze, ennek a kérdés- 1 nek az elintézése nem, egészen városi feladat, — ezt egyedül csak az államhatalom képes rend szeresen megoldani. Mert — úgyebár — az nem elintézése ennek a, súlyos kérdésnek, hogy olyan íróasztalhoz ültetünk valakit, amelyik íróasztalra a hivatalnak semmi szüksége nincsen. Ilyen módon csak feleslegesen növeljük az eltartottak számát és kétségtelen, hogy ez végül is katasztrófára vezet. Szerintem a fiatalságot a termelő munkába kell bekapcsolni. Ez az egyetlen célravezető út. Mondanom sem kell talán, hogy a kérdésnek ilyen módon való megoldásánál úgy a székesfőváros, mint én a legmesszebbmenően rendelkezésre állunk. — Milyen tervek foglalkoztatják a polgcir- m.ester urat most? Beruházó-köicsön és közmunkák — Mindenekelőtt teljes egyensúlyba szeretném hozni a költségvetést. El akarom tüntetni a hatmilliónyi hiányt. Csak egy kiegyensúlyozott költségvetés mellett jöhetek komoly, átgondolt és nagyvonalú beruházó programmal. Ehhez pedig pénz kell. Komoly hitelezők kellenek, akik normális kamattal elégednek meg. Viszont csak egy pénzügyileg teljesen kiegyensúlyozott közület számíthat arra, hogy nagyobb beruházó kölcsönt kaphasson. — Hát persze, bizonyos terveim így is vannak. Hiszen az élet nem tűr merev keretet és vannak szükségletek, amelyeket minden körülmények között ki kell elégíteni. Nem szabad arra várni, hogy ez az adott keret megtáguljon, esetleg szétfeszüljön, hanem bizonyos, az élet parancsolta terveket valóra kell váltani. Hogy csak egy ilyent említsek: megkell például építeni az óbudai- és az új repülőtérhez vezető utat. Ez összesen hárommillió pengő költséggel jár. Erre meg kell találni a fedezetet. Ennek a két útnak a megépítése olyan életbevágó érdeke Budapest közúti közlekedésének és az idegen- forgalomnak, hogy ezt a közmunkát el akarom végeztetni, mert el kell végeztetni. Ugyanez a kényszerítő szükség áll fenn a kislakások további építése terén. A „szanálás okozta sebek" Polgármester úr egy alkalommal nagy melegséggel és megértéssel beszélt a »a szanálás okozta sebekről.« Mire vonatkoztatta, ezt a kijelentését? Megvallom, nem nagyon szívesen felelek erre a kérdésre, mert érzem a kijelentéseim nyomán felvethető felelősség súlyát. De nem térek ki a válaszadás elől. Mindenesetre jó és 1 megokolt dolog volna, ha a tisztviselők illet- ! ményeinek percentuális csökkentését megszüntetnék, illetően, ha, a régebbi fizetést visszaállítanák. De — sajnos — tudomásul kell venni azt az igazságot, hogy izetést emelni csak fundált bevételekből lehet. A főváros bevételei pedig — csökkentek és a helyzet ma az, hogy minden gazdasági elv és törvény ellenére a költségvetés hatvan százalékát a személyzet illetményeire fordítjuk. Remélem és hiszem, hogy gazdasági helyzetnek a, javulása adóbevételeink megnövekedéséhez fog vezetni és ezzel lehetővé válik a mostani fizetések változatlan fenntartása. Más mód erre nincsen. Mert, ha az állam és a főváros arra az útra tévedne, hogy akár hitelművelet, akár infláció segítségével emelné a, tisztviselői fizetéseket, — a tisztviselő társadalom romlását idézné fel. Az ilyen fizetésrendezésnek hatását tizenhét esztendővel ezelőtt mindenki a saját bőrén tapasztalhatta. — Tisztában vagyok azzal, hogy valamit tenni kell. De azt vallom és felelősségem tudatában állítom is, hogy ehhez a kérdéshez csak nagyon óvatosan szabad hozzányúlni. Mert, ha avatatlan kézzel, meggondolatlanul, demagóg módon, lelkiismeretlenül közeledünk hozzá, — a tisztviselő-társadalmat egyenesen a romlásba visz- sziik bele. Ki az az ember, aki ezért a felelősséget viselni hajlandó?! Becsületes, feladatát ismerő, az adott lehetőségekkel számoló férfi ilyesmire nem vállalkozik! BSzKRt és az üzemek A BSzKRt-ügyre terelődik a szó. Ez az a kérdés, amelyet a szanálás során nem nagyon szerencsésen oldottak meg és amely a városi politikában már-már a tengeri kígyó szerepét Vette át. — A BSzKRt-ra vonatkozóan most is csak azt ismételhetem, amit már többször megmondottam: erről a kérdésről csak az első év ered1 ményének ismeretében lehet újból tárgyalni. Csak ha az év elmúlt, lehet minden hangulattól mentesen, megnyugtató módon nyilatkozni abban a kérdésben, helyes volt-e a nyáron tett intézkedés, vagy sem? Ha az tűnnék ki, hogy az új tarifa nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, egy pillanatig sem fogok habozni, hogy a megfelelő intézkedéseket foganatosítsam. — Még csak egy kérdést. Hogyan látja polgármester úr az üzemek dolgát és mi az álláspontja, a városrendező tervekkel, illetően a városrendező törvénnyel szemben? A két kérdés között látszólag ugyan nincsen összefüggés, de ha a dolgok mélyére nézünk, úgy rá kell jönnünk, hogy például önként felmerül a városrendező tervekkel kapcsolatban az a kérdés, vájjon a, szabályozandó területek a szabályozás elrendelésekor el lesznek-e látva, a megfelelő közművekkel: villamos-, gáz- és vízvezetékkel? — Az üzemek ügyével és a városrendező tervekkel e pillanatban az autonómia két bizottsága foglalkozik és így én, — érthető okokból _— ebben a két kérdésben nem akarok prejudikálni a bizottságok állásfoglalásának. Majd ha ismerem a bizottságok javaslatait, akkor nyilatkozom. Be kell látnia, hogy nem volna lojális dolog részemről, ha a bizottságok munkájának egy nyilatkozattal elébevágnék. Ezzel a minden tekintetben korrekt nyilatkozattal zárta le a polgármester úr ezt a karácsonyi interjút, amelynek minden szavából a gondos és előrelátó családapa jóindulata és őszintesége árad az olvasó felé. , Zólyomi Dezső. IMPERATOR Szahalul mázott szabályozható ós rugalmas lúd- talpbetótüzom elárusltóiizloto. Szabályozható ós rugalmas acél lúdtalpbetétek készítése gipsz- inint i után és orvosi rendelésre is. Budapest, V., Phönix u. 4. Telefon: 1-189-91
